A váltó középkori eredetű pénzpapír. Erdélyben már az 1763. évi osztrák váltórendszabály hatályba lépett. A váltót a magyar jogban 1840-ben szabályozták.[2] A kiegyezés után Magyarországon és (a visszacsatolt) Erdélyben egységesen az 1876. évi XXVII. törvénycikk szabályozta a váltó intézményét. Nemzetközi szinten a váltójogot az 1930. június 7-én megkötött genfi váltójogi egyezmény egységesítette, ezt Magyarország az 1965. évi 1. törvényerejű rendelettel hirdette ki. A váltójog anyagát jelenleg szintén a genfi váltójogi egyezményre alapuló, a váltójogi szabályokról szóló 2017. évi CLXXXV. törvény (Vtv.) tartalmazza.
A váltónak két típusa van: az idegen váltó és a saját váltó. Az idegen váltó lényege, hogy a kibocsátó egy harmadik személyt (aki neki valamilyen jogviszony alapján tartozik vagy tartozni fog[3]) utasít a váltó kifizetésére. A kibocsátó a váltót a kedvezményezettnek bocsátja ki, az ő részére (vagy rendelkezésére, ugyanis a kedvezményezett átruházhatja a váltót). A váltót viszont nem a kedvezményezett közvetlen adósa, hanem az adós adósa, vagyis a címzett - a fizetésre utasított harmadik személy - kell főszabály szerint teljesítse. Vagyis az idegen váltó két alapjogviszonyt és három személyt feltételez. A kibocsátó és a címzett közötti alapjogviszonyban a címzett tartozik a kibocsátónak. A kibocsátó és a kedvezményezett közötti alapjogviszonyban a kibocsátó tartozik a kedvezményezettnek. A címzett a váltó kibocsátásával a kedvezményezettnek teljesít. Ha a címzett lejáratkor a váltó alapján a váltóba foglalt összeget kifizeti a kedvezményezettnek, akkor mindkét alapjogviszony teljesül és megszűnik. Így
- 5/6 -
az idegen váltó tartalmi elemei (kellékei) a következők: a) a váltó elnevezés az okirat szövegében, éspedig az okirat kiállításának nyelvén;[4] a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás; a fizetésre kötelezett neve (címzett); az esedékesség megjelölése; a fizetési hely megjelölése; annak a neve, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni (kedvezményezett); a váltó kiállítási napja és helye; a kibocsátó aláírása. Amennyiben a címzett nem fogadná el a váltót vagy azt nem fizetné ki, akkor a váltó teljesítéséért a kibocsátó felel.[5] A mechanizmus az engedményezésre emlékeztet.[6]
A másik, egyszerűbb típus a saját váltó. Ennek lényege, hogy a kibocsátót saját magát terheli a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen kötelezettségvállalás. Itt csak két személy és egy alapjogviszony a feltételezett. A kibocsátó tartozik a kedvezményezettnek, és a vele szemben fennálló követelésre váltót bocsát ki. Lejáratkor a kedvezményezettnek kell teljesíteni, vagy annak, akire a kedvezményezett a váltót átruházta.
A váltó lényege (leegyszerűsítve) az alábbiakban ragadható meg:
a) A váltó kibocsátása révén egy követelési jogot értékpapírba foglalnak, és ezáltal értékpapírjogi rendben forgalomképessé teszik, jog és papír eggyé válik. A papír birtoklása elengedhetetlen feltétele a követelés érvényesítésének.
b) A váltó átruházható, ún. rendeletre szóló értékpapír: a kedvezményezett forgatmányozás útján a váltót továbbadhatja, a váltóba foglalt jog így többször is átruházható, a váltó maga fizetési eszközként szolgálhat.[7] A váltóátruházási nyilatkozatot a váltóra vagy az ahhoz csatolt lapra (toldatra) kell írni. Ezt a nyilatkozatot az átruházónak alá kell írnia. A váltóátruházás átruházza a váltóból eredő valamennyi jogot. A váltóátruházó ellenkező kikötés hiányában felelős a váltó elfogadásáért és kifizetéséért. Ennek a következménye hihetetlenül fontos: minél többször ruháznak át egy váltót, annál "erősebb" ugyanis idegen váltónál nem csak az elfogadó (a korábbi címzett) és a kibocsátó, saját váltónál nem csak
- 6/7 -
a kibocsátó, hanem valamennyi váltóátruházó (forgató) felel a legutolsó forgatmányossal (akire a váltót átruházták) szemben.[8]
c) Valamennyi váltókötelezett (kibocsátó, elfogadó, átruházó és kezes) a váltóbirtokos iránt egyetemlegesen kötelezettek. Az egyetemleges kötelezettség lényege, hogy ha többen tartoznak az osztható szolgáltatással (esetünkben pénztartozással), a jogosult bármelyik kötelezettől a teljes tartozás teljesítését követelheti, minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik. Ha valamelyik forgatóval szemben járnak el, és ő fizeti ki a váltót, akkor a váltó alapján, értékpapírjogi rendben a váltó kifizetését követelheti és kikényszerítheti az őt megelőző váltóadósokkal szemben.
d) Az értékpapírjogi kontextusban az értékpapír az alapjogviszonytól leválik. Például eladó árut szállít és vevő váltót bocsát ki a vételárra. Az eladó tovább forgatja a váltót egy jóhiszemű forgatmányosra. Utólag az áruval kapcsolatban minőségi problémák merülnek fel, a vevő kifogásolja az árut. Viszont a vevőnek, a váltó kibocsátójának jóhiszemű forgatmányossal szemben teljesítenie kell, a váltót ki kell fizetnie. Az eladóval szemben fennálló, az alapjogviszonyból fakadó kifogását már nem érvényesítheti a jóhiszemű forgatmányossal szemben (kifogáskorlátozás).[9] Következésképpen ilyen esetben az értékpapírjogi jogviszony leválik az alapjogviszonyról.[10]
e) A váltóért kezességet is lehet vállalni (váltókezesség).[11]
f) Ha a váltókötelezett(ek) nem teljesítenek, a váltó kikényszerítése egyszerűsített, fokozott hitelezővédelem által meghatározott szabályok szerint történik.
A váltójog hihetetlen gazdagságú, szellemi kihívások sorát tartalmazó joganyag. Maga a váltó a szovjet típusú diktatúra előtti korszakban nem csak az üzleti élet részét képezte, hanem magánszemélyek is éltek a váltó által nyújtott lehetőségekkel. A jogterület fontosságát jelezte, hogy például Kuncz Ödön sok kiadást megélt tankönyvének címébe külön kiemelik e jogterületet: A magyar kereskedelmi és váltójog tankönyve. Hogy a váltó a mindennapok jogintézménye volt, bizonyítja, hogy a váltó intézménye megjelent a korszak (a XIX. század és a XX. század első felének) magyar költészetében is. A jelen tanulmány a
- 7/8 -
váltónak a magyar költészetben való előfordulásait kívánja, a teljesség igénye nélkül, áttekinteni.
A váltójog a szovjet típusú diktatúra körülményei között tűnt el vagy szorult vissza szinte a teljes eltűnésig. A váltó az állami irányítású, magántulajdont a lehető legteljesebb mértékben felszámoló tervgazdaság körülményei között szükségtelenné vált. A szerzőnek határozott véleménye viszont, hogy a szovjet típusú diktatúra után a váltójognak vissza kellene foglalnia méltó szerepét. Ennek fő akadálya a váltójogi ismeretek hiánya. A váltójog újjászületését, feltámadását szolgálja a - szellemi erőfeszítésre, a váltójog tanulmányozására serkentő - jelen tanulmány.
A váltó a XIX. században meghonosodott Magyarországon, és a polgári átalakulás komplex folyamatában a mindennapok részévé vált. Ezt a költészet is tükrözte.
Garay János (1812-1853) a reformkor költője, írója volt, szülővárosában, Szekszárdon szobor állít neki emléket. Szerb Antal szerint: teljesen biedermeier költő, korának egyik népszerű alkotója, aki "rendkívül szorgalmas író volt, az eposztól a humoros újságpletykálkodásig minden műfajban dolgozott..."[12] Garay Frangepán Kristófné címen 1846-ban közölt elbeszélő költeményt.[13] Frangepán Kristóf horvát főnemes volt (1482-1527). Frangepán Kristófné, Apollónia elfogott katona férjét követte a velencei, majd milánói fogságba. Ebben a történelmileg ugyan nem hiteles, de érdekes költeményben a feleségnek sikerül kiszabadítania férjét a fogságból. (A valóságban a férj valóban megszökött, de fogva tartásának későbbi szakaszában, Milánóban, és nem Velencében, mint a költeményben; és erre már felesége halála után került sor). A versben szereplő Montebello Frangepán őre, és őt próbálja az asszony becsapni, hogy férjét kiszabadítsa. Montebello - nem tudván, hogy ki az elragadó nő, aki szépségével elvarázsolta - belemegy abba, hogy az asszony bemenjen Frangepánhoz, és vele aláírasson egy váltót, és így Frangepánt közösen kifosztva szökjenek meg:
- 8/9 -
Ott Montebello már sováron
Várt rá az alkony mécse mellett,
Kapús és őr ismerte jöttét,
A kit hozzá bocsátni kellett,
S a hölgy belép mint régi jártas,
Kapún, lépcsőn, tornáczon át,
S az ismert lakszobához érve,
Kinyitja súlyos ajtaját.
«Itt van - kiált fel - itt a váltó!
Pizába szól, - a legdúsabb
Kereskedőhez, mint kivántad;
Hadd írja még alá a rab
S miénk az élet, Montebello...»
Szól és fáradtan székbe hull;
Amaz a váltóhoz mohón nyúl,
Vizsgálja, nézi ittasul.
Helyes... minden kelléke megvan...
És tízezer darabra szól!
Biztos nevek... nincs semmi kétség'
Ily szók szakadnak ajkiról.
De íme nézd... a tízezerből
Százezres is lehetne tán?
Egy tollvonás... mi kell egyéb rá?..
De ezt aláirás után.-
Az asszony viszont Montebello-t italába csempészett szerrel elaltatta, bejutott a férjéhez, annak szakállát levágta és női ruhában megszöktette. A költői végeredmény a mi szempontunkból nem releváns. Valószínűleg csakugyan történt szökési kísérlet a velencei börtönből, amikor Apollónia ott volt, de a gyanús zajokra felfigyelő őrök megállapították, hogy az egyik ablak vasrácsa át volt reszelve. Apollóniát a börtönből kitiltották és szigorú felügyelet alá helyezték.[14]
De a versrészlet több váltójogi kérdést felvet: mindenekelőtt a váltókellékek problémáját, ugyanakkor a megfelelő, megbízható, fizetőképes váltókötelezett által kibocsátott váltó értékét, valamint a váltóhamisítás problémakörét.
A példában idegen váltóról van szó, ahol a címzett a gazdag pisai kereskedő, minden bizonnyal olyan valaki, akinél Frangepánnak hitele van, ezért bocsáthat ki váltót, a kereskedőt annak kifizetésére utasítva. Már csak a rab Frangepán aláírása hiányzott a váltóról, és akkor az minden kötelező tartalmi elemet magába
- 9/10 -
foglal, "minden kelléke megvan". Mivel a címzett megbízható, gazdag kereskedő, a váltónak az értéke jelentős. A csalárd Montebello viszont a tízezres összeget egy nullával megtoldva a váltóban szereplő összeget százezerre változtatná. Egyébként az ilyen hamisítás elkerülése végett a váltó alapján fizetendő összeget már a régi gyakorlat szerint nem csak számokkal, hanem betűkkel is leírták, és eltérés esetében a betűkkel kiírt összeg számított érvényesnek. A váltóban, ha az összeg betűkkel vagy számokkal többször is szerepelt, eltérés esetében a legkisebb összeg erejéig érvényes. Ha aláírást hamisítottak a váltóra és ez kiderült, akkor nyilván azt a személyt, akinek aláírását a váltóra hamisították, nem kötelezte a váltó, de ez egyébként - a váltószigor következményeként a többi váltóadós kötelezettségét nem érintette. Például, ha a saját váltó kibocsátójának aláírása hamis volt, és azt átforgatták egy harmadik személyre, akkor az első kedvezményezett, aki forgatóként átruházta a váltót, ezt ki kell fizesse a forgatmányosnak.
Arany János (1817-1882) munkásságát, szellemi erejét és hatását Szerb Antal úgy összegezte, hogy "minden szál hozzávezetett és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja."[15] Korai műve a Nagyszalontán megírt eposz, az Elveszett alkotmány. Szerb Antal szerint az 1840-es évek reformlelkesedése inspirálta ezt a "különös elsőszülöttet".[16] Az Elveszett alkotmány a vármegyei viszonyokat rögzítő, a maradiakat és az elhamarkodott újítókat egyaránt gúny tárgyává tevő szatirikus költemény, amelynek kétségtelenül vannak művészi erényei és a későbbi Arany elsöprő erejű tehetségét felvillantó részei. Móricz Zsigmond értékelése szerint tiszta emberi hangon "ezekben a sorokban jelenik meg először az a szociológiai szemlélet, amely csak" az ezerkilencszázharmicas években nyert polgárjogot. "Az ember nem is érti a falusi kis segédjegyzőt, aki ennyire megelőzte korát. Ki ez az ember, aki így merészel s tud szólani." Amit a mű hátrányára ír Móricz az a százötven nyomtatott oldal terjedelem: "oly hosszú volt s annyi fölösleges eposzi kellékbe volt belecsomagolva a robbanóanyag, hogy elveszett benne."[17]
Az Elveszett alkotmányban (amelyben egyébként a korabeli jogban felmerülő problémák tucatjait lehet azonosítani) olvasható a következő részlet:
Itten anyám betegen feküdött, közel a legutolsó
Perchez; alíg ismerhete rám, és félrebeszélvén
Váltót emlegetett. Rokonunk mondá el a történt
- 10/11 -
Gyászesetet: hogy anyám számos váltót kibocsátván,
A gaz kölcsönzők, gaz bírák dobra verették
Ingóit; kifogást sem hagyván tenni szegénynek,
Mellyet - háromszor legalább - tehet a nemes ember;
És hogy nem lévén hova nyúlnia, kénytelenűle
Fekvő birtokomat zálogba bocsátni, de a pénzt
Fölvévén, vele a gaz francia comte tova illant:
Mellyeni bújában beteg ágyba esék, soha többé
Föl nem üdülendő!.........................
Félév mulva sötét-komoran tértem meg anyámnak
Sírjától, hova eltemetém pénzemnek utolsó
Fillérét...
A túladósodás, a kölcsönösszeg fejében váltók kibocsátása, a váltóadósság halmozása képezi itt a költői anyagot. A váltó kibocsátása minden bizonnyal megkönnyítette a kölcsönhöz való hozzájutást, viszont amikor már a váltóadósság rendezésére kell újabb kölcsönhöz folyamodni, az a fizetésképtelenség mélységeit nyitja meg.
Ugyanitt, az Elveszett alkotmányban olvasható a következő részlet:
Káromkodva nyitott ajtót a csendzavaróknak.
Mennyire döbbent meg, s bámult el azonban a jókor
Fölkelt látogatók sokaságán, s szőre mivoltán,
Azt le nem írhatom én; képzelje magánák a Lector
Ahogy' akarja: szabad tér nyílik képzeletének.
Annyi elég hozzá: tőzsérek voltak ezek, kik
Szántani bár soha nem szoktak, sem vetni, az égnek
Varjaiként bőven táplálkoznak, kiszemelvén
A magot, amellyet más hinte barázdaközökre.
Markaik elvénült váltókkal telve valának,
Mellyeknek rögtön kicserélését követelték
Jobb hitelű pénzzel: bankjeggyel, arannyal, ezüsttel.
Mit? s ti merészletek itt" mond bosszankodva Hamarfy,
"Csúfolatúl, gaz nép, éjjel rám törni lakomban?
Hol van az, aki nevem váltón tudná mutogatni?
Álljon elő, ha pokol fia is, hadd lássam a váltót.
Nem kifizettem-e mind váltóitokat minapában?
...
Nézi a váltókat: kézírata mind nem utánzott
(Őmaga ismeri, hogy nem utánzott) semmi betűje.
És a kelet... "mi ez?" A kibocsátás napja... "Nem" úgymond,
- 11/12 -
"Ez lehetetlenség, hiszen akkor... hm! hiszen akkor
Távoli erdőkben múlatva vadásztam egész nap".
Ámde a tőzsérek sarkalták; hoztak eszébe
Holmi körülményt is, jelesül egyik akkor adott pénzt,
Amikor a verebek csiripeltek a ház ereszénél;
A másik, mikor a nagy szél fútt és a kofákat
Felborogatta kerek székeikről: harmadik akkor,
Amikor a tens úr a szép szobalyányt megölelte
(Erre lehetlen volt eszmélnie annyi ezerből):
Másik, mintha ma is látná, úgy rémlik előtte
A toll, mellyel aláírá, tintás vala félig,
S költőé lehetett, mert meg volt rágva ugyancsak.
Mindazonáltal a quasi-adósnak nem juta semmi
Emlékébe, de nem tagadá keze cifra vonásit:
Hisz nincs emberi kéz ily rútat utánzani képes!
"Jól van, hát fizetem, mond végre, pogány uzsorások! (...)"
Már bizonyos, bizonyos, gonosz ördög játsza meg engem,
És eszemet vesztvén, váltókat készte bocsátnom...
A megragadott jelenség a váltóhitelezők együttes, rajszerű megjelenése, rémálomszerű kép. Egyértelmű, hogy a túladósodáshoz elkerülhetetlenül kapcsolódtak a korban a váltók. Az is döbbenetes lehet, amikor a nem várt váltóval szembesül az adós, és felismeri, hogy az övé az aláírás. Arany Török Pálnak[18] címzett rövid versében (1880) írta a következőket:
Adós vagyok, de insolvens, Pálom, -
Csak e kis váltóval prolongálom.
Ez megint a fizetésképtelenség képe: a meglévő adósságait úgy törleszi, hogy újabb kölcsönt kér (a váltó prolongálásának kérdésére az alábbiakban részletesen visszatérek).
Tompa Mihály (1817-1868) a népi romantika egyik legjelesebb képviselője volt, református pap, lírai és elbeszélő költő. A Jóczik Jónás futása című, az 1848-49-es forradalom bukását követő elnyomás enyhülésének időszakában keletkezett humoros epikus költeményében (Finkey Ferenc szerint: költői víg
- 12/13 -
elbeszélésében[19]) Jóczik különféle ügynökök, pénzt kérelmezők, aláírásgyűjtők, szélhámosok ostromát megelégelve elmenekült otthonából.
Csalódására, futása során is mindenki, a legkülönbözőbb módszerekkel, de csak a pénzét akarta tőle kicsikarni. Tompa egyszerre gúnyolta azokat, akik indokolatlanul rettegnek a kérelmezőktől, az adakozástól, de egyúttal korrajzot is adott: az ember nyakára járó, a támogatást és adományt kérelmezők szakadatlan ostromát szintén a szatíra tárgyává tette. "Költőnk itt egészen benn áll a társadalomban, ami szokatlan nála."[20] E verses elbeszélésben szerepel a következő, váltóhoz kapcsolódó részlet:
Fuvarost béreltem, - megadva amit kért, -
Napjára tartással, huszonöt forintért, -
(Gaz tolvaj, ettől se válhattam meg szépen,
Váltóban alkudtunk, s követelt új pénzben).[21]
Ebben az esetben a váltóban alkuvás azt jelenti, hogy a felek váltókibocsátásban állapodtak meg a fuvarozásért cserébe, de a váltó lejáratakor történő, vagyis halasztott fizetésben. Ezt a megállapodást szegi meg a fuvaros, amikor - nyilván, nem bízva ügyfelében - nem fogadta el a váltót, a korábbi megállapodás ellenére sem, hanem pénzt, azonnali fizetést követelt. Ezért, mert a kialkudott halasztott fizetést nem fogadta el, és azonnali teljesítést követelt, kapta meg a fuvaros a "gaz tolvaj" minősítést.
Madách Imre költő, író, drámaíró (1823-1864) jogot tanult, Andrássy Gyulával egy évfolyamon. Egy őrült naplójából című költeményében található a következő részlet:
A nap sugárának hét színe van,
A pénz fényének színe számtalan,
A hír, erény, dicsőség ilyenek. -
Hát a barátság, hon és szerelem?
Kegyelt váltó, mely készpénzül megyen,
S végszámadáskor nem kell senkinek.
E versben Madách rögzíti a váltó fizetőeszköz funkcióját: "váltó, mely készpénzül megyen". Az, hogy nem kell senkinek, az már tulajdonképpen nem váltóra utal,
- 13/14 -
hanem a barátság, a hon és a szerelem mulandóságára. Az olyan személy váltója nem kell senkinek, akiről elterjedt, hogy a váltót visszaélésszerűen, a valós kifizetés szándéka nélkül bocsátja ki, mert túladósodott, fizetésképtelen, akinek a váltója értéktelen. Ezt az értéktelenség-képet alkalmazza Madách, hogy más értékek mulandóságát felvillantsa.
Juhász Gyula (1883-1937) a XX. század első évtizedeinek egyik legfontosabb, tragikus sorsú poétája, a magány költője, pályatársaihoz képest, Szerb Antal megítélése szerint, súlyosabb, végzetesebb "ecsethordozású".[22] Juhász Aktuális trófák (1908) című versében írta:
És szomorúan üdvözöljük
A lejárt nyarat s a váltót.
Igen, szomorú az üdvözlet, mert a lejárt váltó azt jelenti, hogy az adósnak nyújtott haladék letelt, a váltót ki kell fizetni. Ez olyan, mint a nyárnak, a ragyogásnak, a napfénynek a vége.
Juhász Gyulának a Szonett. Júliához című versében pedig a következő strófa olvasható:
E verset írta egy frissen borotvált
Alanyi költő, hogy ezerkilencszáz
És tizenöt volt. Váltót nem prolongált,
De sokat költött, főleg verset.
A váltó "prolongálása" a váltó fizetési határidejének a meghosszabbítását jelenti. A váltó értékpapír jellegéből következően erre általában úgy került sort, hogy a régi váltót egy új váltóval cserélték ki, amelyen az újabb, meghosszabbított határidő szerepelt (csereváltó). A váltó természete önmagában a meghosszabbítást kizárja, de a gyakorlat, a fizetési haladék igénye az, amely következtében a váltóprolongáció meghonosodott. A jelenséget a korabeli sajtóban így ragadták meg: "Három-négy nappal a lejárat előtt panaszos levelet és új váltót küldenek az áruhitelezőnek, nagy sopánkodással adva tudtul, hogy a rossz üzletmenet, a kintlévőségek késedelmes befolyása, stb. lehetetlenné teszik a váltó beváltását: ez okból pénz helyett új váltó megy s majd három hó múlva
- 14/15 -
a gondviselés segítségével, a pénz is elkövetkezik. A szolid kereskedelmi szokásokkal homlokegyenest ellenkező ilyen késedelmek aztán az áruhitelezőknek a legnagyobb zavart okozzák s nem ritkán azok üzleti érdekeit teljesen aláássák. A gyáros, a nagykereskedő a készpénzt képviselő áruváltókat, saját zsírójukkal ellátva, a nagy bankoknál helyezik el, ahol prolongációt nem ismernek, ahol a váltó az esedékesség napján feltétlenül beváltandó. (...) A gyáros vagy nagykereskedő, hogy bankjánál hitelét ne veszítse, sőt, hogy hitele a váltó óvatolása által még csak foltot se kapjon, kénytelen-kelletlen a saját pénzével beváltja a lejárt váltót. (... ) Egy hírneves nagykereskedő szájából veszszük a következő mondást: A váltóprolongáció rendszerint az összeroskadás előhírnöke."[23]
Váltóadósi szempontból az, hogy váltót nem prolongált, azt jelenti, hogy a kölcsönt (a váltót) határidőre visszafizette, nem kellett a határidő meghosszabbítását kérelmezze. Váltójogosulti szempontból is értelmezhető a kifejezés: ha a jogosult nem prolongált váltót, akkor azt jelenti, hogy szigorú, könyörtelen: nem ad a váltóadósnak fizetési haladékot, hanem a váltó teljesítését a határidőhöz ragaszkodva kényszeríti ki. Itt a költő minden bizonnyal váltóadós, és az, hogy váltót nem prolongált, az udvarlásban a komolyságát, megbízhatóságát bizonyítja: váltóit határidőre kifizeti, tehát a szerelemben is megbízható.
A váltó prolongálás (vagyis a fizetési haladék kérése) sokszor annyira elterjedt volt, hogy Lánczy Leó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke, közgazdász, úgy csúfolódott a jelenséggel, hogy a váltónyomtatványt is így kellene megszövegezni: "A kelettől számított három hónap alatt - prolongálok." A váltó prolongálásával kapcsolatban merült fel, hogy magánokirathamisításnak számít-e, aki a más váltókötelezett nevét az eredeti váltó prolongálásakor a csereváltóra annak külön meghatalmazása nélkül (mivel az az első váltóért valóban tartozott) ráírta, és a váltót így adta át a hitelezőnek. A korabeli bírósági gyakorlat leszögezte, hogy a hamis okirat készítése, ha a fennálló jog érvényesítésére használják és így anyagi jogsérelmet nem okoz, nem büntetendő cselekmény. Viszont olyan vélemény is létezett, hogy a csereváltó adása új ügylet, a régi váltó kifizetése, és az új váltó egy általa keletkeztetett kötelezettség okirata, amelynek hamisítása magánokirathamisítás.[24]
Juhász Gyula Én az ital barátja vagyok című költeményében pedig a következő részlet szerepel:
Szeretem a tűnő szerelmet,
Tiszteletdíjat és a békét,
Bölcsek, poéták, komiszak
Menedékét.
- 15/16 -
Szeretem a megrokkanókat,
Aláírókat, utazókat,
Amerika felé, ha mennek
A hajókat.
Szeretem a kiruccanókat,
A Dukkdukkokat, az új költőket
A váltókat, a bankókat,
Az Új Időket.[25]
A "dukkdukk" Ady és a Holnap irodalmi mozgalom vitájára történő utalás. Ady írta 1908-ban az Új Időkben, hogy "én nem vagyok semmiféle titkos társaságnak küldöttje, elnöke, sőt tagja sem. Nincs közöm az úgynevezett magyar modernekhez, s az én állítólagos irodalmi lázadásom nem is lázadás. Ravasz, kicsi emberek belémkapaszkodhatnak, mert türelmes vagyok és egy kicsit élhetetlen, de oka ennek se vagyok. Melanéziában van egy duk-duk nevű társaság, afféle ősformájú szabadkőmívesség, ahol a vezér ritkán tudja meg, hogy ő a vezér. Talán ilyen vezér lehetek én..." Juhász Gyula a versét Adynak ("Mar-Ady Endrének", az ital barátjának) e szövegére reagálva, sértődötten, bántó válaszként írta.
Hogyan lehet egy váltót szeretni? Lehet: hiszen amikor a már főbb vonalaiban megírt vagy kitöltött saját váltóval a kézben próbálunk kölcsönt szerezni (lásd alább Ady Endre versét), és valaki kölcsönt nyújt, cserébe pedig elfogadja a váltót: a megszorult adósnak a váltó elfogadása valódi öröm. A váltó ilyenkor szerethető. A bánat majd a váltó lejártakor jelentkezik: a visszafizetési kötelezettség. Ebben a gúnyverseben (amelyet Juhász később már szégyellt is) a váltók szeretete, az ital barátsága viszont Ady életmódját csúfolta. De hát Adynál a hibák is erénynek hatnak.[26]
Ady és a Holnaposok, közöttük Juhász Gyula pedig hamarosan kibékültek. (Adynak amikor e verset megmutatták, állítólag mulatott rajta).
Ez a megfelelő pont, hogy Ady Endre költészetében megjelenő váltókra is rátérjünk. Ady pár félévet joghallgató is volt, amíg az élet és a költészet el nem csábította. Rendkívül éleselméjű volt, "cáfolatul mindazoknak, akik a költőt ösztönös és homályos alkotónak szeretik elképzelni."[27] Hozzá kapcsolódik, Szerb Antal megállapítása szerint "a modern élet anyagi részének, a pénz-gondoknak (... )
- 16/17 -
költészetté tétele."[28] Ady Aktuális versek című költeményében a következőket írta:
Van rá eset, hogy némely ifjú
Egy percnyi pénzzavarba jut
S ilyenkor váltóval a kézben
Meg-megkopogtat pár kaput.
És furcsa, hogy ilyen választ ad
Mindenik bank igazgatója:
Sajnálom, de nemmel szavaztak...
Ki ennek a megmondhatója?...
Vagyis kölcsönkérni váltóval a kézben indul el az ifjú, a kölcsön nyújtásának a feltétele, hogy az adós a tartozásról váltót bocsásson ki. Ez a váltó bizonyítéki funkcióját is felvillantja, de nyilván, a váltópapír jóval több bizonyítéknál, tartozáselismerésnél. Értékpapír. Ady fedezte fel a pénzt, "tudattartalmunk legállandóbb részét"[29], mind a modern költészet fontos témáját.
Ady egy másik versének az Uzsorás kölcsönök váltója címet adta. A vers a szerelemről szól, ugyanis Ady "az eksztázisok legbiztosabb és legáltalánosabb"[30] költője:
Szerelem, óh, uzsorás kölcsön,
Föl-fölesdeklő napjaimnak
Rosszkor érkezett drága rossza,
Mégis - mégiscsak visszahozza
Nagy fizetségeit a kínnak
Egy-egy boldog, hitető napod.
Viszont a vers így is megragad egy jelenséget: az uzsorás kölcsönhöz kapcsolódó váltót. Ilyenkor a váltót úgy bocsátották ki, hogy abba a tényleges kölcsönösszegnél nagyobb összeget írtak, azaz a váltótartozás magába foglalta az uzsorás kamatot is. A szerelem is ilyen.
A Budapest éjszakája szól című versében pedig a következőket írta:
- 17/18 -
Budapest éji, nagy álmát hozom.
Be víg város vagy, én bús városom,
Zsibbadtan tapint fáradt két kezem,
Cigánnyal, borral, nővel érkezem.
Budapest éji, nagy álmát hozom. (...)
Itt mindenkinek utolsó tor int,
Itt a cél: esti öt vagy száz forint,
Itt estenként mind királyok vagyunk,
Holnap már letörünk vagy meghalunk.
Itt mindenkinek utolsó tor int.
Itt mindenkit temető-láng vakít,
Itt mindenki gyászol már valakit.
Rossz asszony, váltó, betegség, kaland,
Rossz férfi, vak bűn, ártó hírharang.
Itt mindenkit temető-láng vakít.
Itt mintha a víg Halál lengene,
Szinház, kávéház, cigány, bor, zene,
Csók, ájulás, láz és mai siker,
Mit bánjuk ma, a holnap mit mível.
Itt mintha a víg Halál lengene.
A váltó ismét a lehető legnegatívabb üzenetet hordozza: a rossz asszony, a betegség és a váltó a budapesti éjszaka árnyoldalai. Igen, a budapesti éjszaka milyen gyönyörű lehetne: jó asszonnyal, egészségesen és gazdagon.
És végül Ady Felelet az életnek című versének lemondó soraiban újra megjelenik a váltó:
Csak voltak ők és én is voltam
Táncok korában, hős időben.
Csak olykor-olykor ébredeznek
Egy-egy versfaló, messzi nőben,
Kiktől bókokat hoz a posta,
Kik unalomból kalandozva
Verik meg a vén, kapus várat.
Egy szemrehányás, késett zokszó,
Elhalt hangú baráti kérdés
Jön-jön még s több váltó-lejárat.
És siratás, keserü szájíz,
És a »mi lesz?«-re vállat vonva
És nézvén látni nem akarni,
Kergült a szív és az agy lomha.
- 18/19 -
Az élet elmúlását, az időnek a halál irányába történő folyását, az elkerülhetetlenséget jelzi a váltó-lejáratok sora.
Babits Mihályt Szerb Antal, úgy tekintette, mint a magyar szellem új szintézisét Európával, akinek "tájgyökere a Dunántúl, a hagyományok és a magyar harmónia földje, Pannónia, ahol időnkint antik Diana-szobrokat vet fel a föld."[31] Komplikált modern sorok szerzője, mondatai egyszerre súlyosak és játékosak, a magyar szavak szokatlan rímekben táncolnak lírájában. Intellektuális költő, akinek "bűntudata nem az elkövetett bűnök megbánása, mint Adyé, hanem furcsa, preventív bűntudat, a nagyon tiszta lélek iszonya az élet érintésétől, mely után mégis forrón szomjazik."[32]
Örökségem című versében arra panaszkodik, hogy pénz helyett ősei vágyakat, szerelmet, álmokat, lelki nyavalyákat hagytak rá.[33]
Ezért most, őseim! megátkoz unokátok:
ott lenn a sírban is örökre verjen átok
s ha csontjaitokat megette már a föld:
legyen belőletek minden ami gyülölt,
legyen belőletek mérges gyümölcsök rossza,
legyen belőletek váltóknak papirossa,
minőre nevetek írtátok annyiszor,
legyen belőletek tüdők halála, por
és marja lelketek pokolban is az átok
s a szégyen, hogy ilyen - mint én - az unokátok![34]
Babitsot minden bizonnyal foglalkoztatta őseihez való viszonya, a témát többször is boncolgatta: "S teste, lelke múltján, messze gyermekévein keresztül fajának titkos mélyeibe ér le az Emlékezete, mint gyökér a talajban, ő az, akiben nem alusznak az ősök, egy egész genealógiát hord magában, egy nagyszerű palingenezist!"[35]
A versrészlet az imának, az áldásnak az ellentétét formálja meg: átkot mond (maledictio). Az átok mágikus eszköz, negatív, ártó hatású, verbális varázslat. Babits a váltóval kapcsolatban mindenekelőtt a váltóhoz, a tartozáshoz, az adóssághoz kapcsolódó negatív képet rögzíti. A rosszkívánságok egyik legsúlyosabbika
- 19/20 -
itt, hogy valaki váltópapírrá váljon, a gyűlölt tartozást megtestesítő, azt anyagi valósággá formáló értékpapírral azonosuljon.
Viszont felmerül egy jogi probléma is: a váltóadósság örökölhetősége. Az örökös a hagyatékkal, örököstársak örökrészeikkel felelnek a váltóhitelezők fele. Vagyis a váltóadósság is örökölhető. A rossz nemzedékeken átívelhet.
Kosztolányi Dezsőnek tulajdonképpen egy versfordításában jelenik meg a váltó, azaz lehetőséget kapunk arra, hogy Kosztolányin keresztül az olasz költészet váltó-képére is kitekintsünk. Nyilván Kosztolányi maga is mesteri költő, Szerb Antal szerint a modern magyar líra legszuggesztívebb költője.[36] Így versfordítása is remekmű. Kosztolányi Olindo Guerrini (1845-1916) - művésznevén Lorenzo Stecchetti - egyik versét ültette át magyarra,[37] amelyben a váltó képe fontos szerepet játszik. Guerrini ebben, Kennst du das Land című (Goethét parafrazáló) versében írja a következőket:
Ismered azt a földet,
mely minden jóval ékes,
hol a hó végzetjén
váltónk nem esedékes?[38]
Azt a jóltáplált édent,
hol nincs síró, sóhajtó,
csak mosolyos, kövér arc
s hol nem jár végrehajtó?
(... )
Hol nincs katona egy sem,
nincs rablánc, nincs eretnek,
hol a szerelmesek mind
zavartalan szeretnek?
- 20/21 -
Itt a nők sose rosszak, -
hűek, szeretni lágyak,
nem számítolják pénzzé
a bánatot, a vágyat.
Csak meglelnék e földet:
én mindörökre zengem,
csak lenne egy halandó,
ki elvezetne engem!
Igen, ez utópia, földi mennyország, ahol a váltó soha nem jár le, vagyis a tartozás elenyészik, nem kell megfizetni, nem jár a végrehajtó. Ehhez képest ennek az ideális világnak a többi eleme sokkal kevésbé elrugaszkodott. Az, hogy a szerelmesek zavartalanul szeressenek, a nők hűek legyenek, és az emberek mosolyogjanak sokkal inkább elképzelhető vagy megvalósítható, mint az, hogy a váltó ne járjon le. A váltó - az idő elkerülhetetlen múlásának következményeként - igenis könyörtelenül lejár, és a tartozást meg kell fizetni.
Somlyó Zoltán (1882-1937) nevére budapesti lakhelyem közelében található emléktáblája, illetve Devecseri Gábor Lágymányosi istenek című műve hívta fel a figyelmemet. Verseit olvasva lírai, komplex, modern, briliáns technikájú költővel találkozhatunk, akinek költői minősége, ha ingadozik is, de legjobb formájában az irodalmi kánon fősodrához tartozó költőt mutat fel.
Az első váltó kibocsátásának emléke és körülményei Szabadkához kötődnek, ahol újságíróként dolgozott még az első világháború előtti békeidőkben. Csáth Géza két novelláját is érdemes elolvasni, hogy a Szabadka-képünk még teljesebbé váljon: az egyik A varázsló kertje, a másik a Szabadka szépségeiről. De most Somlyó Zoltán Szabadka-élménye a vizsgálat tárgya:
Ott is repültem, vígan, lent Szabadkán,
hol szerb nők nyakán aranypénz csörög.
Hol fojtó por száll az idők szaladtán,
és sűrűbbek a borok és sörök.
Hol minden második portán egy nábob,
vagy egy kocsmáros gyüjti vagyonát.
A költő bizony nem vett tőlük példát,
ő vigan herdált éjen, napon át.
Itt írta alá a legelső váltót,
az első ezrest zsebre itt tevé;
- 21/22 -
áldassék érte Schőn apó, a bankár,
ki a költőt kiválón kedvelé.
Ma sem tudom, honnan volt nagy bizalma,
s a kedves pesti bankdirekktorok
megtanulhatnák tőle, hogy egy költőn
segíteni nem is oly nagy dolog.
Itt ólálkodott nők körül serényen,
a szellőt várván, melytül szoknya száll.
A nyárspolgári élet szende nőit
eléje hozta sok nyáréji bál.[39]
Somlyó Zoltán versrészlete a váltó egyik leggyakoribb felhasználási módját rögzíti: a költő a bankártól kölcsönt kér, és a kölcsön visszafizetésére saját váltót bocsát ki. Pénzt kölcsön adni bizalmi kérdés. A bankár, aki Somlyót minden bizonnyal kedvelte, ennek ellenére kérte vagy elfogadta a váltót. Ez egyfelől bizonyíték a kölcsön vonatkozásában, de annál mégis jóval több: a követekést értékpapírba foglalták, ennek minden (jogi) következményével. Somlyó életében ez volt a legelső váltó: költőnk így elvesztette a váltójogi ártatlanságát. Az első váltót aztán továbbiak követték:
Az élet itt is körmeire égett:
a váltók gyűltek, - forogtak a nők.
A szép emlékek korbáccsá fonódtak
s kergetni kezdték újra, újra őt.[40]
A váltók sora a múló idő és egyben az elmúló élet metaforája. A nők forgása - és tegyük hozzá, hogy a váltók forgatása - pedig az élet dinamikájának tragikus metaforája: ahogy a váltók gazdát cserélnek, úgy cserélt a költő párokat. Az aktuális boldogság helyett pedig a szép emlékek, a veszteségek, a rossz döntések, elszalasztott lehetőségek fonódtak korbáccsá. De a váltó az élet örömeinek és bánatainak is kísérő jelensége volt.
A huszadik század második felének a költészetéből eltűnt a váltó. A magyarázat egyszerű: a váltó a gazdasági életből is eltűnt. A szovjet típusú diktatúra a váltót feledésre ítélte, amikor annak természetes közegét, a piacgazdaságot, a
- 22/23 -
kapitalizmust, a versenyt felszámolta. A váltó "feltámadása" Magyarországon a rendszerváltás után is részleges, a váltóhoz kapcsolódó sajátos jogi tudás és a gazdasági előnyei nem jutottak vissza a köztudatba. Ez kár, mert a váltó előnyei a XXI. század körülményei között is érvényesülnek. Jelen sorok szerzője annak az álláspontnak a híve, hogy a váltójog feltámasztása, a 2017. évi CLXXXV. törvény széleskörű alkalmazása mellett igen komoly érvek szólnak. De ez másik elemzés tárgya.
Viszont a fenti elemzés alapján leszögezhetjük, hogy a váltó nem csupán jogintézmény, hanem a magyar költészetben művészi, poétikai eszköz is. ■
JEGYZETEK
[1] Egyetemi tanár (Miskolci Egyetem ÁJK).
[2] 1840. évi XV. törvénycikk a váltó-törvénykönyv behozatik. A szabályozás nem azt jelenti, hogy korábban ne használtak volna váltót (a váltóhasználat ténye kiderül például az 1792. évi XVII. törvénycikkből, melynek tárgya az, hogy "hogyan lehessen az örökös tartományok váltó-törvényszékeinek s bíróságainak ítéleteit, melyeknek valaki magát önként alá vetette, végrehajtani?" A világos jogi keretek megteremtése viszont hozzájárult a váltó elterjedéséhez.
[3] Vagy akinél egyszerűen "hitele van".
[4] Az okirat szövegébe kell írni a váltó elnevezést (pl. fizetek e váltó ellenében...), hogy ne lehessen felülcímzéssel váltóvá, értékpapírrá alakítani egy egyszerű adóslevelet. Ez még a kézzel írott váltók korának maradványa, jelenleg váltónyomtatványok az elterjedtek. De a kézzel írott váltó is jogszerű.
[5] A kibocsátó kizárhatja felelősségét a váltó elfogadásáért; minden olyan kikötést, amellyel a kibocsátó a fizetésért való felelősséget kizárja, nem írottnak kell tekinteni. Vtv. 9. § (2).
[6] A jogosult a kötelezettel szembeni követelését másra ruházhatja át. Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép. Lásd Ptk. 6:193. §-6:201. §
[7] Ha a kibocsátó a váltón ezeket a szavakat vette fel: "nem rendeletre", vagy ha más azonos értelmű kifejezést vett fel, a váltó csak közönséges engedmény alakjában és hatályával ruházható át. Ha valaki nem akar váltójogi felelősséget vállalni, arra szolgál az üres forgatmány: a forgató aláírja a forgatmányt, de a forgatmányos nevét nem írják fel, de a váltót átadják a birtokába. Így a váltóbirtokos, ha azt szeretné, hogy a váltót neki fizessék ki, akár a saját nevével is kitöltheti. Viszont tovább is adhatja, beleírva a következő forgatmányos nevét, viszont akkor forgatóként a megelőző forgatmányos szerepel, a mi váltóbirtokosunk neve nem szerepel a váltón, ezért nem számít váltókötelezettnek.
[8] A váltóátruházó megtilthatja a további váltóátruházást; ebben az esetben nem felelős azokkal a személyekkel szemben, akikre a váltót utóbb ruházták át.
[9] Viszont, ha a váltó kifizetését maga az eladó vagy rosszhiszemű forgatmányos kéri, akkor az eladóval szemben fennálló kifogás érvényesíthető.
[10] Váltón alapuló keresettel megtámadott személy a váltóbirtokossal szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely a kibocsátóval vagy valamelyik előbbi váltóbirtokossal szemben fennálló személyes viszonyán alapul, kivéve, ha a váltóbirtokos a váltó megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedett (Vtv. 17. §). A váltókifogásokról lásd Veress Emőd, A biankó saját váltó - egy jogeset anatómiája. In: Emlékkötet Beck Salamon születésének 130. évfordulójára. Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc, 2016, 71-73. o. [továbbiakban: Veress, A biankó].
[11] A váltó biztosítéki célú felhasználásáról lásd Veress, A biankó. 57-73. o.
[12] Szerb Antal, Magyar irodalomtörténet. Második, átdolgozott kiadás. Révai, Budapest, 1935. 359. o. [továbbiakban: Szerb, Magyar irodalomtörténet].
[13] Garay János, Frangepán Kristófné. Költői beszély. Pest, Emich Gusztáv, 1846.
[14] Részletekről lásd: Kropf Lajos elemzését a Századok 1897. évi folyamában. 163-168. o.
[15] Szerb, Magyar irodalomtörténet. 363. o.
[16] Szerb, Magyar irodalomtörténet. 364. o.
[17] Móricz Zsigmond, Arany János írói bátorsága. Nyugat, 1931/24, 615. o. és 619. o.
[18] Török Pál (1808-1883) református lelkész, később a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, rövid ideig iskolaigazgatóként a fiatal Arany főnöke Kisújszálláson, valójában hosszú évtizedekig barátja. Arany temetésén ő mondott gyászbeszédet.
[19] Finkey Ferenc m. kir. titkos tanácsos, ny. koronaügyész Ünnepi beszéde Budapesten, a Szent Margitszigeten Tompa Mihály Emlékmű leleplezésén, 1940. szeptember 28, Budapest székesfőváros házinyomdája, 1940, 9. o.
[20] Vö. Rakodczay Pál, Tompa költészete. Uránia, 1905/12, 491. o.
[21] Tompa Mihály összes művei, Franklin-Társulat, Budapest, é. n., 1076. o.
[22] Szerb, Magyar irodalomtörténet. 482. o.
[23] Vö. Magyar Kereskedők Lapja, 1903/8, 2-3. o.
[24] Kármán Elemér, Prolongationális váltó hamisítása. Jogtudományi Közlöny, 1902/34, 284-285. o.
[25] A vers 1908-ban született.
[26] Szerb, Magyar irodalomtörténet. 452. o.
[27] Szerb, Magyar irodalomtörténet. 454. o.
[28] Szerb, Magyar irodalomtörténet. 456. o.
[29] Szerb, Magyar irodalomtörténet. 466. o. Szerb Antal Ady vagyonhoz való viszonyát érdekesen vázolta fel: "rajongva szerette a pénzt, nemcsak mint vásárlási eszközt - hiszen több mámort és több szerelmet úgysem bírt volna el; nem is, mint menekülést a nyomor elől - hiszen mindig volt pénze és az életrajzírók szerint bohémsége dacára meglepően jól tudott a pénzzel bánni. Neki a pénz legfőképp azért kellett, mert napjainkban a pénz jelenti, hogy egy ember beérkezett. Nem Isten előtt és talán nem is Ady Endre előtt, de a publikum előtt, aki mindig jelen volt Ady tudatában, a pénz az ember legfőbb értékmérője. Adynak pénz kellett, hogy elsőségét és választott-voltát ezzel is dokumentálja. Dosztojevszkij Sihederére hasonlított, aki olyan gazdag akart lenni, mint Rotschild, de azután semmit sem akart tenni a vagyonával, beéri a tudattal, hogy ő a leggazdagabb. Szerb, Magyar irodalomtörténet. 467. o.
[30] Szerb, Magyar irodalomtörténet. 463. o.
[31] Szerb, Magyar irodalomtörténet. 472-473. o.
[32] Szerb, Magyar irodalomtörténet. 475. o.
[33] A vers a Nyugat 1912/13. számában jelent meg.
[34] 1912 első fele.
[35] Magyar költő kilencszáztizenkilencben (vita és vallomás), Nyugat, 1919/14-15. szám, 925. o.
[36] Szerb, Magyar irodalomtörténet. 478. o.
[37] Vö. Rába György, La prima generazione della rivista "Nyugat" e la poesia italiana In: Horányi Mátyás, Klaniczay Tibor (a cura di): Italia ed Ungheria. Dieci secoli di rapporti letterari. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. 294. o.
[38] "Conosci tu il paese Dove non se mortali, Dove alla fin del mese Non scadon le cambiali?"
[39] Somlyó Zoltán, Az első ezres, in Nyitott könyv, 1916. [továbbiakban: Somlyó, Az első ezres].
[40] Somlyó, Az első ezres. 1916.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanár, ME-ÁJK.
Visszaugrás
