A gazdasági élet szereplőinek elemi érdeke, hogy követelésük megtérülését biztosítsák, a fedezetek közötti választás során ezért - egyéb szempontok mellett - mérlegelni kell a biztosíték létesítésének költségét, időigényességét, a biztosíték kezelésének és ellenőrzésének erőforrásigényét, valamint az érvényesítés költségeit és várható időtartamát.
A zálogjog célja - a hitelezői és adósi érdekek lehetőség szerinti egyensúlyának szem előtt tartásával - a jogosultat megillető pénzbeli (vagy pénzben meghatározható) követelés megfelelő biztosítása. Előfordulhat azonban, hogy a szabályozás hibája, hiányossága, elégtelensége folytán a zálogjog nem képes ezen eredeti funkciójának maradéktalan betöltésére. Erre - a hiteléletet érzékenyen érintő - a problémára a gyakorlat igen hamar reagál: a hitelezők a rendelkezésükre álló eszközökkel "túlbiztosítják" követelésüket (ezzel túlterhelik az adóst) vagy más, a követelésük megtérülését hatékonyabban elősegítő hitelbiztosítékokat kísérelnek meg bevetni.
Mindezek miatt újra napi gyakorlattá vált, hogy a hitelező az adós követelése feletti rendelkezési jogra (a követelés megszerzésére) valamint eszközei (vagyontárgyai) tulajdonjogára tartanak igényt. A biztosítéki tulajdon-átruházásnak a zálogjoggal szemben több előnyét tudjuk kiemelni, ilyenek például, hogy az ingó jelzálogjoggal szemben nincs közokirati, illetve bejegyzési kényszer, azaz a fedezet alapításával kapcsolatos ezen idő- és pénzráfordításokra nincs szükség. Nem elhanyagolható szempont, hogy a biztosíték érvényesítése egyszerűbb, nincs szükség külön bírósági végrehajtási eljárásra, illetve nem vonatkoznak rá a zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésére vonatkozó szabályok.
A fiduciárius biztosítékokra nem jellemző a zálogjognál megismert járulékosság, éppen ezért a biztosíték tárgya - elvileg -önállóan forgalomképes, átruházása az alapkövetelés átruházása nélkül is elképzelhető.1
A fiduciárius tulajdonátruházó biztosítékok talán legnagyobb előnye az, hogy a hitelező az adós ellen indított végrehajtási, illetve felszámolási eljárások esetén a követelés feletti teljes rendelkezési jogra, illetve az átruházott dolog feletti tulajdonjogra hivatkozva (tulajdonjog fenntartással történő eladás esetén a fenntartott illetve visszatartott tulajdonjogra) kiigényelheti a vagyontárgyat a végrehajtási eljárás, illetve a felszámolási eljárás alól. Ezért fogalmaznak úgy a fiduciárius tulajdonátruházó biztosítékokkal foglalkozó szerzők valamennyien, hogy a fiduciárius tulajdoni biztosítékok alkalmazásával a hitelező a zálogjognál erősebb - a legerősebb - dologi biztosítékhoz: tulajdonhoz jut.
Természetesen megvannak a fiduciárius biztosítékok alkalmazásának gyakorlati korlátai is. Ingatlan biztosíték esetén például az illetékköltségek teszik (tehetik) nagyon drágává e fedezet alkalmazását, hitelintézetek esetében ezen felül az ingatlanszerzési korlátozások is e jogintézmény használata ellen szólnak.2
E biztosítékok alkalmazásának másik hátránya az lehet, hogy a biztosítéki tulajdon-átruházás nem lévén kodifikált szerződéstípus, alkalmazása minden esetben nagyobb kockázattal jár, mint például a zálogjog kikötése. E jogi konstrukciókkal szemben gyakran felmerül a színleltség, illetve a kerülő ügylet vádja, ezért a biztosítékok érvényessége - ezzel együtt pedig érvényesíthetősége - a gyakorlatban néha komoly veszélybe kerülhet. A jogi kockázat azonban nem csupán a biztosítéki átruházás érvényességéhez, illetve érvényesíthetőségéhez, hanem például "kísérő jogterületeken" a könyvelési vagy az adózási szabályokhoz is kapcsolódik.
E dolgozatban bemutatjuk, hogy a fiduciárius biztosítékok nem tekinthetők eleve érvénytelen szerződéseknek,3 e jogi konstrukciók alkalmazásának fent említett jogi kockázata pedig - megítélésünk szerint - nem sokkal nagyobb, mint a "bevett" biztosítékok esetén. Figyelemmel arra, hogy e témában színvonalas nemzetközi összehasonlító tanulmány is készült, dolgozatunkban a különböző jogrendszerek megoldásainak ismertetésétől eltekintünk, munkákban a magyar jogirodalomra, illetve bírói gyakorlatra támaszkodtunk.
"Bizalmi (fiduciárius) jogügyletről (actes fiduciaires, Treuhand, Trust, salman, use) abban az esetben beszélünk, midőn a jogosult a maga jogi pozícióját (dologi jogát, kötelmi követelését) azzal ruházza át a másik félre (a fiduciáriusra), hogy ez utóbbi ezt a pozíciót ne állandóan és ne teljes mértékben a saját, hanem a fiducians vagy egy harmadik kedvezményezett érdekében tartsa meg vagy igazgassa. A bizalmi jogügylet gazdasági célja annak biztosítása, hogy valamely vagyontárgy az egyik fél vagyonából vagy esetleg a fiducians egész vagyona is, nem végleges gazdagítás céljából, hanem ideiglenesen tolódjék át a másik fél vagyoni körébe."4
A bizalmi (fiduciárius) ügyletek köre igen széles: egyes jogügyletek dominánsan, mások kevésbé erőteljesen mutatnak fel fiduciárius elemeket, nem is beszélve arról, hogy a bizalmi elem a különböző konstrukciókban igen sokféle arcot ölthet. A magánjogi irodalom ezért különbséget tesz a bizalmi ügyletek alábbi előfordulási formái között:
ad a) lehetséges, hogy pusztán a fiduciárius ügylet tárgya feletti rendelkezési jog száll át a fiduciárius jogszerzőre, a tulajdonjog vagy maga a követelés nem. Ide sorolható pl. a bizományi ügylet, melynél a bizományos a megbízó érdekében ám a saját nevében eljárva tesz nyilatkozatokat (eladási bizomány esetében pl. idegen dolog tulajdonjogát ruházza át), ezért tekintjük a bi-zományt a közvetett (rejtett) képviselet alaptípusának is.
ad b) a bizalmi ügyletek második típusa esetében a dolog feletti jogi uralom átszállása a jogviszony tárgyának sajátossága (Túry szerint a dolog sajátsága folytán előálló rendellenesség) folytán szükségszerű, pl. az elhasználható dolgokon fennálló - rendhagyó - haszonélvezeti jog, vagy a rendhagyó letét esetében.5 Ilyenkor "valamely megengedett jogi cél (causa) a törvénynél fogva más technikai eszközzel valósíttatik meg, mint ahogyan azt normális körülmények között szokták megvalósí-tani".6 A jogi szükségszerűség tehát a megszokott dologi jogi forma átváltozását vonhatja maga után.7
ad c) Témánk szempontjából legfontosabb azonban a fiduciárius jogviszonyok azon csoportja, melynél "a jogi uralom átszállása nem volna jogtechnikai szükségesség, és mégsem elégednek meg a felek a puszta tényleges rendelkezési lehetőség átruházásával, mert ez érdekeiknek nem felel meg."8 Ez utóbbi esetben beszélünk szűkebb értelemben bizalmi ügyletről vagy bizalmi viszonyról.
A fiduciárius ügyleteknek alapvetően két formája van, a vagyonkezelési (vagy igazgatási),9 illetőleg - témánk szempontjából fontosabb - a biztosítéki bizalmi viszony. A következőkben kizárólag ez utóbbi fiduciárius formát vesszük górcső alá.
A biztosítéki tulajdon-átruházás célja,gazdasági indoka a "megszokott" biztosítéki formáktól eltérő - tipikusan erősebb - biztosíték nyújtása. Nem titkolt cél a követelés biztosításában rejlő hitelezői érdek hatékonyabb támogatása. A hitelezők olyan biztosítékokat keresnek, melyek az adós vagyoni helyzetének megrendülése esetén is10 alkalmasak arra, hogy követelésük megtérülését lehetővé tegye. Olyan konstrukciók kerülnek ezért előtérbe, melyek vagyoni fedezetet biztosítanak a hitelező részére, ugyanakkor megpróbálják lehetővé tenni, hogy a biztosíték tárgya a más hitelezők által indított végrehajtási eljárásban ne legyen lefoglalható, illetőleg az adós felszámolása esetén ne kerüljön a felszámolási vagyonba. Helytállóan mutatott rá Harmathy, hogy napjainkban új11 biztosítéki formák iránt jelentkezik igény: olyan megoldások kerülnek a figyelem előterébe, melyek esetében "a biztosítékul lekötött vagyontárgy tulajdonjoga átszáll a hitelezőre és a hitelezőnek csak az adóssal szemben fennálló bizalmi viszonyából következik az a kötelezettsége, hogy a tartozás megfizetése esetén a tulajdonjogot az eredeti tulajdonosra átruházza."12 Egy későbbi elemzésében ugyancsak Harmathy a hitelbiztosítéki jog elismert európai szakértője, Ulrich Drobnig azon véleményét tolmácsolta, mely szerint "a zálogjog hagyományos szabályai nagyrészt elvesztették jelentőségüket, a gyakorlat új megoldásokat követelt meg."13
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
