A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény II. fejezetének a 7. pontja tartalmazza az adásvételi szerződések hatósági jóváhagyási eljárását. A hatósági jóváhagyási eljárást gyakorlatilag négy jól elkülöníthető szakaszra lehet bontani. A kifüggesztéses, az érvényességi és hatályosulási vizsgálati, a földbizottsági, valamint a jóváhagyás megadásának/megtagadásának szakasza. A cikk a földbizottságokat is közvetlenül/közvetve is érintő alkotmánybírósági döntésekkel és az eljárás során felmerülő és megoldásra váró problémákkal, valamint a földbizottsági szakasz részletes bemutatásával foglalkozik.
Az érvényességi és hatályosulási vizsgálati szakasz után a mezőgazdasági igazgatási szerv - amennyiben nem tagadja meg a jóváhagyást - a rendelkezésére álló okiratok és az általa készített jegyzék másolatának megküldésével haladéktalanul megkeresi a helyi földbizottságot az állásfoglalásának beszerzése céljából, és ezzel megkezdődik a jóváhagyási eljárás földbizottsági szakasza.
Az Országgyűlés 2013. december 2-i ülésnapján fogadta el a földforgalmi törvény átmeneti szabályairól szóló 2013. évi CCXII. törvényét (továbbiakban: átmeneti törvény). Az átmeneti törvény 103. §-a 2013. május 1-jei hatállyal a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara hatáskörébe utalta a helyi földbizottságok felállítását a föld tulajdonjoga megszerzésének a hatósági jóváhagyása iránti eljárásban. A jogalkotó eredeti szándéka szerint a helyi földbizottságok feladatait a helyi Önkormányzatoknak kellett volna ellátnia.
A már korábbiakban említett jogszabály Magyar Közlönyben történt megjelenésétől számított 4 hónapon belül a Kamara biztosította az eredetileg a helyi földbizottság feladatai ellátásához szükséges feltételeket, kialakításra került a földbizottságok eljárásrendje, ezáltal biztosítva a bizottságok jogszabályok szerinti zavartalan működését. A helyi földbizottsági feladatokat megyénként a Kamara megyei elnökségei látják el, melyek véleményüket az országosan mintegy 2800 településen működő települési agrárgazdasági bizottságok szakmai álláspontjának ismeretében alakítják ki.
A Kamara megyei elnökségei heti több alkalommal ülésezve a csaknem 13 500 tagot számláló helyi földbizottságok állásfoglalásainak figyelembevételével az elmúlt két év során több, mint 85 000 ügyben hozta meg állásfoglalását. Az ügyek mennyisége igen nagy terhet ró a települési agrárgazdasági bizottságaira, valamint a Kamara megyei elnökségeire. Fontosnak tartom azonban megemlíteni, hogy a törvény 15 napos határidőt ír elő az állásfoglalás megadására, és ezt a határidőt azonban csaknem minden esetben tartani tudták a megyei elnökségek.
Eddig megközelítőleg 1500 alkalommal a helyi földbizottság nemleges támogató állásfoglalást adott ki ami az összes ügyhöz mérten kevesebb mint 2%-a az ügyeknek.
Az elutasítások legjellemzőbb indokai az alábbiak voltak:
a) Elővásárlási jogát visszaélésszerűen gyakorolja,
b) életvitelszerű tartózkodás hiánya,
c) aránytalanul magas ár a helyben kialakult értékhez képest, vagy aránytalanul alacsony (előbbiek döntő többségében),
d) spekulatív/felhalmozási céllal történő vásárlás, tulajdonszerzési korlátozás megkerülése.
A föld tulajdonszerzésének jóváhagyási eljárása során keletkezett nem támogató állásfoglalások vele járó hozadéka volt, hogy az ügyfelek az állásfoglalással szemben kifogással éltek az önkormányzatok képviselő testületénél, illetve a kifogás elmulasztása esetén a Kormányhivatal elutasító határozata ellen a döntés bírósági felülvizsgálatát kezdeményezték.
A helyi földbizottságok állásfoglalására alapított önkormányzati határozatok bírósági felülvizsgálati eljárás során elengedhetetlenné vált a szabályok Alkotmánybíróság általi felülvizsgálata és értelmezése.
Az Alkotmánybíróságnak az alábbi kérdéseket kellett tisztáznia:
1. Földbizottság szerepe összeegyeztethető-e az Alaptörvény előírásaival?
2. A helyi földbizottság milyen eljárási szereplőnek minősül a jóváhagyási eljárás során?
3. Az ügyfelek értesítése megfelel-e a tisztességes eljárás elvének?
4. Van-e lehetőség a NAK állásfoglalásával szemben bírósági felülvizsgálatnak?
Az Alkotmánybíróság III/00278/2015. számú határozatában külön kiemeli, hogy a termőföld védelmében felállított testület nem számít újdonságnak, hiszen a 19. században is ismert fogalom volt a közbirtokossági közgyűlés ahol a birtokosok közgyűlése állapította meg a legelőrendtartást, a legeltetés, az állattenyésztés és az apaállattartás módozatait. A közbirtokossági közgyűlésnek joga volt a teendőket saját közegeire bízni, e célból alapszabályokat alkotni és külön tanácsot és végrehajtóközegeket választani. Ezt nevezték szervezett közbirtokosságnak
A fentiek tükrében a jogalkotó szándéka nem más, mint a termőföld védelme érdekében felállításra kerülő olyan bizottság létrehozása, ami a helyi gazdálkodói közösség érdekeit érvényesíti.
Az Alkotmánybíróság egyértelműen kimondta, hogy a helyi földbizottságok részvétele a jóváhagyási eljárásban nem ellentétes az Alaptörvény rendelkezéseivel.
- 17/18 -
Az Alkotmánybíróság határozata előtt egyes bíróságok a helyi földbizottság eljárását szakhatósági eljárásnak minősítették.
A Kamara álláspontja az, hogy eljárása nem minősül szakhatósági eljárásnak tekintettel arra, hogy nem kap hatósági ügy intézésére, jog, vagy kötelezettség megállapítására, adat igazolására, nyilvántartás vezetésére, vagy hatósági ellenőrzés végzésére irányuló közigazgatási hatósági hatáskört. A Kamara kizárólag csak a köztudomású tények és legjobb ismeretei alapján adja ki állásfoglalását.
A taláros testület így megerősítette a Kamara álláspontját, amikor egyértelműen kimondta, hogy a helyi földbizottság nem, mint szakhatóság adja ki állásfoglalását, hanem mint közvetett magánjogi érdekelt jár el. Ennek következményeként a Kamarának azokban az esetekben, ahol az önkormányzat határozatának Bíróság általi felülvizsgálatát kezdeményezik nem kötelező a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332. § (6) bekezdése szerinti perben állása. Ezzel egyidejűleg a kifogás elbírálása során a képviselő-testület eljárását hatósági eljárásnak minősítette.
Az Alkotmánybíróság III/00278/2015 számú határozatában a kérdés pontosabban úgy vetődött fel, hogy a jogszabály nem teszi kötelezővé, hogy az érintettek közvetlenül értesüljenek arról, hogy ügyük az eljárás azon szakaszába érkezett, ahol kifogással élhetnek a Kamara állásfoglalásával szemben.
A korábbi szabályozás ugyanis úgy szólt, hogy a Kamara állásfoglalását az önkormányzat hirdető táblájára kell kifüggeszteni, és az érintetteknek egy szűk 5 napos határidőt adott a jogorvoslat kifogás formájában történő benyújtására.
Az Alkotmánybíróság a fenti rendelkezést úgy módosította, hogy a jegyző a kifogás benyújtására jogosultak közül a név szerint ismertekkel közölje a földbizottság állásfoglalását és a kifogás benyújtására nyitva álló határidőt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
