Az új Ptk. megalkotása - még ha a szabályozási koncepció egyértelműen le is szögezi, hogy "az új Polgári Törvénykönyvnek egy szociális elemekkel átszőtt piacgazdaság magánjogi feltételeit kell megteremteni", és "a Kódexben elsősorban a vagyoni forgalom azon viszonyainak a jogi kereteit kell lefektetni, amelyekben a jogalanyok az egyenjogúság és a mellérendeltség rendszerében állnak szemben egymással" - a közjogi jogalkotás és jogalkalmazás jövője szempontjából is meghatározó, különösen a szervezetekre vonatkozó szabályozásban.
Mára már az is egyértelmű, hogy a Ptk. nem vállalhatja magára a közjogi jogalanyok akár részleges szabályozását sem1, de számos kérdésben (pl. jogi személyiség, köztulajdon tárgyai, köztulajdonnal való rendelkezés stb. ) a közjogi szabályozás mögöttes tartalmát, bizonyos mértékig alapját a Polgári Törvénykönyv adja meg. Ezért tartom szükségesnek a Ptk. közzétett ter-vezetének2 értékelését egy közjogász szemszögéből.
Ez az értékelés nem tárgyalhatja a Tervezet egészének a közjogi szervezetekkel összefüggő valamennyi kérdését. Így a vizsgálódás a jogi személyekről szóló szabályokra koncentrál. Ehhez kapcsolódva - és továbbra is szigorúan a közjog alanyai szempontjából - röviden kitérek a tulajdonjog köréből a köztulajdon szabályaira, valamint a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségről szóló részből a "közhatalom gyakorlása során okozott kárért és sérelemért" való felelősség rendelkezéseire.
A Tervezet a jogi személyekről szóló része egy logikailag csaknem tiszta és következetes szabályozási modellt tartalmaz, melynek kulcselemei a jogi személy hagyományos fogalmi elemein (saját név, alapítótól elkülönült szervezet, saját vagyon, önálló felelősség) túl, hogy
- a jogi személy abszolút (teljes) jogképessége kivételt nem ismerő szabály;
- a típuskényszert figyelembe véve ugyan, de a jogi személy szabad alapításának elve érvényesül, az állam csak a normatív feltételek előírásával és ezeknek a nyilvántartásba vétel során történő ellenőrzésével avatkozik be a jogi személyek létrehozásába.
Ez a magánjogi szervezetekre modellezett logikailag tiszta rendszer az egyik fontos erénye a Tervezetnek. Kérdés, hogy az így kialakított elvek, és mindezek megjelenése a részletszabályokban mennyiben alkalmasak a polgári jogi személyiséggel is felruházandó közjogi szervezetek polgári jogi jogviszonyokban való megjelenésének szabályozására.
A kérdésre csak akkor lehet érdemben válaszolni, ha egy rövid kitérőt teszek a közjog alanyai/a közjogi személyek/a közjog szervezetei fogalmak tisztázására, és e szervezetek valamiféle tipizálására. Ezt követően, ehhez mérve vizsgálom és értékelem részleteiben a Tervezetnek a jogi személyekről szóló általános szabályait.
Végigtekintve az elmúlt néhány év közigazgatási és polgári jogi szakirodalmán, úgy tűnik, hogy a szervezetekkel foglalkozó munkák körében a "közjogi személy témája valamiféle reneszánszát éli. A fogalomhoz való visszatérést, és a különféle újkeletű értelmezések sorát a már említett 1993. évi Ptk. módosítás nyitotta meg, Jóllehet a téma átfogó igényű, elmélettörténeti összefoglalására már a szocialista államigazgatási jogtudomány, illetőleg polgárijog tudomány korszakában, 1985-ben sor került Sárközy Tamás: A jogi személy elméletének átalakulása c. munkájában, de a monográfia e része akkor mindkét tudományterület művelői részéről lényegében visszhangtalan maradt.
A kilencvenes években az érdeklődést részben az váltotta ki, hogy a rendszerváltást követően számos olyan jogintézmény tért vissza a magyar jogrendszerbe, melynek szabályozási és elmélettörténeti előképét az 1945 előtti korszakban lehetett fellelni. Ezek közé tartozott a Ptk. módosítással "rehabilitált" köztestület és közalapítvány is.
Az érdeklődést - különösen a '90-es évek második felétől -fokozta az, hogy a bírói gyakorlat mind több ügyben szembesült a közjogi szervezetek jogalanyiságának problémájával. Ez először a helyi önkormányzatok ügyeiben vált napi jogalkalmazási problémává, majd különböző vetületekben terítékre került a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekben, illetőleg az állam szervei által az egyik kormányzati ciklusban vállalt, majd a másikban nem teljesített kötelezettségekért való helytállás kérdésében. Ma már mind a közigazgatási jogi, mind a polgári jogi szakirodalomban "közkézen forognak" azok az a bírósági ítéletek, melyek jól-rosszul megpróbáltak megbirkózni ezekkel a problémákkal3, de amelyek mögött mindig ugyanaz a konfliktus húzódik meg: az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében is deklarált "demokratikus jogállamban" megengedhetetlen, hogy a közjog alanyai privilégiumokat élvezzenek magánjogi kapcsolataikban a magánjog alanyaival szemben, de újra és újra kiderül, hogy ezeknek a közjogi alanyoknak a világa, "jogi státusa" mégis lényegesen különbözik a polgári jogi jogviszonyokban ítélkező bíróságok előtt általában megforduló jogalanyokétól. Önmagában már az is nehézséget jelent, hogy egyáltalán számba vegyük, rendszerezzük ezeket a közjogi jogalanyokat, illetőleg megfelelő terminológia hiányában adekvát fogalmakkal megpróbáljuk leírni sajátosságaikat.
Az elmúlt évtizedben született hazai írásokat4 áttekintve a következő álláspontok különíthetők el.
a) Az egyik vízválasztó alapkérdés a különböző szerzők között, hogy elfogadják-e vagy elvetik a különböző szervezetek "komplex jogalanyiságát". E kérdésben a hazai irodalomban Sárközy képviseli kisebbségi álláspontként azt, hogy a szervezetek jogalanyisága nem írható le egyeden jogág fogalomrendszerével. "A jogállás jog-ágazatilag differenciált jogokat, kötelezettségeket és felelősségeket foglal magába" - írja Sárközy 1985-ben. Ennek a differenciált jogállásnak van egy vertikális - közjogi - relációja és van egy horizontális, polgári jogi relációja5. E gondolatból arra végső következtetésre jut, hogy "A jogi személy fogalmát nem sajátíthatja ki a polgári jog. A jogi személy a szervezet komplex jogalanyiságát, helyesebben jogágilag komplex jogállását, státuszát fejezi ki. "6 Eszerint tehát a jogi személyiség mind a polgári jogi, mind a közigazgatási jogképességet (jogi személyiséget?) magában foglalja.
Ezt a felfogást mind a polgári jogászok, mind a témával foglalkozó közigazgatási jogászok jórésze elutasítja. Petrik Ferenc szerint pl. az, hogy a jogképesség "általános érvényű jogfilozófiai kategória, mely az embereket illetően is csak az emberi jogok fejlődésének hosszú történeti folyamataként jutott el az "általános jogképesség elismeréséig, nem változtat azon, hogy a jogképesség fogalmát a polgári jog tölti meg tartalommal, s ehhez képest a jogi személyiség polgári jogi kategória. Nem értek egyet azzal a felfogással, hogy a jogi személyiség a szervezet komplex jogalanyiságát fejezi ki.... Kétségtelen, hogy a jogi személyiség fogalmát más jogágak (pénzügyi jog, államigazgatási jog, munkajog) is segítségül hívják, de nem szükségszerű, hogy ezek a jogágak a jogi személyeket ruházzák fel jogalanyisággal. "7 Ugyanezt mondja ki Kilényi Géza is, és ehhez még azt is hozzáfűzi, hogy - elfogadva L. F. Rittner álláspontját - "a közjogi és a magánjogi személyiség kritériumait önállóan kell kidolgozni, elszakadva a polgári jogi hagyományoktól"8.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
