Legutóbb 2007-ben módosult a közös európai médiaszabályozás alapját jelentő audiovizuális médiaszolgáltatási irányelv. Ezt a megjelölést is 2007-ben kapta a jogszabály, 1989-es elfogadásától 2007-ig "televíziós irányelvként" hivatkoztak rá. A cím változása természetesen a médiatartalmak közönséghez való eljuttatásának bővülő technikai lehetőségeire utalt, és azt a szemléletet tükrözte, hogy a közönség figyelméért eltérő platformokon és eltérő technikai megoldásokkal küzdő médiapiaci versenytársakra legalább bizonyos keretszabályok egységesen vonatkozzanak. Az európai jogalkotó alapvetően jó ütemben vette észre, hogy a hagyományos televíziós szolgáltatásokat egyre komolyabb kihívás elé állítják az egészen más üzleti modellt követő lekérhető szolgáltatások.
Ennek a versenynyomásnak a valódi jelentőségét azonban 2007-ben még aligha lehetett felmérni. 2007-ben a Netflix még postán küldte a kikölcsönzött filmeket, az Amazon 2006-ban indította on-demand szolgáltatását. A YouTube-ot 2005-ben alapították, 2006-ban vásárolt fel a Google. 2009 decemberére, amikorra az audiovizuális médiaszolgáltatási irányelvet a tagállamoknak implementálniuk kellett, már lényegében teljesen új médiapiaci helyzet volt az irányelv 2007-es elfogadásához képest is.
Az irányelv újabb felülvizsgálatának szükségességét a Bizottság először 2013-ban vetette fel "Az egységes audiovizuális világ felé: növekedés, alkotómunka, értékek" című Zöld Könyvben (COM/2013/0231 final). 2015-ben nyilvános konzultáció indult a felülvizsgálat irányairól és az új szabályozási környezetről, átfogó vizsgálatok zajlottak az irányelv piaci és egyéb hatásairól, számtalan előkészítő tanulmány készült. 2016. május 25-én végül a Bizottság nyilvánosságra hozta az irányelv módosításával kapcsolatos javaslatait (COM/2016/0287 final).
A módosítási javaslat alapvetően a hagyományos televíziós médiaszolgáltatók érdekeit tartja szem előtt. Ez a megközelítés annyiban érthető, hogy az európai médiapiac nagy szereplői éppen ebben a piaci szegmensben a legaktívabbak, míg az egyre erősebb konkurenciát jelentő lekérhető szolgáltatásokat nagyrészt Európán kívüli vállalkozások működtetik. Mára ráadásul még inkább igazzá vált, hogy a fogyasztó alig tud különbséget tenni az ugyanazokon a készülékeken hasonló tartalomkínálatot nyújtó televíziós (lineáris) és on-demand (nem lineáris) szolgáltatások között. A lekérhető audiovizuális tartalomszolgáltatások piacának ugyanakkor meghatározó szereplői azok a - jelentős részben nem professzionális tartalmakat közvetítő - videómegosztó szolgáltatások, amelyek szabályozását a 2007-es irányelv még kifejezetten el akarta kerülni.
A televíziós médiaszolgáltatók érdekeinek védelme a rájuk vonatkozó szabályozás, mindenekelőtt a reklámidő-korlátok enyhítésében érhető tetten: a jövőben a műsorszámok gyakrabban, minden 20 perc hosszúságú időszakban megszakíthatók lesznek reklámmal, és a reklámidő arányának 20%-os felső határa nem minden órára, hanem a napi műsoridő egészére vonatkozik majd. A termékelhelyezés lehetőségének kiterjesztése lényegében minden műsortípusra és a szabályok egyszerűsödése szintén leginkább a televíziós szolgáltatók számára jelent könnyítést.
Ezzel párhuzamosan a módosítás egységesíti a televíziós és a lekérhető szolgáltatások szabályozását, és ezzel növeli a lekérhető szolgáltatások szabályozási terheit. A gyűlöletre uszítás tilalmára és a kiskorúak védelmére vonatkozó egységes szabályozási keret ugyanakkor továbbra sem zárja ki, hogy a tagállamok a különböző típusú szolgáltatásokra eltérő nemzeti szabályozásokat alakítsanak ki. Ennél komolyabb terhet jelenthet az európai művek támogatására vonatkozó szabályozás módosítása. A lekérhető szolgáltatásokban a jövőben kötelezően legalább 20%-ban európai műveket kell elérhetővé tenni, és az irányelv bátorítja a tagállamokat arra is, hogy írjanak elő "pénzügyi hozzájárulást" e szolgáltatókkal szemben, amivel aztán európai gyártású művek előállítását támogatják. Ilyen hozzájárulás ráadásul a más tagállamban letelepedett szolgáltatótól is követelhető.
Eközben a módosítás tovább bővíti a szabályozás hatályát, és bizonyos kötelezettségeket az ún. videómegosztóplatform-szolgáltatásokra és azok szolgáltatóira is megállapít. E szolgáltatások a javaslat szerint azok, amelyek jelentős mennyiségű műsorszámnak vagy a felhasználó által előállított videónak a közönséghez tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából történő eljuttatását szolgálja, amely tartalmakért a videómegosztó platform szolgáltatója nem tartozik szerkesztői felelősséggel, de ő határozza meg a tárolt tartalom szervezését - tárolását, megjelenítését, megjelölését és sorba rendezését -, például automatikus úton vagy megfelelő algoritmus alkalmazásával. Továbbra sem terjed ki tehát az irányelv a mozgóképet nem tartalmazó szolgáltatásokra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
