Bódiné Dr. Beliznai Kinga: Az Igazságügyi Palota megnyitása 1896-ban (KD, 2013/5., 517-524. o.)

A Kúria régi épülete

A Kúria régi épületét, amely a Curia utca és a Ferenciek tere sarkán állt, 1770-ben Mária Terézia vásárolta meg 32 000 forintért akkori tulajdonosától, Szellesky Mártontól. Az épületbe II. József rendelkezésének köszönhetően a Pázmány Péter által alapított nagyszombati egyetem jogi és bölcsészeti kara költözött, a Kúria pedig ideiglenesen a pálosok kolostorában nyert elhelyezést, és csak 1804-ben költözött vissza saját épületébe.

A Kúria "a régi Pest igazi nevezetessége volt, ugyanazon semmit mondó, unalmas kifejezésű épület, mint a többi középület. Hosszú, egyemeletes ház, melynek földszinti ablakán a gyermek is benézhetett. [...] termei alacsonyak, folyosói szűkek, mint a zárdákban szokott".[1] Az épület a pesti régi városház újjáépítésének idején a polgármesteri és a városbírói hivatalnak adott helyet, míg a Kúria az Uri utca és a Zsibárus utca sarkán álló Laffert-házba[2] költözött.

Az 1838. évi árvíz a Kúria épületét sem kímélte. Az árvizet követően az Erzsébet tér - Deák Ferenc utca - Miatyánk utca közötti területen fekvő Ürményi-féle ház[3] megvételét és a legfőbb bírói fórum céljainak megfelelő átalakítását tervezték. A vételár és az átalakítási költségek azonban olyan magasak lettek volna, hogy a terv kivitelezése pénzügyi akadályokba ütközött. Így az árvíz okozta károkat igyekeztek helyrehozni, a megrongált helyiségek helyreállítása két évig tartott. 1845-ben újabb előterjesztés készült, amely a Kúria épületének lebontását, majd a telken új épület építését javasolta. Az 1848-49. évi események folytán a Kúria építkezési ügye szünetelt, a szabadságharcot követően a császári főtörvényszék költözött be, a Kúria 1861-ben[4] foglalta vissza az épületet.

Az új épület építésének előzményei

A kiegyezést követően Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter vetette fel egy új igazságügyi palota[5] építésének szükségességét. 1868-ban két építészt, Szkalnitzky Antalt és ifj. Koch Henriket bízta meg, hogy a Kúria régi épületének helyére igazságügyi palotát tervezzenek. A tervek el is készültek, az építkezés azonban elmaradt.

1871-ben az elsőfokú bíróságok szervezetéről és működéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalásával egyidejűleg szakbizottság felállítására került sor, amelynek elnöke Majláth György országbíró, semmítőszéki elnök, tagjai pedig a fővárosban működő bíróságok elnökei, az igazságügyi minisztérium kiküldöttje, valamint két műépítész voltak. A szakbizottság feladata a következő "előkérdések" megvitatása volt:

"1. Vajjon czélszerű és kivihető volna-e, ugy a felebbviteli, mint az első folyamodású bíróságoknak a fővárosban egy épületben leendő elhelyezése olyképen, hogy annak egyik homlokzatát a felebbviteli, a másik homlokzatát pedig az első folyamodású bíróságok foglalják el;

2. vagy pedig két teljesen külön álló épületben helyeztessenek el a bíróságok;

3. melyik városrész lenne legalkalmasabb ezen épület vagy épületek emelésére."[6]

A budapesti adottságokra figyelemmel - bár a központosítást tartotta volna célszerűnek - a szakbizottság a fellebbviteli és az elsőfokú bíróságok két külön épületben való elhelyezését látta megvalósíthatónak, két szomszédos, de legalábbis egymáshoz közel eső telken. A bizottság felsorolta a számításba vehető telkeket is, azzal, hogy a Kúria akkori telkét, "bár ahhoz a nemzeti kegyelet tárgyát képező számos történelmi emlék fűződik", nem javasolja, "mert az a kir. ítélőtábla épületének hozzáadásával és az azokat környező hat magánépület kisajátítása esetén sem elegendő az akkor megállapított szabályozási vonal következtében a felsőbb biróságok számára emelendő épület czéljaira."[7]

1872 áprilisában a szakbizottság az ún. Schopper-féle telket vagy a Múzeum körúti Kunewalder-féle házat és a Beleznay-kertet javasolta arra az esetre, ha a bíróságok elhelyezésére egy épületben kerülne sor. A bizottság utalt arra is, hogy ezek a telkek önmagukban nem elég nagyok a bírósági épületek céljaira, így azokat a szomszédos telkekkel bővíteni kellene. (A Schopper-féle telken később az Országház épült fel, míg a korábban a Pesti Állatgyógyintézetnek helyet adó Kunewalder-féle házba a Műegyetem[8] költözött, a Beleznay-kert-féle telken pedig magánházak épültek).

A szakbizottság az Egyetem utca - Papnövelde utca - Hímző utca vagy a Ferencz József rakpart - Sörház utca - Molnár utca - Borz utca, illetve az Üllői út - Ősz utca közti telekrészt javasolta arra az esetre, ha a bíróságok elhelyezésére két külön épületben kerülne sor. (A XIX. század végére e telkek nagyrészt beépültek, a harmadik telken ma is a Semmelweis Egyetem egyik épülete áll.)

A költségvetést terhelő nehézségek miatt 1873-ban szüneteltek a megkezdett törvénykezési reformok is. 1879-ben a Kúria Ferenciek terén álló épületét egy emelettel bővítették, ahol három ülésterem és az elnöki szoba kapott helyet.

- 517/518 -

A Kúria régi épülete a Ferenciek terén[9]

1881. május 31-én a főrendiház ülésén Majláth György országbíró interpellációt nyújtott be Pauler Tivadar igazságügy-miniszterhez egy Budapesten felállítandó igazságügyi palota tárgyában:

"Tekintve, hogy a Budapesten levő főbb biróságok hivatali helyiségeinek egy épületben leendő egyesitése az igazságszolgáltatás helyesen felfogott érdekében fekszik;

tekintve, hogy az erre vonatkozó előmunkálatok a magyar királyi igazságügyministerium rendelkezésére állanak;

tekintve, hogy az e czélból netalán kötendő törlesztési kölcsön felvételére a jelen körülmények kiválóan kedvezőknek mutatkoznak, azon tiszteletteljes kérdést intézem az igazságügy-minister ő nagyméltóságához:

szándékozik-e az 1872. évben elejtett fonalat felfogva a fentjelzett irányban intézkedni és a jövő költségvetésnek előterjesztése alkalmával e körülményt is figyelemre mélttatni?"[10]

Majláth célszerűnek tartotta volna, hogy ne csak a legfőbb ítélkező fórumot, hanem a Budapesten székelő valamennyi bíróságot, ha nem is egy épületben, de legalább egymáshoz közel helyezzék el, "ugy, hogy a jogkereső közönség egy helyen találja fel emberben és dologban mindazt, a mire ügyes bajaiban szüksége van". A párizsi, illetve a brüsszeli igazságügyi palotát úgy építették, hogy "azon nagy teremben, mely összekötő kapcsul szolgál az igazságszolgáltatás minden ágának, sokszor két-három percz alatt szóval intéztetnek el ügyek, melyek elintézésére itt napokra terjedő utánjárás szükséges, mert bizonyos meghatározott órákban birák és ügyvédek, jegyzők és átalában jogkeresők találkoznak és minden segédadat nyomban rendelkezésökre áll."[11]

Bár Pauler Tivadar az interpellációra adott válaszában a pénzügyi nehézségekre hivatkozva nem találta időszerűnek a kérdést, az építkezés ügye 1882-ben ismét felmerült. Kállay Béni pénzügyminiszter ugyanis törvénykezési célokra átengedte a Vámház épülete mögötti Sóház-telket, a közmunkák tanácsa pedig azt javasolta, hogy a Kúria épülete a Várba, a Dísz térre a Honvédelmi Minisztérium akkori épülete mögött kerüljön felépítésre. Valamennyi bíróság egy épületben történő elhelyezésére Majláth György a Sóház-telket javasolta, míg két külön épület emelése esetén a Kúria építésére a Várban felkínált telket[12] tartotta megfelelőnek. (A Sóház-telken végül a Nagycsarnok került felépítésre, miután a telket elcserélték az V. kerületi Alkotmány utca - Koháry utca - Markó utca - Sólyom utca által határolt telekre, amelyen pedig a törvénykezési palota épült fel.)

1891-ben a budapesti ügyvédi kamara feliratot nyújtott be Szilágyi Dezső igazságügy-miniszterhez, amelyben az igazságügyi palota felállítását szorgalmazták:

"[…] Hazánk legfőbb bírósága és legnagyobb főtörvényszéke mint Excellencziád előtt is nagyon jól van tudva, oly elavult, dísztelen épületben van elhelyezve, a mely nemcsak hogy az igazságszolgáltatásnak nem válik díszére, hanem még a közegészségügyi követelményeknek sem felel meg. Helyiségei szűkek, sötétek, nyáron fullasztó meleg uralkodik bennük, mig télen a déli órákban is gyertyalánggal kénytelenek a felső igazságszolgáltatás napszámosai a hiányzó napsugarat pótolni, hogy a periratokat olvashassák, a mi a mai írásbeli eljárás mellett elég nagy baj.

[…] szükségesnek látjuk, hogy az a pesti oldalon lehetőleg a főváros központjában építtessék. A szóbeliség és nyilvánosság megköveteli, hogy a jogkereső közönség a bíróságot a lehető legközelebb találja és hogy ha a bíróságnál személyesen kell megjelennie, ne legyen kénytelen olyan utat megtenni, mely helyben is fél, vagy épen egy egész napjába kerülne. Az igazságszolgáltatás, mint állami intézmény az állampolgárok kedvéért van s ha áll az az általánosan elismert princzipium, hogy az igazságszolgáltatást, a birót minél közelebb kell hozni az állampolgárokhoz, a jogkereső közönséghez, ugy itt sem szabad azt mellőzni.

Culturális fejlődésünk naponként közelebb visz a nyugat-európai civilizáczió színvonalához, a melynek pedig egyik legfőbb életbölcsessége épen abban rejlik, hogy mindenki igyekezzék idejét a lehető legjobban és leggyümölcsö­zöben értékesíteni. Innen van az, hogy csaknem valamennyi nyugat-európai nagy városban az összes biróságok lehetőleg a központban vagy a főforgalmi vonalon fekvő központi épületben helyeztetnek el.

[…] még egy körülményre bátorkodunk Nagyméltóságod nagybecsü figyelmét felhívni. Hitünk szerint a legközelebbi idő meg fogja hozni a polgári és bűnvádi szóbeli eljárást. A felsőbirósági palota nem egy-két évre, hanem évtizedekre fog épülni. Azon óhajunknak adunk tehát kifejezést, hogy az épület ezen eljárások igényeire való tekintettel terveztessék, nem előadói szobákra, hanem tárgyalási és pedig felső bíróságok és az ország méltóságának megfelelő diszes, tágas termekre lesz szükség megfelelő várakozó helyiségekkel (salles des pas perdus). Nem volna helyes, ha ismétlődnék az az eset, mely az első­birósági törvénykezési palotánál mindjárt a használatnak való átadása alkalmával oly sajnosan mutatkozott, a hol az előadói szobákról nagy térpazarlással van gondoskodva, mig a tárgyaló termek a helylyel való takarékoskodás miatt a czélnak meg nem felelnek […]

- 518/519 -

Ezeket kívántuk Nagyméltóságod elé terjeszteni s [...] egyszersmind esedezünk, hogy a budapesti kir. ítélőtábla és m. kir. Curia részére a szóbeliség és nyilvánosság igényeinek megfelelő, a pesti oldalon, lehetőleg a forgalmi központban[13] elhelyezendő diszes épület emelése végett a szükséges lépéseket mielőbb megtenni méltóztassék."[14]

Igazságügyi palota építésére irányuló törvényjavaslatát Szilágyi Dezső igazságügy-miniszter 1893 májusában nyújtotta be, mivel "azon állami épületek, melyek a m. kir. Curia és a budapesti kir. ítélőtábla elhelyezésére szolgálnak, czélszerütlen beosztásuknál fogva a legszerényebb igényeket sem elégítik ki, ódonságuk következtében pedig közbiztonsági és egészségi tekintetben épen veszélyesek, és miután a Hatvani-utczának[15] a Budapesten emelendő IV-ik dunai hid megnyitására okvetlen bekövetkező meghosszabbításakor a m. kir. Curia épülete - annak jelentékeny része az új útba esvén - lebontás alá kerül[16] az építkezés elől tovább kitérni lehetetlen."[17]

Az építkezés

Az 1893:13. tc. felhatalmazta az igazságügy-minisztert, hogy "az V-ik kerületben fekvő, a Nádor-, Alkotmány-, Honvéd- és Szalay-utczák által határolt 1810 négyszögöl telken"[18] a magyar királyi Kúria, a budapesti kir. ítélőtábla, a koronaügyészség és a budapesti kir. főügyészség elhelyezésére szolgáló igazságügyi palotát emelhessen, »s az e czélból szükséges épitési költségek fedezésére a telekvétellel és belső berendezéssel együtt a pénzügy­minister kezelése alatt álló "Magyar készpénzbiztositéki alap"-ból 2.183,000 [...] forint, [...] kölcsönt vehessen fel.«

Hauszmann Alajos (1847-1926)[19]

Hauszmann Alajos tervei alapján 1893. augusztus 16-án kezdődött meg az építkezés, hiszen a millenniumi év egyik emlékének tervezett Igazságügyi Palotának 1896-ra el kellett készülnie. Hauszmannt az 1891. november 7-én kelt 1891/10.982 számú IM rendeletben bízták meg az épület tervezésével. A "kartársak" szerint mintául a Paul Wallot által tervezett berlini Reichstagsgebäude szolgált.[20] "Wallott épp az ellenkezője volt Hauszmannak: a világot egy tömegnek látó és a tömegeket nagyszabású arányérzékkel egyensúlyozó építő. Ilyennek mutatja berlini parlamenti épülete is. Holott Hauszmann palotája monumentalitás nélkül való kellemes és ízléses épület. Hauszmannak bizonyára a legharmóniásabb alkotása."[21] Ybl Ervin szerint "Hauszmannak Wallot iránt való hódolata is érvényesül, de építészünk itt méltó idősebb kollégájához, sőt bízvást állíthatjuk, hogy a Kúriánk főhomlokzata nemesebb, könnyedebb a berlini Országház frontjánál."[22]

A budapesti Igazságügyi Palota

A berlini Reichstagsgebäude

Az elkészült vázlatokat 1892-ben a Kúria és a kir. ítélőtábla bíráiból álló bizottság bírálta el. A megjegyzések figyelembe vételével készült el a végleges terv a költségvetéssel együtt. Hauszmann 1893 tavaszán nyújtotta be a tervet Szilágyi Dezső igazságügy-miniszterhez, aki annak

- 520/521 -

elfogadása után terjesztette elő az igazságügyi palota felállítását célzó törvényjavaslatot az országgyűlésben.

Az Igazságügyi Palota megnyitása

Az épület átadására 1896. május 1-jén, zárókövének letételére pedig a millenniumi ünnepségek keretében október 20-án került sor. "Hogy Justicziának ily fényes palotát emeltek, ez nagy fontosságú mozzanata annak a törekvésnek, mely hazánkat a czivilizáczió terén pár évtized alatt teljesen egyenrangúvá tette azon államokkal, melyek már az efféle külsőségekben is fényesnél fényesebb történeti lapokat tudnak felmutatni."[23]

Komor Marcell szerint "Valóban merész vállalkozás volt az új igazságügyi palotát épen az új országház tőszomszédjába építeni, a melynek hatalmas nagysága a kúria palota hatását könnyen elnyomhatta volna. Annál nagyobb a tervező építész érdeme, hogy a stilus és megoldás kellő átgondolása által az új országháznál aránylag sokkal kisebb palota teljes érvényesülését el tudta érni."[24]

Az ünnepélyes megnyitóra Erdély Sándor igazságügy-miniszter a következő meghívót küldette szét:

"A magyar kir. Curia, a budapesti kir. ítélőtábla és a budapesti kir. főügyészség elhelyezésére szolgáló igazságügyi palota 1896. évi október hó 20-án tartandó zárkő­letételi ünnepélyének programmja:

1. Ő császári és apostoli királyi felsége d. e. 11 órakor érkezik a palota főbejáratához.

2. Ő császári és apostoli királyi felségét a főbejáratnál a miniszterelnökkel s a kormány jelenlevő tagjaival az igaz­ság­ügymininiszter fogadja s felkéri az ünnepély megtartására.

3. Ő felségét a kormány tagjai a nagy csarnokban felállított emelvényre kisérik, hol az igazságyügyminiszter a meghívottak jelenlétében rövid beszédet mond.

4. Ő felsége megadja az engedélyt a zárkőokmány felolvasására.

5. A m. kir. Curia másodelnöke felolvassa a jelzett okmányt,

6. melyet azután Ő felsége aláirni kegyeskedik.

7. A zárkő elhelyeztetik s ennek tartama alatt

8. Ő felségének az építkezésnél közreműködött művészek s építési vállalkozók bemutattatnak.

9. A zárkő elhelyezése után Ő felsége erre kalapácscsal hármat üt.

10. Ugyanezt teszik a jelenlevő méltóságok.

11. Ezután Ő felsége kíséretével a palota megtekintése czéljából körútra indul, mely alkalommal őt a m. kir. Curia, illetve a kir. ítélőtábla elnöke kalauzolja. Ennek befejeztével a nagy csarnokba tér vissza, hol

12. az igazságügyminiszter köszönetet mond Ő felségének megjelenéséért, mire Ő felsége kíséretével eltávozik."[25]

A meghívottaknak teljes díszben, vagy ha "díszmagyarral" nem rendelkeztek és egyenruhát sem viselhettek, frakkban fehér nyakkendővel kellett megjelenniük a rangos eseményen.

Az ünnepség napján Ferenc József fogadására az előcsarnokban gyűltek össze a miniszterek, az ország zászlósurai, a bíróságok tagjai és a nagyszámú meghívott vendég, köztük József főherceg és Fülöp Szász-Coburg-Gothai herceg.

Őfelségét Erdély Sándor igazságügy-miniszter üdvözölte, és a Justitia szobornál felállított emelvényről mondta el ünnepi szónoklatát:

"Felség, legkegyelmesebb urunk!

Az isteni erő, az isteni sugallat megnyilatkozott a királyi akaratban. Békét alapított, munkára hívott föl.

Fölségednek leghűbb magyar népe szívében kiolthatatlan szeretettel, lelkében a legmélyebb hódolattal engedelmeskedett és megkezdette lelkesült munkáját, hazája nagyságának kiépítését.

Szerény eszközökkel, nehéz viszonyok között indult a munka nagy útjára és haladt előre szívós kitartással. Meghódított nagy területeket a tudomány, a művészet és az anyagi jólét országában. Rövid idő alatt az elsőrangú művelt népek színvonalára emelkedett.

De ez nem lehetett máskép. Munkaedzett karral, bölcs tapasztalattal, népéért dobogó szívvel Felséged vezette leghűbb magyar népét.

A számadás éve letelőben van. Hogy szabad a magyar nép, hogy akadálytalanul érvényesítheti alkotó erejét, hogy alkotott nagyot - sokat és halad előre csodás gyorsasággal, ki fogja tagadni.

A nagy számadásnak utolsó tétele, íme itt van, az országnak igazságügye. Középkori romok a kiindulási pont s egy negyedszázad alatt mily messze haladtunk.

Igazságügyünknek a nehezebb része immár ki van építve. A mi még hátra van, önként következik, föltartani, késleltetni nem lehet.

Mindjárt a kezdet kezdetén beláttuk azt is, hogy a hely hol kimondatik, fényét, súlyát emeli az igazságnak. Hiszen hajdan a legfényesebb helyről, a király trónjáról hangzott a vitás kérdésekben hozott királyi ítélet.

Az 1870-ik évben - 26 év előtt elkészült az első terv - a mely felső bíróságaink elhelyezésének szembeötlő hiányosságán segíteni lett volna hivatva.

Nem titkolhatjuk el szívünk mélyreható örömét s szemünk az örömnek, a hálának könnyeivel telten fordul Felséged legmagasabb személye felé. Íme, be van fejezve ismét egy nagy mű, a mely örökké hirdetni fogja a késő nemzedéknek, hogy szerette hű magyar népét. Legkegyelmesebb uram, királyom, alázattal esedezem, tegye le az igazságszolgáltatás e templomának zárkövét. Kalapácsütésének tiszta ezüst hangjai zengeni fognak örökké e fényes termekben, hirdetni fogják a magasztos hivatást, melyre szánva vannak, s uralkodni fog itt az isteni igazság, melyet Felségednek minden cselekménye világszerte hirdet."[26]

Az igazságügy-miniszter szavaira Ferenc József válaszolt:

"Szívesen jöttem az igazságszolgáltatásnak szentelt e szép palota zárkövének letételére.

A magyar felsőbíróságok az igazságügy tisztaságát mindenkor magasra tartották s nem kétlem, hogy áthatva magasztos hivatásuktól, valamint szem előtt tartva, hogy ítéleteiket nevemben hirdetik, ez új épületben is mindenkor csak a törvény és igazság fogja vezetni önöket és utódaikat, birói kötelmeik teljesítésénél."

Éljenzés követte az uralkodó szavait, majd Czorda Bódog a Kúria alelnöke felolvasta a zárkőbe illesztendő okiratot:

- 520/521 -

Első Ferenc József

Ő császári és apostoli királyi felségének dícsőségteljes

uralkodása

Dr. Wekerle Sándor

miniszterelnöksége,

Dr. Szilágyi Dezső

igazságügyi miniszter működése alatt

a törvényhozásnak 1893. évi XIII-ik törvénycikkével, a magyar királyi kúria, a budapesti királyi ítélőtábla és a budapesti főügyészség részére építtetni rendelt budapesti igazságügyi palota az 1896. évben, midőn a magyar állam ezeréves fönnállása ünnepeltetett, elkészülvén, annak

zárókövét

Első Ferenc József

Ő császári és apostoli királyi felsége,

losonci báró Bánffy Dezső

miniszterelnöksége alatt,

Erdély Sándor

igazságügyi miniszter működése idejében, midőn

Szabó Miklós

a magyar kúria elnöke,

Vértesi Sándor

a budapesti ítélő tábla elnöke, és

Hammersberg Jenő

budapesti főügyész volt,

nagyszámú meghívottaknak jelenlétében 1896. október

hó 20-ik napján tette le.

Ezen épület, mely Hauszmann Alajos műegyetemi tanár tervei szerint készült, látható jele, s maradjon is hosszú

időkön át,

a Magyar Nemzet

mindenkor tanusított törvény tiszteletének jog- és igazság-szeretetének, mely egyik főtényezője volt annak, hogy a haza évszázados küzdelmek dacára fönnállásának ezredik évében önálló állami létének kiváló korszakát érte meg.

Jogfejlődésünknek ne véghatára légy te zárkő, hanem egy új, a múltak tapasztalatain okuló még hatalmasabb kor-

szaknak jelző oszlopa.

Mindenható! Ne engedd csüggedni a bírói erénynek önfel-áldozását követelő gyakorlatában azokat, kiknek hivatása az ezeréves alkotmány-szabta úton hozott törvények alapján az igazságot kiszolgáltatni, hanem erősítsd meg törvénytudásukat és vezéreljed őket az igazság szeretetében, e nemzetnek a közjóért való áldozatkészségét pedig tartsd meg oly mérvben, a minőben az, ez alkalommal is nyilvánult, midőn ezeréves jogérzetének és törvénytiszteletének sugallatát követve, az igazságszolgáltatásnak ez épületet emelte. Hallgasd meg könyörgésünket s kísérje mindenkor

áldásod Hazánkat.

Kelt Budapesten, 1896. évi október hó 20-án.

Ezt az okmányt Ferenc József és a két herceg írta alá, majd "ércztokba zárva a fülkébe helyezték, s a pallérok ráillesztették a kőlapot". Az okmány befalazása után az uralkodó és kíséretének tagjai, valamint a megjelent főméltóságok "az építés befejezését jelző három kalapács ütést ejtették meg a zárkövön".

A zárkő-letételi szertartást követően bemutatták az uralkodónak "azokat a művészeket és iparosokat, a kik a palota építésében részt vettek. Így Hauszmann Alajost, Lotz Károlyt, Senyéi Károlyt, Zala Györgyöt, Stróbl Alajost, Neuschloss Marczelt és Neuschloss Ödönt, a kiknek ő felsége megelégedését nyilvánította. A király azután megtekintette kíséretével a palota belsejét. A kúria és a tábla elnökeinek vezetése mellett bejárta az összes termeket [...]"[27]

Az Igazságügyi Palota épülete

Az épület "minden ízében jelenkori épület, mely azonban az ó-kori építészet elemeire és arányaira támaszkodik". A méltóságteljes épületbe hatalmas előcsarnokot (hossza 40, szélessége 18, belmagassága pedig 23 méter) terveztek, hogy "ünnepélyes összejövetelek alkalmával méltó följáratul szolgálhasson". A gazdagon aranyozott és stukkóval díszített dongaboltozatra "Lotz Károly mester festette nagy freskó képét".[28] Ebben a nagy csarnokban kapott helyet Justitia szobra, amelyet Stróbl Alajos mintája után kékes-fehér carrarai márványból faragtak Paolo Triscornia di Ferdinando carrarai műhelyében. "Strobl nem a konvencionális Justitiát választotta mintának, inkább költői felfogásból indult ki; ő egy fiatal, szép, a szűziesség benyomását keltő ülő női alakot mintázott egyszerű, keresetlen mozgással, melynek ruházata széles kezeléssel simul testéhez."[29] Az Igazság nőalakja antik támlás széken (Curulis Stella) ült,[30] amely sárga csiszolt márványból készült. A szobor alapterülete 4 m2, magassága 3 m, súlya pedig 12.000 kg. Az egészet egy kőből faragták, a felmerült költségek 14.000 forintot tettek ki. Komor Marcell szerint "A szék, a jelvények régi hagyomány szerintiek, maga az alak minden ízében modern; igazi szalonbeli nő, a melynek finom arczvonásaiból mélységes szellem, gyöngéd lényéből hatalmas akaraterő sugárzik ki."[31]

Az Igazságügyi Palota Justitiája az igazságosság jelvényeit tartja kezeiben, jobbjában pallost, baljában pedig az igazság mérlegét és törvénykönyveket. Justitia a pallossal (karddal) a jót és a rosszat választja el, illetve a pallos (kard) az élet és a halál feletti bírói hatalomra is utal. Az elfogulatlanságot és az igazságtevést jelképező kétkarú mérleg egyiptomi eredetű, a "Két Igazság" alvilági csarnokának mérlegére utal.[32] A Justitia kezében lévő mérleg

- 521/522 -

két serpenyője rendszerint egyenlő magasságban függ, amely egyrészt arra utalhat, hogy az ítélkezés révén az egymással szembenálló érdekek kiegyenlítésre kerülnek, másrészt pedig arra, hogy a megsértett jogrend helyreállítása is megtörténik. A mérleg kifejezi még a törvény előtti egyenlőséget.

Az előcsarnok Justitia szobrával[33]

Az Igazságügyi Palota a magyar királyi Kúria mellett a budapesti királyi ítélőtábla helyiségeiül, valamint a koronaügyészség és a királyi főügyészség céljaira is szolgált. A helyiségeket ennek megfelelően csoportosították: a nagy csarnoktól jobbra kapott helyet a Kúria, míg balra kerültek az ítélőtábla helyiségei. A Kúria díszterme az előcsarnok felett, az ítélőtábláé pedig a második emeleten helyezkedett el.

Stróbl Alajos Justitia márványszobra előtt[34]

Az Igazságügyi Palota keresztmetszete[35]

Az alsó földszinten a raktárt, irattári, nyomdai és fűtő helyiségeket alakították ki, és itt voltak tisztviselői és szolgalakások. A felső földszint a királyi főügyészség és a koronaügyészség hivatalos helyiségeinek, valamint a királyi ítélőtábla és a Kúria irattári, kiadó, iktató és egyéb helyiségeinek nyújtott helyet.

Az első és a második emeleten tárgyalótermek, tanács- és bírói szobák voltak, valamint az ügyvédek, a felek és a tanúk "befogadására" szánt helyiségek, mégpedig aszerint csoportosítva, hogy a Kúria vagy pedig az ítélőtábla céljaira szolgáltak. A tanácstermeket "szobrászművekkel és aranyozással" díszítették.

Az elnökség az első, a másodelnök pedig a második emeleten kapott helyet. Az elnöki szobához előszoba, váró-, fogadó- és dolgozószoba is tartozott, valamint egy toilette és egy gardrób. Az elnöki termek felszerelése "megfelel az állás méltóságának - nem annyira a fény és gazdagság, mint inkább a szoliditás és nagyuri kényelem tükröződik vissza".[36]

A Kúria elnökének fogadóterme[37]

- 522/523 -

"Az igazságügyi palota belső fölszerelése és bútorzata az épület céljának és méltóságának megfelelően készült. Különös súlyt vetettem a dísz- és tanácstermekre. Az utóbbiakat magas faburkolat fedi, a bírói asztal emelvényen áll, csinos korlát foglalja azt körül és mivel a termeket a szóbeliség szükségleteihez képest rendeztük be, gondoskodva van a vádló és védő, felperes és alperes ügyvédeinek, valamint a közönségnek helyeiről is. A bútorok tölgyfából készültek, a székek ülései és háttámlái pedig bőrrel vonvák be. Mind a termek bútorainak, mind az elnöki és tanácselnöki helyiségek berendezésénél kevésbbé a díszre, mindinkább a szolidságra és stilszerű kiképzésre vetettem a fősúlyt [...]" - írta Hauszmann Alajos a berendezésről.[38]

A Kúria díszterme[39]

"Az az igazságszolgáltatás, melynek ily palotát tud az ország építeni, fejlett, magas színvonalon álló, a haladással és a kor szellemével lépést tartó lehet csak. Azok a bírák, a kiknek az uj otthonban fényes termeket rendeztek be, nem állanak a külföld birái mögött. Magyar judikaturánknak nincs miért restelkednie." E méltató szavak mellett azonban kritikák is érték "az igazság uj otthonát": "[...] a fény, már a mennyiben külsőleg is jelentkezik, csak a szem megtévesztésére alkalmas és szinte kellemetlen, ha a verőfényes, pompás tanácstermekből, a birák szobáiból, a karrarai márványlépcsőkön le azokba az oduszerü, sötét zugokba kell lépnünk, melyek az építész tervében talán szintén termek czimén szerepeltek, de a mikorára elkészültek, olyanokká lettek, mintha a Ferencziek terén volt régi épület pinczehelyiségeivel akarnának versenyezni."[40]

És a kritikák sora folytatódott:

"A főbejárón át belépve, elragadtatással szemléljük a keleti fényben tündöklő előcsarnokot. Semmi kifogásom e pompa ellen, bárcsak minden albirónak tárgyalási terme is hason módon hirdetné államiságunk és igazságügyünk dicsőségét. Akkor nagy és hatalmas nemzet volnánk, tiszteletet és bizalmat gerjesztve barátainknál, félelmet ellenfeleinknél.[…]

De a mámor nem tart soká. A fejedelmi bőkezűséggel díszített vestibule több százezer forintba került, de vajjon mi annak a gyakorlati célja, mi az alapeszméje? Kiengesztelődünk a költséggel azon feltevés mellett, hogy az épület többi részei is hason bőkezűséggel lesznek berendezve, hogy minden terem, szoba, bútordarab majd azt beváltja, a mit ezen ritka és remek látványszámba menő előcsarnok ígér. Tehát csakis azon megjegyzésre szorítkozunk, hogy felsőbíróságaink tagjai ezen márványcsarnoknak gyakorlati hasznát nem igen fogják élvezni. Mert legcélszerűbb volna itten a mindennapi ülésközbeni szünet alatt elsétálgatni, cigarettázni és friss levegőt szini. Ez azonban teljesen ki van zárva, mert a vestibule télen nem lesz fűtve és két esetleg három emeletet fel és lemászni, hogy ezen élvezetben részesüljön, erre vajmi kevés biró lesz kapható.

Biztosnak véltem, hogy a minden modern háznak immár nélkülözhetlen alkatrészét képező lift itt sem fog hiányozni. A jó 3 emelet magasságú épület, a birák előre haladt kora és az aránylag igen csekély költség […] ezt valószínűsítették. […]

Ép oly díszesek a Curia elnökeinek fogadótermei és a nagy tanácsterem, mely még egy angol látogatót is fellelkesítette. Egyáltalában mindaz, a mi hivatva van a nagy közönség érzékeire hatni, stílszerűen és tetszetősen van berendezve. A célszerűség azonban már itt is sok kívánni valót hagy hátra. A nagy díszteremben például az egyes birák ülései oly szűkre vannak szabva, hogy testesebb biró alig fér el bennök. Sürgősen alkalmazandók a tanácskozási termeknél a párnázott kettős ajtók, mert ma az Ítélethozatalnál az egész tanácskozás és szavazás kihallatszik az előszobába, úgyhogy kár volt ezért a feleket és ügyvédeket kiküldeni. […]

A főbaj a tanácstermekben elhelyezett tanácskozási asztaloknál tapasztalható. Eddig e célra patkóalaku széles nagy asztalok, kényelmes karosszékekkel voltak használatban. Az uj tanács-asztal ellenben valószínűleg a majdani, szóbeliségen alapuló uj perrendtartásra való tekintettel, mely azt követeli, hogy biró és ügyfelek egymást szemtől szembe lássák, keskeny és egyenes, ugy hogy a curiai hét […] biró egy sorban és pedig háttal az ablaknak kénytelen ülni. Tekintve már most, hogy a tanácstermek legnagyobb részében majdnem elviselhetetlen léghuzam tapasztalható, a birák majdnem kivétel nélkül erős meghűlésnek és súlyos betegségeknek vannak kitéve. […]

A keskeny tanácskozási asztal szükségessé teszi más bútordarabok igénybevételét, mert az akták az asztalon el nem férnek; ezenfelül nincs gondoskodva a segédkönyvek, törvények stb. elhelyezésére szolgáló polcokról, mindezt tehát a meglévő ócska bútorzatból kellett pótolni, a mi a terem stílszerű berendezéséhez nem illő és néha már a színek és az állványok nagyságának különbözősége folytán is komikus látványt nyújt.

Az ügyvédek asztalai elég csinosak, azonban oly kicsinyek, hogy azokra akták és könyvek, melyek felebbezésre és tárgyalásra nagyobb számmal szoktak elvitetni, el sem férnek. A hallgatóságnak szánt hely is oly szük, hogy már több tanú is alig fér el; a közönség pedig teljesen kiszorul. […]

Az alapeszme helyes: minden biró viselje gondját a neki kiosztott pereknek és ebből válogassa a hetenkinti előadásra bejelentendő darabokat, melyeket majd a szolgával lakására vitethet; a hivatalban dolgozni már azért is lehetetlen, mert ezen kis szoba 10-12 bírónak közös szobája. De annál silányabb a kivitel. Az egyes regálék oly szűkek, hogy azokban már alig egy vaskosabb aktacsomó, annál kevésbbé pedig az összes kiosztott percsomó férhet el. […]

- 523/524 -

Vannak ügyvédi szobák is; rájuk lehet azonnal ösmerni a bútorzat teljes hiányából. Ócska bútor reclamatióra adott volna okot, - tehát jobb ennél a semmi. Egy ily szobán keresztül Ő Felsége is haladt, csakhogy akkor a szomszéd terem bútorai takarták a hiányt. […]

A félemeleten vannak a segédhivatalok elhelyezve, de csak rövid idő óta; mert kezdetben a földszinti helyiségek voltak nekik szánva, csakhogy azokban csakhamar furcsa tapasztalatokat tettek: a falakról csurgott a viz, a padlón pedig egerek és patkányok hirdették az uj aerát. Igy csak az irattár egyik részének jutott a szerencse, földszinten, sötét és télen füthetlen helyiségekben és egy keskeny, teljesen sötét lépcsőn az irattári személyzetnek alkalmat nyújtani lámpás segítségével és tornászati müveletekkel az aktát kiböngészni és az építészek dicsőségét zengeni. Szerencsére a patkányok és egerek lényegesen könnyitendik majd az irattári tisztek feladatát, mert a hol nincs ott ne keress. […]

Az elnökök már késedelem nélkül informálódtak a sok-sok apró-cseprő, de azért nem kevésbé fontos bajról, be is látták a sok visszásságot és kértek is orvoslást az igazságügyi kormánytól, de ott a stereotyp választ hallották: nincs pénz! […]

Örömünkre szolgál, ha e néhány igénytelen sor is hozzájárulna ahhoz, hogy a márványoszlopos vestibule mellett a többi helyiség is hirdesse egy bölcs és nagyra törő igazságügyi kormányzat dicsőségét."[41]

Az Igazságügyi Palota felszereltségének hiányára hívta fel a figyelmet a Jogtudományi Közlöny is 1898 decemberében: "Nem régi épület és mégis egy tekintetben oly kevéssé modern, mondhatni szegény, mintha a legutolsó kis falusi járásbíróságot fogadná be. Ugyanis e nagyszerű, több millióba került épület legtöbb termébe sem villamos, sem gázvilágítás nincs bevezetve, ugy hogy a birák és ügyfelek egy-egy gyertya halavány világításánál kénytelenek a szemüket rontani. Nem oly költséges dolog, hogy még most is nem lehetne e hiányt pótolni."[42]

Az Igazságügyi Palota ugyan "a fővárosnak talán legszebb, legstilszerübb" épülete volt, ám megnyitását követően csakhamar kiderült, hogy "egyben czéljának legkevésbbé megfelelő épülete". Félő volt ugyanis, hogy különösen a polgári perrendtartásról szóló 1911:1. tc. hatályba lépését követően a tárgyaló- és tanácskozó termek kevés száma megnehezíti a peres eljárások menetét. "Nyilvánvalóan példa nélkül való állapot" volt az is, hogy "a biráknak nem jutott" elegendő "hivatali helyiség" sem. Mivel a "villamosvilágitás" továbbra sem működött, légszeszvilágítás pedig csak igen kevés helyiségben volt, "a hivatali időn belül gyertya- és kőolajvilágitás mellett teszik tönkre szemeiket a legfőbb bíróságnál működők, a tárgyalások pedig olyan világítás mellett folynak le, amelyhez viszonyítva a Rembrandt-iskola clair-obscurje a legmodernebb impresszionisták pleinairjével is diadalmasan versenyre kelhet."[43]

Az Országház tér az Igazságügyi Palotával (1927 után)[44]

A legfőbb bírói fórum (Legfelsőbb Bíróság) 1951-ben költözött át az Igazságügyi Palotából a volt Közigazgatási Bíróság épületébe (I., Fő u. 1.). 1980-ban a Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke, dr. Szilbereky Jenő elérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság három évtized után visszaköltözzön az "igazságügyi negyedbe", és a Fellner Sándor által tervezett Igazságügyi Minisztérium volt épületében (V., Markó u. 16.) kapjon elhelyezést. A legfőbb bírói fórum, amely 2012. január 1-jétől ismét a Kúria elnevezést viseli, jelenleg is ebben az épületben működik.■

JEGYZETEK

[1] A Belváros romjai, Vasárnapi Újság, 1897. február 7. (44. évf. 6. szám), 87. o.

[2] A ház a mai Petőfi Sándor és Régiposta utca (V. kerület) sarkán állt.

[3] Az Ürményi-házat Ürményi József számára építette 1812-ben Kasselik Fidél építész. A ház a mai Október 6. utca 22. szám (V. kerület) alatt áll.

[4] A cs. kir. törvényszékek megszüntetését, a magyar királyi Kúria visszaállítását az Októberi Diploma (1860) helyezte kilátásba. Ferenc József legfelsőbb kézirata szerint: "Az igazságügyi tárgyak és az igazságszolgáltatásra nézve Magyarországomban elhatároztam a királyi Curiát az országbíró elnöklete alatt Pesten ismét helyreállítani". A Kúria ünnepélyes visszaállítására 1861. április 3-án került sor.

[5] A nyelvművelők nehezen békéltek meg az "igazságügyi palota" elnevezéssel, amelyet "irodából kikerült mesterséges szóalkotmány"-nak, illetve a német Justizpalast "szolgai fordításának" tartottak. Antibarbarus: Törvényház, országház, pályaház, Magyar Nyelvőr, 1897. 415. o.

[6] Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet (218-248. sz.) Irományszámok 1892-223, 295. o.

[7] Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet (218-248. sz.) Irományszámok 1892-223, 295. o.

[8] Ma az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának egyik épülete.

[9] http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=91390 [2012. február 9.]

[10] Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet (533-564. sz.) Irományszámok 1878-558, 252. o.

[11] Főrendiházi napló, 1878. II. kötet (1880. március 31.-1881. június 1.) Ülésnapok 1878-167, 344. o.

[12] A Várban történő elhelyezésnek szép számmal akadtak ellenzői is, akik főként arra utaltak, hogy a budai vár közlekedési szempontjából a főváros legnehezebben megközelíthető városrésze, "a hova, ha a jogkereső közönség el akar jutni, kétszer, de sőt háromszor is kell a közlekedési eszközt változtatni, a mi mind megannyi időpazarlással jár, a hol semmi üzleti élet nincsen, a hová tehát az utat minden egyes polgár csupán a czélból kénytelen megtenni, hogy ezen főbb bíróságoknál levő egy dolgát elvégezze." Uj palota a két felső biróság számára, Ügyvédek Lapja, 1891/23. 6. o.

[13] Néhány évtizeddel korábban a következőket olvashattuk a Vasárnapi Újság hasábjain: "[...] de hogy a főtörvényszék épületei valamely nagyobb város legjártabb utczáin legyenek, mint például Pesten, hol a Kúria épületénél négy fő és két mellék utcza vág össze, mily czélszerűtlen, megtetszik onnan, hogy emiatt Pest városa, mióta a Kúria ott van, folytonosan azon kellemes kényszerűségben érzi magát, hogy ülésekkor e főutczát ellánczoltassa, nehogy a kocsik rázkódtató dörgése a tanácskozást akadályozza." A pesti Kuria-épületről, Vasárnapi Újság, 1864. június 5. (11. évf. 23. szám), 215. o.

[14] Uj palota a két felső biróság számára, Ügyvédek Lapja, 1891/23. 5-6. o.

[15] Ma Kossuth Lajos utca (V. kerület)

[16] A Kúria régi épülete a millennium idején olcsó szálláshelyül szolgált, majd 1897-ben lebontották.

[17] Főrendiházi irományok, 1892. IV. kötet (218-248. sz.) Irományszámok 1892-223, 296-297. o.

[18] Ezen a telken korábban a katonai társzekér fiókraktára állt, amelyet lebontottak, és a telek 362 000 forint megváltási ár fizetése mellett az igazságügyi tárca tulajdonába került.

[19] Hauszmann Alajos a millenniumi évek egyik legnevesebb és legfoglalkoztatottabb építésze volt. Nevéhez fűződik többek között a budapesti törvénykezési palota, a New York-palota, a Szent István-kórház, a budai Királyi Palota, illetve a Magyar Királyi József Műegyetem központi épületének tervezése.

[20] A berlini Reichstagsgebäude 1884 és 1894 között épült.

[21] ELEK Artúr: Hauszmann Alajos, Nyugat, 1926/16.

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00401/12415.htm [2013. március 30.]

[22] YBL Ervin: Hauszmann Alajos élete és művészete, in: Hauszmann Alajos (válogatta és szerkesztette: GERLE János), Budapest, 2002. Holnap Kiadó, 95. o.

[23] Ügyvédek Lapja, 1896/44. 1. o.

[24] Komor Marczell: Az új Igazságügyi Palota, Vasárnapi Újság, 1896. október 25. (43. évf. 43. szám), 716. o.

Az új Igazságügyi Palota "szoborműveiről" részletesen írt a Vasárnapi Újság 1895. augusztus 18-i számában (42. évf. 33. szám), 533-534. o.

[25] Ügyvédek Lapja, 1896/44. 1. o.

[26] Hauszmann Alajos: A budapesti igazságügyi palota, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1897/2. 67. o.

[27] Az igazságügyi palota felavatása, Vasárnapi Újság, 1896. október 25. (43. évf. 43. szám), 722. o.

[28] Lotz Károly festményéről részletes leírást adott a Vasárnapi Újság - Az uj Igazságügyi Palota mennyezeti képe, Vasárnapi Újság, 1895. október 27. (42. évf. 43. szám), 707. o.

[29] Hauszmann Alajos: A budapesti igazságügyi palota, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1897/2. 62. o.

[30] Justitiát 1950-ben megfosztották székétől, kardjától és koronájától, ez utóbbiakat később "visszakapta", eredeti széke viszont időközben megsemmisült.

[31] Komor Marczell: Az új Igazságügyi Palota, Vasárnapi Újság, 1896. október 25. (43. évf. 43. szám), 716. o.

[32] Az egyiptomi túlvilághitben a halottak sorsát a mérlegelés döntötte el. A mérleg a "Két Igazság" alvilági csarnokában állt, egyik serpenyőjébe a halott szíve, a másikba az igazságra utaló strucctoll került, és Ozirisz, a holtak bírája akkor hozott kedvező ítéletet, ha az elhunytnak könnyű volt a szíve, és a két serpenyő egyensúlyban maradt.

[33] http://www.kepkonyvtar.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=91413&secID=109735 [2013. március 30.]

[34] Hauszmann Alajos megbízására készítette Strobl Alajos Justitiát kisebb méretben, amely a budai királyi palota díszlépcsőházába került. http://www.huszadikszazad.hu/1910-marcius/kultura/szobraszmuterem-a-budapesti-mesteriskolaban [2013. március 26.]

[35] http://www.kepkonyvtar.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=91405&secID=109727 [2013. március 30.]

[36] Hauszmann Alajos: A budapesti igazságügyi palota, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1897/2.60. o.

[37] http://www.kepkonyvtar.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=91415&secID=109737 [2013. március 30.]

[38] Hauszmann Alajos: A budapesti igazságügyi palota, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1897/2. 64-65. o.

[39] http://www.kepkonyvtar.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=91394&secID=109716 [2013. március 30.]

[40] Az Igazság uj otthona, Ügyvédek Lapja, 1896/31. 1. o.

[41] Felsőbiróságaink uj palotája, A jog, 1896/43. 303-305. o.

[42] A budapesti igazságügyi palota, Jogtudományi Közlöny, 1898/51. 375. o.

Sajnálatos módon a légszesz-, illetve "villámvilágítás" hiánya a XX. század elején is "egyik általános fogyatkozása" maradt "a ragyogó igazságügyi palotának". A ki. Curia könyvtára, Jogtudományi Közlöny, 1907/4. 31. o.

[43] Az igazságügyi palota, Jogtudományi Közlöny, 1911/51. 449. o.

[44] http://www.kepkonyvtar.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=30152&secID=33252 [2013. március 30.]