A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2023-as módosítása érintette a harmadik személy általi teljesítés szabályait. E szabályokkal kapcsolatban a Ptk. jelentős változást hozott az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) bejáratott megközelítéséhez képest. Az 1959-es Ptk. úgy rendelkezett, hogy ha harmadik személy általi teljesítés esetén a követelés átszáll a harmadik személyre, akkor e követelés biztosítékai fennmaradnak. A Ptk. ezt a megoldást dogmatikailag hibásnak tartotta, ezért úgy rendelkezett, hogy ha a követelés teljesítésére tekintettel a harmadik személynek követelése keletkezik a kötelezettel szemben, a megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak, és e követelést biztosítják. A jogalkotó 2023-ban helyesen ismerte fel, hogy a 2013-as megoldás nem volt teljesen koherens, így indokolt lett volna a Ptk.-n kívüli jogszabályok hozzáigazítása a Kódex új koncepciójához. A szabályozás koherenciájának a megteremtése helyett azonban a jogalkotó ismét lényegesen átalakította a harmadik személy általi teljesítés szabályát, kimondva, hogy a harmadik személyt megillető megtérítési igény mellett a harmadik személy megtérítési igénye kielégítéséül a követelés és annak biztosítékai is a teljesítő harmadik személyre szállnak át. Az alábbiakban a megtérítési igény új szabályának értelmezésére teszünk kísérletet, rámutatva a szabályozás elhibázottságára.
The amendment of Act V of 2013 on the Civil Code (hereinafter: CC) in 2023 affected the rules regarding performance by a third party. In connection with these rules, the CC brought significant changes compared to the established approach of Act IV of 1959 (hereinafter: 1959 CC). The 1959 CC provided that if a claim is transferred to a third party as a consequence of performance by a third party, then the securities for this claim remain in place and secure the performance vis-à-vis the third party. The CC considered this solution incorrect. Instead of the old rule, it provided that if, due to the performance of the claim, a claim arises against the obligor in favour of the third party, the securities of the extinguished claim secure this new claim. In 2023, the legislator correctly recognized that the 2013 solution was not entirely coherent, so it would have been justified to adjust the legislation outside the CC to the new concept of the Code. However, instead of ensuring the coherence of the regulation, the legislator substantially redesigned the rule on performance by a third party again, stating that alongside the indemnification claim the third party may be entitled to, both the claim and its securities are transferred to the performing third party to satisfy the indemnification claim. Below, we attempt to interpret the new rule on indemnification claims, pointing out the flaws in the regulation.
Az 1959-es Ptk. úgy rendelkezett, hogy ha harmadik személy teljesít valamely kötelezettséget és a követelés a teljesítő harmadik személyre átszáll, vagy e harmadik személy a kötelezettől megtérítést követelhet, akkor a követelés biztosítékai fennmaradnak.[2] A Ptk. e körben arról is rendelkezett, hogy a jogosult mikor köteles elfogadni a teljesítést. A jogosult a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett hozzájárult, és a szolgáltatás nincs személyhez kötve, illetőleg nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. A kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha a harmadik személynek törvényes érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék.[3]
Az 1959-es Ptk. által szabályozott konstrukciót a jogirodalom törvényi engedménynek tekintette. Harmathy Attila például az 1959-es Ptk. Eörsi-Gellért-féle kommentárjában úgy fogalmazott: "A saját érdekében fellépő harmadik személy magatartását úgy lehet értékelni, hogy a teljesítés felajánlásával megteremti a 286. § (2) bekezdésében meghatározott törvényi engedmény feltételeit, a kötelezett tartozásának teljesítésével megvásárolja a jogosult követelését. Ez pedig nézetünk szerint lehetővé teszi a tartozásátvállalás szabályainak megfelelő alkalmazását. [...] a feltételezés az, hogy a teljesítést felajánló személy saját érdekében jár el, és nem kíván ajándékot adni a kötelezettnek. Ilyenkor a tv. alapján engedményezés történik, a jogosult követelése átszáll, és fennmaradnak a követelésnek azok a biztosítékai, amelyek a jogosult javára fennállottak."[4] Harmathy szerint tehát a harmadik személy a teljesítésével lényegében megvásárolja az eredeti kötelezett tartozását, amely így átszáll rá.
A Ptk. a harmadik személy teljesítése körében jelentősen változtatott a korábbi szabályozáson.
- 3/4 -
A kötelmek megszűnése körében a Ptk. rögzítette, hogy a kötelem megszűnik a szolgáltatás teljesítésével.[5] Noha a rendelkezés új, a szabály távolról sem az, hiszen a Ptk.-t megelőző magánjogban evidenciának minősült, hogy a szerződésszerű teljesítés kötelemszüntető hatállyal bír.[6]
A teljesítés kötelemszüntető hatályából azonban a Ptk. egy további szabályt is levezetett. A jogalkotó arra a következtetésre jutott, hogy ha a teljesítés kötelemszüntető hatállyal bír, akkor a törvényi engedményezés koncepciója elhibázott. Ahogy a Ptk. miniszteri indokolása rámutat: "A Ptk. különböző helyeken következetlenül eltérő és dogmatikailag is kifogásolható módon rendelkezik a harmadik személy teljesítését követő helyzetről. A teljesítés megtörténte esetén a Ptk. egyszer megtérítési igényről, máskor a teljesített követelések törvényi engedményezéséről, átszállásáról beszélt. A Javaslat e tekintetben egységesíti a terminológiát, és ezzel kiküszöböli a dogmatikai bizonytalanságot is; egyértelművé teszi: a harmadik személy általi teljesítéssel, azaz az eredeti jogosult kielégítésével az eredeti kötelem megszűnik, a kötelezett a teljesítő harmadik személlyel pedig elszámolási viszonyba kerül, és ennek keretében - az eredeti szerződéses viszonytól független - megtérítési igénye keletkezik. A követelés, illetve a tartozás megszűnése a kötelmet magát szünteti meg, így teljesen nyilvánvaló, hogy a követelés átszállásáról értelmetlen beszélni. A Javaslat e szabályozási logika mentén egységesíti a hasonló esetekre a kódex különböző helyein - például dologi kötelezett megtérítési igénye zálogjog esetén, kezes, biztosító megtérítési igénye stb. - található rendelkezéseket."
Az itt kifejtettek eredményeként a Ptk. a törvényi engedmény helyett azt rögzítette, hogy a harmadik személyt megtérítési igény illeti meg.[7] A törvény tehát nem törvényi engedményesi pozícióként szabályozta a harmadik személy helyzetét, hanem úgy rendelkezett, hogy - ha a kötelezett és a harmadik személy jogviszonyából más nem következik - a harmadik személyt egy új, a törvény erejénél fogva létrejövő követelés illeti meg. Annak érdekében, hogy a harmadik személy helyzete valóban azonos legyen a korábbi kötelezettével, a Ptk. biztosította, hogy a régi követelés biztosítékai fennmaradjanak és e követelést biztosítsák.[8]
A Ptk.-nak ez a szabálya a Ptk.-n belül nem okozott problémát, a Ptk.-n kívüli jogszabályokkal azonban elmaradt az összhang megteremtése.
Pozitív példaként hivatkozhatunk a biztosítási szerződés megújult szabályaira. Míg az 1959-es Ptk. a vagyonbiztosítás körében a teljesítő biztosítót törvényi engedményesként szabályozta,[9] a Ptk. biztosítási szabályai a biztosító megtérítési igényéről rendelkeznek.[10] Ugyancsak összhangba hozta a jogalkotó a kezesség szabályát a harmadik személy általi teljesítés szabályával. A Ptk. megújult kezességi szabályai annak a felismerésén alapulnak, hogy a kezes - a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. PJE határozatában kifejtettekkel szemben - nem a főkötelezett, hanem a saját kötelezettségét teljesíti, ezért a kezes általi teljesítés nem minősül harmadik személy általi teljesítésnek.[11] Ennek ellenére, annak érdekében, hogy a kezest egyébként indokoltan megillető megtérítési igény továbbra is megillesse a kezest, a Ptk. kiterjesztette a megtérítési igényt a kezesre is. Ezen túlmenően, a Ptk. kezességi szabályai is utalnak a kezes megtérítési igényére.[12]
A Ptk.-n kívüli szabályokkal azonban nem teremtette meg a jogalkotó az összhangot. Jó példa erre az Országos Betétbiztosítási Alapra (a továbbiakban: OBA) vonatkozó szabályozás, amely az OBA kártalanítási konstrukcióját annak ellenére hagyta 1993 óta változatlanul, hogy a Ptk. szabályozási modellje időközben átalakult. Az Országos Betétbiztosítási Alap létrehozásáról és működésének részletes szabályairól szóló 1993. évi XXIV. törvény kimondta, hogy ha az OBA a betéteseknek kifizetést teljesített, a tagintézettel szembeni követelés - a kifizetett összeg erejéig - a betétesről az OBA-ra száll át.[13] A szabályozás e tekintetben lényegében azóta is változatlan. Változás csupán annyi történt, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény kimondta azt az evidenciát, hogy a követelés átszállásával az OBA a korábbi jogosult helyébe lép és az OBA az átszállt követeléseket jogosult érvényesíteni.[14] Ezt a szabályozást vette át a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény is.[15] A szabályozás tehát teljes egészében figyelmen kívül hagyta a Ptk. megújult szabályait és annak ellenére tartotta fenn az OBA törvényi engedményesi pozícióját, hogy ezt a pozíciót a Ptk. dogmatikai okokból meg kívánta szüntetni.
A Ptk. 2023-as módosítása a harmadik személy általi teljesítés joghatását tekintve ismét jelentős változást hozott.[16] A miniszteri indokolás szerint a változtatásnak két oka volt: egyrészt a Ptk. szabályai zavart okoztak a felszámolási eljárásban, másrészt a Ptk. szabálya nem ment át a jogi köztudatba.[17]
A jogi köztudattal kapcsolatban a miniszteri indokolás minden alátámasztás nélkül utal a szerződéses gyakorlatra, így ezen állítás megalapozottsága nem vizsgálható. Ezen túlmenően az indokolás egyetlen kúriai határozatra, a BH 2021.111. számú döntésre hivatkozással állítja, hogy a kúriai gyakorlatban továbbra is fennmaradt harmadik személy teljesítése esetén a törvényi engedmény. A miniszteri indokolásban hivatkozott jogeset munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos, amelyben sem a harmadik személy általi teljesítés, sem a törvényi engedmény kérdései nem merülnek fel.
A felszámolási problémára azonban helyesen mutatott rá a miniszteri indoklás: "A fő problémát az jelenti, hogy a teljesítést nyújtó harmadik személy nem lesz jogutódja a követelés eredeti jogosultjának, mivel az eredeti követelés a teljesítéssel megszűnik, így értelemszerűen nincs olyan fennálló követelés, amely a teljesítő harmadik személyre átszállhatna. Ugyanakkor a követelés szabályozott eljárásban történő érvényesítéséről szóló jogszabályaink előírják, hogy az ilyen típusú eljárást megindítani, illetve abba belépni csak az erede-
- 4/5 -
ti jogosult jogutódja részéről lehetséges".[18] Ez a probléma - amelyre az alábbiakban még visszatérünk - nem a Ptk. szabályának a hibáját jelzi. A probléma azért merült fel, mert a jogalkotó elmulasztotta a fizetésképtelenségi jogszabályokat összhangba hozni a Ptk.-val. Ez a jogalkotói mulasztás egyszerűen orvosolható lett volna azzal, ha a fizetésképtelenségi szabályok rögzítik, hogy a megtérítési igény jogosultjának helyzete megegyezik a jogutód helyzetével. A jogalkotó azonban nem ezt a megoldás választotta.
A módosítás egyrészt érintette a Ptk. kötelmek megszűnésére vonatkozó szabályát. Míg korábban a Kódex úgy rendelkezett, hogy a kötelem megszűnik a szolgáltatás teljesítésével, a módosítás ezt főszabállyá "degradálja" azzal, hogy kimondja, a kötelem csak akkor szűnik meg a szolgáltatás teljesítésével, ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik.[19] A változtatás nehezen érthető. Mivel a kötelemből a szolgáltatás teljesítésének a kötelezettsége és ennek követelésének a joga fakad,[20] nem világos, hogy mi lehet a tartalma annak a kötelemnek, amely esetén a szolgáltatást már teljesítették. Erre se a Ptk. módosított normaszövege, se a miniszteri indokolás nem ad választ.
Ennél jelentősebb változás, hogy a jogalkotó a harmadik személy általi teljesítésre vonatkozó szabályozást is átalakította. A miniszteri indokolás szerint e ponton a Ptk. visszatér a törvényi engedmény jól bevált konstrukciójához.[21] Ez a megállapítás azonban, amint azt látni fogjuk, nem helytálló, hiszen a jogalkotó egy teljesen új koncepció mentén szabályozta a harmadik személy helyzetét.
A Ptk. módosítása változatlanul hagyta azt a szabályt, amely szerint, ha a kötelezett és a harmadik személy közötti jogviszonyból más nem következik, a harmadik személyt megtérítési igény illeti meg a kötelezettel szemben. Változatlanul igaz tehát, hogy a harmadik személy teljesítésével új követelés keletkezik a törvény erejénél fogva. E követelés tartalma mindenben megegyezik a korábbi követeléssel. A kötelmek megszűnésére vonatkozó új szabály következtében azonban lényeges változás, hogy ez a megtérítési igény párhuzamosan keletkezik a teljesítés ellenére fennmaradó korábbi követeléssel. Az alábbiakban ezt a párhuzamosságot vizsgáljuk.
A megtérítési igény keletkezésére és a korábbi követelés átszállására vonatkozó szabály meglepő, hiszen - úgy tűnik - a harmadik személy teljesítésével megkettőződik a kötelezett tartozása. Egyrészt változatlanul fennmarad az eredeti tartozás, másrészt keletkezik egy megtérítési igény, amely nem más, mint az eredeti tartozással megegyező új tartozás. Lényeges különbség ugyanakkor a két követelés között, hogy a biztosítékok nem kettőződnek meg, a biztosítékok a megtérítési igényt nem biztosítják.
A miniszteri indokolás szerint annak érdekében, hogy a követelések megkettőződése elkerülhető legyen, a Ptk. rögzíti, hogy a teljesítés erejéig a harmadik személy megtérítési igénye kielégítéséül a követelés és annak biztosítékai a teljesítő harmadik személyre szállnak át.[22] A norma nehezen érthető, amihez hozzájárul, hogy a "megtérítési igénye kielégítéséül" fordulat a Ptk.-ban korábban nem szerepelt,[23] és sem az 1959-es Ptk., sem más jogszabály nem használja.[24] A kifejezés a miniszteri indokolás szerint "azt jelenti, hogy az átszálló eredeti követelés csak a megtérítési igény kielégítését van hivatva biztosítani".[25] A miniszteri indokolás okfejtése azonban több okból is tévesnek látszik.
Az első probléma gazdasági jellegű. Ha A százzal tartozik B-nek és A helyett C fizet B-nek, akkor C-nek száz követelése keletkezik A-val szemben. A miniszteri indokolás azt állítja, hogy C A-val szemben fennálló száz követelését B A-val szemben fennálló követelése biztosítja. Figyelemmel azonban arra, hogy a két követelés kötelezettje ugyanaz, az átszállt követelés nem jelent biztosítékot.
Ha A eddig százzal tartozott B-nek, most pedig százzal tartozik C-nek, akkor a C-vel szembeni tartozását semmilyen módon nem biztosítja a B-vel szembeni tartozása. Ha B fizetőképes, akkor vele szemben érvényesíthető a száz tartozás. Ha B-vel szemben a száz követelés nem érvényesíthető, akkor kevés vigaszt jelent az új jogosult számára, hogy a B-vel szemben nem érvényesíthető száz követelését B további száz tartozása biztosítja.
A gazdasági mellett egy értelmezési probléma is felmerül a rendelkezéssel kapcsolatban.
Kétségtelen, hogy a módosítás értelmezése során a miniszteri indokolásnak kiemelt jelentősége van,[26] az értelmezési módszerek azonban a normaszöveggel ellentétes eredményre nem vezethetnek. A fent hivatkozott miniszteri indokolásbeli okfejtéssel szemben a normaszöveg semmilyen módon nem utal arra, hogy a törvényi engedményre biztosítékként kerülne sor. Épp ellenkezőleg: a normaszöveg "megtérítési igénye kielégítéséül" fordulata alapján úgy tűnik, hogy a törvényi engedménnyel elégül ki a megtérítési igény. Úgy tűnik tehát, hogy a Ptk. azt rögzíti, hogy a harmadik személy általi teljesítéssel a harmadik személynek megtérítési igénye keletkezik a kötelezettel szemben és ezzel egyidejűleg átszáll rá a jogosult követelése. Ez a párhuzamosság azonban csupán egy jogi pillanat erejéig áll fenn, mivel a törvényi engedmény azonnal megszünteti a megtérítési igényt.
Ez az értelmezés hasonló eredményre vezetne, mint Harmathy Attilának az 1959-es Ptk. kapcsán írt álláspontja, amely szerint megtérítési igény esetén valójában a harmadik személy a teljesítéssel megveszi a jogosultnak a kötelezettel szemben fennálló követelését. Ebben az esetben természetesen továbbra is probléma, hogy miért látja szükségesnek a jogalkotó a megtérítési igény létrejöttével és az eredeti kötelezettség fennmaradásával megduplázni a követelést, majd - a megtérítési igény törvényi engedmény folytán való kielégülésével - rögtön újra felére csökkenteni.
Mielőtt megpróbáljuk a követelés megkettőződéséből fakadó problémát feloldani, szükséges rögzíteni, hogy
- 5/6 -
nem csupán egy polgári jogi problémáról beszélünk. Ha harmadik személy általi teljesítés esetén fennmarad az eredeti kötelezettség és mellette megkeletkezik a megtérítési igény is, akkor az adós tartozása duplázódik, azaz vagyonvesztést szenved el. Ez nyilvánvalóan ellentétes a tulajdonhoz való jog alkotmányos szabályával. Ebben a cikkben nem vizsgáljuk, de nyilván a követelés megkettőződésének a számviteli és az adójogi következményeit is le kell vonni, hiszen a szabályozásból az következik, hogy az adósnak előbb megduplázódik a tartozása, majd az egyik tartozása megszűnik.
Az itt kifejtett értelmezés mellett szól, hogy ha elfogadnánk, hogy a megtérítési igény és az eredeti, törvényi engedményezéssel átszállt követelés párhuzamosan fenn állhat, akkor választ kell adni arra a kérdésre is, mi biztosítja, hogy a kötelezett nem lesz kétszeres teljesítésre köteles. A miniszteri indokolás szerint ezt az garantálja, hogy "az átszálló eredeti követelés csak a megtérítési igény kielégítését van hivatva biztosítani [...], és ekként [a harmadik személy] a megtérítési igényét kielégítheti rá átszálló követelés érvényesítésével."[27] A miniszteri indokolásból úgy tűnik, mintha a jogalkotó lényegében járulékos biztosítéknak tekintené a törvényi engedményként átszállt követelést. A miniszteri indokolás okfejtését azonban a normaszöveg nem támasztja alá.
Ha helyes a fenti értelmezésünk, amely szerint a követelések megkettőződése csak egy jogi pillanat erejéig következik be, akkor azt gondolhatnánk, hogy a kétszeres teljesítés kockázata sem valós. Ez azonban hiú reménynek tűnik. Analógiaként érdemes utalni a német jognak a jövőbeli követelésekkel kapcsolatos bizonytalanságaira. A jövőbeli követelések kapcsán a jogirodalom és a joggyakorlat is vizsgálta azt a kérdést, hogy jövőbeli követelések engedményezése esetén a követelés rögtön az engedményes vagyonába tartozik-e vagy egy jogi pillanat erejéig az engedményező vagyonában jön létre, majd automatikusan átszáll az engedményesre.[28] A kérdés jogi relevanciával bír az engedményező fizetésképtelensége esetén. Ha ugyanis elismerjük, hogy a jövőbeli követelés az engedményező vagyonának a részévé válik, akkor a követelés a felszámolási vagyon része lesz, így az engedményes a követelést már nem szerzi meg, azzal kapcsolatban legfeljebb hitelezői igényt érvényesíthet a felszámolási eljárásban.
Hasonló kérdések a hazai szabályozás kapcsán is elképzelhetőek. Tételezzük fel, hogy a harmadik személy - mint jövőbeli követelést - továbbengedményezi a kötelezettel szembeni követelést és az engedményes az engedményezés alapján fellép a kötelezettel szemben, a harmadik személy pedig a megtérítési igény alapján érvényesít igényt a kötelezettel szemben. (A tényállás tovább bonyolítható, ha a harmadik személy a megtérítési igényt is engedményezi.)
A Ptk.-ban nem találunk olyan szabályt, amely elkerülhetővé tenné ilyen esetekben a kötelezett kétszeri teljesítését. Míg zálogjog esetén a törvény kimondja, hogy a biztosított követelés átruházásával a zálogjog átszáll az új jogosultra,[29] továbbá rögzíti, hogy a zálogjog a biztosított követelés nélkül nem ruházható át,[30] hasonló szabályt a Ptk. a megtérítési igény körében nem rögzít. Kétségesnek látszik, hogy a normaszöveg és az indokolás alapján levezethető-e olyan értelmezés, amely a két követelés önálló engedményezését kizárná.
Nem világos tehát sem az, hogy a jogalkotónak mi volt a módosítással a célja, sem pedig az, hogy a jogalkotó miért látta szükségesnek megtérítési igényt is létrehozni, ha a harmadik személy törvényi engedményesként, az eredeti jogosult jogutódjaként jogosult a követelést érvényesíteni.
Ahogy arra fent utaltunk, a Ptk. hatálybalépésekor a jogalkotó sem a Ptk.-ban, sem a Ptk.-n kívüli jogszabályokban nem vezette következetesen át a harmadik személy általi teljesítés új szabálya okozta változásokat. Ezt a lehetőséget most is elmulasztotta a jogalkotó. Csupán példaként hivatkozunk e körben a biztosítás szabályaira.
A fentiekben utaltunk arra, hogy biztosítás esetén - szigorú értelemben - nem beszélhetünk harmadik személy általi teljesítésről, ezért a Ptk. harmadik személy általi teljesítésre vonatkozó szabályai nem kellene, hogy meghatározzák a biztosító általi teljesítés szabályát. Az azonban nehezen támasztható alá, hogy a Ptk. módosítása ellenére továbbra is koncepcionálisan eltér a biztosítási szerződés általános szabálya és az OBA-ra vonatkozó szabály. Míg a biztosítót megtérítési igény illeti meg és a megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak és a biztosító megtérítési igényét biztosítják,[31] addig az OBA esetén nem jön létre megtérítési igény, hanem a követelés a kifizetett kártalanítás erejéig átszáll az OBA-ra.[32]
A fentiekben hivatkoztunk arra, hogy a Ptk.-módosítás miniszteri indokolása szerint a Ptk. szabályai módosítását többek között a fizetésképtelenségi szabályok indokolják. A szabályozásnak biztosítania kell, hogy a jogosult az eredeti jogosult jogutódjának minősüljön. Hogy ezt a célt sikerült-e elérni, annak alapján tudjuk megválaszolni, hogy megértjük a megtérítési igény és a törvényi engedmény kapcsolatát. Ennek alapján lehet ugyanis eldönteni, hogy a jogosult melyik követelést tudja a kötelezett felszámolási eljárásában bejelenteni.
A Ptk. új szabálya rögzíti, hogy a kötelezettnek a harmadik személy teljesítéséről való értesítése a harmadik személyre átszálló követelés elévülését megszakítja.[33] A jogalkotó a szabállyal azt kívánja elkerülni, hogy a követelést kielégítő harmadik személy teljesítése és az átszálló követelés érvényesítése közötti időben a követelés elévülhessen.[34] A szabállyal kapcsolatban két probléma merül fel.
Az első probléma, hogy a szabály - ahogy arra a miniszteri indokolás is utal - nincs összhangban a Ptk. engedményezési szabályával. Míg az 1959-es Ptk. rögzítette, hogy a kötelezettnek az engedményezésről való értesítése az elévülést megszakítja,[35] a Ptk. ezt a szabályt tu-
- 6/7 -
datosan elhagyta. A változtatás azzal a jogalkotói megközelítéssel állt összhangban, amely megszigorította, hogy milyen körülmények vezetnek az elévülés megszakadásához.[36] Ahhoz tehát, hogy az elévülés ne következzen be, az elévülés megszakítása szükséges a Ptk. 6:25. § (1) bekezdésében felsoroltak szerint; jellemzően az elévülés megszakítását a követelés bírósági úton történő érvényesítése eredményezi. Indokolatlannak tűnik a megtérítési igény esetére bevezetett eltérő szabály.
A második probléma, hogy a Ptk. nem a harmadik személy általi teljesítéshez fűz elévülést megszakító hatást, hanem az erről szóló értesítéshez. A Ptk. azonban a harmadik személy általi teljesítés szabályai körében nem tartalmaz olyan szabályt, amely szerint a harmadik személy teljesítéséről értesítést kellene küldeni. A jogalkotó vélhetően abból indult ki, hogy a követelés törvényi engedmény folytán történő átszállása maga után vonja a kötelezett értesítését az engedményezésről való értesítés általános szabályai szerint.[37] Nem világos, hogy a harmadik személy általi teljesítés esetén, ahol a jogosult és a kötelezett is tudomással bírhat a teljesítésről, miért lenne szükséges az értesítési szabályok alkalmazása. Külön szabály hiányában az is kétséges, hogy a teljesítési utasításra vonatkozó szabályok[38] alkalmazandóak-e.
A Ptk. 2013-as szabálya helyesen ismerte fel, hogy a harmadik személy általi teljesítés kötelemszüntető hatállyal bír, ezért a követelés átszállása helyett egy új követelés létrejöttét kell a szabályozásnak rögzítenie. Noha az új szabályozás dogmatikailag helyes volt, a jogalkotó egyes esetekben elmulasztotta a kapcsolódó szabályokat hozzáigazítani az új szabályozási struktúrához.
A Ptk. 2023-as módosítása lehetőséget teremtett volna ennek a hiányosságnak az orvoslására. A jogalkotó azonban ehelyett ismét új alapokra helyezte a Ptk. harmadik személy általi teljesítésre vonatkozó szabályait. Az új szabályozás egyszerre rögzíti, hogy a harmadik személy általi teljesítés nem jár kötelemszüntető hatállyal, így e követelés átszáll a teljesítő harmadik személyre, de a jogalkotó az újonnan keletkező megtérítési igényt is fenntartotta, anélkül, hogy a két követelés közötti kapcsolatot világossá tette volna. Sajnálatos módon az új szabályozás a felmerült problémákat nem orvosolja, sőt, azokat tovább fokozza azáltal, hogy feleslegesen és mesterségesen két követelést hoz létre. Kétségesnek látszik, hogy a Ptk. szabályai biztosítják-e, hogy a kötelezett kétszeres teljesítése elkerülhető legyen. ■
JEGYZETEK
[1] A cikk a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült.
[2] 1959-es Ptk. 286. § (2) bekezdés.
[3] 1959-es Ptk. 286. § (1) bekezdés.
[4] Harmathy Attila: A teljesítés és a beszámítás. In Eörsi Gyula - Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Második kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1981. 1352.
[5] Ptk. 6:3. § a) pont.
[6] Lásd például Eörsi Gyula: "A szerződésszerű teljesítéssel a szerződés megszűnik; ez a teljesítés alapvető joghatása." Eörsi Gyula: Kötelmi jog általános rész. Tankönyvkiadó, Budapest, 1987. 133. Ugyanígy Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata. II. Kötet. Grill, Budapest, 1933. 157.
[7] Ptk. 6:57. § (2) bekezdés.
[8] Ptk. 6:57. § (3) bekezdés.
[9] Megjegyezzük, hogy a Ptk. 558. § (1) bekezdése valójában nem tette egyértelművé a biztosító jogállását. A törvény ugyanis csak annyit rögzített, hogy - meghatározott esetekben - amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, őt illetik meg azok a jogok, amelyek a biztosítottat illették meg a kárért felelős személlyel szemben. Ez a rendelkezés azonban törvényi engedményként és megtérítési igényként egyaránt értelmezhető. A jogirodalom azonban törvényi engedményként értelmezte a biztosító jogállását. (Lásd például Zoltán Ödön: A biztosítás. In Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. CompLex, Budapest, 2007. 1985.)
[10] Ptk. 6:468. §.
[11] Vékás Lajos: A kötelmek közös szabályai. In Vékás Lajos-Gárdos Péter (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2020. 1525.
[12] Ptk. 6:418. § (1) bekezdés, Ptk. 6:426. §.
[13] Az Országos Betétbiztosítási Alap létrehozásáról és működésének részletes szabályairól szóló 1993. évi XXIV. törvény 40. § (1) bekezdés.
[14] A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 107. § (1) bekezdés.
[15] A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 219. § (1) bekezdés.
[16] A gazdaság versenyképességének növelése érdekében történő törvénymódosításokról szóló 2023. évi XXXIX. törvény.
[17] Indokolások Tára 2023/72. 746.
[18] Indokolások Tára 2023/72. 746.
[19] Lásd a Ptk. 2023. június 24-től hatályos 6:3. § a) pontját.
[20] Ptk. 6:1. § (1) bekezdés.
[21] Indokolások Tára 2023/72. 722.
[22] Ptk. 6:57. § (3) bekezdés. A Kódex azt is rögzíti, hogy ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a követelés kielégítésére zálogjog vagy biztosítékot nyújtó személy helytállása alapján kerül sor.
[23] A módosítás ugyanezt a fordulatot használja az önálló zálogjog körében [Ptk. 5:100. § (7) bekezdés] és a zálogjog megszűnése kapcsán [Ptk. 5:142. § (2) bekezdés].
[24] Csupán érdekességként jegyezzük meg, hogy maga a "kielégítéséül" kifejezés sem szerepel jogszabályokban (a bírósági végrehajtókról szóló 1871. évi LI. törvénycikk 15. §-a kivételével).
[25] Indokolások Tára 2023/72. 746.
[26] Alaptörvény 28. cikk második mondat.
[27] Indokolások Tára 2023/72. 746.
[28] A vita áttekintéséhez lásd Gárdos Péter: Az engedményezés. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2009. 195-197.
[29] Ptk. 5:99. § (1) bekezdés.
[30] Ptk. 5:99. § (3) bekezdés.
[31] Ptk. 6:468. § (1) bekezdés.
[32] Hpt. 219. § (1) bekezdés.
[33] Ptk. 6:57. § (4) bekezdés.
[34] Indokolások Tára 2023/72. 746.
[35] 1959-es Ptk. 329. § (2) bekezdés.
[36] Gárdos Péter: Engedményezés, jogátruházás, tartozásátvállalás és szerződésátruházás. In Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. Wolters Kluwer, Budapest, 2020. 1850.
[37] Ptk. 6:197. § (1) bekezdés.
[38] Ptk. 6:198. §.
Visszaugrás
