Mai írásunkból kiderül, hogy Muzslai Pató Pálnak mi köze van a vezetéselmélethez, s talán ahhoz is közelebb kerülünk, hogy miért nem érünk rá: arra még? De ugorjunk is egy nagyobbacskát és haladjunk, s meg se álljunk a mi Edward Murphy-nkig. Ismert erdei körökben az általános nézet, hogy Murphy törvénye szerint, "ami elromolhat, az el is romlik". E szállóige szoros kölcsönhatásban áll mai témánkkal, a döntéssel.
A döntés, amely a vezetési tevékenység leginkább fókuszba tartozó, s még inkább legizgalmasabb intézménye. Mert dönteni mindig: a lehető legkisebb rossz okozásának művészete. S ez minden szinten így van! Ebben a mezőben nincsenek kis vagy nagy kérdések, fontos, avagy kevésbé fontos helyek. Egészen jól hangzik és ugyanakkor kellően izgalmas is, nem?
E fenti követelmény érvényesülése nélkül a döntéseink nem fenntarthatóak, soha nem állják ki az idő próbáját. S ennek hiányában szinte mindig biztos a visszarendeződés. Ha gyakorló vezetőként figyelemmel vagyunk ennek az alapigazságnak az érvényesítésére, akkor van értelme vezetői tevékenységünknek. Ne feledjük: a jó döntés mindig a lehető legkisebb rossz okozásának művészete! Ha ezt negligáljuk, és nem törődünk vele, akkor akár kár is vele foglalkoznunk. A vezető találkozása a döntéssel egyébként mindig harmadik típusú, mivel nincs két azonos helyzet, vagy éppen döntési szituáció. Éppen ez a változatosság az, amiért érdemes csinálni, amiért megéri akár a kockázatokat is fel, vagy bevállalni.
Egy autonóm, "Akarok, valamit" típusú vezető minden reggel felsétál arra a bizonyos mozgójárdára, amely soha nem ugyanabban az ütemben halad velünk és alattunk. Minden nap más és más, mert minden szituáció mást és mást követel. E mozgójárdán akkor tudunk biztosan és ütemesen haladni, ha közben megfelelő ütemérzékkel és formaidőzítéssel döntéseket hozunk. Döntéseket, amelyeket ha elodázunk vagy nem hozunk meg, akkor elakadunk, s nem tudunk haladni, vagy a kellő időben beérni a célba.
A gyakorlott és tapasztalt vezető tudja, mert a saját kárán megtanulta: Jobb ma egy döntés, mint holnap egy balhé!
S gyakran akkor is érdemes döntést hoznunk, ha tudjuk, hogy nem minden pudingot lehet élvezni és megenni. S ez egyaránt igaz a szakmai, vagy a köz- (és helyi) politikai tartalmú és kihatású döntésekre. Ebben a tekintetben nincs különbség a Profi és az Amatőr között. Mivel a Profi - hozzáértők szerint - azt jelenti: politikusként tudom, hogy a döntéseim kétharmada (akár lehet) rossz. Tudom, hogy a döntéseim esetében a várható következmény egészen más, mint amit éppen szándékaim szerint terveztem. S legfőképpen tisztában vagyok azzal, hogy azért kell nagyon sok szűrőn megvizsgáltatni egy politikai kihatású döntést, mert iszonyú könnyen járhat teljesen más következménnyel, mint amit előre eltervezünk.
Miközben persze azt látjuk, hogy csak megnyomnak egy gombot, mert valamit remélnek ettől, és aztán persze abszolút más jön ki belőle. Nos, ez, amely nem a profizmus, hanem színtiszta amatőrség. Pedig végtelenül egyszerű a képlet! Ilyen esetben a kapitánynak mindig meg kell kérdeznie a szakmai legénységet. S abból mindig nagy baj van és lesz, ha erre nincsenek működő kommunikációs csatornák, vagy bejáratott mechanizmusok.
Mit nem tudnak a vezetőként ténykedő kapitányok, ama bizonyos hajó fedélzetén?
Nem mindig 2X2 számukra pl. az, hogy:
- a legénységi operátorokkal mindig érdemes beszélő viszonyban lenni,
- érdemes magát nála okosabb kollégákkal körülvenni, mivel az eredményességhez és a fenntartható döntésekhez nem ajnározókra, hanem profi specialistákra van szükség,
- az a jó kolléga, aki fel meri hívni a figyelmét az egyes döntések kockázataira. Ő soha nem ellenség, hanem sokkal inkább segítő és fontos támogató,
- 3 hónap alatt nem fogamzik meg egyetlen gyerek sem, mivel ahhoz mindig mindenhol 9 hónapra van szükség,
- a kollégákat nemcsak a pénz, hanem a semmibe nem kerülő emberi (hang és) szó is nagyon képes motiválni, inspirálni,
- aki a sikert akarja, annak a hozzá vezető utat, a közigazgatásban jelesül a rendcsináló szervezést, egymásra épülő előkészítést, szakmai megalapozást (netán a döntések hatásvizsgálatát) is akarnia kell,
- a közigazgatás, s leginkább annak reformja (a változás) mindenhol a világon a kis lépések és a nagy türelem világa, s no persze
- a jegenyefák a közigazgatásban (de azon kívül sem) nőnek az égig.
S mit tudnak ehhez hozzátenni a szakmához értő legénységből?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
