A globalizálódó világ egyre komplexebbé váló jogviszonyai szükségessé teszik, hogy azon polgári eljárásokban, ahol a felek között nem merül fel jogvita, a permegelőzés, bíróságok tehermentesítése, az eljárások hatékonyabb és gyorsabb lefolytatása érdekében közjegyző járjon el. Az elmúlt pár évben a spanyol közjegyzők ez irányban történt kezdeményezését is figyelembe véve a spanyol jogalkotó úgy döntött, hogy jelentős hatásköri átalakításokat visz véghez, és újragondolja a polgári nemperes eljárások lefolytatásának rendjét. Ennek a tanulmánynak a célja, hogy röviden bemutassa a spanyol közjegyzőség által szerzett, a 2015. július 23-án hatályba lépett új "Nemperes Eljárásokról" szóló törvényben szabályozott hatásköröket. A jogalkotó közel harminc új hatáskört biztosít a spanyol közjegyzők számára, ennek nagy része az öröklési joggal kapcsolatos. A jogszabály elfogadásának részletei, a törvényben szabályozott nemperes eljárásokban lefolytatandó eljárási cselekmények természetének bemutatása, illetve ezen eljárásokban a közjegyzői tevékenység korlátainak felvázolása után a közjegyzők által az öröklési jog területén lefolytatandó nemperes eljárásokra tér ki a tanulmány. Elsődlegesen a közjegyzők által kizárólagos hatáskörként szerzett öröklési jogi tárgyú nemperes eljárások vizsgálatára kerül sor, érintve minden eljárás esetén az anyagi jogi szabályokat rendező spanyol polgári törvénykönyv, a Código Civil vonatkozó rendelkezéseit.
A nemperes eljárásokra vonatkozó legkorábbi szabályozástól kezdve természetes volt, hogy a bíróságok voltak ezen eljárások lefolytatására irányuló hatáskörök címzettjei, bár a közjegyzők is rendelkeztek bizonyos kompetenciákkal. A klasszikus nemperes eljárásra vonatkozó spanyol jogtudományi álláspont nem ment túl azon a fiktív eljárásra vonatkozó felfogáson, melynek során a bíró a felek általi kölcsönös megállapodásnak megfelelően dokumentálja és joghatással ruházza fel a közöttük létrejött jogügyletet. A posztklasszikus irányzat ezt a nézetet bővítette, és olyan jogcselekményekre is kiterjesztette, ahol a törvény kifejezett előírása következtében bírói közreműködést ír elő jogok elisme-
- 13/14 -
résénél, jogviszonyok létrehozásánál.[1] A modern közjegyzőség megjelenésével a közjegyzőt mint jogi hivatást gyakorló személyt felruházták a magánszemélyek között létrejött jogügyletek létrehozására és dokumentálására, mint tipikus közjegyzői tevékenységre, miközben a bíróságok részére egyrészt a kifejezetten bírói hatáskörnek tekintendő igazságszolgáltatást tartották fent a polgári eljárások területén, másrészt azon heterogén természetű tevékenységeket, melyek a felek közötti jogvitát, és a szigorúan vett eljárást nélkülözték.[2]
A nemperes eljárásokra vonatkozó ezen felfogás hosszú időn keresztül fennmaradt, mely egyrészt a joggyakorlatban, másrészt a modern jogi szabályozásban nyomon követhető, mindenekelőtt az 1881. február 3-ai spanyol Polgári Perrendtartásról szóló törvényben, melynek III. Könyve több különböző jogi természetű nemperes eljárást tartalmazott, melyekben a közös szál egyedül a felek közötti jogvita hiánya volt.[3] A spanyol jogban a polgári perrendtartás mellett számos anyagi polgári és kereskedelmi jogi tárgyú törvény szabályozott különböző természetű nemperes eljárásokat, melyek nagy részében az eljárás lefolytatására a bírónak volt hatásköre.
A nemperes eljárások átalakítását annak érdekében, hogy az ügyfelek részére hasznos és hatékony eszközt biztosítson jogaik érvényesítésére, a polgári igazságszolgáltatás rendszerének ésszerűsítésével és modernizálásával kívánták elérni, mindenekelőtt az igazságszolgáltatási szervezetrendszeren belüli hatáskörök újraelosztásával, és néhány nemzetközi szervezet követelésére a bíróságok tehermentesítésével. Olyan biztonsági kockázat nélküli tehermentesítéssel, ahol egy modern társadalomban bizonyos jogi hivatás gyakorlói (bírósági titkárok, ma az Igazságszolgáltatási Adminisztrációhoz beosztott jogászok, a földhivatali és kereskedelmi nyilvántartások hivatalnokai (registradores), illetve közjegyzők) ezen kompetenciák ellátására alkalmasak.
A polgári eljárásra vonatkozó joganyag módosítására először a 2000. évben került sor Spanyolországban, viszont a polgári perrendtartási törvényt módosító 1/2000. január 7-ei törvény e jogszabálynak a nemperes eljárásokra vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és az továbbra is az 1881. évi törvény III. Könyvén belül maradt. Fenti törvény záró rendelkezései a kormányt felhatalmazták, hogy a törvény egyéb rendelkezéseinek hatályba lépésétől számított egy éven belül törvényjavaslatot terjesszen a parlament (Cortes Generales) elé ebben a témában.[4] A 2002-ben kidolgozott javaslat átdolgozása után 2006-ban terjesztettek be törvényjavaslatot a tárgykörben, viszont hosszú parlamenti vita után, a nemperes eljárások lefolytatására vonatkozó hatásköröknek bíróságok részére történő fenntartását hangsúlyozva ez a törvénytervezet kudarcba fulladt.[5]
- 14/15 -
A jogalkotó 2012-ben tűzte napirendre a nemperes eljárásokra vonatkozó aktualizált és egységes szabályozás megalkotását, és a korábbi 2006-os elutasított javaslat szabályain finomítva 2015. július 2-án elfogadásra került, és - egyes rendelkezések kivételével - még a hónap 23. napján hatályba lépett a 15/2015. évi "Nemperes Eljárásokról" szóló törvény.[6] A törvény, a Ley de Jurisdicción Voluntaria, szó szerinti fordításban önkéntes igazságszolgáltatást jelent, de mivel ezek különböző tárgyú polgári nemperes eljárásokról szólnak, talán ez a fordítás áll a magyar felfogáshoz a legközelebb. A jogszabály nem határozza meg expressis verbis a nemperes eljárások természetét, mint egységes kategóriát, hanem a heterogén tartalmat és a hatáskörrel rendelkező szervek pluralitását figyelembe véve pragmatikus szabályozást követ. Bizonyos elavult nemperes eljárásokat eltörölt a jogalkotó, néhány hatáskört fenntartott a bírósági szervezetrendszer részére, míg másokat egyéb jogi hivatást végzőkhöz telepített. Ez a hatásköri felosztás egyetértésre talált, a jogalkotónak sikerült megtalálnia ezen hivatás gyakorlói közötti kapcsolódási pontokat, és a korábbi kizárólagos hatásköri kívánalmakat figyelmen kívül hagyva azt a megoldást alkalmazta, hogy bizonyos eljárásoknál a közjegyző hatásköre alternatív jellegű a bírósági szervezetrendszerben nem bíróként működő jogászok, és a földhivatali és kereskedelmi nyilvántartások hivatalnokai mellett.
A törvény hosszabb távú alkalmazásának szándékától vezérelve, a jogalkotó a nemperes eljárásoknak a polgári peres eljárásokhoz képest eddig háttérbe szorított szabályozásához képest bővebb, összetettebb rendezéséhez folyamodott. A spanyol "Önkéntes igazságszolgáltatásról" (nemperes eljárásokról) szóló törvény olyan jogforrás, amely a polgárok vagyoni, családi és személyi állapotával kapcsolatos jogokra és érdekekre vonatkozó szabályokat tartalmaz, feltéve minden esetben, hogy az polgári és kereskedelmi jogi viszonyokat érint. Így különösen örökbefogadás és családba fogadás, házasságon kívül született gyermekek elismerése, örökösök által tett jognyilatkozatok, hagyaték elfogadására vonatkozó nyilatkozatok, végrendeletek jegyzőkönyvezése, pénzben meghatározott tartozások közjegyzői letétbe helyezése.
A jogalkotót ezen joganyag újragondolására az idő múlásával elavulttá váló jogi szabályozás aktualizálásának igénye, az egyszerűsítési szándék vezérelte azon a területen, ahol nincs releváns jogvita a felek között. Cél volt a bíróságok tehermentesítése, a rendszer racionalizálása, a polgári igazságszolgáltatás hatékonyabbá és dinamikusabbá tétele, a jogbiztonság követelményének megfelelően.
A közjegyzők mellett az igazságszolgáltatási adminisztráció, szervezetrendszer jogászai (secretarios judiciales), a földhivatali és kereskedelmi regiszterek ügyintézői (registradores) szintén címzettjei ezen új hatásköröknek. A közjegyzők úgy, mint közhatalmi tevékenységet ellátó, nagy szakmai elismertségnek örvendő hivatalos személyek, akik a bírósági eljárásokon kívüli területen garantálják a törvényességi kontroll keretében a jogbiztonságot.
- 15/16 -
Az új Nemperes Eljárásokról szóló törvény elismeri a joganyag jelenlegi szétszórtságát és a szabályozott egyes eljárások természetének és tartalmának heterogén voltát. A törvény bizonyos elavult és a gyakorlatban már nem előforduló eljárások megszüntetésével azt az utat választotta, hogy a revízió során a tradicionálisan nemperes tartalommal bíró eljárások egy részét hagyja csak bírósági hatáskörben, míg másokat a közjegyzőkhöz (és a földhivatali és kereskedelmi nyilvántartások ügyintézőihez) telepíti. A bíróságok tehermentesítése és a hatáskörök újraelosztása a különböző jogalkalmazók között a törvény szerkezetén is visszatükröződik. A jogalkotó kifejezte, hogy bizonyos hatásköröknek a bíróságok speciális védelme alatt kell maradnia. A 15/2015. törvény a célját meghatározó rész 4. bekezdésében megerősíti, hogy a nemperes eljárásokban a polgári jog területén az akaratnyilvánítási szabadság korlátozására kerülhet sor, melyek megakadályozhatnak bizonyos célzott joghatások elérését, amennyiben ezt az érintettek jogainak és érdekeinek védelme indokolja.
Az igazságszolgáltatási szervek közötti hatásköri újraelosztást a 15/2015. július 2-ai törvény 2.3 cikke tartalmazza, mely értelmében az egyes eljárások a Bíróságok Szervezetrendszeréhez tartoznak, és vagy bíró vagy "bírósági titkár" járhat el a törvény által meghatározott olyan ügykörökben, amelyeknél azt az ügy természete, vagy a döntéshozatal súlya indokolja. Kifejezetten bíró járhat el azokban az eljárásokban, amelyek közérdeket vagy az ügyfelek személyi állapotát, kiskorúak és cselekvőképességükben korlátozott személyek jogait érintik. Ilyen eljárások többek között: a nem házasságból született gyermek elismerésének bírói jóváhagyása, örökbefogadás, gyám vagy gondnok rendelése, döntés a szülői felügyelet gyakorlása ügyében vita esetén, illetve a kötelmi jog területén a teljesítési határidő meghatározása. A többi nemperes hatáskört a bíróságra beosztott, jogvégzett igazságügyi ügyintéző (secretarios judiciales, "bírósági titkár"), látja el, azon eljárások kivételével, ahol a közjegyzőkkel, illetve a földhivatal és kereskedelmi regiszterek ügyintézőivel való megosztott hatáskörről van szó. Ilyen megosztott hatáskör többek között az önkéntes árverések lefolytatása, társaság közgyűlésének összehívása, felmentés a végrendeleti végrehajtói tisztség alól, illetve ennek a megbízatásnak a meghosszabbítása, a hagyatéki osztályt elvégző személy (contador-partidor) kijelölése és az általa beterjesztett hagyatéki vagyon felosztásának jóváhagyása.
A közjegyzők és a földhivatali és kereskedelmi nyilvántartások ügyintézői előtt folyó nemperes eljárások a bírósági nemperes eljárások mellett, külön jogszabályban is helyet kaptak. A Nemperes Eljárásokról szóló törvény a célját rögzítő IV. és V. bekezdésében kifejti, hogy az állampolgárok részéről a közjegyzőkbe vetett, és hosszú évek alatt megszerzett bizalom olyan elem, amely eloszlat minden kétséget meghatározott magánjogi jogosultságok védelme érdekében történő beavatkozási képességük felől, és amely beavatkozás nem érint direkt formában alapvető jogokat, illetve kiskorúak és különös védelmet igénylő személyek jogait sem.
A közjegyzők által megszerzett új hatáskörök szükségessé tették az 1862. évi május 28-ai Közjegyzői törvény (Ley del Notariado) bizonyos anyagi jogi rendelkezéseinek módosítását, annak érdekében, hogy az összes közjegyző által lefolytatandó nemperes eljárás a közjegyzői joganyag része legyen. Ebből a célból kifolyólag a 15/2015. törvény záró
- 16/17 -
rendelkezéseinek 11. cikke a Közjegyzői törvényt egy új VII. fejezettel egészítette ki "A nemperes eljárásokban való közjegyzői közreműködés" cím alatt, mely az új 49-83. cikkeket foglalja magában. Majd harminc új közjegyzői hatáskörről van szó, ezeknek pedig hozzávetőlegesen a fele az öröklési joggal kapcsolatos.
A közjegyzőség által az egyes nemperes eljárások lefolytatása iránti erős törekvés egyértelmű volt, ennek ellenére óvatosnak kellett lenni ezen új, közjegyzők által kifejtett tevékenységek szabályozása során, korlátokra is szükség volt.[7] A közjegyzők által gyakorolt új hatásköröknek meg kell felelniük a bírósági eljáráson kívüli közhitelesség követelményének. A közjegyzők nem válhatnak bíróvá, nem gyakorolhatnak igazságszolgáltatási tevékenységet, és nem vehetik át az Igazságszolgáltatási Adminisztráció jogászai (secretarios judiciales) által kifejtett bírói közhitelességi szerepet sem.
Bár a spanyol Alkotmány nem határoz meg kifejezett határokat abban a kérdésben, hogy milyen jogoknak kell kizárólag bírói védelemben részesülnie, és melyek garantálhatóak a közjegyző eljárása során, az Alkotmány 117.4 cikke nem utal jogokra és nem tartalmaz korlátokat, az bizonyos, hogy léteznek azonban magában az alkotmányban biztosított olyan jogosultságok, melyek speciális védelmet élveznek. A nemperes eljárásokra vonatkozóan pedig ez azt jelenti, hogy ha a jogosultságok védelme és speciális garanciái ezt megkívánják, akkor ilyen esetben az eljárás lefolytatásának bírói hatáskörben kell maradnia.
Ez a korlátozás két irányban érvényesül: nem lehet bírói hatáskörből elvonni, és azt közjegyzőhöz telepíteni olyan esetben, amikor különös veszélyt jelentő helyzetekről van szó, ugyanakkor a jogok bíróság általi védelménél ki kell jelölni ennek a határait, hogy az alapvetően igazságszolgáltatási funkción ne terjeszkedjen túl.[8] Azt pedig a konkrét jog vagy érdek fogja meghatározni, hogy szükség van-e a bíróságok beavatkozására, amikor a függetlenség és pártatlanság garanciájának e speciális védelmére van szükség.
A másik kérdés, ami felmerül a közjegyzői közreműködésnek a nemperes eljárások területén történő bővítésénél, az maga a közjegyzői tevékenység jellege.[9] A közjegyzők közhivatalt látnak el, magasan képzett szakemberekről van szó, egész Spanyolország területén elérhetőek, továbbá fel vannak jogosítva, hogy tevékenységük során az állampolgárok jogai felett őrködjenek. A közjegyző a nemperes eljárások aktív, hatékony alanyaként
- 17/18 -
jelenik meg az egyes eljárási cselekmények végzésénél. A nemperes eljárások heterogén tartalma közül a közjegyzőség részére azokat a hatásköröket kell rendelni, melyek a funkció sajátos természetéhez igazodnak, és melyek pusztán történelmi és célszerűségi okból maradtak bírói hatáskörben.
Tény, hogy a spanyol közjegyzőség a 15/2015. július 2-ai törvény hatályba lépése előtt is lefolytatott bizonyos nemperes eljárásokat, mégpedig nem kizárólag az állami polgári jogban, hanem az egyes saját polgári törvénykönyvvel rendelkező Autonóm Közösségekben hatályban lévő polgári jogokban szereplő jogi szabályozás alapján is (pl.: közjegyzői eljárás a hagyatéki osztályra vonatkozóan a galíciai polgári jogban).
Ezen tipikusan közjegyzői hatáskörök mellett, fenntartották a lehetőségét, hogy a közjegyzők más tevékenységet is ellássanak, melyek az általuk ellátott tevékenységekhez közel állnak. Fokozott óvatossággal kell azonban eljárni az ilyen esetekben, fenn kell tartani az egyensúlyt a közjegyzői hivatás iránt tanúsított elismerés és azon gyakorlati szempont között, hogy ténylegesen a közjegyző lásson el olyan funkciókat, melyek természetükből eredően nem kimondottan közjegyzői hatáskörök.[10] A spanyol közjegyzőség sikereként könyvelhető el, hogy a jogalkotó egyértelműen a közjegyzői hatáskörök megújítása és bővítése mellett tört lándzsát, méghozzá annak a támogatásával, hogy olyan esetekben is eljárhasson a közjegyző, ahol az eset összes körülményét mérlegelve határozott döntést kell hoznia.
A 15/2015. július 2-ai törvény hatályba lépése, illetve más, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésekkel kapcsolatban meghozott, a Jelzálogjogról szóló 13/2015. június 24-ei törvény (Ley Hipotecaria) módosítása következtében a közjegyzőkre ruházott egyéb nemperes eljárások tükrében megállapítható, hogy a tradicionális közjegyzői intézmény határozott átalakuláson ment át, annak a veszélyével, hogy ez bizonyos esetekben a közjegyző számára idegen terepre vezethet.
A közjegyzőségbe mint a bíróságokon kívüli közhitelesség és a megelőző jogbiztonság garantálásának letéteményesébe helyezett bizalom a jogalkotó megítélése szerint alkalmassá teszi a közjegyzőket új nemperes eljárások lefolytatására, mégpedig a 15/2015. évi törvénynek a törvény célját meghatározó bekezdései szerint: "a közjegyzők felkészültségi szintje és gyakorlati ismereteik elősegítik az állampolgárok számára jogaik biztosítását és a felmerült jogi kérdésekben a részükre adott gyors választ."[11] Valamennyi új hatáskör nem magában a törvény szövegében, hanem a törvény záró rendelkezéseinek felhatalmazása alapján a Közjegyzői törvény módosítása kapcsán, e törvénybe beépített új VII. Fejezetben került szabályozásra, illetve az új nemperes eljárásokról szóló törvény szükségessé tette a spanyol Polgári Törvénykönyv (Código Civil) módosítását is ezen közjegyzői eljárásokkal kapcsolatban.
- 18/19 -
A közjegyzőket elsősorban a végrendeleti öröklés területén ruházták fel új hatáskörökkel, ezek közül érdemes kiemelésre többek között, hogy közjegyző jár el az alábbi ügyekben az öröklési jog területén: kizárólagos hatásköre van a zárt végrendeletek felbontása, jegyzőkönyvezése, azonosítása és a részükre vonatkozó bemutatási kötelezettség tekintetében, valamint a szóbeli, és a katonai vagy tengeri járművön készített végrendeletek jegyzőkönyvezése terén. Szintén kizárólagos közjegyzői hatáskörbe került a törvényes örökösök nyilatkozatával kapcsolatos eljárás, amennyiben nem maradt végrendelet az örökhagyó után, bárki legyen is az öröklésre jogosult rokon. A közjegyző lesz jogosult arra is, hogy a Código Civil 1005. cikke szerint meghatározza azt a határidőt, mely alatt bármely érdekelt, az érdekeltség igazolásával indítványozza, hogy az örökös a hagyaték elfogadását vagy visszautasítását tartalmazó nyilatkozatot tegyen. A hagyaték visszautasítása, mely korábban bíróság, illetve közjegyző előtt is történhetett, ezentúl a Código Civil 1008. cikkének módosításával kizárólagos közjegyzői hatáskörré vált. Végezetül a korábban hatályban volt rendelkezésekkel szemben a hagyatéknak kizárólag a pozitív vagyon elfogadására tett nyilatkozattal történő megszerzése (beneficio de inventario) és a megfontoláshoz való jog (derecho de deliberar), melyek a törvény hatályba lépéséig bírósági hatáskörben voltak, ezek után kizárólagos közjegyzői hatáskörnek számítanak.
Az igazságszolgáltatási adminisztráció jogászaival megosztott hatáskörbe került a végrendeleti végrehajtó (albacea) és a hagyaték felosztását végző személy (contador-partidor) általi lemondással, és a tisztség meghosszabbítása iránti határidő meghatározásával, illetve a hagyaték felosztását végző személy által beterjesztett hagyatéki osztály jóváhagyásával kapcsolatos eljárás.
A családi jog terén két, nagy média érdeklődéssel kísért új hatáskört érdemes megemlíteni, méghozzá a házasságkötést közjegyző előtt, és a házastársak közös megegyezésével történő házasság felbontásának és a különválásnak az intézményét, amennyiben nincsenek nem emancipált kiskorú gyermekek és bíróság által cselekvőképességében korlátozott személyek az ügyben. Ahogy azt a 29. Közép-európai Közjegyzői Kollokviumon Álvaro Lucini madridi közjegyző előadásából is megtudhattuk, a 2016-os statisztikák szerint ezen eljárásoknak ugyan még csak a 6,3%-át folytatta le közjegyző, azonban azt sokkal rövidebb idő alatt, hiszen közjegyző előtt 1 hét, míg bíróság előtt átlagosan 4,7 hónap volt az eljárás időtartama.
A kötelmi jog területén a közjegyzők intézik a fizetési felajánlással (ofrecimiento de pago), és a pénzben meghatározott tartozások letétbe vételével kapcsolatos eljárásokat, ezen esetekben azonban a hatáskörük az igazságszolgáltatási adminisztráció jogászaival megosztott. Kizárólagos közjegyzői hatáskör a némileg a magyar fizetési meghagyásos eljárásra hasonlító, nem vitatott, pénzben kifejezhető tartozásokkal kapcsolatos eljárás, mely bírósági végrehajtáson kívüli végrehajtási jogcímet biztosít a jogosult számára. Megmaradt annak a lehetősége, hogy ezen pénzben meghatározott követelést a jogosult bíróság előtt érvényesítse.
A kereskedelmi jog területén megosztott hatáskör az önkéntes árverések lefolytatása és a biztosítási szerződések esetén szakértő kijelölésére irányuló eljárás is. Kizárólagos hatáskör a jegyzőkönyvi tanúsítvány felvétele az ingó dolgok, értéktárgyak átvételéről és
- 19/20 -
dokumentálásáról, illetve ezen közjegyzői letétbe helyezett vagyontárgyak értékesítésének lefolytatása.
A dologi jog területén a spanyol közjegyzők olyan új hatásköröket kaptak, melyek nem a Közjegyzői törvény új VII. Fejezeteben találhatók, hanem azokra az 1946. február 8-ai Jelzálogjogi törvényt módosító 13/2015. június 24-ei törvény tartalmaz rendelkezéseket.[12] Ezen eljárások az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett ingatlanok bejegyzésével, és a bejegyzett ingatlanok körülírásának, területének és határvonalának kiigazításával kapcsolatosak.
A fenti közjegyzőket érintő jogszabályváltozás és nemperes eljárásokkal kapcsolatos új közjegyzői hatáskörök áttekintése után részletesebben a spanyol közjegyzőknek az öröklési jog területén kapott kizárólagos kompetenciáit szeretném kifejteni. Ahogyan az a jogtörténeti elemzések alapján megállapítható, az öröklési jog a spanyol jogban a közjegyző személyével mindig is összefonódott. Már az ókori császárkori Rómában is a szerződések és végrendeletek készítésének letéteményese volt, a középkori jogfejlődést nyomon kísérve és a modern értelemben vett spanyol közjegyzőség XIII. századi születését figyelembe véve pedig kijelenthető, hogy a közjegyző, mint jogi végzettségű szakember fontos szerepet játszott a magánjogi jogviszonyok alakításában, legyen szó akár élők közötti ügyletekről, akár az örökhagyó elhalálozása kapcsán kifejtett jogi tevékenységéről. Napjainkban teljes nyugalommal megállapítható, hogy Spanyolországban a közjegyző az 1862-es közjegyzőséget létrehozó törvény hatályba lépése óta az ügyfelek számára - általánosságban az öröklési jog, különösen pedig a végrendeleti öröklés területén - referenciaként szolgáló jogi szakembernek minősül.
Az öröklési jog azoknak az összetett viszonyoknak a szabályozása és vizsgálata, hogy miként tudják a természetes személyek vagyoni viszonyaik sorsát rendezni haláluk esetére, illetve az örökhagyó halálát követően miképpen érhető el, hogy végakarata érvényesüljön a hagyaték átszállása vonatkozásában, és az örökös hogyan érvényesítheti jogait és teljesítheti kötelezettségeit.[13] Spanyolországban a magyar joggal ellentétben a hagyaték nem száll át az örökösökre minden jogcselekmény nélkül. Megállapítható, hogy az öröklés megnyílásától az örökhagyó akaratának megvalósításáig az örökhagyó halálával összefüggő, a természetes személyek által kifejtett jogcselekmények, és jogügyletek tekintetében a közjegyző részvétele kiemelt jelentőségű. A közjegyző a jogcselekmények és szerződések formalizálása és dokumentálása körében közhiteles tevékenységet végez: nyílt végrendeleteket hitelesít, az ügy természetéből kifolyólag jognyilatkozatokat foglal közokiratba, hitelesíti a hagyaték elfogadását, felosztását és visszautasítását.
A fentiek ellenére az örökléssel kapcsolatos nemperes eljárások nagy részében az 1881-
- 20/21 -
es spanyol Polgári Perrendtartásról szóló törvény (Ley de Enjuiciamiento Civil) a bíróságok részére tartotta fenn a hatáskört, figyelmen kívül hagyva, hogy a korábban hatályba lépett közjegyzői törvény egyes nemperes eljárások lefolytatására a közjegyzőt jogosította fel. A spanyol polgári perrendtartási törvény III. Könyvének VI. és VII. Fejezete viszont úgy rendelkezett, hogy csak néhány öröklési joggal kapcsolatos kompetenciát tartott fenn a közjegyzők számára. Ettől az időponttól kezdve a spanyol közjegyzőség törekvése volt, hogy ezen elvont hatásköröket visszaszerezze.[14]
A nemperes eljárásoknak az 1/2001. január 7-ei törvény által a polgári perrendtartási törvényből való kiemelésével, és tizennégy évvel később a spanyol nemperes eljárásokról szóló törvény hatályba lépésével a közjegyzők visszaszereztek több öröklési joggal kapcsolatos nemperes eljárás lefolytatására vonatkozó kompetenciát. Az 1862-es Közjegyzői törvény egy új VII. Fejezettel egészült ki a nemperes eljárásokról szóló törvény záró rendelkezéseiben szereplő felhatalmazás alapján, mely ezen közjegyzői nemperes eljárásokra vonatkozóan tartalmaz részletes szabályokat. A közjegyzői törvény új szabályozását elemezve megállapítható, hogy a jogalkotó a Código Civil által ismert jogintézményeket vette alapul, figyelmen kívül hagyva, hogy Spanyolországban egyes Autonóm Közösségek polgári jogaiban eltérő rendelkezések érvényesülnek. A probléma feloldására a közjegyzői törvényt úgy módosították, hogy beiktattak egy külön bekezdést, mely kimondja, hogy a törvényben a Código Civilre történő hivatkozásokat akként kell értelmezni, hogy az az egyes területi polgári törvénykönyvekre utaló hivatkozásnak felel meg, amennyiben valamely Autonóm Közösségben hatályban van ilyen polgári anyagi jogi törvény.
Az öröklés rendjét Spanyolországban végrendelet, szerződés vagy öröklési megállapodás, illetve a törvény rendelkezése határozhatja meg. A törvényes öröklés szabályai a római jogi hagyományokat követve kisegítő jellegűek a végrendeleti öröklés mellett. A Código Civil nem tartalmaz öröklési megállapodásra vonatkozó szabályokat, de azon Autonóm Közösségekben, amelyek saját polgári joga ezen jogintézményt ismeri, az öröklési megállapodás és a végrendelet mellett alkalmazzák kisegítő jelleggel a törvényes öröklés szabályait.[15]
Végintézkedés hiányában az öröklés rendjét a törvény határozza meg, mely törvényes örökösök Spanyolországban az örökhagyó rokonai, özvegye, végső soron pedig a Spanyol Állam. Mivel Spanyolországban egymás mellett különböző jogrendszerek léteznek, elsődlegesen az tisztázandó, hogy mi lesz az alkalmazandó jog: a Código Civil vagy az egyes autonóm közösségekben hatályban lévő polgári törvénykönyvek egyike (pl: Katalóniában a katalán polgári törvénykönyv). Utóbbi esetben előfordulhat, hogy arról is dönteni kell, hogy nemzetségi vagyonról (bienes troncales) van-e szó vagy sem (Baszkföld, Navarra, Aragónia).
A Código Civil 9.8, 14. és 16.1 cikkei az öröklési jog területén alkalmazandó jognak az
- 21/22 -
örökhagyó halálkori állandó lakóhelye szerinti jogot rendeli alkalmazni függetlenül a hagyaték tárgyát képező vagyon természetétől és fekvésétől. Az alkalmazandó jog meghatározását követően a törvényes örökösnek minősülő személyeket fel kell hívni a részükre szóló törvényes örökösi nyilatkozat okiratba foglaltatására, mely szükséges ahhoz, hogy az örökséghez való jogukat érvényesítsék. Ezzel a jognyilatkozattal a megfelelően azonosított örökösök formális jogcímet szereznek az örökség megszerzésére. Korábban kizárólag a bíróságok voltak, akik ezen nyilatkozatokat felvették, 2015. július 23-a óta viszont az örökhagyó után öröklésre jogosult leszármazó, felmenő, házastárs vagy oldalági rokon ezt az illetékes közjegyzőnél kezdeményezheti.
Ezen közjegyző részére biztosított új nemperes eljárásban a szabad közjegyző választás jogával szemben bizonyos korlátozások érvényesülnek, ésszerű személyi és dologi tényezőket figyelembe véve. A közjegyzői törvény 55.1 cikke szerint az a közjegyző jár el, aki az örökhagyó utolsó lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes, vagy ahol a hagyatéki vagyon nagyobb része található, vagy ahol az elhalálozás történt, kizárólag minden esetben, ha Spanyolország területéről van szó. Olyan közjegyző is választható ezen nyilatkozat felvételére, amely az egyébként illetékes közjegyző illetékességi területe mellett rendelkezik illetékességgel, feltéve hogy azonos közjegyzői kamara területén található. Ezzel a szabályozással az ügyfelek számára a közjegyzők közötti választási lehetőséget kívánták bővíteni. A jogalkotó által az illetékességet meghatározó kapcsoló elvek közül az örökösök szabadon választhatnak, azok alternatív jellegűek. Amennyiben pedig az örökhagyó nem rendelkezett volna Spanyolországban lakóhellyel, tartózkodási hellyel, illetve a vagyon sem belföldön található vagy az elhalálozás helye külföldön van, akkor az illetékességet a kérelmező lakóhelye fogja megállapítani.
A közjegyzői illetékességi okok meghatározása során olyan területi kapcsoló elveket kerestek, melyek az örökhagyó személyes körülményeit veszik figyelembe, így lakóhelyét, tartózkodási helyét, vagyonát. Az örökhagyó életének különböző elemeivel kapcsolatos ezen ésszerű reláció a nemperes eljárás során végzendő eljárási cselekmények lefolytatását kívánja könnyíteni, gondolva itt az érdekeltek, tanúk megidézésére többek között.
Érdemes kicsit bővebben megvizsgálni ezen illetékességi okokat. Az örökhagyó utolsó lakóhelye vagy tartózkodási helye kapcsán figyelmet érdemel, hogy a RAE (Real Academia Española, mely a spanyol értelmező szótár kiadásáért felelős) meghatározása szerint a lakóhely az a hely, ahol valamely személy jogilag letelepedettnek tekinthető, annak érdekében, hogy kötelezettségeit teljesítse. A Código Civil 40. cikke lakóhelyként a természetes személyek szokásos tartózkodásának helyét jelöli meg, vagy azt, amit ilyenként a polgári perrendtartásról szóló törvény meghatároz. A szokásos tartózkodási helyet viszont nem definiálja jogszabály, bár a meghatározása a lakóhelyéhez áll közel anélkül, hogy a jogi, adminisztratív jelleget hangsúlyozná. A szokásos tartózkodási hely kapcsoló elvének meghatározásakor a spanyol jogalkotó figyelemmel volt az Európai Parlament
- 22/23 -
és a Tanács 650/2012/EU rendeletének[16] az alkalmazandó jog meghatározása során a szokásos tartózkodási helyről megállapított kritériumaira. Felmerül a kérdés, hogy a Nemperes Eljárásokról szóló törvény a két fogalmat szinonimaként használja vagy két külön kapcsoló elvként kezeli. Amanay Rivas Ruiz[17] szerint két illetékességi okról van szó, ellenkező esetben a jogalkotó választhatta volna az európai öröklési rendeletben alkalmazott megoldást, hogy csak a szokásos tartózkodási helyet veszi kapcsoló elvnek. Ugyanezen álláspontot képviseli Ignacio Gomá Lanzó[18], hiszen a jogalkotói cél az eljárásra jogosult közjegyzők számának növelése volt. Az illetékesség meghatározása során a lakóhely megállapítása nem fog nehézségbe ütközni, mert az a személyi igazolványból kiderül, a szokásos tartózkodási hely esetén viszont a közjegyzőnek ebben a kérdésben külön feladata lesz, hogy okiratokból, esetleg tanúk vallomásából megállapítsa azt.
A másik illetékességi ok, a hely, ahol az örökhagyó vagyonának nagy része található az örökhagyó vagyoni viszonyaival kapcsolatos. A közjegyző feladata ennek a körülménynek a megállapításánál nem lesz könnyű, tekintettel arra, hogy több elemből állhat a vagyon, nemcsak ingatlanból, a vagyont és annak elemeit a közjegyzőnek ismernie kell, hogy az értékét meg tudja határozni, és így el tudja dönteni, mi minősül a vagyon nagy részének. Ehhez okiratok megvizsgálása, tanúk és szakértő meghallgatása lehet szükséges, ezért Amanay Rivas Ruiz[19] szerint a gyakorlatban nem igazán kerül majd alkalmazásra.
Az elhalálozás helyének megállapítása a gyakorlatban nem fog problémát okozni, mert azt a halotti bizonyítvány (certificado de defunción) tanúsítja. A kérelmező lakóhelye, mint illetékességi okot meghatározó körülmény a gyakorlatban szintén kevésbé lesz alkalmazható, mert igazolni kell a közjegyző előtt, hogy az örökhagyónak Spanyolországgal semmilyen kapcsolata nem volt, vagyis egyik illetékességi ok sem áll fenn, amely az előzőekben kifejtettek szerint nem egyszerű feladat.
Az egyébként illetékes közjegyző mellett eljárhat az a közjegyző is, aki földrajzilag e közjegyzővel határos működési körzetben rendelkezik területi illetékességgel. A jogszabály jelen szövege a parlamenti vita során benyújtott módosító javaslat szerint került elfogadásra. A törvényhely szó szerinti értelmezésével szemben ez nem zárja ki, hogy az egyébként illetékes közjegyző előtt indítsanak eljárást. Másik oldalról a közjegyző csak a működési körzetében járhat el, azon kívül végzett eljárási cselekményei főszabályként érvénytelenek. A közjegyzők működési körzetét általában a bíróságok illetékességéhez kötik. Ennek megfelelően különbséget lehet tenni "illetékes közjegyző" és "a kérelmező által választható megfelelő közjegyző"[20] között. A törvény 2. számú melléklete, minden
- 23/24 -
működési körzet tekintetében felsorolást tartalmaz, hogy adott körzet esetén, melyek minősülnek határos működési körzetnek, megjelölve, hogy az adott körzetben, mely településeken működik közjegyzői iroda.
A közjegyzői törvény 55.1 cikke alapján a törvényes öröklésre jogosult leszármazó, felmenő, házastárs vagy oldalági örökös a közjegyző előtt törvényes örökösi nyilatkozat felvételét kezdeményezheti. Annak ellenére, ahogy az az első pillanatban tűnhet, nem ez a szakasz, mely a nemperes eljárás kezdeményezésére vonatkozó aktív legitimációt meghatározza, legalábbis nem teljes mértékben, mivel az ezt kiegészítő második bekezdés rögzíti, hogy a közjegyző eljárását bármely jogi érdekkel rendelkező személy kezdeményezheti, vagyis a két jogszabályi rendelkezést összevetve a magát joggal törvényes örökösnek vélő leszármazó, felmenő, házastárs vagy oldalági örökös. Az pedig a közjegyző hatáskörébe tartozik, hogy az eset összes körülményének megvizsgálásával megállapítsa, hogy kik ezen jogi érdekkel rendelkező személyek, ennek körében okiratokat szerezhet be és tanúkat hallgathat meg.[21] Ezt követően a közjegyző, amennyiben az örökös személye vagy tartózkodási helye előtte ismert, azt megidézi, ha nem lenne ismert, felhívást tesz közzé a nemperes eljárás megindulásáról a hivatalos közlönyben (Boletín Oficial del Estado) vagy hirdetményt tesz közzé a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján. Az eljárás kezdeményezésének napját követő húsz nap elteltével, vagy amikor a hirdetmények közzétételére vonatkozó határidő lejár, a közjegyző a döntését, amely az örökösök nyilatkozatain, a felvett tényeken, vélelmeken alapul okirati formában felvett jegyzőkönyvbe foglalja.
Ha a közjegyző jóváhagyó döntést hoz, megállapítja, hogy az örökhagyó mely rokonai a törvényes örökösök, melynek során feltünteti, hogy a személyazonosság hogyan került igazolásra, valamint a hagyatékra vonatkozó jogosultságokat. A korábbi szabályozáshoz képest újítást jelent, hogy a jegyzőkönyvben rögzítésre kerül, hogy azon személyek, akiknek igényét a közjegyző nem vette figyelembe, vagy nem sikerült a tartózkodási helyüket beazonosítani, a bírósághoz fordulhatnak. Az örökösi nyilatkozat jegyzőkönyvbe vételével formálisan elismeri a törvény a megjelölt személyeknek az örökségre vonatkozó jogosultságát.
Amennyiben a közjegyző döntése elutasítást tartalmaz, lezárja a jegyzőkönyvet annak megállapításával, hogy a kérelemben megjelölt rokonok esetén nem lehetett meggyőződni arról, hogy ők az örökhagyó törvényes örökösei.
A közjegyzőnek továbbá értesítési kötelezettsége keletkezik a területi kamara elnöksége
- 24/25 -
és a végintézkedések nyilvántartása felé. A közjegyzői törvény 209. cikke szerint a párhuzamosan folyó eljárások elkerülése érdekében az eljárás lefolytatására választott közjegyző a területi kamara elnökségét tájékoztatja - mégpedig a kérelem elfogadásának napján - a megindult eljárás kezdő időpontjáról az örökhagyó személyének és más azonosító adatainak a megjelölésével, különös tekintettel a személyi igazolvány számára. Ennek az értesítésnek a célja, hogy a fenti adatokat a területi elnökség saját nyilvántartásába és a végintézkedések nyilvántartásába bejegyezze. Amennyiben pedig ugyanazon örökhagyó hagyatékára vonatkozó újbóli értesítés érkezne, a területi elnökség értesíti az utóbb eljáró közjegyzőt, hogy már eljárás van folyamatban, és felhívja, hogy a saját eljárását szüntesse meg.
Az új nemperes eljárásokról szóló törvény hatályba lépéséig a közjegyzők hatásköre a nem általuk okiratba foglalt végrendeletek jegyzőkönyvezése kapcsán az erre vonatkozó ténytanúsításra korlátozódott. 2015. július 23-ától a közjegyzők hatásköre jelentősen kiszélesedett, az kizárólagos lett a zárt, a saját kézzel írt írásbeli és a szóbeli végrendeletek bemutatására, azonosítására, felbontására és jegyzőkönyvezésére irányuló eljárások tekintetében.
A spanyol jogelmélet megítélése szerint a végrendeletek ezen típusa a nyílt végrendelettel szembeni hátrányaira tekintettel a gyakorlati életben ritkán használt jogintézmény. Egyrészt mert egy igazolási eljáráson kell átesnie, másrészt a közjegyző által végzett törvényességi kontroll és tanácsadás hiánya okán. A zárt végrendelet esetén a végrendelkező a végrendeleti rendelkezés titkosságát helyezi előtérbe, ám mivel a Código Civil 30/1991. december 20-ai törvénnyel történő módosítása a nyílt végrendeletek okiratba foglalása során is garantálja a végakarat kifejezése körében a maximális diszkréciót, ezért a zárt végrendeletek alkalmazása jelentősen visszaszorult. Miguel Angel Bañegil Espinosa megítélése szerint elmulasztotta a jogalkotó megragadni azt a lehetőséget, hogy ezt a végrendeleti formát eltörölje, mely nagyon keveset tesz hozzá a jogbiztonsághoz. Szükségtelenül vezet egy hitelesítési eljáráshoz és olyan garanciák elvesztéséhez, melyet a közjegyző jelentene az általa okiratba foglalt végrendelet esetén, akár a végrendelet megőrzésére és tartalmának titokban tartására, akár a végrendelet okiratba foglalásánál történő tájékoztatásra gondolunk.[22] Ennek ellenére a jogalkotó nemcsak az intézmény fenntartása mellett döntött, hanem részletes szabályokat ad a zárt végrendeletek azonosítására és jegyzőkönyvezésére.
- 25/26 -
A zárt végrendeletekre vonatkozó anyagi jogi szabályok a Código Civil 680. és 706-715. cikkeiben találhatók, melyek enyhítettek a korábban hatályos formakényszeren. A katalán polgári törvénykönyv szintén ismeri és szabályozza ezen jogintézményt a 421-14 és 421-15 cikkeiben. A jogszabály kimondja, hogy a végrendelet akkor zárt, ha a végrendelkező anélkül, hogy végakaratát nyilvánosságra hozná, a közjegyző előtt kijelenti, hogy az átadott boríték az ő végrendeletét tartalmazza. Olyan, tartalma tekintetében titkos végrendelettel állunk szemben, melyet vagy az örökhagyó saját kezűleg ír és a végén aláír, vagy a végrendelkező kérésére akár bármely mechanikus eszközzel vagy kézzel más leírja, és annak minden oldalát és a végén a végrendelkező aláírja, illetve ha nem tudna írni vagy írásképtelen állapotban van, azt kérésére más aláírja az aláírásra való képtelenség okának megjelölése mellett.
A közjegyző ilyen esetben nem tájékoztatja a végrendelkezőt, hogy a végakaratát hogyan foglalja jogi formába, viszont az okirat-szerkesztési eljárásban részt vesz, vagyis a zárt végrendelet esetén a közjegyző tevékenysége arra szorítkozik, hogy a törvény által megkívánt előírásokat megtartsa a jegyzőkönyvi tanúsítvány megszerkesztése során. A jegyzőkönyvi tanúsítványban a közjegyző a végrendelkező azon kijelentését rögzíti, hogy az általa átadott, lezárt, sértetlen boríték az ő végakaratát tartalmazza. Erről a tanúsítványról a közjegyző hiteles másolatot ad a végrendelkezőnek, aki azt vagy saját maga megőrzi, vagy azt más bizalmi személynek, illetve a közjegyzőnek adja át megőrzésre.
A végrendelkező haláláról való hitelt érdemlő tudomás után a zárt végrendeletnek egy azonosítási eljáráson kell keresztülmennie. Ez egy külön nemperes eljárás, melynek tárgya a végrendelet autentikus voltának igazolása. Ennek során azt kell megállapítani, hogy a jegyzőkönyvi tanúsítvány kiállítása során megtartották-e a törvény által megkívánt alaki előírásokat, továbbá hogy a boríték azonos (adveración) és sértetlen-e. Utóbbi esetben azt kell igazolni, hogy közjegyző számára azonosítás céljából átadott boríték ugyanaz-e, mint amelyet az örökhagyó adott át a közjegyző részére, és az sértetlen állapotban került-e megőrzésre, nem találhatók-e rajta felbontásra utaló nyomok. Ha az igazolás megtörtént, a dokumentum közokirati szintre emelése történik a közjegyző általi jegyzőkönyv közokiratba foglalásával, mely biztosítja a végrendelet tartalmának megőrzését, arról másolat kiadásának lehetőségét és az örökhagyó végakaratának teljes érvényesülését.
Ezt követően külön eljárásban történik a végrendelet felbontása és jegyzőkönyvezése, melynek szabályait a közjegyzői törvény 57-60 cikkei tartalmazzák, és amelyek szükségessé tették a Código Civil 712., 713. és 714. cikkeinek módosítását. Ezek kimondják, hogy ezen eljárások kizárólagos közjegyzői hatáskörnek minősülnek. A közjegyzői törvény 57.1 cikke - a korábbiakhoz hasonlóan - úgy rendelkezik, hogy az a közjegyző jár el, aki az örökhagyó utolsó lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes, vagy ahol a hagyatéki vagyon nagyobb része található, vagy ahol az elhalálozás történt, feltéve minden esetben, hogy Spanyolország területéről van szó. Olyan közjegyző is választható ezen nyilatkozat felvételére, amely az egyébként illetékes közjegyző illetékességi területe mellett rendelkezik illetékességgel, feltéve, hogy azonos közjegyzői kamara területén található. Ezek hiányában pedig a kérelmező lakóhelye szerinti közjegyző.
A közjegyzői törvényben meghatározottak szerint ezen nemperes eljárás lefolytatásá-
- 26/27 -
nál különbséget kell tenni aszerint, hogy a végrendelet közjegyzőnél maradt-e letétben vagy harmadik személy őrzésében. Abban az esetben, ha harmadik személynél maradt, a Código Civil 712.1 cikke alapján ez a személy a végrendelkező haláláról való tudomásszerzésétől számított tíz napon belül köteles azt az illetékes közjegyzőnek átadni.[23] A végrendelet átadása viszont nem elég az eljárás megindításához, azt kifejezetten kérelmezni kell. Abban az esetben, ha a végrendeletet átadó személy az eljárás lefolytatását nem kívánja, a közjegyző felhívja, hogy jelölje meg azon személyeket, akik a hagyatékra igényt tarthatnak, ha számára ismertek, akkor a végrendelkező túlélő házastársának, leszármazóinak, felmenőinek és oldalági örököseinek megjelölésével, hogy a nemperes eljárás lefolytatását kezdeményezzék. A közjegyzői törvény 57.2 cikke értelmében, ha tíz nap eltelt anélkül, hogy a végrendeletet bemutatták volna, a közjegyző megítélése szerint jogi érdekeltséggel rendelkező bármely személy kérheti, hogy a közjegyző hívja fel a végrendeletet birtokában tartó személyt annak bemutatása végett. Ha ezen személy az elhunyt családja számára ismeretlen, a jogi érdeket valószínűsíteni kell a kérelemben. A másik esetben, ha a végrendelet a közjegyzőnél maradt letétben, akkor tíz napon belül ő hívja fel a túlélő házastársat, leszármazókat, felmenőket és oldalági örökösöket az eljárás megindítása érdekében. Ha az érdekeltek valamelyike kiskorú lenne, a közjegyző ezen körülmény megjelölésével a minisztériumhoz (Ministerio Fiscal) fordul pártfogó ügyvéd (defensor judicial) kirendelése iránt.
Előfordulhat, hogy a közjegyző nem rendelkezik tudomással ezen érdekeltek személyazonosságáról vagy lakóhelyéről, ilyen esetben hirdetményt tesz közzé az örökhagyó utolsó lakóhelye vagy tartózkodási helye, illetve a vagyon fekvése szerinti polgármesteri hivatal hirdetőtábláján. A hirdetményt egy hónapos időtartamra kell kifüggeszteni. Ha a hirdetmény levételétől számítva három hónap eltelik anélkül, hogy a végrendeletet bemutatták vagy az eljárás lefolytatását kezdeményezték volna, a közjegyző irattárba helyezi az aktát annak sérelme nélkül, hogy később bármely érdekelt a kérelmet előterjeszthesse.
A Código Civil meghatározza a végrendelet őrzőjének felelősségét, ugyanis amennyiben azt nem mutatja be a törvény által előírt határidőn belül, felelős lesz az ezzel okozott károkért. Abban az esetben pedig, ha szándékosan mulasztotta el azt, akkor elveszti a hagyatékra vonatkozó jogosultságát, ha egyébként törvényes örökös, végrendeleti örökös vagy hagyományos lenne.
Amennyiben a végrendelet bemutatásra került, a törvény rendelkezést tartalmaz, hogy a közjegyző milyen bizonyítást folytasson le annak érdekében, hogy a végrendelet azonosságáról és az azt tartalmazó boríték sértetlenségéről meggyőződjön. Ha a közjegyzőnél volt letétben a végrendelet, a fentiekre nincs szükség. Elsődlegesen a boríték állapotát és azonosságát kell vizsgálnia, majd tanúbizonyítást vehet fel, melynek során a tanúkat megidézi és egymást követően kihallgatja, és írásszakértőt vehet igénybe az örökhagyó, illetve a meg nem jelent tanúk aláírása egyezőségének megállapítása érdekében.
- 27/28 -
A közjegyzői törvény 59. cikke szerint a fent említettek eljárási cselekmények lefolytatása után a közjegyző felbontja a borítékot és felolvassa a végrendeleti rendelkezést. Erről jegyzőkönyvet vesz fel, melyben fel kell tüntetnie, ha az érdekeltek a végrendelet azonosságára vonatkozóan észrevételt tennének. A végrendeletek jegyzőkönyvezése (protocolización del testamento) a korábbi szabályozással ellentétben kizárólagos közjegyzői hatáskörnek minősül. Ellenkező esetben, ha a közjegyző azt állapítja meg, hogy a végrendelet nem tartalmazza az előírt alaki kellékeket, vagy megítélése szerint a boríték azonosságához kétség fűződik, lezárja az aktát és nem jegyzőkönyvezi a végrendeletet. A közjegyző továbbá, mint ahogyan azt korábban a bíróság tette, a végrendelet tartalmát is vizsgálja, azonban a végrendelet jegyzőkönyvezését csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az nem tartalmazna halál esetére vonatkozó rendelkezést. Egyéb esetekben, ha a végrendelet jogellenes kitagadást vagy a kötelesrészt sértő rendelkezést tartalmazna, a jegyzőkönyvezés nem tagadható meg, a végrendelet érvénytelenségének megállapítását ebben az esetben a bíróságtól lehet kérni. A zárt végrendeletek felbontására és jegyzőkönyvezésére irányuló nemperes eljárás szabályai lesznek alkalmazandók a gyakorlatban ritkán előforduló, különös végrendeletnek számító katonai vagy tengeren tett zárt végrendeletekre is, azzal a különbséggel, hogy az előbbi esetben a Főparancsnokságon keresztül a Védelmi Minisztérium (Ministerio de Defensa), tengeri hajón tett végrendelet esetén pedig a hajó kapitányán keresztül a Fejlesztési Minisztérium (Ministerio de Fomento) fogja a zárt végrendeletet az örökhagyó utolsó lakóhelye szerint illetékes közjegyzői kamara, ennek ismerete hiányában a Madridi Közjegyzői Kamara részére megküldeni, mely kamara továbbítja azt az illetékes közjegyzőnek.
A holográf végrendeleteknek, mint végrendeleti formának a Código Civilben a közönséges végrendeletek között történő elhelyezése a francia Code Civil befolyásának köszönhető újításnak minősül. A gyakorlatban ritkán használt típusról van szó.[24] A saját kezűségnek teljesnek kell lennie, a végrendeletet elejétől végéig a végrendelkezőnek kell írnia és aláírnia. A zárt végrendelettel szemben nem lehetséges, hogy a végrendelkező kérésére azt más írja, nem lehet géppel írni, a végrendelkező aláírása pótlásának nincs helye. A saját kezűleg írt végrendelet teljesen magán természetű, tételénél nem működhetnek közre sem tanúk, sem a közjegyző. A végrendeletnek tartalmaznia kell a keltének évét, hónapját, napját, a katalán jogban továbbá annak helyét is. Ha a végrendelet átírást, javítást, sorok közé való írást tartalmaz, akkor lesz érvényes, ha ezeket a végrendelkező aláírja.
- 28/29 -
A Código Civil szerint holográf végrendelet tételére csak nagykorú személy, a katalán jog szerint emancipált kiskorú is jogosult. Ezen követelmények megtartásával megalkotott holográf végrendeletek magánokiratnak minősülnek, és általános jelleggel megállapítható, hogy többnyire a végakarati nyilatkozatok általános nyilvántartásában sem szerepelnek, azok léte és tartalma az örökhagyó haláláig titokban marad. Ahhoz, hogy a saját kezűleg írt végrendelet közokiratnak minősüljön és a közjegyzői nyílt végrendelethez hasonló jogi hatások kiváltására alkalmas legyen, alá kell vetni az azonosítására és jegyzőkönyvezésére vonatkozó eljárásnak. Az eljárás tárgya a végrendelkező azonosságának és a végrendelet autentikus voltának igazolása, vagyis hogy valóban a végrendelkezőnek mondott személy írta-e és ő írta-e alá, és valódi végrendeleti rendelkezést tartalmaz-e.
A fentiekkel kapcsolatos nemperes eljárás szabályait a Közjegyzői törvény új VII. fejezetének 61-63. cikkei tartalmazzák, melyek ugyancsak szükségessé tették a kizárólagos közjegyzői hatáskörnek a Código Civilben történő rögzítését, és annak 689-693. cikkei módosítását. Illetékes közjegyzőként a közjegyzői törvény 61. cikke szerint az a közjegyző jár el, aki az örökhagyó utolsó lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes, vagy ahol a hagyatéki vagyon nagyobb része található, vagy ahol az elhalálozás történt, feltéve minden esetben, hogy Spanyolország területéről van szó. Olyan közjegyző is választható ezen nyilatkozat felvételére, amely az egyébként illetékes közjegyző illetékességi területe mellett rendelkezik illetékességgel, feltéve, hogy azonos közjegyzői kamara területén található. Ezek hiányában pedig a kérelmező lakóhelye szerinti közjegyző. A fentebb részletezett nemperes eljárásokhoz hasonlóan az illetékességi okok itt is alternatív jellegűek, kivéve a kérelmező lakóhelyét, mely kisegítő illetékességi oknak tekintendő. A közjegyzőnek hivatalból kell vizsgálnia illetékességét, és ezt a jegyzőkönyvben fel is kell tüntetnie.
A zárt végrendeletekkel kapcsolatos jegyzőkönyvezési eljáráshoz hasonlóan a nemperes eljárás megindítása tekintetében itt is megkülönböztetik a végrendelet bemutatását azon személyek részéről, akiknek azon alapul ez a kötelezettsége, hogy a birtokukban tartják a végrendelkező végrendeletét anélkül, hogy ők az eljárásban érdekelteknek tekintendők lennének, illetve az eljárás megindítását a valódi érdekeltek által, ha a végrendelet nincs a birtokukban és annak bemutatását kérik. A Código Civil 690. cikke értelmében, azon személy, akinek birtokában van a holográf végrendelet, és tudomása van a végrendelkező elhunytáról, azt köteles bemutatni az illetékes közjegyző részére a végrendelkező haláláról való tudomásszerzésétől számított tíz napon belül. Ennek elmulasztása esetén felelős az okozott károkért. Abban az esetben, ha a közjegyző előtt megjelent személy, akinek birtokában van a végrendelet, a végrendelet azonosítására és jegyzőkönyvezésére irányuló eljárás lefolytatását nem kívánja, a közjegyző felhívja, hogy jelölje meg azon személyeket, akik a hagyatékra igényt tarthatnak a közjegyzői törvény 61.3 cikke értelmében. Ha ezen
- 29/30 -
személyek számára ismertek, akkor arra hívja fel őt a közjegyző, hogy a végrendelkező túlélő házastársának, leszármazóinak, felmenőinek és oldalági örököseinek adatait jelentse be annak érdekében, hogy utóbbiak a nemperes eljárás lefolytatását kezdeményezhessék. A közjegyzői törvény 61.2 cikke szerint, ha tíz nap eltelt anélkül, hogy a saját kezűleg írt végrendeletet bemutatták volna, a közjegyző megítélése szerint érdekeltséggel bíró bármely személy kérheti, hogy a közjegyző hívja fel a holográf végrendeletet birtokában tartó személyt annak bemutatása végett. Hasonlóan a zárt végrendeletekre vonatkozó szabályozáshoz, ha ezen személy az elhunyt családja számára ismeretlen, az érdekeltség igazolása szükséges a kérelemben. A végrendelet bemutatását követően az örökhagyó személyes adatairól kell meggyőződni, illetve a polgárok személyi adatainak és a végakarati nyilatkozatok általános nyilvántartása adatainak felhasználásával a végrendelkező elhunytának időpontjáról, illetve arról, hogy tett-e másik végrendeletet. Bár a közjegyzői törvény egyértelműen nem mondja ki, de az örökhagyó születési anyakönyvi kivonatát is bekérik, hogy meg lehessen győződni arról, hogy a végrendelet tételének időpontjában a végrendelkező a törvény által előírt életkort betöltötte-e. A zárt végrendeletektől eltérően, itt a végrendelet bemutatásának jogvesztő határideje van, mégpedig a Código Civil 689. cikke szerint a végrendelkező elhalálozásától számított öt éven belül ennek meg kell történnie az illetékes közjegyzőnél.[25] Ezt követően a végrendelet jegyzőkönyvezésére irányuló kérelem elutasításának van helye. A katalán jogalkotás még szigorúbb volt, a 10/2008. július 10-ei törvény 421-19. cikke szerint ez a jogvesztő határidő négy év.
A közjegyzői törvény 62.1 cikke a közjegyző kötelezettségévé teszi első lépésben a túlélő házastárs és a végrendelkező közeli hozzátartozóinak megidézését. A végrendelet bemutatását követően, akár a bemutató személy, akár más érdekelt kérelmére a közjegyző köteles maga elé idézni a nap és az óra megjelölésével a túlélő házastársat, illetve ha léteznek, akkor a végrendelkező leszármazóit és felmenőit, ezek hiányában az oldalági örökösöket annak érdekében, hogy a szükséges nyilatkozatokat megtegyék a végrendelet azonosságáról. Ezen jegyzőkönyvbe vett észrevételeket a végrendelkező személyazonosságának egyezősége és a végrendelet autentikus voltának kérdésében hozott közjegyzői döntés során köteles figyelembe venni. Ha valamely érdekelt kiskorú lenne, akkor a korábban részletezett szabályok szerint részére kötelező jogi képviseletről kell gondoskodni, abban az esetben pedig, ha az érdekeltek személyazonossága nem állapítható meg, hirdetményt kell közzétenni a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján. A közjegyzőt terhelő másik kötelezettség ebben az eljárásban is a tanúvallomások felvétele vagy szakértői vélemény beszerzése a végrendelet azonosságára vonatkozóan.[26] Amennyiben az érdekelt kérelmezi a tanúk meghallgatását, akkor az érdekelttel együtt a közjegyző őket is megidézi a nap
- 30/31 -
és óra pontos megjelölésével. Ennek ellenére, ha nem lett volna erre irányuló kérelem, a közjegyző akkor is maga elé idézhet a Código Civil 691. cikke szerint olyan tanúkat, akik az örökhagyó írása, aláírása tekintetében ismerettel rendelkeznek. Az idézés napján a közjegyző a közjegyzői törvény 62.5 cikkének megfelelően felbontja a megjelentek előtt a borítékot, ha az tartalmazná a holográf végrendeletet, minden oldalát aláírja, és meghallgatja a tanúkat. A törvény nem tartalmaz rendelkezést a meghallgatandó tanúk számát illetően, ahogyan azt a Código Civil korábbi szabályozása három főben állapította meg, viszont a gyakorlat szerint, ha három tanú egyezően kijelenti, hogy a végrendelet a végrendelkezőtől származik, és az aláírás is az övé, több tanú meghallgatás nem szükséges. Azonossági tanúk hiányában a közjegyző írásszakértő közreműködését veheti igénybe, vagyis ha nem volt három tanú, aki a kérdésben egyezően nyilatkozott volna, a szakértői vélemény beszerzése szükségszerűvé válik, sőt a megalapozott döntés meghozatala érdekében a közjegyző abban az esetben is igénybe vehet szakértőt, ha három tanú megjelent és egyezően nyilatkozott.
A Código Civil 692. és 693. cikkei, illetve a közjegyzői törvény 63. cikke egyező szabályozást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy ha a közjegyző megítélése szerint a végrendelet azonosságához és alkotójának személyéhez sem fér kétség, jegyzőkönyvi tanúsítványt vesz fel, melyben feltünteti az elvégzett eljárási cselekményeket, az esetleges észrevételeket, és másolatot ad ki erről a kérelmező érdekelteknek. A végrendelet jegyzőkönyvezésével biztosított lesz annak megőrzése a közjegyző okiratai között, és ezzel az aktussal közokirati erővel fog rendelkezni, és így jogcímet biztosít a hagyatékra az érdekelt részére. Ha a végrendelet azonosítása nem történik meg, mivel a végrendelkező azonosságát, illetve a végrendelet autentikus voltát nem sikerült megállapítani, a közjegyző az aktát irattárba helyezi, a jegyzőkönyvezést elutasítja. Bárhogyan is végződjön az eljárás, akár a végrendelet jegyzőkönyvezésével, akár anélkül, az érdekeltek, akiknek igényét nem vették figyelembe, vagy a közjegyző döntésével szemben kifogással éltek, jogaikat az illetékes bíróság előtt tudják érvényesíteni. A holográf végrendeletek körében is ki kell térni arra, hogy a közjegyző a végrendelet tartalmi vizsgálatára is jogosult-e, vagyis hogyan kell eljárnia, ha olyan végrendeletet mutatnak be előtte, mely nem tartalmazza a Código Civil 688. cikke által megkövetelt körülményeket. A közjegyző nem állapíthatja meg a végrendelet érvénytelenségét a törvényben meghatározott érvényességi kellékek elmulasztása miatt, ilyen döntést csak bíróság hozhat. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a közjegyzőnek hitelesítenie és jegyzőkönyveznie kellene olyan holográf végrendeletet, mely valóban a végrendelkezőtől származik, de nem tartalmaz halál esetére szóló rendelkezést, illetve ha az örökhagyónak nem volt végrendelkezési képessége. Tartalmilag kifogásolható holográf végrendelet esetén a közjegyzőnek a kérelmet be kell fogadnia, és a szükséges eljárási cselekményeket el kell végeznie, az eljárás vége viszont a végrendelet jegyzőkönyvezésének elutasítása lesz azzal az indokkal, hogy nem teljesülnek a törvényben előírt érvényességi feltételek. Az eljárás befejezését követően csakúgy, mint a zárt végrendeleteknél,
- 31/32 -
a jegyzőkönyvezett holográf végrendeletekről is információt küldenek a végakarati nyilatkozatok általános nyilvántartása részére.
A spanyol állampolgárok által külföldön tett zárt vagy holográf végrendeletek kapcsán a Código Civil 732. cikke tartalmaz eltérő rendelkezéseket. Ennek értelmében spanyol állampolgár külföldön végrendelkezhet olyan formában, amely a végrendelet tételének állama szabályainak megfelel, továbbá holográf végrendeletet érvényesen tehet olyan államban is, melynek joga nem ismeri ezt a jogintézményt. Spanyol állampolgár külföldön Spanyolország diplomáciai vagy konzuli testületének tisztviselője előtt is tehet zárt vagy saját kezűleg írt végrendeletet, ennek körében a diplomáciai vagy konzuli tisztviselő közjegyzői hatáskörrel rendelkezik. A diplomáciai vagy konzuli tisztviselő, akinél letétbe helyezték a zárt vagy holográf végrendeletet, az örökhagyó haláláról való tudomásszerzést követően, azt az illetékes minisztériumhoz továbbítja a halotti bizonyítvány csatolásával. A minisztérium pedig a Madridi Közlönyben közleményt tesz közzé, hogy az érdekeltek a végrendeletet átvehessék, és a jegyzőkönyvezésre irányuló eljárást megindíthassák.
Az új nemperes eljárásokról szóló törvény hatályba lépésével a törvény céljaként tűzte ki a közjegyzői beavatkozás nélkül készült végrendeletek közokirati szintre emelését, különös tekintettel a szóbeli végrendeletekre. Ennek érdekében az örökhagyó halálát követően azonosítási és jegyzőkönyvezési eljárásnak kell alávetni ezeket, hogy igazolni lehessen létezésüket és tartalmukat. A végrendelet létének vagy, ha léteznek, az örökhagyó végakaratáról készült jegyzeteknek, feljegyzéseknek, illetve ezek hiányában a végrendeleti tanúk által előadottaknak az elfogadása képezi a végrendelkező akaratának azonosítását. Ennek az akaratnyilvánításnak végrendeleti rendelkezésnek kell lennie, a speciális végrendeleti formához megkövetelt okoknak fenn kell állnia, és szükséges, hogy a törvény által megkövetelt számú tanú közreműködjön. A korábbi bíróságok által lefolytatott eljárások szabályainak szinte szó szerinti átvételével a spanyol Közjegyzői Törvény új VII. Fejezetének 64. és 65. cikkei rendelkeznek a szóban tett végrendeletek azonosításáról és jegyzőkönyvezéséről.
Ugyanazokat a kritériumokat követve a közjegyzői törvény 64.1 cikke szerint is az a közjegyző jár el, aki az örökhagyó utolsó lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes, vagy ahol a hagyatéki vagyon nagyobb része található, vagy ahol az elhalálozás történt, feltéve minden esetben, hogy Spanyolország területéről van szó. Olyan közjegyző is választható ezen nyilatkozat felvételére is, amely az egyébként illetékes közjegyző illetékességi területe mellett rendelkezik illetékességgel, feltéve, hogy azonos közjegyzői kamara területén található. Ezek hiányában pedig a kérelmező lakóhelye szerinti közjegyző. A közjegyzőnek hivatalból kell vizsgálnia illetékességét, és ezt a jegyzőkönyvben fel is kell tüntetnie.
- 32/33 -
A közjegyzői törvény 64.2 cikke alapján és a korábban bemutatott eljárásoktól eltérően, ebben az eljárásban nem tesznek különbséget azon személyek között, akik kötelesek lennének bemutatni a végintézkedésről szóló feljegyzést, mivel azt birtokukban tartják, illetve azok között akik érdekeltségükre hivatkozva a birtokban tartó személyektől ezen feljegyzések bemutatását követelhetnék.[27] Jelen eljárásban a rendelkezés csak arra korlátozódik, hogy a közjegyző megítélése szerinti, érdekeltséggel rendelkező személy tudja kérelmezni a végrendelet azonosítását és jegyzőkönyvezését. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ezen végrendeletek tekintetében nagyon rövid a határidő a hatálytalanná váláshoz, ezen idő lejártával jegyzőkönyvezésnek nincs helye. Így amikor a kérelem a közjegyzőhöz megérkezik, vizsgálnia kell, hogy nem vált-e már hatálytalanná a szóbeli végrendelet. A gyakorlatban a közjegyzőnek nagyon nehéz dolga van annak megállapításánál, hogy mikor jár le a határidő, de a rendelkezésre álló minden bizonyítási eszközt felhasználhat ennek vizsgálata során. Nehéz ugyanis megítélni, hogy a végrendelkező mikortól nem volt már életveszélyben, a járvány mikor szűnt meg, mikor nem állt már fenn harci helyzet, vagy mikor szállt partra olyan kikötőben, ahol más alakban végrendeletet tudott volna tenni. Amint azt a közjegyzői törvény 64.3 cikke tartalmazza a kérelemhez csatolni kell az esetleges, örökhagyó végrendeletét rögzítő feljegyzést, vagy ha ilyen maradt, bármely adathordozón az örökhagyó hangját rögzítő hang vagy filmfelvételt. Ezen kívül meg kell győződni az örökhagyót azonosító személyes adatokról, illetve a polgárok személyi adatainak és a végakarati nyilatkozatok általános nyilvántartása adatainak felhasználásával a végrendelkező elhunytának időpontjáról, illetve arról, hogy tett-e másik végrendeletet. Ugyancsak a kérelemhez kell csatolni a közjegyző által megidézendő tanúk nevét.
Ha az illetékes közjegyző nem utasítja el a kérelmet, az eljárás alapvetően a tanúk által tett vallomások vizsgálatából és értékeléséből áll. A közjegyzői törvény 65.1 cikke szerint a közjegyző maga elé idézi a nap és óra megjelölésével a tanúkat, és a korábban hatályos közjegyzői törvényhez képest annyi újítás szerepel, hogy a bíróságokhoz hasonlóan ismételten meg tudja idézni azon tanút, aki nem tudott az idézésre megjelenni, vagy távolmaradását nem mentette ki. A tanúk meghallgatásánál ki kell térni arra, hogy készült-e írásos feljegyzés vagy bármilyen hang- vagy filmfelvétel. Amennyiben ilyen nem áll rendelkezésre, a közjegyzői vizsgálat arra a kérdésre korlátozódik, hogy a tanúk jelen voltak-e a szóbeli végrendelet tételénél, az élő szóban előadottakat egymás jelenlétében hallották-e, és a törvényben ezen különös végrendeleti formához megkövetelt körülmények fennálltak-e. A meghallgatás végén a közjegyző azt a kérdést teszi fel a tanúknak, hogy
- 33/34 -
az ő megítélésük szerint a végrendelkező határozott akarata volt-e, hogy szóbeli formában a halála esetére rendelkezzen.[28]
A másik esetben a közjegyzői törvény 65.1 cikke szerint, ha a végrendelkező akaratáról jegyzet, feljegyzés készült, vagy mágneses, illetve tartós adathordozón az örökhagyó hangját rögzítő hang- vagy filmfelvétel maradt, a tanúknak elő kell adnia, hogy azok tényleg az örökhagyóról készültek, ha a feljegyzésen aláírás maradt, az kitől származik. Meg kell kérdezni tőlük, hogy a feljegyzést, felvételt valódinak ismerik-e el, továbbá mint az előző esetben megítélésük szerint a végrendelkező határozott akarata volt-e, hogy szóbeli formában a halála esetére rendelkezzen.
A közjegyzői törvény 65.3 cikke kimondja, hogy a közjegyző az általa végzett összes eljárási cselekményről jegyzőkönyvet vesz fel, és a végrendelet jegyzőkönyvezésére vonatkozó kérelemnek helyt ad, ha a tanúk által előadott vallomásokból kétséget kizáróan megállapíthatók a következők: valóban fennállt a törvényes ok, hogy ilyen formában végrendelkezzen az örökhagyó, a végrendelkező komoly és határozott szándéka volt, hogy végakaratát kinyilvánítsa, a tanúk egymás jelenlétében végighallgatták a végrendelkező által előadottakat, akár szóban adta elő, akár felolvasta azt papírról, a tanúk a szükséges számban jelen voltak, és ezen tanúk a rájuk vonatkozó Código Civil 681. és 682. cikkeiben foglalt követelményeknek megfeleltek. A közjegyző 2015. július 23-a óta a végrendelet tartalmi vizsgálatát is elvégzi bizonyos korlátozásokkal. Általánosságban megállapítható, hogy a közjegyző a tanúvallomások érvénytelenségét nem állapíthatja meg, mivel erről csak bíró rendelkezhet, továbbá nem tagadhatja meg a végrendelet jegyzőkönyvezését azon az alapon, hogy az a kötelesrészt sértő rendelkezést tartalmaz, vagy a kötelesrészre jogosultat ok nélkül tagadták ki az öröklésből. Nem tanúsíthatja az azonosságát és nem jegyzőkönyvezheti a végrendeletet, ha az nem tartalmaz halál esetére szóló rendelkezést. A közjegyzői törvény 65. cikk 4. és 5. bekezdései arra is utalnak, hogy ha a tanúk vallomásaiban bizonyos részekre vonatkozóan eltérés mutatkozna, akkor csak a végrendelet egy részének a jegyzőkönyvezésére kerülhet sor. Ha a közjegyző megítélése szerint az általa lefolytatott bizonyítási eljárás után nem állapítható meg a végrendelet valódisága, ezt feltünteti az okiratban és a jegyzőkönyvezésre irányuló kérelmet elutasítja. Az eljárás befejezését követően a közjegyzőnek itt is kötelessége, hogy információt küldjön a végakarati nyilatkozatok általános nyilvántartása részére.
- 34/35 -
Ezen nemperes eljárások azon végrendeletek azonosságának igazolása és jegyzőkönyvezése esetén alkalmazandók, amikor nem működik közre közjegyző a végrendelet tételénél. Ezen végrendeletek pedig a következők: az életet közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetben és járvány idején tett végrendelet, katonai és tengeren tett végrendelet közjegyző beavatkozása nélkül, életet fenyegető közvetlen veszély esetén a lelkész előtt tett végrendelet.[29] Ez utolsó forma a gyakorlatban már egyáltalán nem létezik, ezért ennek vizsgálatára nem térek ki.
A spanyol polgári törvénykönyv kimondja, hogy ha a végrendelkező az életét közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetben van, közjegyző közreműködése nélkül öt azonossági tanú jelenlétében végrendeletet tehet. Az alapvető követelmény, hogy a végrendelkező halállal fenyegető közvetlen veszélyben legyen. A végrendelkezőnek sürgősségi vagy különösen súlyos állapotban kell lennie, mely a halál bekövetkeztével fenyeget anélkül, hogy a jogszabály megkövetelné, hogy ez valamilyen formában kifejezésre kerüljön. Elég, ha a tanúk bizonyosak abban, hogy a végrendelkező életét közvetlenül fenyegető helyzet áll fenn. A tanúk írni tudása ennél a végrendeleti formánál nem követelmény.
A Código Civil 701. Cikke szerint, járvány esetén ugyanúgy lehet közjegyző közreműködése nélkül végrendeletet tenni három azonossági tanú jelenlétében, ha azok tizenhatodik életévüket betöltötték. A lényeges körülmény ebben az esetben, hogy járványos helyzet álljon fenn a végrendelet tételének helyén anélkül azonban, hogy a törvény megkövetelné, hogy ezt a helyzetet hivatalosan deklarálni kellene, vagy a végrendelkező ezen járványos betegséget megkapta volna. A közjegyzői nemperes eljárásokról szóló törvénnyel módosított Código Civil 703. cikke a végrendelet tételére két jogvesztő határidőt szab, mely szerint hatálytalan lesz az ezen végrendeletek mindkét formája, ha két hónap eltelik anélkül, hogy a végrendelkező más alakban végrendeletet tehetett volna.
A katonai végrendelet szabályait a Código Civil 716-721. cikkei tartalmazzák. Típusa szerint lehet rendes vagy rendkívüli annak megfelelően, hogy harctéren vagy háborús cselekmény közvetlen veszélyében teszik. Mindkét típus lehet nyílt vagy zárt. A fenti nemperes eljárási szabályok alkalmazására a nyílt katonai végrendeletek kapcsán kerülhet sor,
- 35/36 -
akár a rendes, akár a rendkívüli típusról legyen szó. A korábbi szabályozástól eltérően olyan személy is tehet ilyen formában végrendeletet, aki maga nem katona. A katonai végrendelet rendes formája esetén követelmény, hogy legalább őrnagyi rangú tiszt előtt tegyék két tanú jelenlétében. Ezen végrendelet hatályát veszti, ha négy hónap eltelt attól számítva, hogy a végrendelkező a harcteret elhagyta. A rendkívüli katonai végrendeletet szóban, két tanú jelenlétében lehet tenni katonai ütközet, ostrom, harci vagy bármely más közvetlen háborús cselekmény veszélye esetén. Ezen katonai végrendelet pedig hatálytalan lesz, ha a végrendelkező élve kerül ki a fenti háborús helyzetből. A 15/2015. július 2-ai törvény által módosított Código Civil 718. cikke úgy rendelkezik, hogy a végrendeleteket a lehető legrövidebb időn belül a Katonai Főparancsnokság, és ezen keresztül a Honvédelmi Minisztérium részére kell megküldeni. A minisztérium a végrendelkező halála esetén az elhunyt utolsó lakóhelye szerint illetékes közjegyzőhöz, ha ez nem lenne ismert a Madridi Közjegyzői Kamarához küldi tovább, mely intézkedik az illetékes közjegyzőhöz való továbbításáról. A közjegyző a végrendelet hozzá érkezésétől számított tíz napon belül intézkedik az érdekeltek megidézéséről.
A végrendeletek olyan különös formájáról van szó, melyet katonai vagy kereskedelmi hajón utazva a hajó legénységének tagja vagy az utas tehet. Típusa szerint ez is rendes vagy rendkívüli tengeren tett végrendelet lehet, attól függően, hogy az utazás rendes folyamán vagy hajótörés veszélye során teszik. Az első típus lehet zárt vagy nyílt, a közjegyzői nemperes eljárásra vonatkozó szabályok viszont csak a nyílt végrendeletekre vonatkoznak, legyen az rendes vagy rendkívüli típusú. A rendes, tengeren tett végrendeletet katonai hajók esetén a számvevő (contador) előtt lehet tenni két tanú jelenlétében, kereskedelmi hajón pedig a hajó kapitánya előtt, a hajó utasai közül választott két azonossági tanú előtt, akik közül az egyiknek írástudónak kell lennie. A nyílt végrendeletet a hajóparancsnok vagy kapitány őrzi, melyről a hajónaplóban feljegyzést készít. A rendes, tengeren tett végrendelet négy hónap elteltével hatályát veszti onnan számítva, hogy a végrendelkező olyan helyen száll partra, ahol más alakban végrendelkezni tudna. A rendkívüli, tengeren tett végrendelet esetén pedig akkor, ha a végrendelkező kikerül a veszélyhelyzetből. A fenti tengeren tett mindkét végrendeleti forma esetén egyaránt megállapítható, hogy 2015. július 23-a után a Közjegyzői törvény 64. és 65. cikkeinek a szóbeli végrendeletek bemutatására, azonosítására, felbontására és jegyzőkönyvezésére vonatkozó rendelkezései alkalmazandók.
- 36/37 -
A spanyol öröklési jogban az örökhagyó halála nem eredményezi ipso iure a hagyaték megszerzését. Ehhez az szükséges, hogy az örökös - akár végrendeleti örökösről, akár törvényes örökösről legyen szó - szabadon kifejezze akaratát annak elfogadására, mivel nem lehet valakit arra kötelezni, hogy akarata ellenére örököljön. Ebből következően az örökös, aki tisztában van az örökhagyó vagyoni helyzetével dönthet úgy szabadon, hogy visszautasítja az örökséget, ha az a meggyőződése, hogy az örökhagyónak jelentős tartozásai maradtak. Az örökség elfogadása és visszautasítása teljes mértékben önkéntes jogcselekmények, nincs helye részleges, határidőhöz vagy feltételhez kötött elfogadásnak vagy visszautasításnak.[30] A Código Civil korábban hatályos 1008. cikke szerint a visszautasítás történhetett közjegyzői okiratban vagy bíróság előtt tett nyilatkozatban. A jogalkotó azonban úgy gondolta, hogy olyan egyszerű nemperes eljárásról van ez esetben szó, amely a közjegyző által végzett tevékenységi körökkel kompatibilis, ezért a 15/2015. törvény hatályba lépése után visszautasításnak kizárólag közjegyző előtt tett nyilatkozatban van helye.[31]
A Código Civil 659. cikkével összhangban a hagyaték magában foglalja az elhunyt személy mindazon vagyonát, jogait és kötelezettségeit, melyek a halála pillanatában megvannak. A spanyol jogi szabályozásban a római jogi hagyományokat figyelembe véve a hagyaték az azt képező aktívumok és passzívumok összessége. Amint a fentiekben láttuk, az örökösnek - akár végrendeleti örökösről van szó, akár az örökössé nyilvánítás során a közjegyzői ténytanúsító jegyzőkönyvében örökössé nyilvánított személyről - ahhoz, hogy a hagyatékot megszerezze elfogadó nyilatkozatot kell tennie.[32] Az örökség elfogadásának joghatásai nagymértékben különböznek az örökös felelősségét illetően attól függően, hogy egyszerű elfogadásról (aceptación pura y simple) vagy a leltár kedvezményével tett elfogadásról (aceptación a beneficio de inventario) van szó. Az egyszerű elfogadásnál az örökös az összes hagyatéki tartozásért felelős lesz. Az örökös vagyona és a hagyatékul megszerzett vagyon ebben az esetben összeolvad, és az örökös abban a helyzetben találhatja magát, hogy az örökhagyó tartozásaiért nemcsak a hagyaték tárgyaival, hanem saját vagyonával is felel. Ahhoz, hogy ezt a felelősséget elkerülje, a hagyatéknak a leltár kedvezményével tett elfogadására vonatkozó nyilatkozatot kell tennie. Az örökség elfogadása, illetve hogy azt a leltár kedvezményével teszik-e, két külön jogcselekmény, melyek a gya-
- 37/38 -
korlatban összefonódnak. A leltár kedvezménye tehát egy lehetőség, melyet a törvény biztosít az örökös részére, hogy az örökösi felelősséget korlátozza oly módon, hogy az örökség elfogadása előtt vagy után a hagyatéki vagyont saját vagyonától elkülönítetten kezelje, amíg az ismert hagyatéki hitelezők és hagyományosok kielégítést nyernek. Az ilyen nyilatkozatot tevő örökös továbbá az összes olyan jogát és igényét megtartja a hagyatéki vagyonnal szemben, mely az elhunyttal szembeni jogviszonyából ered. Az egyszerű elfogadással élő örökös ultra vires felelőssége ezzel a nyilatkozattal intra vires hereditatis felelősséggé alakul át. Az örökös az örökhagyó aktív és passzív jogi pozíciójába kerül, nemcsak a vagyontárgyak és jogok, hanem az adósságok tekintetében is, de ezekért csak a hagyatéki vagyonnal felel, a sajátjával nem. Az örökös felelőssége tehát intra vires es cum viribus lesz.[33]
A korábbi joggyakorlatot, mely szerint a leltár kedvezményével tett elfogadó nyilatkozatot a Código Civil 1011. cikke alapján mind közjegyző, mind az illetékes bíró előtt lehetett tenni, a 15/2015. július 2-ai nemperes eljárásokról szóló törvény úgy változtatta meg, hogy 2015. július 23-ától ilyen tartalmú nyilatkozat kizárólag közjegyző előtt tehető, vagyis kizárólagos közjegyzői nemperes eljárási hatáskörré vált. A 15/2015. július 2-ai törvény annak érdekében, hogy a közjegyzőket olyan hatáskörökkel ruházza fel, melyek eddig bírói hatáskörben voltak a Código Civil fenti cikkének módosításán kívül egyéb rendelkezéseit is megváltoztatta, továbbá a Közjegyzői törvényt két új cikkel (67. és 68.) egészítette ki. Az új szabályozással a közjegyzők nemcsak a leltár kedvezményével tett elfogadó nyilatkozatok okiratba foglalására jogosultak, hanem a megfontolás jogának (derecho de deliberar) és a leltár felvételére irányuló nyilatkozatának a közokiratba foglalására is. Az örökös, ha feltételezi, hogy hagyatéki tartozások lehetnek, a leltár kedvezményével tett elfogadó nyilatkozat megtétele előtt a leltár felvételét kérheti, hogy a döntését megkönnyítse az örökség elfogadása vagy visszautasítása tekintetében. A megfontolás jogának viszonylag ritka gyakorlati előfordulása arra vezethető vissza, hogy ugyanolyan alakszerűségek szükségesek hozzá, mint a leltár kedvezményével tett elfogadó nyilatkozathoz, mivel azonban szintén közjegyző előtti hatáskörbe került ennek intézése, a közjegyzői tájékoztatási kötelezettség miatt a jogintézmény hasznossá válhat. Az örökös a leltár felvétele után olyan helyzetbe kerül, hogy megalapozottan tud dönteni arról, hogy visszautasítsa-e az örökséget vagy elfogadja azt egyszerű vagy a leltár kedvezményével tett nyilatkozatával.
A leltár kedvezményével tett és a megfontolás jogára vonatkozó nyilatkozat bármely közjegyző előtt megtehető, hiszen ebben az esetben jognyilatkozat okiratba foglalásáról van szó. Ezzel szemben a Közjegyzői törvény 67.1 cikke a leltár felvételére irányuló eljárásban az illetékesség tekintetében megkötéseket tesz. Az a közjegyző lesz illetékes, aki az örökhagyó utolsó lakóhelye vagy tartózkodási helye szerint illetékes, vagy ahol a hagyatéki vagyon nagyobb része található, vagy ahol az elhalálozás történt, feltéve minden esetben, hogy Spanyolország területéről van szó. Olyan közjegyző is választható ezen nyilatkozat felvé-
- 38/39 -
telére, amely az egyébként illetékes közjegyző illetékességi területe mellett rendelkezik illetékességgel, feltéve, hogy azonos közjegyzői kamara területén található. Ezek hiányában pedig a kérelmező lakóhelye szerinti közjegyző.
A közjegyzői törvény 67.2 cikke szerint az örökösnek, aki a leltár felvételét kérte, akár azért mert az örökséget a leltár kedvezményével tett nyilatkozatával elfogadta vagy később akarja ilyen formában elfogadni, illetve fenntartotta a megfontolás jogát, az öröklésre vonatkozó jogcímét a közjegyző előtt igazolnia kell a Polgári Nyilvántartásból vagy a Végakarati Nyilatkozatok Általános Nyilvántartásából az örökhagyó elhunytáról, illetve az esetleges végrendeleti rendelkezésekről szóló információval. A leltár felvételére vonatkozó nemperes eljárás célja kizárólag, hogy a kérelmező annak ismeretében el tudja dönteni, hogy a hagyatékot elfogadja vagy visszautasítsa. A leltár kedvezményével tett elfogadó nyilatkozatot, az elfogadást a megfontolás jogának gyakorlásával, és a leltár felvételére irányuló eljárást a törvény külön cselekményekként kezeli, bár a gyakorlatban egymást követően vagy szimultán folyhatnak. Vagyis az örökös a leltár felvételét fogja kezdeményezni azzal a joghatással, hogy idővel elfogadó nyilatkozatot tegyen vagy a megfontoláshoz való jogát érvényesítse. A kérelem közjegyző előtti előterjesztéséhez a törvény különböző határidőket állapít meg az örökös számára. Ha az örökség vagy annak egy része az örökös birtokában van, és a leltár kedvezményével tett elfogadó vagy a megfontolás jogára vonatkozó nyilatkozatot kíván majd tenni, a leltár felvételét a hagyatéki hitelezők és hagyományosok megidézésének kérésével a közjegyzőnél harminc napon belül kezdeményezheti, mely határidőt attól a naptól kell számítani, hogy örökösi minőségéről tudomást szerzett. Amennyiben azonban nincs az örökös birtokában az örökség vagy annak egy része, illetve örökösként nem lépett fel, a harminc napos határidő onnan számít, amit a Código Civil 1005. cikke megállapít az örökség elfogadására vagy visszautasítására. Ha semelyik fenti feltétel nem állna fenn, és az örökössel szemben nem támasztottak igényt, akkor az örökös az örökség elfogadását a leltár kedvezményével tett elfogadó vagy a megfontolás jogára vonatkozó nyilatkozat fenntartásával az örökség követelésére előírt harminc éves határidőn belül kérheti. A kérdés, ami ezzel kapcsolatban felmerül az, hogyan fog a közjegyző hitelt adni annak, hogy az örökösök betartották a törvény által előírt határidőt.[34] A fenti körülmények dokumentumokkal való igazolása nehézség elé állítaná a feleket, ezért a közjegyzőnek főszabályként el kell fogadnia a kérelmező azon állítását, hogy mikor szerzett tudomást örökösi minőségéről, illetve hogy részben vagy egészben birtokában van-e az örökség. Az előírt harminc napos törvényi határidő csak arra szolgál, hogy az örökös a közjegyzőnél kérelmezze a leltár felvételét, illetve a hagyatéki hitelezők és a hagyományosok megidézését. Ezen határidő alatt tehát az idézést még nem
- 39/40 -
kell megküldeni, illetve a leltár felvételére vonatkozó cselekményeket sem kell megkezdeni. Ha a közjegyző a határidőn belül előterjesztett kérelmet elfogadja, megidézi a hagyatéki hitelezőket és a hagyományosokat. Az idézéshez szükséges adatokat, ha rendelkezésére állnak, az örökösnek kell a közjegyző rendelkezésére bocsátania. A hagyatéki hitelezők és a hagyományosok idézésével együtt értesíteni kell őket, hogy leltár felvételére irányuló eljárás van folyamatban az örökhagyó hagyatékával kapcsolatban a közjegyző előtt.[35] Amennyiben nem lenne ismert a fenti személyek kiléte és lakcíme, a közjegyző hirdetményt tesz közzé az örökhagyó utolsó lakóhelye vagy tartózkodási helye, ennek hiányában az elhalálozás helye szerinti polgármesteri hivatal hirdetőtábláján. A hirdetményt harminc napra kell kifüggeszteni.
A közjegyzői törvény 68.1 cikke és a Código Civil 1017.1 cikke szerint a leltár felvételét a hagyatéki hitelezők és a hagyományosok megidézésétől számított harminc napon belül kell megkezdeni és hatvan napon belül kell elvégezni. Ha az előírt határidő elégtelennek bizonyulna, maga a közjegyző tudja meghosszabbítani azt legfeljebb egy éves időtartamra. A határidő hosszabbításához méltányolható oknak kell fennállnia, mely okokat a Código Civil 1017. cikke - anélkül, hogy sértené a közjegyző jogát, hogy egyéb okot találjon elfogadhatónak - példálózó jelleggel megjelöl. Így indokolt lehet például a határidő hosszabbítása, ha a vagyontárgyak nagy távolságban vagy nagy mennyiségben találhatók.[36]
A leltár felvételéhez az örökösnek kell a szükséges adatokat a közjegyző rendelkezésére bocsátania, abból a célból, hogy a hagyaték tárgyát képező vagyontárgyak, jogosultságok, tartozások beazonosíthatók legyenek. Ennek ellenére a közjegyzőnek is megvan a lehetősége arra, hogy az örökössel együttműködve a szükséges dokumentumokat beszerezze, ennek érdekében az ingatlan-nyilvántartást megkeresheti a tulajdoni lapok lekérése végett. Pénzügyi intézmény által nyilvántartott pénzkövetelések esetén a pénzügyi intézménytől adat igényelhető. Bár a közjegyzői törvény 68. cikke határozottan nem szól erről, a hagyatéki vagyontárgyak értékét az érdekelteknek kellene megjelölni, az értékeléshez a törvény 50. cikkével összhangban a közjegyző szakértőt vehet igénybe. Az örökhagyó tartozásai és kötelezettségei tekintetében a hagyatéki hitelezőket fel kell hívni, hogy a tartozás pontos összegét jelöljék meg. A leltárnak tehát az örökhagyó összes vagyontárgyát és jogosultságát, illetve az őt terhelő valamennyi tartozását és kötelezettségét tartalmaznia kell. Az az örökös, aki tudomása ellenére a leltár felvételénél vagyontárgyakat, jogosultságokat eltitkol, elveszíti a jogát az örökség leltár kedvezményével történő elfogadására. A Código Civil 1020. cikke feljogosítja a közjegyzőt, hogy a leltár felvétele során, illetve az örökség elfogadásáig az örökhagyó vagyontárgyait kezelje, illetve megőrizze.
- 40/41 -
A leltározás lezárultával a közjegyző a felvett leltárról jegyzőkönyvi tanúsítványt állít ki, melyben feltünteti azt is, hogy az eljárás megindításához szükséges feltételek fennálltak. Azt is rögzíteni kell, ha az örökös korábban közjegyzői okiratba foglaltan nyilatkozott arról, hogy az örökséget a leltár kedvezményével elfogadja vagy a megfontolás jogát fenntartotta, illetve utalni kell arra, hogy a törvényben előírt határidőket megtartották. Azon örökös figyelmét, aki a megfontolás jogát fenntartotta magának fel kell hívni arra, hogy a leltár felvételére irányuló eljárás befejezésétől számított harminc napon belül nyilatkozzon arról, hogy az örökséget visszautasítja vagy elfogadja, illetve az elfogadást a leltár kedvezményével teszi-e. Ezen nyilatkozatot külön közjegyzői okiratba kell foglalni, azt nem lehet a leltár felvételéről szóló jegyzőkönyvben rögzíteni. Ha az örökös az örökséget a leltár kedvezményével elfogadta, akkor jogosult a hagyatéki vagyon átmeneti kezelésére, abból kifizetheti a hagyatéki hitelezőket és kielégítheti a hagyományosokat a Código Civil 1025-1029. cikkei szerint.[37] Ezen a ponton a Código Civil 1030. cikke új hatáskörrel ruházza fel a közjegyzőt, mely értelmében, ha a hagyatéki hitelezők és hagyományosok kielégítéséhez szükséges, a hagyatékhoz tartozó vagyontárgyakat értékesítheti, mégpedig ha a vagyontárgynak meghatározható piaci ára van, akkor a helyben szokásos áron, egyéb vagyontárgyak esetén nyilvános árverésen történő értékesítéssel.
Ha létezik jogterület, ahol a közjegyzők által lefolytatott nemperes eljárások különös jelentőséggel bírnak, az az öröklési jog. A nemperes eljárásokra vonatkozó joganyag újraszabályozásával a spanyol közjegyzők az öröklési jog területén kifejtett hatósági tevékenységek letéteményeseiként kiemelt szerephez jutottak. Egyes hatásköröknél az eddigi bíróság előtti eljárások bonyolultságának, költséges és elhúzódó voltának a meghaladásáról van szó. A megfelelő jogalkotási környezet, a célszerűség, továbbá a speciális szabályozási terület és a közjegyzőségbe vetett bizalom az új tevékenységi területek szakszerű ellátása kapcsán a jogalkotót arra indította, hogy a közjegyzői hatásköröket számottevően bővítse Spanyolországban. Nemcsak a Nemperes Eljárásokról szóló 15/2015. július 2-ai törvény által szabályozott új hatáskörök tekintetében, hanem a Jelzálogjogi törvénynek a 13/2015. június 24-ei módosítása kapcsán az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések területén szerzett egyéb közjegyzői nemperes eljárások, továbbá a mediációs eljárásban ellátott új hatáskörök vonatkozásában is. Összességében megállapítható, hogy a spanyol közjegyzői tevékenység hagyományos konfigurációját napra késszé tették, bővítették és megújították. Most a spanyol közjegyzőségen van a sor, hogy a belé vetett bizalomnak megfelelően ezen kitűzött céloknak a legteljesebb mértékben eleget tegyen. Nem könnyű a feladat, hiszen irányadó bírósági gyakorlat hiányában a közjegyzőkre vár, hogy a felmerült jogalkalmazási
- 41/42 -
kérdésekre adekvát válaszokat adjanak. Míg egyrészről a közjegyzői funkció megerősödése állapítható meg, addig a közjegyzői nemperes eljárások újraszabályozása magával hozta a közjegyző, mint jogszolgáltató hatósági tevékenységet végző személy felelősségének növekedését is. A spanyol közjegyzők új hatáskörei alapján elképzelhető, hogy olyan út elején járnak a spanyol kollégák, mely a közjegyzői tevékenység eddigi természetének megváltozásához vezet majd. Erre pedig csak az új hatáskörök adta kihívásokra adott megoldások és az idő múlása fogja megadni a megfelelő választ.
1) BAÑEGIL ESPINOSA, Miguel Angel, "Adveracion, apertura y protocolización de testamentos ológrafos, cerrados y otorgados en forma oral", El notario del siglo XXI, revista del Colegio Notarial de Madrid, núm. 63, septiembre-octubre 2015.
2) BAÑEGIL ESPINOSA, Miguel Angel, "Adveracion, apertura y protocolización de testamentos ológrafos, cerrados y otorgados en forma oral", Jurisdicción Voluntaria Notarial, Estudio práctico de los nuevos expedientes en la Ley de la Jurisdicción Voluntaria, Ley Hipotecaria y Ley de la Navegación Marítima, concepción Pilar Barrio del Olmo (coordinadora), (Thomson Reuters Limited/Colegio Notarial de Madrid, 2015.
3) FEÁS COSTILLA, JAVIER, La renuncia de herencia: problemas y riesgos, en Anales Academia Sevillana del Notariado, Sevilla, 2015. 158. o.
4) FEÁS COSTILLA, JAVIER, Aceptación y repudiación de la herencia, Jurisdicción Voluntaria Notarial, Estudio práctico de los nuevos expedientes en la Ley de la Jurisdicción Voluntaria, Ley Hipotecaria y Ley de la Navegación Marítima, concepción Pilar Barrio del Olmo (coordinadora), (Thomson Reuters Limited/Colegio Notarial de Madrid, 2015.
5) FERNÁNDEZ DE BUJÁN FERNÁNDEZ, Antonio., La Jurisdicción Voluntaria, 1. edición, Madrid, Civitas, Madrid, 2001.
6) FERNÁNDEZ DE BUJÁN FERNÁNDEZ, Antonio, "Notariado y Jurisdicción Voluntaria", Revista General de Derecho Romano, núm. 8, 2007, en http://iustel.com. Fecha de última consulta 23 de enero 2015.
7) LORA-TOMAYO RODRÍGUEZ, ISIDORO, El beneficio de inventario, Jurisdicción Voluntaria Notarial, Estudio práctico de los nuevos expedientes en la Ley de la Jurisdicción Voluntaria, Ley Hipotecaria y Ley de la Navegación Marítima, concepción Pilar Barrio del Olmo (coordinadora), (Thomson Reuters Limited/Colegio Notarial de Madrid, 2015.
8) MARIÑO PARDO, Francisco Manuel, Acta de declaración de herederos abintestate a favor de ascendientes y descendientes, cónyuge, pareja o parientes colaterales, Jurisdicción Voluntaria Notarial, Estudio práctico de los nuevos expedientes en la Ley de la Jurisdicción Voluntaria, Ley Hipotecaria y Ley de la Navegación Marítima, concepción Pilar Barrio del Olmo (coordinadora), (Thomson Reuters Limited/Colegio Notarial de Madrid, 2015. 511. o.
9) PRADA GONZÁLEZ, José María, "Por que ha fracasado el Proyecto de Ley de Jurisdicción Voluntaria", El notario del Siglo XXI, núm.16, noviembre-diciembre 2007., 70-74. o.
10) PRADA GONZÁLEZ, José María, "Reflexiones en torno a la futura Ley de Jurisdicción Voluntaria", El notario del Siglo XXI, núm.20, julio-agosto 2008., 32-35. o.
- 42/43 -
11) PRADA GONZÁLEZ, José María, "Problemas que plantea la regulación de la jurisdicción voluntaria", Actualidad Civil, núm. 14, 2009., 1614-1640. o.
12) RIVAS RUIZ, Amanay, "Competencia notarial territorial en los expedientes sucesorios tras la Ley de Jurisdicción Voluntaria", El notario del siglo XXI, revista del Colegio Notarial de Madrid, núm. 63, septiembre-octubre 2015, 34-41.o.
13) ROCA-SASTRE MUNCUNILL, Luis, Derecho de Sucesiones, Tomo I., 2. edición, Barcelona, Editorial Bosch, 1995.
14) Guía-resumen de uso de todos los procedimientos ante notario establecidos en la Ley de Jurisdicción Voluntaria, elaborada por el Vicepresidente del Consejo, Salvador Torres Ruiz
1) Código Civil (spanyol Polgári törvénykönyv) vonatkozó rendelkezései /Real Decreto de 24 de julio de 1889, disponiendo la publicación en la Gaceta de Madrid de la edición reformada del Código Civil/
2) Ley 15/2015, de 2 de julio, de la Jurisdicción Voluntaria
3) Ley Orgánica de 28 de mayo de 1862, del Notariado
4) Ley 13/2015, de 24 de junio, de Reforma de la Ley Hipotecaria
5) Ley de Enjuicimiento Civil de 3 de febrero de 1881
6) Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete (2012. július 4.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről (HL L 201., 2012.7.27., 107. o.) ■
JEGYZETEK
[1] FERNÁNDEZ DE BUJÁN FERNÁNDEZ, Antonio., La Jurisdicción Voluntaria, 1. edición, Madrid, Civitas, Madrid, 2001., 55-56.o.
[2] FERNÁNDEZ DE BUJÁN FERNÁNDEZ, Antonio., La Jurisdicción Voluntaria..., 62.o.
[3] FERNÁNDEZ DE BUJÁN FERNÁNDEZ, Antonio., La Jurisdicción Voluntaria..., 41.o.
[4] PRADA GONZÁLEZ, José María, "Por que ha fracasado el Proyecto de Ley de Jurisdicción Voluntaria', El notario del Siglo XXI, núm. 16, noviembre-diciembre 2007., 70-74.o.
[5] Proyecto de Ley 121/000109 de 27 de octubre de 2006, de Jurisdicción voluntaria para facilitar y agilizar la tutela y garantía de los derechos de la persona y en materia civil y mercantil. Boletín Oficial de las Cortes Generales, Congreso de los Diputados, VIII Legislatura, núm. 109-1
[6] Miguel Angel Bañegil Espinosa megjegyzi, hogy nem ez az első alkalom, amikor ilyen fontosságú jogszabályt úgy léptetnek hatályba, hogy alig marad ideje a jogalkalmazónak az alkalmazásra való felkészülésre. "Adveracion, apertura y protocolización de testamentos ológrafos, cerrados y otorgados en forma oral", El notario del siglo XXI, revista del Colegio Notarial de Madrid, núm. 63, septiembre-octubre 2015., 6. o.
[7] PRADA GONZÁLEZ, José María, "Reflexiones en torno a la futura Ley de Jurisdicción Voluntaria" El notario del Siglo XXI, núm.20, julio-agosto 2008., 34.o.
[8] PRADA GONZÁLEZ, José María, "Problemas que plantea la regulación de la jurisdicción voluntaria', Actualidad Civil, núm. 14, 2009., 1614-1640. o.
[9] Ignacio Gomá Lanzó szerint, ami leginkább érdeklődésre tarthat számot, az nem a mennyiségi, hanem a minőségi perspektíva, ha ezekben a nemperes eljárásokban a tradicionális felfogáshoz képest változik a közjegyző funkciója. (Jurisdicción Voluntaria Notarial, Estudio práctico de los nuevos expedientes en la Ley de la Jurisdicción Voluntaria, Ley Hipotecaria y Ley de la Navegación Marítima, concepción Pilar Barrio del Olmo (coordinadora), (Thomson Reuters Limited/Colegio Notarial de Madrid, 2015., 41. o.)
[10] PRADA GONZÁLEZ, José María, "Problemas que plantea..." 1614. o.
[11] A Nemperes Eljárásokról szóló törvény céljának 8. bekezdése (Apartado VIII de la Exposición de Motivos LJV.)
[12] Jelzálogjogi törvény 198-201. cikkei (los artículos 198 a 210 de la Ley Hipotecaria)
[13] Az örökléshez való jogot az 1978. évi Spanyol Alkotmány 33. cikke is elismeri a magántulajdon szentségének védelme mellett
[14] FERNÁNDEZ DE BUJÁN FERNÁNDEZ, Antonio., La Jurisdicción Voluntaria...'; 30-31. o.
[15] ROCA-SASTRE MUNCUNILL, Luis, Derecho de Sucesiones, Tomo I., 2. edición, Barcelona, Editorial Bosch, 1995., 79-80. o.
[16] Európai Parlament és a Tanács 650/2012/EU rendelete (2012. július 4.) az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről (HL L 201., 2012.7.27., 107. o.)
[17] RIVAS RUIZ, Amanay, "Competencia notarial territorial en los expedientes sucesorios tras la Ley de Jurisdicción Voluntaria" El notario del siglo XXI, revista del Colegio Notarial de Madrid, núm. 63, septiembre-octubre 2015, 36. o.
[18] Jurisdicción Voluntaria Notarial..., 57. o.
[19] RIVAS RUIZ, Amanay, "Competencia notarial territorial..., 37. o.
[20] RIVAS RUIZ, Amanay, "Competencia notarial territorial..., 41. o.
[21] MARIÑO PARDO, Francisco Manuel, Acta de declaración de herederos abintestato a favor..., Jurisdicción Voluntaria Notarial, Estudio práctico de los nuevos expedientes en la Ley de la Jurisdicción Voluntaria, Ley Hipotecaria y Ley de la Navegación Marítima, concepción Pilar Barrio del Olmo (coordinadora), (Thomson Reuters Limited/Colegio Notarial de Madrid, 2015., 511. o.
[22] BAÑEGIL ESPINOSA, Miguel Angel, "Adveracion, apertura y protocolización..." 7. o.
[23] A zárt végrendeleteknél a törvény nem határozott meg határidőt azok bemutatására, és a Código Civil 743. cikke szerint csak ott lehet szó a végrendelet hatálytalanná válásáról, ahol azt a törvény kifejezetten kimondja. BAÑEGIL ESPINOSA, Miguel Angel, "Adveracion, apertura y protocolización..." 9. o.
[24] A holográf végrendelettel kapcsolatban Manuel de la Cámara megjegyzi, hogy a hozzá fűződő hátrányok meghaladják annak előnyeit: nyilvánosság hiánya, alapesetben nem szerepel a Végakarati Nyilatkozatok Nyilvántartásában, nagy az esélye, hogy léte ismeretlen marad, megsemmisül, illetve ha a végrendelkező nem jogban jártas személy, a végrendelet egyes rendelkezései érvénytelenek lehetnek. BAÑEGIL ESPINOSA, Miguel Angel, "Adveracion, apertura y protocolización..." 12. o.
[25] Holográf végrendeletet jegyzőkönyvezésre öt éven belül be kell mutatni a közjegyzőnek, az ő megítélése szerint az örökhagyó halálától számított határidőt nem lehet tágan értelmezni, az jogvesztő. Ezt több bírósági ítélet is alátámasztja (STS de 19 de enero de 1973), szerinte ezen a tényen az sem változtat, hogy az eljárás birói hatáskörből közjegyzői hatáskörbe került. BAÑEGIL ESPINOSA, Miguel Angel, "Adveracion, apertura y protocolización...", 9. o.
[26] A közjegyzői törvény 8. cikkének felhívása alapján a tanúk meghallgatásánál alkalmazni kell a spanyol Polgári Perrendtartásról szóló törvény (Ley de Enjuicimiento Civil) 365. és 366. cikkeit, mely értelmében a tanút fel kell hívni az igazmondás kötelezettségére és a többi tanútól elkülönítve kell meghallgatni.
[27] BAÑEGIL ESPINOSA, Miguel Angel, "Adveración, apertura y protocolización de testamentos ológrafos, cerrados y otorgados en forma oral", Jurisdicción Voluntaria Notarial, Estudio práctico de los nuevos expedientes en la Ley de la Jurisdicción Voluntaria, Ley Hipotecaria y Ley de la Navegación Marítima, concepción Pilar Barrio del Olmo (coordinadora), (Thomson Reuters Limited/Colegio Notarial de Madrid, 2015., 626. o.
[28] Bañegil Espinosa szerint, bár a törvény nem rendelkezik róla, a szóban tett végrendeletek esetén szintén lehetősége van a közjegyzőnek szakértő igénybevételére a közjegyzői törvény 62.5 cikkének megfelelő alkalmazásával. Ha a közjegyző nem tartaná elegendőnek a tanúk által előadottakat, hogy meggyőződjön arról, hogy a végrendelkező szóbeli végrendeletét rögzítő felvétel nem került megváltoztatásra, a fenti bizonyítási eszközt veheti igénybe. BAÑEGIL ESPINOSA, Miguel Angel, "Adveracion, apertura y protocolización..', 12. o.
[29] BAÑEGIL ESPINOSA, Miguel Angel, "Adveración, apertura y protocolización de testamentos ológrafos, cerrados y otorgados en forma oral", 627. o.
[30] FEÁS COSTILLA, J., La renuncia de herencia: problemas y riesgos, en Anales Academia Sevillana del Noariado, Sevilla, 2015., 158. o.
[31] FEÁS COSTILLA, JAVIER, Aceptación y repudiación de la herencia, Jurisdicción Voluntaria Notarial, Estudio práctico de los nuevos expedientes en la Ley de la Jurisdicción Voluntaria, Ley Hipotecaria y Ley de la Navegación Marítima, concepción Pilar Barrio del Olmo (coordinadora), (Thomson Reuters Limited/Colegio Notarial de Madrid, 2015., 842. o.
[32] ROCA-SASTRE MUNCUNILL, Luis, Derecho de Sucesiones, Tomo III., 1. edición, Barcelona, Editorial Bosch, 1994., 493-495. o.
[33] ROCA-SASTRE MUNCUNILL, Luis, Derecho de Sucesiones..., 493-495. o.
[34] LORA-TOMAYO RODRÍGUEZ, ISIDORO, El beneficio de inventario, Jurisdicción Voluntaria Notarial, Estudio práctico de los nuevos expedientes en la Ley de la Jurisdicción Voluntaria, Ley Hipotecaria y Ley de la Navegación Marítima, concepción Pilar Barrio del Olmo (coordinadora), (Thomson Reuters Limited/Colegio Notarial de Madrid, 2015., 871. o.
[35] LORA-TOMAYO RODRÍGUEZ, ISIDORO, El beneficio de inventario..., 875. o.
[36] LORA-TOMAYO RODRÍGUEZ, ISIDORO, El beneficio de inventario..., 890. o.
[37] ROCA-SASTRE MUNCUNILL, Luis, Derecho de Sucesiones... , 508. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes.
Visszaugrás
