Dr. Dallos Norbert, Dr. Pék Richárd Tamás: Adó-e az ÁFA? avagy újabb kérdésfelvetések az "ÁFA-csalásról" (MJ, 2006/9., 542-549. o.)

I.

Még, hogy adó-e? Micsoda kérdés? Persze, hogy az. De ez érdekes módon a büntető joggyakorlatban talán nem is annyira nyilvánvaló. Mert hát mi másra lehet következtetni abból az egyre inkább érvényesülő tendenciából, mely a jogosulatlan ÁFA-visszaigénylést egységesen adócsalás helyett csalásnak minősíti?

A Szombathelyi Városi Ügyészségen dolgozunk több éve, gyakran emeltünk vádat olyan személyekkel szemben, akik jogosulatlanul igényeltek vissza általános forgalmi adót, és bizony nem egyszer fordult már elő, hogy ezt magunk is csalásnak minősítettük. Most akkor mire a bevezetőben írt harcos felbuzdulásunk? Vagy talán revideálni szeretnénk ezen korábbi álláspontunkat?

Szó sincs róla. Csak úgy tűnik, hogy az adócsaláshoz nem merünk úgy viszonyulni, mint bármely más bűncselekményhez, hanem valamiféle sajátos belső szabályokkal rendelkező "csoda bűncselekménynek" tartjuk, amely logikáját nem is érdemes feszegetni, és ha egy bírósági határozat címében az szerepel, hogy "az általános forgalmi adó visszaigénylése a vállalkozó részéről tényleges forgalom lebonyolítása nélkül csalásnak - és nem adócsalásnak minősül",1 akkor nosza rajta, ha jogosulatlan ÁFA-visszaigénylésekkel találkozunk, eszünkbe ne jusson másra gondolni, mint csalásra.

A gazdasági bűncselekmények körében sajnos nem kényeztetnek el minket a BH-k, ehhez képest viszont meglepően sok bírósági határozat foglalkozik az adócsalás és a csalás elhatárolásával (BH 2005. 94; BH 1993. 660; BH 1993. 271; BH 1993. 218.). És mégis, az ítéleti indokolásokban toposzként visszatérő "töretlen bírói gyakorlat" nem alakult ki ebben a kérdésben. A fenti - véleményünk szerint egyébként helytálló -BH-k alapján csupán egyetlen dologban jutottak a jogalkalmazók többé-kevésbé azonos - és álláspontunk szerint súlyosan téves - következtetésre, mégpedig abban, hogy amennyiben valaki a valótlan tartamú ÁFAbevallással igényel vissza jogtalanul adót, akkor nem adócsalást, hanem csalást követ el.2

Ez annyit tesz, hogy jogosulatlan ÁFA-visszaigényléskor azért nem követünk el adócsalást, mert nem az adóbevételt csökkentjük, hanem az adóbevétel címén már befolyt összeget vonjuk el utólag csalárdul. Vagyis:

ténylegesnél kevesebb ÁFA bevallása = adócsalás

jogosulatlan ÁFA-visszaigénylés = csalás

II.

Vizsgáljuk meg ezt az értelmezést egy gyakorlati példán keresztül:

Vállalkozónknak negyedévente befolyó 3 000 000 Ft árbevétele után 600 000 Ft ÁFÁ-t kellene befizetnie, ami nem áll szándékában, ezért hamis számlákat vásárol egy "számlagyárból". Mégpedig:

I. negyedévben: 7 500 000 Ft-ról (ebből 1 500 000 Ft ÁFA),

II. negyedévben: 3 000 000 Ft-tól (ebből 600 000 Ft ÁFa),

III. negyedévben: 7 500 000 Ft-ról (ebből 1 500 000 Ft ÁFA) kiállítottat,

ezeket rögzíti a könyvelésben, majd az APEH-nak benyújtja az ÁFA-bevallását, és:

I. negyedévben: 900 000 Ft-ot visszaigényel,

II. negyedévi egyenlege: 0 Ft,

III. negyedévben: 900 000 Ft-ot visszaigényel.

A vállalkozó fenti értelmezés szerint az alábbi bűncselekményeket követi el (a nyilvánvaló magánokirathamisítást az áttekinthetőség kedvéért az elkövetkezőkben hagyjuk figyelmen kívül):

I. és III. negyedéves 900 000 - 900 000 Ft visszaigénylés (ugyebár a féléves időköz miatt nem lehet szó folytatólagosságról):

2 rb. a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette.

I-III. negyedéves elmulasztott 1 800 000 Ft befizetendő ÁFA után:

1 rb. - a Btk. 12. § (2) bek. szerint folytatólagosan elkövetett - a Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntette.

A kiszabható büntetés: 2 hónaptól 4 és fél évig terjedő börtön.

Most egy büntetőjogi szempontból teljességgel irreleváns változtatással - nevezetesen, hogy vállalkozónk 500 000 Ft-tal kisebb forgalmat bonyolít, és ezért negyed évente 100 000 Ft-tal kevesebb, azaz 500 000 Ft ÁFÁ-t kellene befizetnie - a legapróbb részletekig ugyanezen történeti tényállás alapján mit állapíthatunk meg:

I. negyedévben 1 000 000 Ft-ot

II. negyedévben 100 000 Ft-ot,

III. negyedévben 1 000 000 Ft-ot igényel vissza.

Minősítsük: I. és III. negyedéves 1 000 000-1 000 000 Ft, valamint a II. negyedéves 100 000 Ft - folytatólagosság alapján 2 100 000 Ft - visszaigénylés:

1 rb. - folytatólagosan - a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés b) pontja szerint minősülőjelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette,

valamint I-III. negyedéves 1 500 000 Ft befizetendő ÁFA után továbbra is marad az:

1 rb. - folytatólagosan elkövetett - a Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő adócsalás büntette.

A büntetési tétel felső határa az eredeti 4 és félről ezáltal 11 évre (mínusz 1 nap), alsó határa pedig 2 évre ugrik! És mi történt? Az égvilágon semmi. Az elkövető magatartása ugyanaz, egyetlen hatalmas "bűnt" követett el, ami miatt a büntetési tétel ilyen drasztikus módon emelkedett: kisebb a forgalma. Nem mondom, ösztönözni kell a vállalkozásokat, no de így?

Álláspontunk szerint a fentiekből nyilvánvaló, hogy ez az értelmezés abszurd és teljességgel tarthatatlan, mivel büntetőjogilag irreleváns körülménytől - adott esetben a negyedéves forgalomtól - teszi függővé a cselekmény minősítését. Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a minősítés teljességgel elválik a védett jogtárgytól, nevezetesen, hogy a költségvetést mekkora vagyoni hátrány (3 600 000 Ft) éri.