A személyes adatok védelmének problematikája lényegében a modern és hatékony adatfeldolgozási - nyilvántartási módszerek megjelenésével egyidős. A jogállam keretei között szabadságjogként került meghatározásra a személyes adatok védelme, illetve a közérdekű adatok nyilvánossága, s ez a legtöbb alkotmányban is megjelent. Az adatok kezelésével, védelmével, illetve a meghatározott célra történő felhasználásával kapcsolatos törekvések a szabályozás szintjén, a rendszerváltás idején hazánkban is felmerültek, elsősorban abból a megfontolásból, hogy az államhatalom lehetőségeit tovább szűkítsék az egyénnel szemben.
Az adatvédelmi rendelkezések részletei a Magyar Köztársaság Alkotmányának 59. és 61. §-ai alapján a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. szabályaival jelentek meg a magyar jogban. Ez a törvény átfogó jelleggel szabályozta a személyes adatok védelmét, és a közérdekű adatok nyilvánosságát, s olyan általános megfogalmazásokat rögzített, melyek alapján szinte minden szervezet fő tevékenysége vonatkozásában a hatálya alá tartozik.
A törvényi indokolásból, illetve az egyes konkrét szabályokból is látható, hogy az 1992-ben megalkotott jogszabály kétféle hatást kívánt elérni. Egyfelől korlátozni kívánta az olyan nagy adattartalmú, sokféle célra felhasználható nyilvántartások működtetését, amelyekből többféle adat nyerhető, másfelől gátolni igyekezett a szükségtelen adatgyűjtés lehetőségét. A szabályozás viszonylag stabil annak kétharmados jellege miatt, azonban az eltelt több mint egy évtized alatt átfogó jelleggel nem történt meg az egyes eljárások áttekintése adatvédelmi szempontból.
A bírósági eljárást, közelebbről a polgári pert illetően szintén nem történt meg az adatvédelmi rendelkezések és a Pp. összhangjának megteremtése, amely számos gondot vet fel.
A legalapvetőbb probléma az, hogy sok tekintetben alkotmányos jogok ütközéséről van szó, mivel az Alkotmány 57. § rendelkezése deklarálja a bírósági eljárások nyilvánosságát, ugyanakkor az Alkotmány 59. § (1) bekezdés és a 61. § (3) bekezdése pedig a személyes adatok védelmét, illetőleg a közérdekű adatok nyilvánosságát írja elő. Az alkotmányos elvek ütközése a konkrét jogszabályi rendelkezések szintjén még inkább érzékelhető, mivel például a nyilvános eljárás és tárgyalás igénye nehezen egyeztethető össze az adat vagy titokvédelmi rendelkezések maradéktalan betartásával.
A bírósági eljárás nyilvánossága az igazságszolgáltatás társadalmi kontrolljához kapcsolódik, ami jogállamban csak rendkívül kivételesen, törvényi rendelkezés alapján korlátozható.
Az adatvédelmi törvény általános megfogalmazásai arra is lehetőséget adnak, hogy a bíróság adatkezelő szervezetnek minősüljön, s ezáltal ilyen tevékenységét az adatvédelmi biztos vizsgálja. Meg kell jegyezni, hogy ez a gyakorlat a külön alkotmányos felhatalmazás hiánya miatt nem általánosan elfogadott, illetve mind alkotmányjogi, mind tételes jogi alapon is vitatható.
A bíróság alkotmányos feladata az igazságszolgáltatás, s ebben a tevékenységében az erre vonatkozó törvényi rendelkezéseknek, így polgári perben a polgári perrendtartás szabályainak kell megfelelnie. A polgári pernek kétségkívül lehetnek adat- és titokvédelmi összefüggései, azonban az ezzel kapcsolatos bírósági kötelezettségeket - véleményem szerint - kizárólag a bíróság Pp.-ben megfogalmazott általános feladataival összhangban lehet értelmezni. Általánosságban tehát adat- és titokvédelmi rendelkezések a bíróság alkotmányos és törvényes kötelezettségeinek teljesítését nem csorbíthatják, ugyanakkor a bíróságnak is törekednie kell ezen rendelkezések betartására.
Arra is fel kell hívni a figyelmet: a jogintézmények közötti összhang hiánya olyan mértékű, hogy a jogalkalmazás eszközeivel a felmerülő problémák nem minden esetben oldhatók meg. Döntően a jogalkotást érintő feladat annak tisztázása, hogy a bíróság a polgári perben milyen körben, mértékben és jogintézmények mellett biztosíthatja a személyes adatok védelmét, illetve a közérdekű adatok nyilvánosságát, valamint védheti a külön jogszabályokban meghatározott titkokat.
Érdekességként megjegyezhető, hogy az új Be. számos adat- és titokvédelmi rendelkezést hoz, ugyanakkor a Pp. módosítása átfogó jelleggel ilyen szempontból nem történt meg.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 100/1999. (XII. 1.) OIT számú határozatában foglalkozott a bírósági eljárás és adatvédelem kapcsolatával. Ebben megállapításra került, hogy a bírósági eljárásban is érintettek személyes adatok, azonban pusztán azon az alapon, hogy a közérdekű adatok nyilvánosak, nem lehet az egyes bírósági eljárások adatait korlátlanul hozzáférhetővé tenni. Érintette a határozat a bíróság működésével kapcsolatos közérdekű adatok körét is, s azt a működésre vonatkozó általános tájékoztatásban, valamint a statisztikai adatokban és a személyi-tárgyi feltételek körében látta megállapíthatónak.
Ezen utóbbira nézve egyébként időközben megszületett az OIT. 2005. évi 3. számú ajánlása, mely tételesen rögzíti a közérdekű adatszolgáltatások körét.
Az adatvédelmi törvény úgynevezett funkcionális jogszabály, amely az egyes tevékenységeket azon az alapon érinti, hogy a tevékenység végzése során adatkezelés is történik. Erre tekintettel az állandóan különböző típusú adatokat felhasználó polgári per is érintett, noha ez csupán a rendkívül általános jellegű szabályozásra tekintettel mondható el (adatvédelmi törvény 1/A. §). A törvény értelmező rendelkezése az adatkezelés fogalmát - sajátos módon - az alkalmazott eljárástól függetleníti, illetve az adatkezelő fogalmát is olyan általános jelleggel határozza meg, hogy abba a polgári perben eljáró bíróság is minden további nélkül érthető.
A szabályozás erős, kategorikus jellegére mutat az is, hogy maga a törvény utal arra, miszerint rendelkezéseitől csak a saját engedélye alapján lehet eltérni [1. § (2) bekezdése], illetve a kivételt is az adatfajtára és az adatkezelőre együttesen tartja lehetségesnek.
Nem vitásan a Pp. jelenleg adatvédelemmel összefüggő tételes rendelkezést nem tartalmaz, ugyanakkor egyes szabályai áttételesen kapcsolódhatnak adatvédelmi előírásokhoz. Az adatvédelmi rendelkezések megközelítése, elfogadása, illetőleg betartása kapcsán a polgári bírák körében kétféle álláspont érzékelhető. Az egyik megközelítés azt hangsúlyozza, hogy a polgári perben a Pp. szabályaiból kell kiindulni, ez határozza meg a felek, valamint a bíróság jogait és kötelezettségeit, tételes, a polgári perre vonatkozó szabályokat az adatvédelmi törvény sem tartalmaz, így adatvédelmi rendelkezések a polgári perben közvetlenül nem érvényesülnek.
A másik álláspont képviselői lényegesen nagyobb teret engednek az adatvédelmi rendelkezéseknek. Nézőpontjuk szerint azonos szintű törvényi szabályozásról van szó, mely azon az alapon érinti a bíróságot, hogy a polgári perben is személyes adatok, vagy különleges adatok szerepelnek, azok megfelelő kezelését, védettségét a bíróságnak az adatvédelmi törvény rendelkezései szerint kell biztosítania.
Úgy vélem mindkét érvrendszerben vannak figyelemreméltó elemek, azonban a polgári per adatvédelmi rendelkezésekhez való viszonyát mégsem tisztázzák megnyugtatóan. Jelenleg törvényi koherencia hiányában - úgy vélem - a polgári perben az adatvédelmi minimumot szükséges biztosítani, elkerülendő, hogy éppen a bírósági eljárás útján sérüljön a személyes adatok védelme, csorbuljon a közérdekű adatok nyilvánossága. A konkrét rendelkezések kapcsán négy aggályos területet látok megfogalmazhatónak:
- az ítélet nyilvános kihirdetése,
- az iratok megküldése,
- a bíróság tájékoztatási kötelezettsége,
- a bizonyítás-felvétel adatvédelmi kérdései.
Az ítélethirdetéssel összefüggő problémák jelzik leginkább az adatvédelmi szabályok és a polgári perrendtartás összhangjának hiányát, de fogalmazhatunk úgy is, hogy a szabályokból következő eljárások mély ellentmondását.
A nyilvános ítélethirdetés kapcsán a bíróságok elsőként a titokvédelmi rendelkezésekbe ütközhetnek, amely témánk szempontjából hasonló elvi alapon áll mint az adatvédelem. Az egyes titkokra vonatkozó külön jogszabályi rendelkezések ugyanúgy nincsenek összhangban az ítélet nyilvános kihirdetésére vonatkozó alkotmányos követelménnyel, mint a szintén törvényi alapon álló adatvédelmi szabályozás.
A Pp. 5. § (3) bekezdése kategorikus szabályként rögzíti, hogy a bíróság a tárgyalás során hozott határozatát nyilvánosan hirdeti ki. Korábban a Pp. ezen rendelkezése 2000. január 1. napját megelőzően tartalmazta az "általában" megjelölést is, illetőleg több rendelkezést hozott a határozat nyilvánosság kizárása melletti kihirdetése körében. A jelenleg hatályos Pp. 5. § (3) bekezdés azonban kivételre nem utal, ugyanakkor a Bsz. is megfogalmazza a nyilvános kihirdetés követelményét. A Pp. módosításhoz fűzött indokolás egyébként tételesen utal a minden körülmények között fennálló nyilvános határozathirdetési kötelezettségre.
A másik oldalról azonban a nyilvános kihirdetés titokvédelmi rendelkezések megsértésével, személyes adatok sérelmével járhat, amely körülményt egyébként a szabálysértési, illetőleg büntető jogszabályok külön szankcionálják.
Nem vitásan a bíróság határozatának fogalma alatt annak teljességét, tehát a rendelkező részt és az indokolást és érteni kell, s a nyilvános kihirdetés kötelezettsége az indokolásra is vonatkozik.
Fenti jogi keretek között úgy vélem, ez a probléma a jogalkalmazás eszközeivel nem oldható meg. Felmerül olyan álláspont is, hogy ilyen esetben áthidaló megoldásként kizárólag a rendelkező rész nyilvános kihirdetése kerülhet szóba azzal, hogy a bíróság az adatvédelmi rendelkezések betartására hivatkozással a részletes indokolásról a Pp. 5. § (2) bekezdése szerint a nyilvánosságot kizárja.
Ez a megoldás kétségtelenül segít az adatvédelem körében, de eljárási szempontból jogszabálysértő. A másik oldalról viszont az is megfogalmazható, hogy a nyilvános ítélethirdetés mellett a bíróság nem hozható olyan helyzetbe, amelyben egyszerre kell figyelnie arra, hogy indokolási kötelezettségének is eleget tegyen, de ne sértsen adat, vagy titokvédelmi rendelkezést.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Polgári-Közigazgatási Kollégiuma a kérdést megtárgyalta és akként foglalt állást, hogy minden esetben a nyilvános ítélethirdetés kötelező a bíróság számára, azonban a szóbeli indokolás során a bírónak - szükség szerint - az adatvédelmi rendelkezések figyelembevételével kell eljárnia. Ez az álláspont a bíró körültekintő eljárásával próbálja feloldani az ellentétet, azonban az "óvatos" szóbeli indokolás sok esetben a döntés érthetőségének kárára mehet. ■
Visszaugrás
