XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia, Állam- és Jogtudományi Szekció első helyezett hallgatóinak rezüméi (Fontes, 2017/2., 24-40. o.)
Agrárjog, szövetkezeti jog és környezetvédelmi jog
Orosz Flóra
Jogász
Osztatlan, 9. félév
Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Csák Csilla
egyetemi docens, ME ÁJK
A multifunkcionális mezőgazdaság megvalósulása a szociális farmrendszer keretei között
A multifunkcionális mezőgazdaság megvalósulása a szociális farmrendszer keretei között
Kutatásom célja egyrészt annak feltárása, hogy miért is van szükség szociális farmokra, hogyan járulnak hozzá a hátrányos helyzetből való kijutáshoz, milyen segítséget nyújtanak a nehéz helyzetben lévők számára, és milyen értékeket hordoznak magukban. Másrészt annak feltárása, hol helyezkedjen el a szociális farmszolgáltatás a mezőgazdasági tevékenységek körében, valamint a szabályozás hiánya miként orvosolható. Ez egy alulról építkező modell, még kiforratlan működési háttérrel. A hatékony működést a jogi szabályozásban rejlő anomáliák mellett a pénzügyi források hiánya is gátolja.
Hipotézisem szerint a szociális farm modellje, a jelenlegi hiányosságok és nehézségek ellenére, egy működőképes konstrukció, hosszú távon is fenntartható; illetve több formája is megjelenhet a szabályozásban. A modell alkalmas mezőgazdasági tevékenységek folytatásán keresztül a foglalkoztatási hiányosságok kezelésére, és ösztönzőleg hathat a gazdasági egységek hatékonyságának növelésére. Olyan mezőgazdasági innováció, amely társadalmi funkciót is ellát a hagyományos agrártevékenységek mellett. Egy szerteágazó jogterület, melyet jelen tanulmányban az agrárjog területéhez közvetlenül kapcsolódó aspektusból vizsgálok meg. Magyarországon ez egy új jelenség, még gyermekcipőben jár. Az első kezdeményezések kb. 10 évvel ezelőtt jelentek meg.
Az a mezőgazdasági színtér, ahová a hátrányos helyzetűek aktívan bevonhatóak. Innovatív módon egészíti ki a mezőgazdaság hagyományos tevékenységeit. Lehetővé teszi, hogy a rászorultak bekapcsolódjanak a mezőgazdasági tevékenységekbe, mivel széles körű mezőgazdasági típusú tevékenység gyakorlását biztosítja. A szociális farm keretében végzett tevékenységek által az érintettek be-, illetve visszakerülhetnek a munka világába; hozzájárulnak a résztvevők jóllétéhez, az egészségügyi állapotuk javításához; könnyebbé teszik számukra a tanulást; valamint szociális és kulturális szükségleteket is kielégítenek. Emellett közel áll a természethez, ami a fogyatékos emberek rehabilitációjában kiemelt szerepet kap. A koncepció azonban nem egy új szervezeti forma, hanem egy összetett, multifunkcionális tevékenységi forma, amelyhez meg kell teremteni a működés jogi keretét. A hiányzó jogi szabályozás miatt a legfontosabb, hogy a szociális farmszolgáltatások köre legalizált legyen, amelyhez állami preferenciák, kedvezmények, a működési formához pedig jogosultságok kapcsolhatók.
- 24/25 -
Alkotmányjog I.
Lengyel Dániel
Jogász
Osztatlan, 9. félév
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar
Témavezető:
dr. Kurunczi Gábor
megbízott oktató, PPKE JÁK
"Idegenben jó az X?" avagy a nemzetiségek parlamenti képviselete
A nemzetiségek parlamenti képviselete az 1989-es rendszerváltás óta folyamatosan vita tárgyát képezi. Az Országgyűlés 2011-ben rendezni kívánta az immár huszonöt éve húzódó problémás helyzetet: megalkotta a nemzetiségek kedvezményes mandátumszerzési lehetőségét az országgyűlési választásokon, valamint szintén az országgyűlési választások keretében, a kedvezményes mandátumot nem szerző nemzetiségek számára lehetővé tette a korlátolt jogosultságokkal rendelkező nemzetiségi szószóló parlamentbe juttatását. A 2014-es országgyűlési választás sok tapasztalattal szolgált a szabályozást illetően. A kedvezményes mandátum nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen egyik nemzetiség sem volt képes a jogintézmény segítségével teljes jogú országgyűlési képviselethez jutni. Nemzetiségi szószólót viszont mind a tizenhárom elismert nemzetiségnek sikerült a parlamentbe juttatnia, amelynek köszönhetően a gyakorlatban is érvényesülő többletjogokkal lettek gazdagabbak. A nemzetiségek teljes jogú parlamenti képviseletének biztosítását alapvetően szükségtelennek tartom. Véleményem szerint szimbolikus jellegén kívül semmilyen gyakorlati jelentősége nem lenne a nemzetiségek érdekérvényesítése szempontjából. A nemzetiségi szószóló jogintézményét azonban érdemes lenne a jövőben is megtartani, illetve fejleszteni. A szószólók jogosultságai alapvetően megfelelőek, azonban megválasztásuk módján érdemes lenne változtatni. Meglátásom szerint a címben feltüntetett, közismert futballbölcsesség remekül kifejezi a jogalkotó által létrehozott konstrukció valódi értékét. A létrehozott szabályozás ugyanis alapvetően többet ér, mint egy vereség, hiszen a nemzetiségek bizonyos jogosultságokkal gazdagabbak lettek. A jogalkotó azonban korántsem végzett tökéletes munkát, így a szabályozás semmiképp sem ér fel egy győzelemmel a probléma vonatkozásában. A döntetlen nézetem szerint ráadásul egy idegenben elért döntetlennek minősíthető, hiszen az Országgyűlésnek - egy idegenben játszó futball csapathoz hasonló módon - meglehetősen szokatlan körülményekhez kellett alkalmazkodnia a szabályozás megalkotása során. Az idegenbeli X-et a futball társadalom inkább jó eredménynek tartja, mint rossznak. Véleményem szerint ez az értékelés alapvetően helyénvalónak bizonyul a nemzetiségek parlamenti képviseletére vonatkozó magyar szabályozás tekintetében is.
Alkotmányjog II.
Havasi Márta Eszter
Jogász
Osztatlan, 9. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Papp Imre
adjunktus, ELTE ÁJK
Az alkotmányos stabilitást biztosító jogtechnikai megoldások - nemzetközi kitekintés és hazai lehetőségek
Az Alaptörvény jelenleg a legfiatalabb európai alkotmány, a hatálybalépése óta eltelt közel öt évben mégis megélt hat módosítást; ebből ötöt alig több, mint másfél év leforgása alatt. Aktuális a kérdés, hogy hogyan történt ez meg, és aktuális a kihívás is, hogyan lehetne az Alaptörvény stabilitását hatékonyabban biztosítani.
A válaszok után kutatva először általánosságban foglalkozom az alkotmányos stabilitás és rugalmasság kérdésével. Az alkotmányok legitimitásának egyik fő követelménye, hogy az alkotmányozási és alkotmánymódosítási folyamatok során a vonatkozó speciális szabályok szerint járjanak el - olyan alapvető jogi dokumentumokról lévén szó, amelyeknek közmegegyezés tárgyát képező alapértékek magas fokú védelmét hivatottak biztosítani. Az alkotmánymódosítási eljárást szabályozó klauzuláknak azonban egyúttal megfelelő mozgásteret is kell biztosítaniuk ahhoz, hogy a folyamatosan változó társadalmi és gazdasági körülményekre tekintettel indokolt változtatásoknak ne jelentsék gátját. A kartális alkotmányok évszázadai alatt számos olyan jogtechnikai megoldás kristályosodott ki, amelyekből az alkotmányozó kiválaszthatja az adott állam számára legmegfelelőbbnek ítélt kombinációt.
Kutatásom második felében ezen jogi eszközök közül tekintem át azokat, amelyek valamilyen ponton kapcsolódnak a magyar szabályozáshoz. Foglalkozom az alkotmánymódosítás minősített többséggel történő elfogadásának követelményével, kitérve arra, hogyan függ ez össze egy állam választási rendszerében a mandátumszerzés arányosságával. Elemzem a közvetlen demokrácia bekapcsolódását az alkotmányozási folyamatba és megvizsgálom, miért nem lehet helye hazánkban népszavazásnak ebben az eljárásban. Vizsgálom továbbá az örökkévalósági klauzulák természetét, illetve ütköztetem az alkotmánymódosítások alkotmánybíróság általi tartalmi felülvizsgálatának lehetőségét és a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, kitérve az alkotmányellenes alkotmánymódosítások, illetve az alkotmánybíróságok függetlenségének kérdésére.
Vizsgálódásom alapját a szakirodalom mellett elsősorban a nemzeti alkotmányok vonatkozó rendelkezései adják; a nemzetközi kitekintés így egyúttal lehetővé teszi az egyes jogi megoldások összehasonlító elemzését is. A megszerzett ismeretek konklúziójaként megállapításaim és de lege ferenda javaslatom révén adalékkal kívánok szolgálni az alkotmányok stabilitását biztosító jogtechnikai eszközök kiemelten fontos témakörének kutatásaihoz.
- 25/26 -
Alkotmányjog III.
Farkas Enikő
Jogász
Osztatlan, 10. félév
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar
Témavezető:
dr. Hajas Barnabás
egyetemi docens, PPKE JÁK
Önállóan, a jogra támaszkodva. Jogi akadálymentesítés a fogyatékossággal élő személyek önrendelkezési jogának érvényesítéséhez
"Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét" - hangzik Magyarország Alaptörvénye. De kik az elesettek, kik a fogyatékossággal élő személyek? Mely definíciók írják le megfelelően az élethelyzetet, amelyben helyt kell állniuk a mindennapokban? S ami a legfontosabb: milyen eszközökkel segíthet nekik az állam abban, hogy a társadalomban otthonosan mozoghassanak, így kibontakoztathassák ezzel tehetségüket, élve alapjogaikkal? Dolgozatomban ezeket a kérdéseket vizsgálom.
A téma fontosságát jelzi, hogy a fogyatékossággal élő közösség alkotja Európa legnagyobb kisebbségét, amely a lakosság 10-15%-át teszi ki. Ennek ellenére a jogalkotók mégsem fordítanak elég figyelmet arra, hogy cizellált definícióval illessék őket, sok esetben el/megfeledkezve az államnak a sérült polgárokkal szemben fennálló objektív intézményvédelmi kötelezettségéről. Az érintettek is sérthetetlen emberi méltósággal rendelkeznek, s ezen elidegeníthetetlen jognak egy aspektusa az önrendelkezési jog, mely esetükben szenvedi a legtöbb csorbát. Az önrendelkezési jog korlátokba ütközésének oka az, hogy alapjogaik gyakorlása nem akadálymentes. Az érintettek nem csupán testi vagy pszichológiai panaszaik alapján vannak hátrányos helyzetben, hanem azért is, mert az alkotmány által biztosított jogaikkal sok esetben nincs lehetőségük élni. S ha az állam akadályokat gördít az önrendelkezési jog gyakorlása elé, azzal az önálló életvitel lehetőségét is elveszi a fogyatékos személytől, ezzel őt kiszolgáltatott, segélyezésre szoruló magatehetetlenné degradálja.
Az önálló életvitel eléréséhez a rehabilitáció a legfontosabb eszköz. Kutatásom alapján megállapítható, hogy a rehabilitáció joga fogja össze, az egymáshoz szervesen kapcsolódó egyéb - jellemzően második generációs - sérült embereket megillető alapjogokat. E jogok mind egy irányba mutatnak, az önrendelkezési jog kiteljesítésének irányába, az önálló, mind a társadalom és mind az érintett egyén számára is a leghasznosabb élet felé. Álláspontom szerint a sérült személy és az önálló élet megteremtése közé emelt gátak lebontására - egy általam alkotott fogalom - a jogi akadálymentesítés megvalósítása által kerülhet sor, mely a rehabilitáció jogát is magában foglalja. A társadalmi korlátok megszüntetésére szolgáló megoldás célja, hogy a fogyatékossággal élő embertársaink az önrendelkezési joguk kiteljesítésével képesek legyenek - lehetőségük szerint - kialakítani egy számukra megfelelő, autonóm életet: önállóan a jogra támaszkodva.
Büntetés-végrehajtási jog
Pollok Zsófia Csenge
Jogász, nappali, 5.
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Lőrincz József
c. egyetemi tanár
Kapcsolattartás mint a reintegráció eszköze a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben
A kortárs büntetés-végrehajtási jog szakirodalmának történetében nem született még átfogó tanulmány a kapcsolattartáshoz való jogról vagy magáról az intézményről. Egy részének pótlására tesz kísérletet ez a dolgozat, aminek legfőbb forrásául büntetés-végrehajtási intézetekben tett látogatások tapasztalatai és az ott készített interjúk szolgálnak.
Központi elem a reintegráció és a kapcsolattartás intézményének szoros kapcsolata, hiszen az intézeten kívüli világgal való kommunikáció elengedhetetlen ahhoz, hogy a büntetés letöltése után, a társadalomba visszailleszkedni tudó, családjukkal jó kapcsolatot ápoló emberek szabaduljanak a végrehajtási intézetekből.
A tanulmány a különböző kapcsolattartási formák bemutatása és empirikus értékelése mellett a digitális világ és az internet adta lehetőségekkel szintén foglalkozik. A dolgozat olyan kuriózumokat is tárgyal, mint az intim kapcsolattartás lehetősége vagy a nem megengedett kapcsolattartási formák gyakorlati megvalósulásai. A hazai és nemzetközi ellenőrzést végző szervezetek írásos jelentéseit is ismerteti a dolgozat azzal, hogy a jelenlegi hiányosságokra és azok megoldási lehetőségeire is rámutat.
A tanulmány a hazai büntetés-végrehajtáson belüli kapcsolattartás akadályait, pozitív kezdeményezéseit, fejlődési lehetőségeit mutatja be példákon és a jövő lehetőségein keresztül.
- 26/27 -
Büntető eljárásjog I.
Budai Mihály Egon
Jogász
Osztatlan, 7. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Hack Péter
egyetemi docens, ELTE ÁJK
Sértetti részvétel a büntetőeljárásban az Európai Unió jogára figyelemmel
Az Európai Unió egyre mélyülő integrációja jegyében az állami szuverenitás utolsó bástyáját jelentő büntetőjogi kérdésekben is születnek szupranacionális és kormányközi, a kooperáción túlmutató, a tagállamokra kötelező szabályok. A jogharmonizáció egyik területe a sérteti jogok köre. A (Lisszaboni Szerződéssel módosított) Európai Unió működéséről szóló szerződés egy ponton expressis verbis felhatalmazza az Uniót az áldozatvédelmi jogszabályok közelítésére, a másodlagos jogforrások közül pedig a Magyarország által 2015 novemberéig 54 lépésben implementált 2012/29/EU irányelv a legjelentősebb norma. Az áldozati (sértetti) jogok körét az 1980-as évektől kezdve egyre nagyobb elismertség övezi.
Írásomban a nemzetközi jogtudomány egy interdiszciplináris ága, a jogkövetés-tudomány (compliance research) elméleti keretében belül követem nyomon, hogy Magyarország büntető eljárásjoga mennyiben felel meg a 2012/29/EU irányelv által támasztott elvárásoknak. A sértetti (áldozati) jogok konceptualizálása után felvázolom a jogkövetés fogalmát, és ennek az EU-val foglalkozó területének jelenlegi állapotát. Ezt követően térek rá az Irányelv rendelkezéseinek bemutatására. Az Irányelv által garantált sértetti részvételi jogokat egyesével ismertetem, a magyar büntető eljárásjogra vetítve. Ez utóbbi elsősorban a hatályos büntetőeljárási kódex (a Be.) és a kapcsolódó másodlagos irodalom alapján fog történni. Lezárásként a kutatás lehetséges továbbfejlesztésének, továbbgondolásának néhány irányát vázolom föl.
Büntető eljárásjog II.
Tóth Géza
Jogász szak
Osztatlan, 9. félév
Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
prof. dr. Karsai Krisztina
egyetemi tanár, SZTE ÁJK
A tettazonosság és a ne bis in idem elv, különös tekintettel a hazai és nemzetközi bíróságok gyakorlatára
Dolgozatomban a tettazonosság kérdéseivel foglalkozom, vizsgálva azt, mennyiben érvényesül a bíróság vádhoz kötöttsége, valamint hogy a tettazonosság mennyiben határozza meg a ne bis in idem elv alkalmazását. A téma feldolgozása azért szükséges, mert a fenti kérdések olyan kardinális eljárásjogi alapelvek érvényesülését és terjedelmét határozzák meg, mint a funkciómegosztás elve, a védelem elve, a vádelv, valamint a kétszeres eljárás tilalma. A tettazonosság értelmezési tartományának tendenciáit a jogtudományi álláspontok, valamint a bírósági határozatok és döntések tükrében elemzem. Írásomban nemcsak a vád és ügydöntő határozat viszonyát vizsgálom, hanem a jogerős ügydöntő határozatot követő újabb vádemelés problematikusságával is foglalkozom, ennek megfelelően pedig az említett kétszeres eljárás tilalmának vonatkozó elemét, az idem fogalmát elemzem. A tettazonosság határainak kijelölése közvetlenül befolyásolja a kétszeres eljárás tilalmának extenzióját, a rendkívüli perorvoslatok és az új eljárások arányát is. A ne bis in idem elv kapcsán annak meghatározása, hogy mi számít azonosnak a büntetőeljárásban, komoly kihívásokat rejt. Ennek bemutatása érdekében foglalkozom a magyar bírói gyakorlattal. Azonban a kiterjedt vizsgálat nélkülözhetetlen a téma feldolgozása szempontjából, így nemzetközi kitekintést is végeztem, különös tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának a judikatúrájára.
- 27/28 -
Büntetőjog I.
Gula Krisztina Petra
Jogász
Osztatlan, 7. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Bárányos Bernadett
tanársegéd, ELTE ÁJK
Őrült beszéd, de van benne rendszer? A kényszergyógykezelés patológiája a hazai szabályozás és a nemzetközi tapasztalatok tükrében
Országos tudományos diákköri dolgozatom témáját a kényszergyógykezelés, annak mindenekelőtt büntető anyagi jogi szempontú vizsgálata képezi. Ez alapján - a dolgozat tárgyának megválasztásában szerepet játszó indokok bemutatását követően - a patológia orvostudományban ismert négyelemű szempontrendszeréből vezetem le a kutatás felépítését és módszertanát. Elsőként foglalkozom az intézkedés "kór"-történeti előzményeivel, kitérve az egyes büntetőjogi iskolák nézetrendszereire, reflektálva a "kezelő büntetőjog" koncepciójának kialakulására, fejlődésére és térhódítására.
Ezt követően tekintem át a hatályos magyar szabályozás alakulását, sort kerítve a jogelméleti háttér vizsgálatára, a rendelkezések büntetőjogi alapelvekkel való összhangja, illetve annak hiánya elemzésére és az alkalmazás alapjául szolgáló kritériumrendszer tárgyalására. Elemzem a személy elleni erőszakos, valamint a közveszélyt okozó büntetendő cselekmények meghatározásának kérdését és a hipotetikus bírói döntés kapcsán a fiktív bűnösség értelmezési lehetőségeit, utalok továbbá a szakértők közreműködésével eldöntendő kérdések tekintetében a szakértői és a jogalkalmazói kompetencia egymáshoz való viszonyulására.
A továbbiakban egy két fő komponensből álló nemzetközi kitekintés keretében vizsgálom egyrészt az egyes nemzetközi dokumentumokból, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatából a feltételrendszerre, illetve az intézkedés tartamára vonatkozóan levezethető követelményeket; másrészt áttekintem egyes európai államok szabályozási modelljeit, összehasonlítva azokat az intézkedés magyarországi jellemzőivel. Kitérek a kötelező gyógykezelés jogi keretei kapcsán az egyes jogágak konkurálására a különböző államokban, illetve a szankció tartamához kapcsolódó különbségekre.
Dolgozatom záró részében de lege ferenda javaslatok kerülnek megfogalmazásra, nem csupán az intézkedés tartamára, de annak gyakorlatba való átültethetőségére tekintettel is, amellyel a korábbi hasonló tartalmú szabályozás körében felmerült jogalkalmazási problémák és bizonytalanságok orvoslására keresek megoldási lehetőségeket.
Büntetőjog II.
Harnócz Dorina Lilla
Jogász
Osztatlan, 5. félév
Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
prof. dr. Görgényi Ilona
egyetemi tanár, ME ÁJK
Az embereken végzett kísérletek büntetőjogi szemszögből
Dolgozatom témáját az embereken végezhető orvostudományi kutatások képezik büntetőjogi szemszögből. A téma feldolgozása során arra törekedtem, hogy a nemzetközi, valamint a hazai szabályok áttekintésével egységes képet nyújtsak eme napjainkban egyre fontosabbá váló tárgykör szabályozásáról.
Az embereken végzett orvostudományi kísérletek kiemelkedő szerepet töltenek be az orvostudomány fejlődésében, általuk fejlesztenek ki egyre újabb és hatékonyabb eljárásokat. A kísérletek azonban jelentős veszélyt is magukban hordoznak, az ember könnyen visszaélések áldozatává válhat. Orvosi kísérleteket ma már az egész világon folytatnak, köztük Magyarországon is, azonban már a kísérlet alanyának védelmet nyújtó jogi keretek között. Az esetleges visszaélések szankcionálására pedig a büntetőjog szabályai szolgálnak.
Dolgozatommal arra törekszem, hogy a nemzetközi, valamint hazai szabályok áttekintésével egységes képet nyújtsak a téma szabályozásáról. Az 'emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése' bűncselekmény kerettényállásának elemzésével pedig világos képet szeretnék alkotni a bűncselekmény jellegéről és annak szankcionálásáról. Úgy gondolom (továbbá remélem), hogy a téma átfogó elemzésével sikerült rávilágítani a kérdés jelentőségére, valamint arra, hogy a jövőben sem szabad elhanyagolni a témában alkotott jogszabályok aktualizálását a kísérlet alanyainak, azaz saját embertársainknak az érdekében.
- 28/29 -
Bűntető jog III.
Csapucha Bernadett
Jogász
Osztatlan, 7. félév
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar
Témavezető:
prof. dr. Belovics Ervin
egyetemi tanár, PPKE JÁK
Az öngyilkosság, avagy a deviáns viselkedések egyik formájának büntetőjogi aspektusai
Dolgozatom célja az öngyilkossághoz kapcsolódó közreműködői magatartások bemutatása, különös tekintettel a hazai vonatkozásokra. Érintőlegesen társadalmi tényként is vizsgáltam az adott kérdéskört, valamint néhány európai ország hatályos szabályozásra is kitértem.
A fő problémaforrás a Kúria 3/2013. számú büntető jogegységi határozata, mert az ott kifejtett viták sorozatát generálták. Ellentétes meglátás alá esik - ennek köszönhetően - a Btk. 160. § (5) bekezdésének stádiumtani megítélése, valamint az emberölés minősített eseteinek alkalmazhatósága, vagy éppen annak kizártsága. Továbbá a Kúria iránymutatása szerint segítségnyújtással is megvalósulhat a Btk. 160. §-ának (5) bekezdése, amennyiben azt akaratnyilvánításra képtelen személy tekintetében fejti ki az elkövető. A Btk. 162. §-ának vonatkozásában a sui generis részesség kérdésköre, illetve a részesség létezésének vagy kizártságának a problematikája állnak a középpontban. Milyen problémák merülhetnek fel a Kúria 3/2013. büntető jogegységi határozata kapcsán? Miként is hathat a jog az öngyilkosságban közreműködőkre? Melyek a lehetséges szankcionálási formák? Ezen felvetésekre kerestem elsősorban a választ a kialakult álláspontok feltérképezésével.
A Kúria 3/2013. számú büntető jogegységi határozatának, s az által kiváltott reakcióknak a fejtegetését követően alakítottam ki de lege ferenda javaslataimat. Az öngyilkosság büntetlenségével, valamint a közreműködők büntetőjogi felelősségre vonásával egyetértek. Utóbbiak magatartását bizonyos esetekben célszerű emberölésnek titulálni. Az emberölés minősített eseteit a Btk. 160. § (5) bekezdésének vonatkozásában is irányadóvá kellene tenni, kivéve annak "i" és "j" pontjait, hiszen az a kétszeres értékelés tilalmába ütköző lenne. Mindez elsősorban a büntetés kiszabásánál bírna determináló jelentőséggel. A helyes az lenne, ha a Btk. 160. §-ának (5) bekezdése a Btk. 160. § (2) bekezdésének helyébe lépne a következő törvényszöveggel: "Emberölést követ el az is, aki 14. életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik". Ez képezné az emberölés második alapesetét, így a minősített esetek alkalmazhatósága is vitathatatlannak bizonyulna, annak "i" és "j" pontjait kizárva. A minősített eseteket a Btk. 160. §-ának (3) bekezdésében kellene megfogalmazni változatlan tartalommal.
Egyetemes állam- és jogtörténet
Galicz Kamilla
Jogász
Osztatlan, 4. félév
Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Korsósné dr. Delacasse Krisztina
adjunktus, PTE ÁJK
A felvilágosodás elfeledett polihisztora: Pietro Verri
Hallott már az Ököltársaságról? Ismeri a modern büntetőjog atyja, Cesare Beccaria főművének, A bűnökről és a büntetésekről c. tanulmánynak a keletkezéstörténetét? Tudja, ki volt Pietro Verri? E kérdésekre hazánkban sokan nemleges választ adnának, ezért döntöttem úgy, hogy górcső alá veszem a milánói felvilágosodást, annak egyik legnagyobb alakjára, Pietro Verrire fektetve a központi hangsúlyt.
A korabeli közjogi viszonyok elemzését követően bemutatom azt a szellemi környezetet, amelyben a felvilágosodás magjai Lombardiában is ki tudtak csírázni. Az Ököltársaságnak elkeresztelt tudományos kör az 1760-as évek Milánójának szellemi eredője volt, amely a város legtehetségesebb gondolkodóit állította a ráció szolgálatába. Ennek kapcsán bemutatom a "Caffé" folyóiratot is, amely a Társaság "tömegkommunikációs fegyvere" volt a felvilágosodás eszméinek terjesztéséért vívott küzdelemben.
Dolgozatom központi figurája Pietro Verri, az Ököltársaság atyja, a folyóirat főszerkesztője, Cesare Beccaria barátja és pártfogója. A hitbizománytól a hatalommegosztás elvén keresztül a kínvallatás létjogosultságának megkérdőjelezéséig mindenről értekezett sziporkázó rövidebb írásaiban, mint például a Dicshimnusz a milánói jogrendről c. pamphletben és komolyabb hangvételű tanulmányaiban, így az Észrevételek a kínvallatásról c. monográfiában - jogi végzettség nélkül! Emellett nemzetközileg ismertek közgazdaságtani és pszichológiai értekezései is, neve hazánkban mégis szinte teljesen ismeretlen.
Ebből adódóan tűztem ki azt a célt, hogy Pietro Verri nevét és Beccaria közismert művének létrejöttében játszott szerepét a magyar jogászvilággal is megismertessem. Kutatásom nagyrészt primer forrásokra támaszkodik, különösen az egyes művek bemutatásánál. A gyér számú magyar forrás miatt a többnyire olasz nyelvű másodlagos szakirodalom mellett angol, német és portugál művekre is hivatkozom.
- 29/30 -
Európai közjog és magánjog
Kiss Barnabás
Jogász
Osztatlan, 9. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Papp Mónika
adjunktus, ELTE ÁJK
Az európai versenyhatóságok amicus curiae szerepe a magánjogi jogérvényesítésben
A magánjogi jogérvényesítés az európai versenyjog viszonylag új, csekély gyakorlattal rendelkező területe, azonban az utóbbi időben az uniós jogpolitika számára egyre fontosabbá vált. Uniós érdek fűződik ahhoz, hogy a versenykorlátozó megállapodások, illetve az erőfölénnyel való visszaélések által megkárosított személyek minden tagállamban egységes feltételek alapján perelhessék a versenysértő vállalkozásokat. Az eltérő tagállami gyakorlatra tekintettel felmerülhet, hogy a Bizottság, illetve a tagállami versenyhatóságok az adott ügyben tájékoztassák a bíróságokat a perekben állított jogsértések versenyjogi megítéléséről. Ennek egyik eszköze az amicus curiae intézménye, amelyet 2003-ban vezettek be az uniós versenyjogba.
Dolgozatomban az amicus curiae intézményének a versenyjogi szerepét igyekszem bemutatni, tekintettel a magánjogi jogérvényesítésre. Írásom három részből áll: elsőként magának az amicus curiae-nek a fogalmát járom körbe, tekintettel a fogalom angolszász eredetére; itt kitérek az amicus curiae levél alkalmazására az Egyesült Államokban. A második részben azt vizsgálom meg, hogy az amicus curiae levél mint egyfajta "legal transplant" hogyan illeszkedik az uniós jogba, továbbá bemutatom az Európai Bizottság szerepét, illetve a jogintézménnyel kapcsolatos eseteket az Európai Unió Bírósága előtt. A harmadik részben azt elemzem, milyen problémák vetődhetnek fel az uniós szabályok nemzeti jogrendszerbe történő átemelésekor a magyar jog és a Gazdasági Versenyhivatal esetén, illetve áttekintem a GVH amicus curiae-gyakorlatát a magyar bíróságok előtt lezajlott kártérítési perekben.
A kutatásaim eredményeként megállapítható, hogy az amicus curiae amerikai és európai fogalma számos ponton különbözik egymástól. Ami pedig a magyar jogrendszerben való érvényesülést illeti, a dolgozatban több olyan eljárásjogi problémát is azonosítok, amelyek arra utalnak, hogy az amicus curiae intézménye a magyar jogba nem illeszkedik tökéletesen - így például ellentétes a iura novit curia elvével, illetve nem tisztázott a GVH eljárásjogi megítélése sem. A magyar versenyhatóság által ilyen szerepkörben ellátott ügyek száma mindezek mellett igen csekély.
Fogyasztóvédelmi és versenyjog
Bihari Erika
Jogász
Osztatlan, 5. félév
Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Hajnal Zsolt
adjunktus, DE ÁJK
A kollektív fogyasztói jogérvényesítés lehetőségei és kihívásai hazánkban és az Európai unióban
A dolgozat témája a kollektív fogyasztói jogérvényesítés lehetőségei és kihívásai hazánkban és az Európai Unióban. A dolgozat elődleges célja a magyarországi kollektív fogyasztói jogérvényesítési lehetőségek bemutatása. Ezzel kapcsolatban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a közérdekű perlési lehetőségek közül, melyek lehetnek azok, amik leginkább szolgálják a fogyasztói érdekek védelmét. A jelenleg alkalmazható kollektív jogérvényesítési mechanizmusok körébe tartozik Magyarországon a fogyasztóvédelmi törvény alapján indítható közérdekű kereset és igény, a Polgári Törvénykönyv alapján tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazása miatt megindítható közérdekű kereset, valamint a Magyar Nemzeti Bank közérdekű igényérvényesítése is. Jelentős a Gazdasági Versenyhivatal által a fogyasztók érdekében indítható igényper, valamint a Polgári Perrendtartásban szabályozott pertársaság. Ezek közül talán leginkább a Polgári Törvénykönyv eljárása mondható a leghatékonyabbnak. Azonban összességében megállapítható, hogy a magyar (illetve más tagállami) rendszer széttagolt és sajnos nem minden esetben hatékony az adott eljárás. Véleményem szerint fontos az, hogy a jogalkotó a rendszer eredményességét növelje és a fogyasztók széles körének érdekeinek védelmére még inkább alkalmas legyen. Fontos az, hogy a magyar szabályozás mellett vizsgáljuk más Európai Uniós ország modelljeit is. Úgy gondolom, a kutatás szempontjából ez azért szükséges, mert a magyar rendszer hordoz magában kisebb problémákat. A német modell vizsgálata során felfedeztem egy, az új Polgári Perrendtartás társult perlés jogintézményéhez hasonló eljárást, a Kapitalanleger-Musterverfahrensgesetz (KapMuG) jogintézményét. Ezzel kapcsolatban egy de lege ferenda javaslattal élnék a jogalkotó számára. A társult per alkalmas lehet kis közösségek, vagy éppen nagyobb, de egymással kapcsolatban lévő fogyasztók azonos igényeinek érvényesítésére azonban, olyan fogyasztók esetében, akik nincsenek egymással kapcsolatban, egy jól működő elektronikus pernyilvántartás (mint ahogy Németországban) nélkül, véleményem szerint az eljárás nem feltétlenül lesz eredményes.
- 30/31 -
Infokommunikációs jog
Kaskovits Melinda
Jogász
Osztatlan, 11. félév
Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Mezei Péter
egyetemi docens, SZTE ÁJK
Szerzői jog a digitális egységes piacon
A digitális egységes piac stratégia keretében napjainkban zajlik az európai uniós szerzői jog egy részének reformja.
A Bizottság 2016 szeptemberében két irányelv- és két rendelettervezetet publikált, amelyek előrevetítik az új szabályozást.
A dolgozat első fejezetében a hatályos uniós szerzői jogi rendszer rövid áttekintése után a reformfolyamat elindulásának okait és körülményeit vesszük górcső alá. Azt a megállapítást tesszük, hogy a szabályozás megérett a változtatásra a fokozódó harmonizációs igény és a digitális kor vívmányaival való összhang megteremtése jegyében.
A második fejezet célja, hogy összehasonlítsa a hatályos szabályozást és a napvilágot látott tervezetek tartalmát a Bizottság korábbi elképzeléseinek tükrében. Vizsgálja, hogy miként kíván eleget tenni a jogalkotó a XXI. század kihívásainak, illetve kritikai észrevételeket fogalmaz meg a reform irányával, tartalmával és előre látható gyakorlati megvalósulásával kapcsolatban. Alapvető következtetése, hogy a dokumentumok néhány, régóta égető probléma megoldását éppúgy megadják, mint ahogy elhamarkodottnak tűnő rendelkezéseket is tartalmaznak. Ugyan több, az induláskor fontosként kezelt kérdéskört is parlagon hagynak, a szerzői jog, mint iparág fontosságának felértékelődése kétségtelen, a szerzői jogi jogviszony minden szereplője érintett a változásokban.
A kutatási téma rendkívüli aktualitása miatt könnyen előfordulhatnak változások a kézirat lezárását követően, hiszen jelenleg is az irányelv- és rendelettervezetek véglegesítése és elfogadása zajlik.
Jog- és állambölcselet
Fábián Áron
Jogász
Osztatlan, 5. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
prof. dr. Fleck Zoltán
egyetemi tanár, ELTE ÁJK
A Nemzetek Szövetségének nagy kísérlete: A kisebbségi jogok védelme és a nemzetközi jog legitimitása a két világháború között
Dolgozatom célja, hogy a nemzetközi jog érvényesülésének és követésének egyes elméleti problémáit a két világháború közötti népszövetségi kisebbségvédelmi jog példáján keresztül mutassa be.
Témaválasztásomnak két oka volt: egyrészt mint az ENSZ és az emberi jogi rezsim elődje, ezen korszak a mai napig érezteti hatását. Másrészt pedig általános konklúziók levonására is alkalmas a téma a különböző jogi rendszerek legitimitásának kutatásához, mivel szemléletesen, élesen jelennek meg benne a nemzetközi jog hegemóniájával kapcsolatos problémák. Dolgozatom tehát elsősorban elméleti, jogbölcseleti, történeti síkon elhelyezett vizsgálati tárggyal. A kisebbségi jogi rezsim rövid bemutatása után áttekintem a nemzetközi jog természetével kapcsolatos jogelméleti álláspontokat.
Elsősorban Martti Koskenniemire és Herbert Hartra támaszkodva a nemzetközi jog utópia és apológia közé szorultságára építve mutatom be azon ontológiai problémát, amely a nemzetközi jogi érvelésekben óhatatlanul megjelenik. Rávilágítok, hogy a nemzetközi jog kötőerejének megalapozása milyen vitákat generált a két világháború közötti időszakban. Kutatásom során megvizsgáltam a magyar alkotmányos rendszert az első világháborút követően, aminek eredményeként az oktrojált alkotmány elméleti kategóriába soroltam a szerződéses kisebbségvédelmi intézkedéseket a magyar jogrendszerben.
Ennek a megközelítésnek a segítségével azt az elméleti kérdést kívántam vizsgálni, hogy miként tud hatékonyan fellépni a nemzetközi jog az egyes államokkal szemben. Erre a kérdésre válaszolva Joseph Raz legitimitáselméletét használtam fel, amelynek segítségével rámutatok, hogy a nemzetközi jog érvényesülése elsősorban azért volt korlátozott a vizsgált időszakban, mivel nem tudta az egyes országok cselekvési indokai helyébe saját cselekvési indokait állítani.
Esettanulmánynak használtam a numerus clausus törvény ellen különböző zsidó szervezetek által indított kisebbségi panaszt. Az ezen panaszeljárásokban alkalmazott érvelési struktúrákból egyértelműen kitűnik, hogy valóban nem volt megfelelő legitimitása a Népszövetségnek és a népszövetségi jogi rezsimnek. Dolgozatom tehát egy konkrét téma áttekintése kapcsán kívánt új, kritikai módszertannal választ keresni olyan általános jellegű elméleti jogi problémákra, amelyek a mai napig kérdéseket vetnek fel.
- 31/32 -
Közigazgatási jog I.
Ludányi Dávid
Közigazgatási
MA, 3. félév
Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kar
Témavezető:
dr. Hazafi Zoltán
egyetemi docens, NKE ÁKK
Közszolgálati rendszerek a konvergencia és az empirikus adatok összefüggésében
Tanulmányomban elsődlegesen a közszolgálati létszámadatok, valamint a korösszetételi arányok változásait és az ezek mögött rejlő okokat elemzem. Arra keresem a választ, hogy kimutatható-e bármiféle összefüggés a közszolgálati személyzeti rendszerek típusai és a létszám, a korösszetétel alakulása között. Találhatóak-e típusfüggő tendenciák, mint pl. az, hogy a nyitottabb közszolgálati rendszerű országokban kisebb a létszám vagy, hogy a zártabb közszolgálati rendszerek korösszetételi arányai valóban az idősebb generációk korosztályaiba mozdítják-e a személyállomány mérlegét. A kutatásom eredményei igenlő válaszról tanúskodnak legfőbb munkahipotézisemre.
Ennek vizsgálatához azonban nem elégséges az empirikus adatok egyszerű elemzése, szükséges egy értékelési keret kialakítása, amelynek segítségével az egyes közszolgálati személyzeti rendszerek sajátosságaik és differencia-specifikus elemeik szerint jellemezhetőek. Az elméleti szemléletet a hipotézisben foglalt fő kérdések társadalmi kontextusának megállapítása, a fogalomkészlet tisztázása, valamint a közszolgálati rendszerek alaptípusai közötti elhatárolás teszi indokolttá. Az utóbbi esetben a kiválasztás, az előmenetel, az illetményrendszer, és más meghatározó jelentőségű tényező felhasználása járul hozzá az értékelési keret legteljesebb kibontakoztatásához. Az elméleti kérdéskör körülhatárolása szükségszerűen megköveteli a fejlődéstörténeti szempontok és egyéb társadalmi, döntően azonban gazdasági alrendszerekkel és megfontolásokkal való összefüggések feltárását is.
Az értékeléshez hozzátartozik, hogy az egyes országok gyakorlatai, reformjai mennyire esnek egybe a nemzetközi trendekkel, milyen mértékben konvergálnak más országok folyamataival. A kiválasztott és a szakirodalmi szempontok szerint besorolt - OECD- és egyben EU - tagországok szolgálnak e gyakorlatok tanulmányozásának tárgyául. A dolgozatban a komparatív módszerek segítségével megállapítható Magyarország jelenlegi helyzete is személyállománya korszerűsítése tekintetében, feltérképezhető hogy hol tart a vizsgált országokkal való összefüggésben.
A dolgozat terjedelmi korlátai ugyan nem teszik lehetővé, hogy egy minden részletre kiterjedő elemzés jöjjön létre. Az alapvető kérdések megválaszolása azonban iránymutatásként szolgálhat az elkövetkezendő hazai közszolgálati fejlesztésekre, létszámgazdálkodásra és karriertervezésre vonatkozólag egyaránt, amely a téma aktualitását is megteremti.
Közigazgatási jog II.
Hohmann Balázs
Jogász
Osztatlan, 8. félév
Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Bencsik András
adjunktus, PTE ÁJK
A mediáció lehetőségei a közigazgatási hatósági eljárásban
A magyar közigazgatás, s azon belül a hatósági eljárásra vonatkozó szabályozás évtizedek óta koncepcionálisan egy határozott irányba mutat, célkitűzést követ: az ügyfélbarát közigazgatás megteremtését és fokozását. Az elmúlt időszakban emellett egyre hangsúlyosabbá vált a hatósági eljárás gyorsaságának és hatékonyságának növelése is, amely követelmények mára domináns hívószavaivá váltak a közigazgatás-tervezés legfontosabb stratégiai döntéseinek és dokumentumainak.
A jelen kutatás alapján készült pályamunka arra vállalkozik, hogy azonosítsa és elemezze a hatósági eljárás rendszerébe illeszthető olyan döntéshozatali módszereket, amelyek a hazai jogrendszert figyelembe véve, valamint a nemzetközi tapasztalatokat is alkalmazva jogszerű, a magyar jogi kultúrával összhangban álló, hatékonyan alkalmazható alternatív vitarendezési metódusokat is jelentenek egyben. E módszerek hozzájárulhatnak a közigazgatási hatósági eljárás alapvető céljainak mind teljesebb megvalósítása mellett a hatósági ügyben irányadó valós körülményekre, az ügyfelek és egyéb résztvevők szempontjaira és a köz érdekének egyensúlyára tekintettel levő hatósági döntések megalapozásához.
A dolgozat kiemelten foglalkozik a mediáció és a hatósági eljárással összefüggő közvetítés elméleti aspektusaival és gyakorlatával, ezeknek a hatályos és a napjainkban megújuló általános hatósági eljárásjogban való leképeződésével, így a jelenlegi szabályozást adó közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló (Ket.) és a jövőbeni általános közigazgatási rendtartásról szóló (Ákr.) törvény megoldásaival, azok összevetésével és elemzésével. A hatósági eljárásban tapasztalható mediáció dimenziónak újszerű elemzésével pedig az egyes jelenlegi és jövőbeli megoldások hatékonyságát, tulajdonságait és a hatósági eljárás tárgyát képező - a vizsgált tárgykörben számos esetben ellenérdekelt felek részvétele mellett zajló - ügy eldöntésében betöltött szerepét vizsgálja.
A dolgozatban közölt következtetések és javaslatok hozzájárulhatnak a hatósági közegben megvalósuló, alternatív döntéshozatali metódusok elterjedéséhez és szerepük helyes megítéléséhez.
- 32/33 -
Kriminalisztika
Molnár Nikoletta
Jogász
Osztatlan, 8. félév
Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Fenyvesi Csaba
egyetemi docens, PTE ÁJK
A kutatás kriminalisztikája - eljárásjogi kitekintéssel
Az elmúlt évtizedekben a technológia drasztikus fejlődésen ment át, nincs olyan eszköz környezetünkben, ami ne kapcsolódna a digitális technológiához. Ezt a bűnelkövetők is kihasználják, egyre fejlettebb technikai módszerekkel követnek el bűncselekményeket. E gondolatból indultam ki dolgozatomban, amelyben igyekszem választ adni arra, hogy az újonnan megjelenő bűncselekmények kívánnak-e új felderítési eszközöket, illetve hozott-e új módszertani ajánlásokat a technológia fejlődése. Emellett szükségesnek tartottam e téma emberi jogi szemszögből történő vizsgálatát is, hiszen nem hagyható figyelmen kívül, hogy a technológiai vívmányok gyors fejlődése hogyan is hatott életünkre, mennyiben érinti a kutatás módszertana emberi jogainkat, hol az a határ, amikor már a közérdek védelme nem élvez prioritást személyes jogainkkal szemben. Céljaim elérése érdekében vizsgáltam a magyar és az angol szakirodalmat, a kutatás intézményének jogtörténeti vonatkozásait, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatát. Dolgozatom első felében, miután egy rövid történeti áttekintés eredményeképpen megállapítottam a házkutatás szabályozásának időtállóságát, a kutatás módszertanára helyeztem a hangsúlyt. A hatályos szabályozást az EJEB ítélkezési gyakorlatával átszőve ismertetem, bemutatva, hogyan valósul meg a gyakorlatban e kényszerintézkedés kapcsán az emberi jogok, elsősorban a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog sérelmének orvoslása, külön hangsúlyt fektetve a szükségesség és arányosság problémakörére. Ezt követően a német alkotmánybíróság egy döntésében kifejtett véleményén keresztül részletezem a jogellenes házkutatás során talált bizonyítékok felhasználhatóságának, illetve e terület szabályozásának aggályait. Dolgozatom második felében képekkel illusztrálva mutatom be a kutatás modern, speciális eszközeit, nevezetesen az online házkutatást, a drónt, a talajradart, a testszkennert, vizsgálva azok szükségességét, szabályozását és az emberi jogokra gyakorolt hatását. Dolgozatom lezárásaként a kutatásom eredményeként kapott válaszokat összesítettem, valamint levontam következtetéseimet, kifejtettem álláspontomat, megállapításaimat.
Kriminológia
Garai Nikoletta
Kriminológia
MA, 3. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
prof. dr. Lévay Miklós
egyetemi tanár, ELTE ÁJK
A rongálás motivációs és szituatív tényezőinek kvalitatív vizsgálata fiatalkorúaknál
A rongálás a vagyon elleni bűncselekmények közé tartozik és ebben a kategóriában az összbűnözésről szóló statisztikák szerint az egyik leggyakoribb cselekmény a felnőttkorúak és fiatalkorúak körében is. Emellett komoly anyagi kárral és demoralizáló hatással is jár a közösség számára.
A racionális döntéselmélet szerint a bűncselekményeket a motiváció, döntéshozás és szituáció összjátékaként kell tekintenünk, nem pedig a pszichológiai és szociológiai determináló tényezők szempontjából egy "karrier részeként". A rongálást motiváló tényezők nem annyira egyértelműek a kívülállók számára, mint más vagyon elleni bűncselekményeknél, mivel objektív előnyökkel nem járnak. A motiváció-döntéshozásszituáció dinamikusan egymásra ható folyamatok, így fontos, hogy milyen környezet/szituáció "csalogatja elő" az e fajta magatartást, tehát mi határozza meg a személy-környezet negatív összeillését.
A rongálás motivációs és szituatív tényezőinek vizsgálatához a félig strukturált interjú módszerét alkalmaztam, mely a fenomenológiai megközelítésre épül. Az instrukciók indirektek voltak. A fenomenológia célja, hogy a jelenségeket úgy ismerjük meg, ahogyan azok az átélőnek megjelentek, és nem pedig előre konstruált kategóriákba való beillesztéssel. Természetesen a fenomenológiai megismerés merít a szakirodalomból és formálja is azt, ám vizsgálódási helyzetben a prekoncepciók felfüggesztődnek. Tehát a kutatás így nem a bizonyítás, hanem a felfedezés koncepcióját követte.
Az alanyok 14-18 év közötti, pártfogó felügyelet alatt álló, rongálást elkövető, fiatalkorúak voltak, az interjúhelyzet 30-60 percig tartott. A motivációk szerteágazóak a fiataloknál, ám minden esetben illeszkednek a környezethez/szituációhoz. Szinte mindenki megemlítette, hogy ha bizonyos környezeti/szituációs tényezők nem lettek volna, akkor valószínűleg nem követik el a rongálást, ám ezek a tényezők sem alkotnak homogén csoportot.
Tehát összességében kijelenthetjük, hogy a személyiség valóban nem elég a cselekmény létrejöttéhez, de ha a motivációkat az "előnyszerzésnél" mélyebben megvizsgáljuk, feltárhatjuk a régóta húzódó, komplex pszichológiai konfliktusokat, amik a serdülők életében elkerülhetetlenek, és ilyen-olyan módon valószínűleg felszínre kerülnek. Így megfontolandó, hogy valóban a tiltás és a kontroll a megfelelő kezelési eszköz-e, vagy ezen indulatok csatornázása.
- 33/34 -
Magyar- állam és jogtörténet I.
Sereg Péter
Jogász
Osztatlan, 7. félév
Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Koncz Ibolya Katalin
egyetemi docens, ME ÁJK
A Magyar Királyi Curia szervezeti átalakítása a dualizmus korszakában
A Magyar Királyi Curia szervezeti felépítése gyökeres változáson ment keresztül a kiegyezést követő évtizedek során. A Királyi Curia húsz éves kényszerszünet után, 1861-ben került újból felállításra, a régi szervezeti felépítés szerint. Ismét beszélhetünk Hétszemélyes tábláról, Királyi tábláról, és Váltó-feltörvényszékről.
A dualizmus korszakának jogászrétege, jogtudósai és politikusai felismerték más országokhoz viszonyítva ezen állapot elmaradottságát, ezért megkezdték a Királyi Curia szervezeti átalakítását. Ennek következtében az országgyűlés Képviselőháza és Főrendiháza egyaránt amellett foglalt állást, hogy egy új szervezeti rendszerben működő Királyi Curia szükségeltetik az ország legfelsőbb bírói szintjére.
Az országgyűlésben kialakított álláspontok törvényi keretek között történt lefektetésére 1868-ban került sor, amikor az új polgári perrendtartási törvényben a jogalkotó a Magyar Királyi Curiát két osztályra, Semmítőszékre és Legfőbb Ítélőszékre osztotta, azzal az igénnyel, hogy külön bírói testület járjon el anyagi jogi és külön az eljárásjogi jogorvoslati kérdésekben. Az elkövetkezendő évek jogalkalmazásában azonban megmutatkozott, hogy az anyagi jogi és eljárásjogi tartalmú fellebbezések ilyen éles elkülönítése a gyakorlatban nem jelent egyszerűsítést, valamint a további jogfejlődést is hátráltatja. Az 1881. évi LIX. törvénycikk megszüntette a Magyar Királyi Curia szervezeti megosztottságát, és - annak megalakulását követő százötven évvel később - létrejött az egységes hazai legfelsőbb bírói fórum.
A szervezeti felépítés tekintetében 1881-ben egy olyan stabil alap született meg, amelyre szilárdan építkezhettek az elkövetkezendő évek polgári eljárást szabályozó jogalkotási termékei. Összességében elmondható, hogy hazánk történelmében, a dualizmus időszakában, olyan törvények születtek, amelyek biztosították a Magyar Királyi Curia, mint független, önálló legfelsőbb bírói fórum működését mind a vizsgált, mind pedig az elkövetkezendő korszakokban egyaránt.
Magyar- állam és jogtörténet II.
Krusóczki Bence
Jogász
Osztatlan, 5. félév
Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezetők:
prof. dr. Homoki-Nagy Mária
egyetemi tanár, SZTE ÁJK,
dr. Varga Norbert
egyetemi docens, SZTE ÁJK
A tisztességtelen verseny a Szegedi Királyi Ítélőtábla joggyakorlatában
A tisztességtelen verseny jelenleg a gazdasági jog egy ágazatát, a versenyjogot képző terület, amely a gazdasági verseny védelmével, illetve a fogyasztók megkárosításának megakadályozásával kapcsolatos szabályokat tartalmaz. Régen azonban ilyen differenciálódás nem volt, ahogy a korszak nagyipari államai közül Anglia, Franciaország, Belgium vagy Olaszország, úgy a magyar szabályozás is az általános magánjog keretén belül nyújtott oltalmat a tisztességtelen verseny ellen. A tisztán magánjogi szabályozás azonban hazánkban nem bizonyult elegendőnek, így egy külön speciális rendelkezés született a tisztességtelen versenycselekmények leküzdésére. Kutatásom elsődleges célja a bírói gyakorlat vizsgálatán keresztül kideríteni, hogy e rendelkezés elérte-e a hozzá fűzött reményeket.
A Szegedi Királyi Ítélőtábla tisztességtelen versenyre vonatkozó joganyagának feldolgozását követően megállapítható, hogy az 1923. évi V. tc. mindenképp elérte ama célját, hogy hathatós oltalmat nyújtson a tisztességtelen versenycselekmények megnyilvánulásai ellen. A dolgozatban bemutatásra kerülő jogesetek alapján látható, hogy a versenytársak éltek a törvény adta védelemmel és a legtöbb esetben ez sikeresnek is bizonyult.
- 34/35 -
Munkajog és szociális jog
Gyürü Laura
Jogász
Osztatlan, 9. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Hoffman István
egyetemi docens, ELTE ÁJK
Kezeld a hasonlót hasonlóan, a különbözőt különbözőképpen! - a fogyatékosság különböző megközelítései
Dolgozatomban a fogyatékosság hazai, illetve nemzetközi jogi szabályozásban megjelenő, különböző megközelítéseivel foglalkozom. Kutatásom során azt a kérdést vizsgáltam, hogy létezhet-e egységes fogalom a "fogyatékosságra". A pályamunka fő motívuma az egyes jogi dokumentumok, jogszabályok alapján a paradigmák változásának bemutatása. A modern rendszerekben a fogyatékosság felfogása alapvetően három modell köré épül: az orvosi modell, a szociális modell és az emberi jogias modell. A későbbiekben ezek részletes meghatározását röviden mutatja be a munkám.
A dolgozatom első részében a fogyatékosság fogalmának történeti megközelítéseit vázolom fel, amelynek bemutatásával az a célom, hogy átfogó összegzést nyújtsak arról, hogyan változott a fogyatékosság kérdéséhez való hozzáállás a különböző történelmi korokban. A történelmi szemlélet hatott a jogi fogalmakra, és jelentős átalakulást eredményezett a fogyatékosságpolitikában.
Ezt követően a fogyatékosság nemzetközi jogi definícióival foglalkozom. Míg az első globális egyezmény, a társadalmi modell jegyében született CRPD volt - amely nagy hatást gyakorolt a fogyatékosságpolitikára - addig európai szinten a legtöbb jogi dokumentum csupán a diszkrimináció tilalmát fogalmazza meg. Általánosságban elmondható, hogy mind nemzetközi, mind európai szinten paradigmaváltás történt, hiszen az orvosi modell elemeivel szemben már a társadalmi paradigma jellemzői vannak túlsúlyban.
A vizsgálat hangsúlyos része a Fot. fogyatékosság fogalmának, valamint rendszerének bemutatása, továbbá a fogyatékosság fogalma mellett a különböző jogterületeken kialakult számos más definíció elemzése. Elmondható, hogy a magyar szociális jogban vegyes megközelítés alakult ki a fogyatékossággal kapcsolatban, amelyben több paradigma jelenik meg, azonban a károsodásközpontú szemlélet szerepe még mindig kiemelkedő.
A dolgozatom végén említésre kerülnek egyes nyugati országok fogyatékosság modelljei is. Többek között az USA-ban lezajlott jogfejlődés, amely döntően befolyásolta az európai és nemzetközi gondolkodásmódot.
A kutatás során alapvetően a jogtudomány eszközrendszerére támaszkodtam, azaz a jogi szabályozásban vizsgáltam meg az egyes modellek megjelenését és érvényesülését. A dolgozatomban arra a következtetésre jutottam, hogy a fogyatékosság fogalmának értelmezésében megkezdődött paradigmaváltás napjainkban is zajlik.
Munkajog
Petri Dávid
Jogász
Osztatlan, 9. félév
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar
Témavezető:
dr. Kártyás Gábor
adjunktus, PPKE JÁK
Nem mondhatom el senkinek, elmondjam hát mindenkinek? - avagy a munkahelyi szexuális zaklatás megítélése Magyarországon és az Európai Unióban
"Nem mondhatom el senkinek" - Karinthy Frigyes Előszó című versének kezdő sora elkeseredetten törhet fel egy munkahelyi szexuális zaklatást ért munkavállalóból a szégyenérzet, az önvádolás, valamint a társadalmi megítélés miatt. Még a laikusok számára is - akik nem éltek át szexuális inzultust - nyilvánvaló az a hátrányos hozzáállás, amellyel az érintetteket illetik. Ez az egyik oka annak, hogy kevés az áldozatok jogérvényesítése.
A másik ok a szexuális zaklatás, mint fogalom explicit implementációjának hiánya, ugyanis a magyar törvényhozás egyelőre nem ültette át a 2006/54/EK irányelvnek megfelelő fogalmat a hazai jogrendbe. Ez a dolgozat a szexuális zaklatás munkaviszonnyal kapcsolatos összefüggéseit vizsgálja, így annak büntetőjogi oldalával nem foglalkozik.
Munkámban először összehasonlítottam a különböző EU-tagállamok idevonatkozó törvényi definícióit, így pl.: a brit, a német, a lengyel, valamint a magyar fogalmakat. Az előbb felsorolt államok - Magyarország kivételével - mind elkülönült szakaszban deklarálják a szexuális zaklatás fogalmát. A magyar Ebktv. azonban csupán a zaklatás fogalmát határozza meg úgy, hogy az magában foglalja a szexuális zaklatás fogalmát is. A szexuális zaklatásnak feltétele a nemkívánatosság, valamint a kapcsolat a zaklató által kifejtett cselekmény és az áldozat valamely védett tulajdonság között. A munkáltató felelőssége megelőzni és megakadályozni a zaklató nemkívánatos szexuális magatartását a munkavégzés helyén, ugyanis minden esetben ellene nyújtanak be keresetet. Ez akkor is fennáll, ha a zaklató nem a munkáltató, hanem egy másik munkatárs. Végezetül a zaklató cselekménye lehet szándékos és szándék nélküli is, függetlenül az elkövetési (verbális, nem verbális és fizikai módú) formáktól.
A dolgozatot a "Közösen a jövő munkahelyeiért" Alapítvány egyszeri ösztöndíjban részesítette.
- 35/36 -
Nemzetközi jog
Bazánth Barbara
Jogász
Osztatlan, 7. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Mordivoglia Clio
Jogász
Osztatlan, 9. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Kajtár Gábor
adjunktus, ELTE ÁJK
Utolsó csepp a pohárban - avagy a határon átnyúló víztartó rétegek nemzetközi jogi helyzete
A dolgozat célja, hogy bemutassa a nemzetközi jog jelenlegi állását a határon átnyúló víztartó rétegek (aquifer) felhasználásával kapcsolatban. Földünk ivóvízkészletének 95%-a felszín alatti vízrétegekben van elzárva, ezért a jövő ivóvíz-gazdálkodásának központi kérdése, hogy ezeket az államok milyen módon használhatják fel a nemzetközi jog szabályainak megfelelően. Itt elsősorban az észszerű és méltányos hasznosítás (reasonable and equitable utilization) és az alapvető emberi jogok védelme áll egymással szemben, ugyanis ezek ellentétes kötelezettségeket rónak az államokra, amely konfliktushoz vezethet az ivóvízkészletek felhasználásakor. A dolgozat a világ három, határon átnyúló víztartó rétegének vizsgálatán keresztül mutatja be, hogy milyen konfliktusok keletkezhetnek az államok között, valamint, hogy milyen kötelezettségeknek kell megfelelniük az államoknak és milyen magatartással járnak el helyesen. A dolgozat eredményeképpen kiderül, hogy a nemzetközi jogban az államok szuverenitása vagy az államok közötti együttműködés elve érvényesül-e jobban. A dolgozat választ ad arra, hogy a nemzetközi jog alkalmas-e ilyen jelentőségű problémák kezelésére, és ha igen, akkor milyen választ ad a világ vízgazdálkodásának problémájára.
Nemzetközi magánjog
Hajdu Gábor
Jogász
Osztatlan, 9. félév
Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Víg Zoltán
adjunktus, SZTE ÁJK
CETA: a külföldi befektetők carte blanche-ja?
A dolgozat a CETA szabadkereskedelmi egyezmény befektetésvédelmi újításait kutatja, különös tekintettel azok potenciális hatásaira, illetve hiányosságaira. Szerkezetileg három részre bontja a szerző a témát, először történeti szempontból vizsgálja a szerződő felek befektetésvédelmi szabályait, majd az egyezmény befektetésvédelmi részét mutatja be, különös hangsúlyt fektetve a CETA által bevezetett új befektetésvédelmi eljárás részletezésére. Harmadik témaként a dolgozat megvizsgálja az egyezmény befektetésvédelmi részének textuális problémáit, illetve az ezek által okozott potenciális társadalmi, gazdasági hatásokat. A szerző által kiemelt két legjelentősebb probléma az úgynevezett "regulatory chill", és a befektető fogalom általánosságából eredő "trójai faló" probléma. A szerző arra a következtetésre jut a dolgozatban, hogy ezeket a problémákat lehetséges orvosolni az egyezmény szövegében tett korrekciók segítségével, és a dolgozat végső részében konkrét javaslatokat is tesz ilyen korrekciókra.
- 36/37 -
Pénzügyi jog
Pszilosz Regina
Állam- és Jogtudományi Kar, nappali
Osztatlan, 9. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Kecső Gábor
adjunktus, ELTE ÁJK
Káros adóverseny elleni küzdelem az OECD és az EU égisze alatt
Dolgozatom középpontjában az OECD égisze alatt megalkotott BEPS 5 áll, amelynek hatására módosításra került a magyar Tao. immateriális javakhoz kapcsolódó adókedvezményekre vonatkozó szabályozása 2016. július 16-ai hatálybalépéssel. Ennek jelentőségét az adja, hogy a jogdíjakkal kapcsolatos eddigi adóstruktúrák átalakítása fog bekövetkezni az OECD és az EU tagállamaiban, illetve Magyarország a módosítás következtében már nem minősül adóparadicsomnak.
A probléma abban gyökerezik, hogy az eddig érvényesített adóstruktúrák esetében a társaságok ugyanazt a kedvezményt több helyen is felhasználták, illetve nem ott használták fel, ahol a kutatást ténylegesen folytatták. Ahhoz azonban, hogy e problémák kezelését megértsük, szükséges vizsgálni a káros adóversennyel kapcsolatos ismereteket az OECD-ben és az EU-ban egyaránt, illetve a két szabályozási kör lehetséges összeütközéseit.
A BEPS 5 egy úgynevezett nexus képlet alkalmazásával az érvényesíthető kedvezmény mértékének országok közötti megosztását szolgálja abban az esetben, amikor egy immateriális eszköz kifejlesztése több államhoz kapcsolódik. Az adózó innentől kezdve csak ott és olyan arányban érvényesíthet adókedvezményt az eszköz vonatkozásában, amilyen arányban saját K+F költségei felmerültek. Kiemelendő továbbá, hogy immár csak az ipari szektor adóösztönzőkkel való támogatására van lehetőség (szabadalmak, szoftverek, gyógyszertermékek), a kereskedelmi szektor (pl. védjegy) kapcsán adókedvezmény a továbbiakban nem nyújtható.
Dolgozatomban arra a következtetésre jutok, hogy a legfőbb rés, amelyet a vállalatok kihasználhatnak az új szabályozásban, a telephelyek kezelése lesz, hiszen egy adott vállalkozás telephelyénél felmerült költségek a vállalkozásnál érvényesíthető kedvezmény mértékét nem csökkentik.
Az azonban biztos, hogy a vállalatok nem folytathatják tovább az eddig elterjedt gyakorlatot, amely szerint az immateriális eszközöket több országba, mindig a legkedvezőbb helyre apportálták, illetve ugyanazt a kedvezményt több helyen is érvényesítették.
Fontos kiemelni végül, hogy a vállalatoknak ezentúl lehetősége van arra, hogy egy termékbe vagy szolgáltatásba beépült IP után is érvényesítsen adókedvezményt. Ez pedig azzal járhat, hogy az ilyen vállalatok áthelyezik székhelyüket akár Magyarországra, ahol jelentős adóalap-csökkentő tételeket számolhatnak el, amellyel így "papírcégek" helyett tényleges gazdasági tevékenység kerülne hazánkba.
Polgári eljárásjog
Kiss Attila
Jogász
Osztatlan, 9. félév
Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Pribula László
egyetemi docens, DE ÁJK
A perkoncentráció biztosítékai az új Polgári perrendtartásban
Az új Polgári perrendtartás kodifikációja során kitűzött legfőbb cél a perhatékonyság rendszerszintű megvalósítása. Erre a legalkalmasabb eszköz a jogalkotó szerint a perkoncentráció, amelynek három alappillére a három új alapelv (a perkoncentráció elve, a felek eljárástámogatási kötelezettsége és a bíróság közrehatási tevékenysége), valamint a per koncentrálását a perstruktúra két szakaszra (perfelvételi szak és érdemi tárgyalási szak) történő felosztása valósítja meg. Ebből kifolyólag kutatásom során arra kerestem a választ, hogy ezek a per koncentrálását biztosító elemek önmagukban és összességükben alkalmasak-e a polgári perek hatékonyabbá tételére.
A válasz keresése során elemeztem az új alapelveket, valamint vertikális komparatív módszerrel megvizsgáltam a tárgyalási rendszerek perjogtörténeti előzményeit, tehát az 1911:I. tc.-ben alkalmazott osztott és vegyes perszerkezetet, valamint a hatályos 1952. évi III. törvényben használatos egységes perstruktúrát. Széles körű horizontális jog-összehasonlítás során megvizsgáltam, hogy a germán jogrendszerek (Németország, Ausztria és Svájc) és a kelet-közép-európai jogrendszerek (Románia, Lengyelország, Szlovénia és Csehország) hogyan valósítják meg a per koncentrálását. Az összehasonlítás nem önmagáért való, ugyanis ennek segítségével kívánok rávilágítani a nemzetközi trendekre, a magyar joggal fennálló párhuzamokra, a követendő mintákra, valamint az elkerülendő hibás megoldásokra is. Mindemellett a polgári perjog szűken értelmezett keretei közül kissé kitörve rámutatok arra az összefüggésre, hogy hogyan is függ össze az új Ptk. által felvázolt gondos, előrelátó és az ügyeiben felelősen eljáró ember képe az új Pp. szigorú preklúziós szabályozásával.
Álláspontom szerint helyesen döntött a jogalkotó azzal, hogy német mintára kívánja bevezetni a magyar perjogba a perkoncentrációt megvalósító osztott perszerkezetet, azonban úgy gondolom, hogy néhány ponton megtorpanhat a pervitel gyorsasága, és olykor a szabályozás céljával ellentétes módon perelhúzásra ad lehetőséget. Viszont véleményem szerint összességében alkalmasak az új koncentrációs elemek a perek hatékonyabbá tételére. Azonban erre a végső választ mindenképpen az új kódex alapján kialakuló bírósági gyakorlat fogja megadni.
- 37/38 -
Polgári jog I.
Szél Dániel
Jogász szak
Osztatlan, 7. félév
Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
prof. dr. Görög Márta
egyetemi tanár, SZTE ÁJK
A posthumus jogvédelem új kérdései: Az elhunytak és hozzátartozóik személyiségi jogi védelme a gyülekezési jog viszonyrendszerében
A dolgozatban bemutatásra kerül, milyen lényegesebb változásokat hozott a kegyeleti jog szabályozása terén a 2014. március 15. napjával hatályba lépett Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.), s mindezt annak szándékával, hogy segítse alátámasztását, esetleges cáfolatát a dolgozat alaphipotézisének, miszerint a kegyeleti jog és a gyülekezési jog konfliktusa feloldatlan a jelenlegi szabályozási környezetben.
A téma aktualitását - többek között - az adja, hogy 2016-ban az Alkotmánybíróságnak a gyülekezési jogi törvényt érintő, mulasztásos alaptörvény-ellenes helyzetet megállapító határozata nyomán a gyülekezési jog hazai szabályozásának megújítását vetette fel.
A fentebb említett alaphipotézis alátámasztására az irányadó egyesült államokbeli és német jogesetek, a vonatkozó külföldi szabályozás, valamint ezeknek a magyar gyülekezési jogi törvénnyel való összevetése révén összehasonlító jogi eszközök segítségével vizsgáljuk a felmerült problémákat.
Empirikus és dogmatikus elemzések útján közelítjük meg a téma számos kérdését. A vizsgálatok során kitérünk a Ptk. hozta változásokra, megvizsgáljuk a kegyeleti jog terjedelmét alanyi és időbeli oldalról is. Szemrevételezzük az emberi méltóság témánkhoz kapcsolódó oldalát, a gyülekezés helyét, idejét, a korlátozások, vagy éppen tilalmak szükségességét és arányosságát.
Az így levont tapasztalatokból végső következtetésként az említett vizsgálati módszerek által hozott eredményekből egy, a külföldi trendek és hazai sajátosságok figyelembevételén alapuló alternatív szabályozást javasolunk a dolgozatban. Meghatározzuk benne azokat a helyszíneket, fizikai és időbeli korlátokat, valamint a főszabály alóli kivételeket, amelyek útján az elhunytak és hozzátartozóik személyiségi jogi védelmét a gyülekezési jog viszonyrendszerében jogilag megfelelően megvalósíthatónak tartjuk.
Polgári jog II.
Gubicz Flóra Anna
Jogász
Osztatlan, 10. félév
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar
Témavezető:
dr. Pogácsás Anett
tudományos segédmunkatárs, PPKE JÁK
Művészeti ág a szerzői jog peremén
A fényképek szerzői jogi védelme a digitális korban
1908-ban Kenedi Géza a következőket mondta a fotóművészetről, és ez által a fotóművészeti alkotásokról is: "a kivételes védelem pajzsa alatt e műiparág valóban előkelő szabad művészetté és a műveltség hatalmas terjesztőjévé lett, pedig fejlődése még ezen túl is sokat ígér. Ez az oka, hogy az újabb törvényhozások nagyobb védelmet biztosítanak neki."
A Berni Unió tagállamai részéről több mint harminc év kellett ahhoz, hogy a fényképek nemzetközileg is elismert szerzői jogi védelemhez jussanak hozzá, 1948-ban. Az azóta eltelt időszakban ezen védelem köre jócskán kiterjedt, így napjainkra már kivétel nélkül, minden természetes személy által készített kép védelmet élvez.
Ez a védelem már jócskán túlmutat Kenedi jóslatán, hiszen az elmúlt évtizedben a fényképezés mindennapjaink részévé vált. Ma már nem olyan bonyolult elkészíteni egy képet, és nem is kell feltétlenül szakértelem ahhoz, hogy egy igen jó minőségű fényképet készítsünk. Ennek köszönhetően a szerzői jog által védett képek száma napról napra nő, azonban ezzel együtt a védelem iránti igény csökken.
Nem túlzás, hogy a jelenlegi szerzői jogi védelem túlzott védelmet nyújt a fényképek azon szerzői számára, akik igazából nem kívánnak élni e védelemmel, mindazonáltal azt a tényt sem szabad elhanyagolni, hogy e mellett bár a védelem adott, azonban mégsem megfelelő, mert nem képes kordában tartani a jogszerűtlen felhasználások garmadáját.
Jelen dolgozat célja a fényképek jelenlegi szerzői jogi védelmével kapcsolatos problémák ismertetése mellett a fentebb vázolt ellentmondás feloldása, valamint a megoldási lehetőségek ismertetése.
- 38/39 -
Polgári jog III.
Varga Yvett
Jogász
Osztatlan, 7. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
prof. dr. Menyhárd Attila
egyetemi tanár, ELTE ÁJK
A közigazgatási szerződés jelene és jövője
A közigazgatási szerződések polgári jogi karakteréről kevés szó esik Magyarországon, holott e szerződésekre jogszabály speciális vagy a felek eltérő rendelkezésének hiányában a Ptk. szabályait kell alkalmazni. A közigazgatási szerződés mint közjogi szervezési eszköz ugyanakkor jelentős hazai szakirodalmat mondhat magáénak, jóllehet sem egységes terminológia, sem egységes fogalomkezelés nem jellemzi e kutatási területet.
E nem titkolt hiányosságot a jogalkotó eljárásjogi reformmal kívánja orvosolni: ha a közigazgatási szerződésekkel kapcsolatos jogviták a közigazgatási perrendtartás hatálya alá kerülnének, lehetőség nyílna a kapcsolódó dogmatika fejlődésére - olvasható az új közigazgatási perrendtartás koncepciójában.
Jelen dolgozat a közigazgatási szerződéseket mint polgári jogi szerződéseket elemzi, és amellett érvel, hogy a fenti változtatás nemkívánatos jellegű. Olyan anyagi jogi előkérdéssel állunk szemben a közigazgatási szerződésekkel kapcsolatban, amelyet az eljárásjog nem képes megválaszolni.
Az anyagi jogi előkérdés ugyanis az, hol húzódik a polgári jog és a közigazgatási jog határa, azaz mi minősül mellérendelt és egyenjogú jogalanyok vagyoni és személyi viszonyának. Közigazgatásról szólva pedig megkerülhetetlen a kérdés: hol helyezkedik el ebben a koordinátarendszerben az állam. Kívánatos-e, hogy az állam kivonja magát az egyenlőknek tételezett felekre szabott eljárási rezsim, a polgári per alól, és a nem tisztán polgári jogi megállapodásokat, ugyanakkor nem is hatósági határozatokat "elközjogiasítsa"? E kérdések megválaszolása áll a dolgozat vizsgálódásának középpontjában, előrebocsátva, hogy a szerző álláspontja szerint a XXI. században a közérdek megerősített védelme éppen a szerződési jog intézményrendszerében és az ahhoz kapcsolt polgári perben, és nem annak ellenében keresendő.
Polgári jog IV.
Kovács Dóra
Jogász
Osztatlan, 9. félév
Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezetők:
dr. Barta Judit
egyetemi docens, ME ÁJK,
Ujváriné dr. Antal Edit
c. egyetemi docens, ME ÁJK
A jogi személy magánjogi felelőssége és annak áttörése
"Magánjogi tekintetben pedig főnyomatékkal bírván azon momentum: ..., milyen legyen a társtagok egymáshozi meg a közönség irányábani kötelmi s szerződési viszonya; vajjon a korlátlan vagy a korlátolt szavatosság, továbbá a külön vagy egyetemleges kötelezettség elve szerint rendeztessék-e a tagok jogállása kifelé és maga a társulat irányában."
Kautz Gyula: A Társulási Intézmények a nemzetgazdaságban
A jogi személy különböző fogalmai erőteljes absztrakció eredményei és az eszmetörténetben valószínűleg éppen azért nincs máig érvényes egyértelmű megfogalmazás, mert az emberi gondolkodástól viszonylag idegen az, hogy fizikailag nem létező, így nem is látható, nem is tapintható, ezáltal tehát nehezen meghatározható "valamit" "valakivé" avassunk, ráadásul számára lehetővé tegyük jogok szerzését, illetve kötelezettségek viselését.
A 2014. március 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyvünk a jogi személy konkrét fogalmát nem határozza meg, de azokat a minimális követelményeket megnevezi, melyek által egy szervezet jogi személlyé válik. A gazdasági társaságok önálló jogalanyiságának egyik legfőbb ismérve az önálló vagyon, amely a társaságot alapító személyektől származik. Ezzel a saját, önálló vagyonnal köteles a jogi személy kötelezettségeiért helytállni és főszabályként a jogi személy tagjai és alapítója a jogi személy tartozásaiért nem felelnek. E főszabály alól azonban van kivétel.
A tagi felelősség kérdése egy kiemelkedően fontos része a társasági jognak. A Ptk. pontosan szabályozza a tag és a társaság közötti jogviszonyt, azonban a társaság által ki nem elégített kötelezettségekért harmadik személyek felé fennálló helytállás tekintetében szűkszavúan fogalmaz. Az új Ptk. keretjellegű szabályozása mindösszesen egy paragrafusban rendelkezik a felelősségátvitel jogintézményéről. De vajon ez az egyetlen szakasz alkalmas arra, hogy a jogintézmény célját megvalósítsa?
Dolgozatommal célom, hogy egy átfogó, komplex képet alkossak a tagi felelősségről a külső jogviszonyok tekintetében. A kérdéskör összetettsége indikálja, hogy azt ne csak a Ptk. rendelkezése alapján vizsgáljam, hanem a Ctv. és Cstv. felől is szemléljem.
- 39/40 -
Római jog
Deák Péter
Jogász
Osztatlan, 9. félév
Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Témavezető:
dr. Siklósi Iván
adjunktus, ELTE ÁJK
Az actio rerum amotarum problematikája a római jogban
Köztudomású, hogy a római jogban a házastárs sérelmére elkövetett lopás esetén speciális kereset, az actio rerum amotarum volt igénybe vehető a tolvaj házastárs ellen, habár annak szabályai már korántsem ennyire közismertek. Dolgozatomban ezért a kereset anyagi és eljárási jogi szabályainak bemutatását, s egyes sajátos jellemzőinek részletesebb elemzését tűztem ki célul, rámutatva, hogy az egyszerű definíció ellenére, valójában mennyire összetett esetet igyekezett rendezni a fenti actio. Ezen kívül kísérletet teszek a kereset történeti szempontú vizsgálatára is, tehát annak meghatározására, honnan származhat az actio rerum amotarum, mi lehetett az oka annak, hogy az első látásra a lopás egy speciális tényállásának megfelelő helyzetre egy egyedi keresetet hoztak létre. Mivel e keresettel legutóbb ANDREAS WACKE, német romanista foglalkozott részletesen, még 1963-ban megjelent doktori disszertációjában (amelyben elsősorban arra kereste a választ, a szóban forgó actio vajon reiperszekutórius vagy pönális jellegű kereset volt-e), s azóta sem született ilyen alapos munka a témakörben, kiindulási alapom WACKE "Actio rerum amotarum" c. műve. Ennek megfelelően tekintem át, milyen reakciók láttak napvilágot munkájára, milyen újabb kutatási eredmények születtek (egyáltalán, születtek-e) a témában, s hogy mit lehet még hozzátenni meglátásaihoz, vagy éppenséggel mit lehet azokkal szemben megfogalmazni. Tekintettel arra, hogy WACKE munkája már több mint fél évszázaddal előtt keletkezett, így a kortárs hazai és külföldi római jogi tankönyvirodalom néhány példáját is felhasználom a status quaestionis bemutatása érdekében, úgy vélem ugyanis, a tankönyvi műfaj szükségképpen tömör fogalmazása révén ezekben a munkákban érhető tetten legjobban a fenti actio modernkori meghatározása. Amely, mint az dolgozatomból remélhetőleg kitűnik, sajnos közel sem mindig történik forrásszerűen, ezért további célom, hogy e pontatlanságokra felhívjam a figyelmet, ezzel is rámutatva az actio rerum amotarum mindeddig kevésbé vizsgált problematikájára. ■