A csatlakozás állami támogatási feltételei a megfelelő antitröszt szabályokkal együtt igen fontos eleme a csatlakozás általános gazdasági feltételeinek, és megköveteli a vállalkozásoktól és állami szervektől egyaránt, hogy a közösségi versenyszabályokhoz hasonló szabályokhoz alkalmazkodjanak. A teljesítendő feltételek tartalmazzák a szükséges jogszabályi hátteret, a megfelelő adminisztratív kapacitást és a Közösségi Vívmányok (acquis) hiteles végrehajtását, alkalmazását.
Az Európai Megállapodás és annak, Magyarország kivételével minden csatlakozó államban elfogadott végrehajtási szabályai alapján, a csatlakozó államokban végbemenő jogharmonizáció a csatlakozási tárgyalások során eddig nem tapasztalt lendületet kapott. Kétségtelen, hogy a csatlakozás időpontjától a közösségi állami támogatási acquis-t kell alkalmazni és ezáltal a csatlakozó államok jelenlegi joganyaga, amely éppen a csatlakozási feltételek teljesítésének az érdekében készült, érvényét veszti majd. Ennek ellenére, az EU álláspontja szerint az ide vonatkozó acquis-t már jóval a csatlakozás előtt kellene alkalmazni, ám ez jogbizonytalanságot eredményezhet azon jogszabályok alkalmazása tekintetében, amelyeket a nemzeti Támogatásokat Vizsgáló Irodák nemzeti joguk alapján, még azelőtt az időpont előtt hoztak, ami előtt az acquis-val történő összhangot megteremtették volna. 2001 novembere óta az EU azt az álláspontot képviseli, hogy a csatlakozáson túlnyúló állami támogatási programokat, amelyeket a nemzeti hatóságok még a csatlakozás előtt jóváhagytak, és amelyekkel szemben a Bizottság nem emelt kifogást, csatlakozás után létező támogatásnak kell tekinteni. A Verseny fejezet kapcsán az állami támogatásokról szóló csatlakozási tárgyalások során sem a közös piaci védzáradékot, sem az érintetett felek, azaz a tanácsi kedvezményezettek és versenytársaik szerepét és jogait külön nem érintették. Feltételezhető, hogy csatlakozástól, már a közös piaci feltételek között a harmadik felek jogait, a 659/1999/EK tanácsi rendelet 20. cikke szerint, sokkal gyakrabban emlegetik majd, mint ahogy azt csatlakozás előtt gondolnánk.
1. Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovénia
A Bizottság javaslat alapján, elismervén az ebben a négy csatlakozó államban folyamatban lévő fejlődést, a csatlakozási tárgyalások Verseny fejezete 2001 októberében ideiglenesen lezárásra került. Mind Lettország mind Litvánia a második, a csatlakozó államok ún. Helsinki csoportjához tartozott, amelyekkel a tárgyalások csak 2001 februárjában kezdődtek meg. Ezek az államok nem csupán arról tettek tanúbizonyságot, hogy a piacgazdasági feltételeknek eleget tesznek, hanem arról is, hogy hazai állami támogatási szabályozásukat az acqis-val összhangban alakították ki. Az Európai Bizottság 2002. évi Éves Jelentésében megállapította, hogy mind a négy csatlakozó állam megfelel a feltételeknek és teljesíti kötelezettségeit az állami támogatások ellenőrzésének tekintetében. A tagállammá válás előkészületeinek való további megfelelés érdekében, az acquis változásainak megfelelően, folyamatosan harmonizálni kell jogszabályaikat és legfőképpen azok alkalmazását, végrehajtását kell továbbfejleszteni (enforcement record). Továbbá, a Bizottság felhívta Litvánia figyelmét, hogy különös figyelemmel kezelje a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokat, illetve Szlovénia figyelmét, hogy biztosítsa az acquis ezen területet érintő változásainak jogszabályaiban történő nyomon követését. Ezen csatlakozó államok az állami támogatások tekintetében nem kértek átmeneti mentességet.
2. Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia
A csatlakozási tárgyalások ezen államok tekintetében 2002 októberében (Szlovákia), illetve decemberében (Csehország, Magyarország, Lengyelország) kerültek ideiglenesen lezárásra. Csupán a csatlakozási tárgyalások legutolsó szakaszában sikerült néhány, igen komoly állami támogatási kérdést megoldani, úgy mint az autógyártást (Szlovákiában), az acélipar szerkezetátalakítását (Csehország, Lengyelország, Szlovákia) és a különleges gazdasági övezetekhez kapcsolódó, illetve egyéb adókedvezményeket (Lengyelország, Magyarország). A korábbi bővítések szemléletéhez hasonlóan "negotiated measures"-t, azaz átmeneti mentessége(ke)t a jelenlegi megállapodások is tartalmaznak, az acquis szabályainak csatlakozás utáni alkalmazása alóli kivételek részletes meghatározásával. Ezeket az átmeneti mentességeket a Csatlakozási Szerződés Melléklete tartalmazza.
3. Bulgária, Románia
Amint az a csatlakozási tárgyalások folyamán és a Bizottság 2002. évi Éves Jelentése alapján kiderült, Bulgária és Románia nem ért el jelentős előrehaladást, a működő piacgazdasággá való átalakulás folyamata még nem zárult le. Ugyan megfigyelhető bizonyos előrehaladás az állami támogatási acquis-val való összhang megteremtése érdekében, mégis szükség van további lépések megtételére. Bulgária különös figyelmet kell fordítson az állami támogatási rendelkezések végrehajtására, illetve növelni kell adminisztratív kapacitását annak érdekében, hogy végrehajtási gyakorlata megfelelő és hiteles lehessen. Románia különösen az intézményi fejlesztésre kell koncentráljon a jogszabályok további harmonizációja, illetve a be nem jelentett és létező támogatási programok állami támogatási ellenőrzésének végrehajtása mellett. A 2002 októberi Brüsszeli és a 2002 decemberi Koppenhágai Tanácsi Értekezlet pozitívan értékelte a fejlődést és megerősítette, hogy a Közösség kész új lendületet adni a csatlakozási tárgyalásoknak azzal a céllal, hogy e két jelölt országot 2007-ben, mint az Unió új tagállamait üdvözölhessék. E cél elérése érdekében a 2002 decemberi Koppenhágai Tanácsi Értekezlet ajánlatot tett a csatlakozási tárgyalások menetére (roadmap), világos célokat megjelölve mindkét állam számára. E két állam 2002 végégig nem kért átmeneti mentességet az állami támogatások vonatkozásában, annak ellenére, hogy erre, legalábbis az acélipar szerkezetátalakítása során, mindkét országban szükség lehet.
1. Létrehozataluk és hatáskörük
Az Európai Megállapodás végrehajtási rendeletének 1. cikke értelmében minden csatlakozó állam létrehozta nemzeti Támogatásokat Vizsgáló Irodáját, többnyire még az előtt hogy az adott ország nemzeti végrehajtási szabálya elkészült volna. Ezek a Támogatásokat Vizsgáló Irodák saját, az uniós szabályok logikáját követő ellenőrzési szabályokat fogadtak el, és ezek alapján kezdték meg a nemzeti szintű állami támogatási ellenőrzést, amelyet a Közösségben az acquis alapján végez az Európai Bizottság. Ez az eljárás eddig precedens nélküli, hiszen sem az Európai Gazdasági Térség kapcsán, sem a korábbi bővítések alkalmával nem ruházták át a felelősséget az állami támogatások ellenőrzése területén, nem lehetett olyan nemzeti állami támogatási ellenőrzési szabályok alapján döntéseket hozni, amelyek csatlakozó államról csatlakozó államra eltérnek, és az acquis-t is gyakran csak részben fedik le. Szinte minden csatlakozó állam felvállalta, hogy az EK-Szerződés 87. cikkének és az Európai Megállapodás releváns cikkeinek megfelelően bevezeti az általános állami támogatási tilalmat, hogy megköveteli minden új támogatási tervezet előzetes bejelentését, hogy tiszteletben tartja az EK-Szerződés 88. cikk 3. bekezdésében meghatározott feltételeket (standstill-clause), illetve hogy a támogatások összeegyeztethetőségét az EK-Szerződés 87. cikkéből eredő feltételek alapján véleményezi, értékeli. Ezen nemzeti szabályok alapján kezdték meg a nemzeti Támogatásokat Vizsgáló Irodák végrehajtási gyakorlatuk kialakítását (enforcement record). A csatlakozási tárgyalások ideje alatt a Közösség figyelemmel kísérte ezt a tevékenységet, és a Bizottság gyakorlati tanácsokkal és többek között a Phare program által lehetővé tett szakértői segítséggel támogatta a nemzeti hatóságokat. 2002 októberében a Bizottság Éves Jelentésében arra a megállapításra jutott, hogy a csatlakozó államok (Bulgária és Románia kivételével) általában teljesítették kötelezettségeiket, és jelentős haladást értek el a szükséges jogszabályi háttér kialakítása, harmonizálása, az adminisztratív kapacitás és végrehajtási gyakorlat tekintetében, néhány speciális problémától eltekintve, amelyek főleg az adóintézkedések és az acélipari támogatások kapcsán jelentkeztek. A csatlakozásig hátralévő időszak legfontosabb feladata a szabályozás teljes körű alkalmazása, az antitröszt és az állami támogatási jogszabályok végrehajtásának kikényszerítése.
2. Végrehajtási gyakorlat / Enforcement record
Az Európai Megállapodás hatályba lépése óta, illetve a csatlakozási tárgyalások során még inkább, a nemzeti Támogatásokat Vizsgáló Irodák hozzáértő szakértői munkatársakat képeztek ki. Ennek ellenére a létszám és az állami támogatási döntések (vélemények) száma hatóságonként igen eltérő. (1. számú táblázat)
TVI-k munkatársai és az elbírált esetek 1. számú táblázat
| Litvánia | Észtország | Szlovénia | Magyarország | Csehország | Lettország | Lengyelország | Szlovákia | |
| Munkatársak száma | 6 | 7 | 9 | 12 | 16 | 13 | 20 | 35 |
| Kiadott vélemények, döntések száma | 7 | 58 | 38 | 360 | 137 | 21 | 106 | 150 |
Ez a táblázat jól mutatja, hogy nem egységes a csatlakozó államok megközelítése. Például Csehországban, a befektetésösztönzési törvényt nem támogatási programként, hanem (összeegyeztethető) regionális támogatási lehetőségként kezelték, amelyeket a Gazdasági Versenyhivatal kompetens irodája, mint egyedi támogatásokat vizsgált. Másik ok az lehet, hogy azok az esetek is szerepelnek, vagy éppen nem szerepelnek, amelyekben a Támogatásokat Vizsgáló Iroda nem adott ki határozatot, csupán (munkapéldányban) véleményezte a tervezett intézkedést.
Releváns lehet a feldolgozóiparban nyújtott támogatások mértékének különbsége is. (2. számú táblázat)
Állami támogatás a feldolgozóiparban[1] 2. számú táblázat
| Litvánia | Észtország | Szlovénia | Magyarország | Csehország | Lettország | Lengyelország | Szlovákia | |
| Millió euró | 3 | 3 | 83 | 521 | 324 | 24 | 787 | 50 |
| Foglalkoz-tatottak száma szerint (euró) | 11 | 18 | 288 | 571 | 241 | 129 | 246 | 87 |
Ezek a számok azt mutatják, hogy a csatlakozó államok Támogatásokat Vizsgáló Irodái vagy eltérő paramétereket alkalmaznak vizsgálataik során, vagy nem minden támogatási programot és egyedi támogatást hozzájuk jelentenek be. Ez abban az esetben fordulhat elő, amikor egy támogatási tervezet állami támogatási jellege nem állapítható meg egyértelműen, mint például azokban az esetekben, amikor a magánpiaci befektető elvét kell alkalmazni annak eldöntésére, hogy egy állami vállalat által biztosított pénzügyi támogatás állami támogatásnak minősül-e, vagy/és amikor egy vállalkozás adókedvezményét vagy társadalombiztosítási hozzájárulásának kedvezményét állami támogatásnak kell tekinteni. Eltérés adódhat továbbá a támogatási rendszerek különbözőségéből is. Nyilvánvaló, hogy csatlakozás után a Bizottság azonos feltételek szerint véleményezi majd ezeket az eseteket is.
3. A Támogatásokat Vizsgáló Irodák jövője
A csatlakozás által a támogatások jóváhagyása átkerül az Európai Bizottsághoz. Ha nem is az összes, de a legtöbb nemzeti anyagi jogi állami támogatási jogszabály érvényét veszti. Habár a nemzeti Támogatásokat Vizsgáló Irodák nem kell, hogy megszűnjenek, ám feladataik átalakulnak, többnyire információs és koordinációs szerepük lesz az állami támogatási esetekkel kapcsolatban. Az uniós szabályozás és különösen a 659/1999/EK tanácsi rendelet formálisan nem követeli meg egy ilyen típusú intézmény felállítását. Ennek ellenére, a nemzeti hatóságok szakértelmük és rutinjuk által felbecsülhetetlen értékű szolgáltatásokat nyújthatnak csatlakozás után nemcsak a Bizottság ellenőrző munkájának segítésével, hanem, mint kompetens nemzeti tárgyaló partnerek az Európai Bizottsággal fennálló mindennapos munkakapcsolat során. Monti főbiztos úr hangsúlyozta, hogy "a kompetens, nemzeti szintű hatóságok szakértelme, tapasztalata alapvető fontosságú lesz ahhoz, hogy a Bizottság eredményes és hatékony állami támogatási ellenőrzést gyakorolhasson minden tagállamban". Az új tagállamokban mind a közigazgatás bármely szintjén elhelyezkedő támogatást nyújtók, mind a kedvezményezettek számára igen előnyös lesz az ilyen szervek által nyújtott segítség különösen az új támogatási tervezetek, a 659/1999/EK tanácsi rendeletben meghatározott eljárás, a bizottsági döntések végrehajtása valamint a Bizottság felé történő jelentéstételi kötelezettség kapcsán. A nemzeti Támogatásokat Vizsgáló Irodák jövőbeli szerepére vonatkozó nemzeti jogszabályokat természetesen csak az Európai Bizottság terjedelmes döntéshozói felelősségének és az állami támogatásokat érintő diszkrecionális jogkörének szigorú figyelemben tartásával lehet meghozni. Ennek megfelelően, ezek az alábbiakat tartalmazhatnák:
- elősegítenék a bejelentések tartalmának kialakítását és gyorsíthatnák a bejelentési eljárást (tanácsot adva a támogatást nyújtók számára a bejelentések szükséges tartalmi elemeiről és a 659/1999/EK tanácsi rendelet eljárásra vonatkozó feltételeiről). Ennél sokkal előnyösebb megoldás lehetne, ha a Támogatásokat Vizsgáló Irodák saját maguk lennének felelősek a bejelentésekért (természetesen szoros együttműködésben a támogatást nyújtó szervekkel, amelyek a bejelentések tervezetét készítenék el); a Támogatásokat Vizsgáló Irodák tapasztalataik és a már megszerzett "know-how" alapján fejleszthetnék, alakíthatnák a tervezetet, tanácsot adhatnának a problémás kérdéseket érintően stb., mielőtt azt a Bizottsághoz eljuttatnák. A bejelentési eljárás alatt a Támogatásokat Vizsgáló Iroda lenne a központi kapcsolattartó szerv;
- az egyes támogatások tekintetében tanácsot adhatnának a támogatást nyújtók számára az uniós állami támogatási szabályokról, a támogatási lehetőségek formáiról, típusairól (ideértve, hogy a javasolt intézkedés tartalmaz-e állami támogatási elemet vagy sem, illetve, hogy szükséges-e valamely speciális uniós irányelv, rendelet, keretszabály vagy közlemény alkalmazása akár a regionális, akár a kis- és középvállalkozások, a kutatás-fejlesztés, vagy akár a megmentési és szerkezetátalakítási célú támogatások tekintetében);
- a 659/1999/EK tanácsi rendeletnek megfelelően képviselhetnék államuk álláspontját a Tanácsadó Bizottságban (Advisory Commitee) a csoportmentességi rendeletek kialakítása folyamán, illetve a multilaterális találkozók alkalmával (a nemzeti egyeztetést követően, amennyiben ez szükséges);
- kezelhetnék, figyelemmel kísérhetnék a csoportmentességi rendeletek által meghatározott tagállami kötelezettségeket (azok végrehajtását és a jelentések elkészítését); rendszeres szerepük lehetne, mint nemzeti kapcsolattartó intézmény az Európa Bizottság Verseny Főigazgatóságával való munkakapcsolat során (hivatalosan továbbra is a külügyminisztériumok és az állandó képviseletek látnák el ezt a feladatot);
- eleget tehetnének a tagállami jelentéstételi kötelezettségeknek (az állami támogatásokról szóló éves, illetve ad hoc jelentések elkészítéséhez szükséges adatokat összegyűjtenék és elkészítenék annak tervezetét);
- tájékoztatnák (és szükség esetén képzést is tartanának) az érintett nemzeti szerveket, a gazdasági és bírói testületeket az Európai Unió különböző politikáinak változásairól (az új másodlagos joganyagról, bírósági döntésekről stb.).
Tekintettel arra, hogy relatív kevés az állami támogatási szabályokat jól ismerő hivatalnok a csatlakozó államokban, a jelenlegi Támogatásokat Vizsgáló Irodák jövőbeli szerepéről jóval a csatlakozás előtt dönteni kell, figyelembe véve azt is, hogy jól képzett munkatársaiknak szakmai perspektívát biztosítsanak. Máskülönben e hatóságok tapasztalatai és emberi erőforrásai gyorsan kárba vesznének, amely kétségtelenül negatív hatással lenne az ellenőrzés szigorára, illetve a döntések gyors meghozatalára. Továbbá, az új tagállamok abszorpciós képességét is befolyásolná, hiszen az EU Strukturális Alapjaiból származó támogatások társfinanszírozása összeegyeztethető és elfogadott állami támogatások révén kell megvalósuljon. Mindent meg kell tehát tenni annak érdekében, hogy az ilyen támogatások bejelentését a Bizottság mindenféle bürokratikus késedelem nélkül elfogadja.
Átmeneti mentességek abban az esetben fogadhatóak el a Közösség számára, amennyiben azok kivételesek, hatályuk és időtartamuk korlátozott és az acquis fokozatos alkalmazása világosan, lépésről lépésre meghatározott terv alapján történik. Az átmeneti mentességek nem tartalmazhatnak változtatásokat az Unió szabályai és politikái tekintetében, azok szokásos működését nem változtathatják meg és nem vezethetnek a verseny jelentős torzulásához. Észtország, Lettország, Litvánia és Szlovénia állami támogatások tekintetében nem kért átmeneti mentességet, így ennek megfelelően, ezekben a csatlakozó államokban az acquis teljes mértékben alkalmazásra kerül a csatlakozás pillanatától. A többi csatlakozó állam tekintetében az alábbi átmeneti mentességeket tartalmazza a Csatlakozási Szerződés melléklete:
a) Magyarország (Csatlakozási Szerződés, Melléklet az I. címhez, 4. rész)
Az adókedvezmények széles körben alkalmazott intézkedések, ám nem csak Magyarországon, hanem minden csatlakozó államban, ahol különösen a költségvetési megszorítások idején nehezebb lett volna a közvetlen támogatások alkalmazása. Feltéve, hogy az átmeneti mentesség minden feltétele teljesül, a közösségi meghatározás szerinti kis- és középvállalkozások, a társasági és osztalékadókról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, illetve a Magyarország 2000. évi költségvetéséről szóló törvény alapján, a 2003. január 1-je előtt nyújtott társasági adókedvezményeket (3, illetve 10 milliárd forint összegű, termékelőállító beruházásokhoz kapcsolódó adókedvezmények) 2011-ig igénybe vehetik. Az egyéb vállalkozások szintén 2011-ig kaphatnak adókedvezményt regionális beruházási támogatásként, azzal a feltétellel, hogy a teljes beruházási támogatás nem haladhatja meg a 2000. január 1-je előtt megkezdett beruházások elszámolható költségeinek 75%-át. A 2000. január 1. és 2002. december 31. között megkezdett beruházások esetében a maximális támogatási intenzitás 50%. A gépjárműiparban tevékenykedő vállalkozások tekintetében a beruházási támogatás nem haladhatja meg a beruházás elszámolható költségeinek 30%-át, amennyiben a beruházás 2000. január 1-je előtt kezdődött, illetve 20%-át, amennyiben a beruházás 2000. január 1. és 2002. december 31. között kezdődött. Az elszámolható költségek közül azokat lehet figyelembe venni, amelyek 1997. január 1. és 2005. december 31. között olyan fejlesztési program alapján keletkeztek, amelyről a vállalat 2002. december 31. előtt hivatalosan döntött és a Pénzügyminisztérium részére 2003. január 31-ig bejelentett. A maximális támogatási intenzitás számításánál a 2003. január 1-je után kapott támogatásokat kell figyelembe venni. Ebben a tekintetben minden támogatást össze kell számolni, függetlenül attól, hogy a támogatás helyi, regionális, nemzeti vagy uniós forrásból származik-e. A támogatást nem kell visszafizetni, ha a vállalkozás a csatlakozás pillanatában már meghaladta a maximális támogatási intenzitást. Amennyiben az adókedvezmény kapcsán képzési, kutatás-fejlesztési, foglalkoztatási vagy környezetvédelmi célú költségek is elszámolandók, az ezekhez kapcsolódó támogatás, a közösségi KKV feltételeket nem teljesítő vállalkozások esetében, nem haladhatja meg a releváns közösségi szabályokban meghatározottakat.
Az ilyen típusú támogatásokat is azonban csak 2003. január 1-jétől kell számításba venni, míg az elszámolható költségek tekintetében a regionális támogatásokra meghatározott időszakok az irányadók. Ezenkívül, minden, a korábbi nyereségek alapján igényelt és kapott támogatást figyelmen kívül lehet hagyni a számításnál, illetve itt is az a megállapodás született, hogy a támogatást akkor sem kell visszafizetni, amennyiben a vállalkozás a csatlakozás pillanatában már meghaladta a maximális támogatási intenzitást. Magyarország köteles tájékoztatni a Bizottságot a fenti feltételek teljesítéséről, illetve 2006 június végéig a kedvezményezetteknél ténylegesen felmerülő elszámolható költségekről és a kedvezményezettek által kapott támogatások teljes összegéről. Az 1996. évi LXXXI. törvényben szabályozott off-shore rendelkezések tekintetében a jelenlegi szabályozás 2005. december 31-ig maradhat változatlan[2]. A helyi adók tekintetében, a módosított törvényeknek megfelelően, az önkormányzatok által, meghatározott időre, a nettó bevétel 2%-ának megfelelő helyi iparűzési adó megfizetése alóli kedvezményeket 2007. december 31-ig lehet igénybe venni. Azok a vállalkozások, amelyek részt vesznek az előbbiekben ismertetett, ún. konverzióban, illetve, amelyek az EK-Szerződés 87. és 88. cikkeivel össze nem egyeztethető támogatásban részesülnek, nem jogosultak a helyi iparűzési adó vonatkozásában érvényes, az előbbiekben ismertetett átmenti mentességre.
b) Lengyelország (Csatlakozási Szerződés, Melléklet az I. címhez, 4. rész)
Az 1994. december 10-én hatályba lépett különleges gazdasági övezetekről szóló törvény alapján biztosított adókedvezményeket a közösségi értelemben vett kisvállalkozásoknak 2011. december 31-ig, a középvállalkozásoknak 2010. december 31-ig, míg az egyéb vállalkozásoknak a különleges gazdasági térségekről szóló törvény biztosította kedvezmények az alábbi feltételek mellett nyújthatók:
- regionális beruházási támogatásként az elszámolható költségek 75%-a támogatható (maximális támogatási intenzitás) a 2000. január 1-jét megelőzően kiadott engedélyek alapján, 50%-a a 2000. év folyamán kiadott engedélyek tekintetében. A gépjárműiparban tevékenykedő vállalkozások tekintetében a maximális támogatási intenzitás 30%. A beszámítási időszak 2001. január 1-jétől indul. Minden, az elszámolható költségekhez kapcsolódó támogatást figyelembe kell venni, mind a regionális, mind az egyéb támogatások esetében, függetlenül attól, hogy az helyi, regionális beruházási, nemzeti vagy közösségi forrásból származik-e. Az elszámolható költségek közül azonban csak azokat lehet számításba venni, amelyek a különleges gazdasági térségekről szóló törvény 1994. december 10-i hatályba lépése és 2006. december 31. között, a különleges gazdasági térséghez kapcsolódó engedély vagy a cég által 2002. december 31-ig hivatalosan eldöntött program alapján merültek fel. A 2001. január 1-je előtt kapott támogatásokat nem kell számításba venni. A már igénybe vett támogatásokat akkor sem kell visszafizetni, amennyiben a vállalkozás a csatlakozás pillanatában már meghaladta a maximális támogatási intenzitást.
- Képzésre, kutatás-fejlesztésre és környezetvédelmi célú beruházásokra a releváns közösségi szabályok szerint vagy a Csatlakozási Szerződés által biztosított átmeneti mentesség szerint nyújtható támogatás. A beszámítási időszakok és feltételek tekintetében az előbbiekben leírtak az irányadók. Amennyiben a vállalkozás a csatlakozás időpontjában már elérte a maximális támogatási intenzitást, ebben az esetben sem kell visszafizetnie a már igénybe vett támogatást. Lengyelország a csatlakozást követő két hónapon belül kell értesítse a Bizottságot a megállapodott feltételek teljesüléséről és 2007 február végéig a kedvezményezettnél ténylegesen felmerült elszámolható költségekről, illetve a támogatás teljes összegéről.
Azon környezetvédelmi célú beruházások esetében, amelyek célja a 76/464 (EGK), 82/176 (EGK), 83/513 (EGK), 84/156 (EGK), 86/280 (EGK) tanácsi irányelveknek való megfelelés, a regionális beruházási támogatásokra vonatkozó szabályozással összhangban nyújtható támogatás, annak ellenére, hogy ezeket a költségeket a vállalkozásoknak maguknak kellene állniuk, hiszen hatályos acquis szerint csupán a fenti jogszabályok által előírt normák meghaladására nyújtható támogatás. Kis- és középvállalkozások tekintetében az intenzitás 15 százalékponttal növelhető. Ennek a megállapodásnak a következtében a lengyel vállalatok nagyjából olyan kötelezettségeket kell teljesítsenek, mint amilyeneket a közösségi vállalatoknak kellett teljesíteni az előző környezetvédelmi iránymutatás alapján. Megállapodás született azon környezetvédelmi célú beruházások tekintetében is, amelyek a 91/271 (EGK), az 1999/31 (EK), és a 96/61 (EK) tanácsi irányelvek által előírt standardok átvételét célozzák. A támogatás minden esetben csupán addig nyújtható, amíg az előbbiekben említett környezetvédelmi acquis teljes alkalmazása alól az átmeneti mentesség felmentést biztosít.
c) Szlovákia
A Volkswagen pozsonyi beruházására 2008 végéig nyújtható társasági adókedvezmény formájában beruházási támogatás az 1998 óta felmerült elszámolható költségek 30%-áig. Az elszámolható költségeket a nemzeti regionális iránymutatás alapján kell meghatározni. Amennyiben a támogatás már 2008 előtt kimeríti a maximális támogatási intenzitást, a támogatást a továbbiakban nem lehet nyújtani és az általános társasági adókulcsot kell alkalmazni. Szlovákia félévente jelenti a Bizottság felé a kedvezményezett által elvégzett beruházásokat és évente tájékoztatást ad a kedvezményezett által igénybe vett támogatásról. Az első jelentés az 1998-2002-es időszakra szól és azt 2003 februárjáig kellett a Bizottság részére átadni.
2. Korábbi ESZAK acél termékek
a) Az Európai Megállapodás 2. számú Jegyzőkönyve az ESZAK acél termékekről
Az Európai Megállapodás 2. számú Jegyzőkönyvét az ESZAK acél termékekről, a Balti államok kivételével, valamennyi csatlakozó állam által megkötött Európai Megállapodáshoz csatolták, és ez megengedte az ESZAK- Szerződés és a Jegyzőkönyv speciális szabályainak hatálya alá tartozó szén- és acél-termékek előállításának állami támogatását. Az ESZAK-Szerződés 2002. július 23-i lejárata után, a Jegyzőkönyv, mint olyan feleslegessé vált, és a továbbiakban az EK-Szerződés, illetve az ahhoz kapcsolódó másodlagos joganyag az irányadó. A Bizottság hangsúlyozta, hogy 2002. július 24-e óta az EK-Szerződés rendelkezései, és különösen az 1407/2002/EK tanácsi rendelet az irányadó a szénbányászatot érintő támogatások tekintetében, és a továbbiakban a Bizottság egyetlen acélipari szerkezetátalakítási támogatást sem fogad el.
b) Szén
A széntermelő csatlakozó államok, Csehország és Lengyelország közül egyik sem kért átmeneti mentességet a vonatkozó állami támogatási szabályai tekintetében, habár a Bizottság 1407/2002. számú tanácsi rendelet 9. cikke alapján történő tájékoztatása a szénbányászatukat illető terveikről késedelmes volt. A csatlakozási tárgyalásokat még folytató Románia sem kért (még) átmeneti mentességet.
c) Acélipari szerkezetátalakítás és átmeneti mentességek
Acélipari szerkezetátalakítási támogatások tekintetében Csehországgal, Lengyelországgal és Szlovákiával, valamint elvben Bulgáriával és Romániával sikerült átmeneti mentességben megállapodni. Eredetileg, a 2. számú Jegyzőkönyv 8. cikk (4) bekezdése alapján Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia, a 9. cikk (4) bekezdése alapján pedig Románia és Bulgária az Európai Megállapodás hatályba lépésétől számított öt éven keresztül, ugyan kivételesen és szigorú feltételek mellett, ám támogathatták acéliparukat. A feltételek az alábbiak voltak:
- a támogatás következtében a vállalkozás a szerkezetátalakítási program végére, normál piaci körülmények között is életképes lesz,
- a támogatás fokozatosan csökken, mértéke és intenzitása szigorúan korlátozott az életképesség helyreállításához elengedhetetlen mértékre,
- a szerkezetátalakítási program átfogó racionalizáláshoz és a kapacitás csökkentéséhez kapcsolódik.
Ez a kezdeti öt éves időszak Magyarország, Csehország és Lengyelország tekintetében 1996. december 31-én, Románia és Bulgária tekintetében pedig 1997. december 31-én járt le. A csatlakozó államok ezen átmeneti időszak meghosszabbítását kérték. Magyarország 2001-ben azonban visszavonta korábbi kérelmét és megerősítette, hogy betartja a 2. számú Jegyzőkönyv rendelkezéseit, illetve megerősítette, hogy a magyar acélipar továbbra sem részesül semmilyen tiltott állami támogatásban. Ennek megfelelően nem született átmeneti mentesség a magyar acélipart érintően.
2002-ben a csatlakozási tárgyalások folyamán világossá vált, hogy ellentétben Szlovákiával, ahol megállapodás született a privatizált acélipar szerkezetátalakítását illetően, Csehország, Lengyelország, Románia és Bulgária tekintetében speciális átmeneti mentességre van szükség. Egy, az ESZAK-Szerződés lejárta után, az EK-Szerződés 87., illetve 88. cikkein alapuló megállapodás jogi alapjainak megteremtése érdekében az eredeti 2. számú Jegyzőkönyv alapján szerkezetátalakítási támogatás nyújtását lehetővé tévő átmeneti időszakot további 8 évvel, illetve a csatlakozás időpontjáig (1997/1998-2003/2004) bármelyik történjék is hamarább, meghosszabbították. Lengyelország esetében, erről a hosszabbításról a Társulási Tanács dönthetett, míg Csehország, Románia és Bulgária esetében az eredeti 2. számú Jegyzőkönyvből ismeretlen okokból hiányzó meghosszabbíthatósági klauzula hiányában, az Európai Megállapodáshoz csatolt Kiegészítő Jegyzőkönyvek tartalmazzák a megállapodást. A meghosszabbítás hatályba lépésének feltétele egy, a szerkezetátalakítási támogatásokról szóló 2. számú Jegyzőkönyvben meghatározott feltételeknek eleget tevő szerkezetátalakítási terv és üzleti terv benyújtása, amelyet előzőleg a nemzeti Támogatásokat Vizsgáló Iroda elfogadott. Ezeket a terveket be kell nyújtani a Bizottsághoz is, majd onnan a Tanács elé kerülnek eldöntésre. A tervek végrehajtását a Bizottság ellenőrzi, a csatlakozásig a nemzeti Támogatásokat Vizsgáló Irodával együtt, majd azt követően önállóan.
Csehország
2003-ig nyújtható szerkezetátalakítási támogatás, összesen 452,9 millió euró összegben a Nova Hut, a Vikovice Steel és a Valcovny Plechu vállalatok részére. A szerkezetátalakítási program további részében, amelyet 2006. december 31-ig kell befejezni, további kifizetés már nem lehetséges. 1997-2006 közötti időszakban a cseh acélipar teljes kapacitását végérvényesen és visszavonhatatlanul 590 000 tonnával csökkenteni kell. Ezeket az adatokat és a szerkezetátalakítási programban résztvevő egyes vállalatokat érintő további részleteket a Csatlakozási Szerződés Melléklete tartalmazza; többek között, a vállalatok számára biztosítani kell a szénhez világpiaci áron való hozzájutást. A cseh kormány 2007 márciusáig félévente kell a Bizottság számára részletes jelentéseket készítsen a terv végrehajtásáról. Mind a Bizottság, mind a Tanács alaposan ellenőrzi a fejleményeket. Amennyiben a Bizottság az életképesség biztosításához szükséges pénzügyi adatokhoz képest, lényeges eltérést észlel, kérheti a cseh kormányt a megfelelő intézkedések megtételére. Az átmeneti időszak meghosszabbításáról szóló kiegészítő jegyzőkönyvben foglalt kötelezettségek, vagy a szerkezetátalakítási tervben foglaltak megszegése esetén az átmeneti megállapodások nem hatályosulnak és a Bizottság megteszi a Jegyzőkönyv feltételeinek megsértésével kifizetett támogatások visszafizettetéséhez szükséges lépéseket. Ebben a tekintetben az acélipari szabályozás szigorúbb, mint az adókedvezmények átalakítása vonatkozásában született megállapodás Lengyelország és Magyarország esetében.
Lengyelország
A kötelező érvényű, meghatározott szerkezetátalakítási koncepcióról való tárgyalás különösen nehéz volt a lengyel acélipar tekintetében, sőt nem is sikerült ebben megállapodni a csatlakozási tárgyalások 2002 decemberi ideiglenes lezárásáig. Lengyelország 2003. január 1-jéig kapott haladékot, hogy precíz és részletes menetrendet állítson össze az egyes acélipari vállalatokat érintő szerkezetátalakítási terv végrehajtására, illetve a teljes kapacitás csökkentésére. Az imént említett adatokat és menetrendet tartalmazó, a Csatlakozási Okmányhoz mellékletként csatolandó, a Bizottság és a Tanács által is elfogadott átmeneti mentesség fő elemei a következők: a Polskie Huty Stali S.A., a Huta Bankowa Sp.Zo.o., a Huta Andrzej S.A., a Huta Batory S.A., a Huta Lucchini Sp.Zo.o, a Huta Biczek S.A., a Huta Labedy S.A. és a Huta Pokoj S.A. vállalatok maximum 863 millió euró (minden egyes vállalatra egy fix összeg van meghatározva) szerkezetátalakítási támogatást kaphatnak 2003 végéig. A 2006 végére befejezendő szerkezetátalakítási eljárás alatt 1231 ezer tonna termelőkapacitást kell véglegesen és visszafordíthatatlanul bezárni. Minden egyes vállalat esetében, a szerkezetátalakítás fő elemeivel, a termelékenység javításával, a vállalat szerkezetével, a termékmix-szel stb. kapcsolatosan a korábbi ESZAK gyakorlatnak megfelelő további részleteket tartalmaz a megállapodás. Mind a Bizottság, mind a Tanács szigorúan ellenőrzi ezen tervek és programok végrehajtását, szükség esetén független külső szakértők bevonásával is. Lengyelország 2007-ig félévente készít jelentést. Amennyiben a Bizottság az életképesség biztosításához szükséges pénzügyi adatokhoz képest lényeges eltérést észlel, kérheti a lengyel kormányt az érintett vállalatok szerkezetátalakítási intézkedései megerősítéséhez vagy módosításához szükséges megfelelő intézkedések megtételére. Amennyiben az ellenőrzés azt mutatja, hogy az átmeneti mentesség feltételei nem teljesülnek, vagy a Lengyelország által, az átmeneti időszak meghosszabbításának feltételéül elfogadott kötelezettségek nem valósulnak meg, vagy az érintett vállalatok számára tiltott állami támogatás nyújtására kerül sor, sem az átmeneti időszak meghosszabbítása, sem az átmeneti mentesség nem hatályosul. Ebben az esetben, hasonlóan a cseh acéliparra vonatkozó átmeneti mentességről szóló megállapodáshoz, a Bizottság megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy az érintett vállalat visszafizessen minden, a megállapodással ellentétesen kapott támogatást.
Szlovákia
A Szlovákiával kötött megállapodás feltételei nagymértékben eltérnek a többi megállapodástól, mivel csupán egyetlen vállalatnak biztosítandó ad hoc támogatásról van szó, ellentétben a többi megállapodásban szereplő részletes feltételek alapján végrehajtandó szerkezetátalakítási programokkal és az összkapacitás kötelező érvényű csökkentésével. Az egyetlen szlovák acélipari vállalat, a korábban már privatizált, US Steel Kosice számára, legutoljára a 2009-es adóév vonatkozásában, maximum 500 millió US dollár összegben (minden egyéb forrásból származó támogatást is összeszámolva) biztosítható állami támogatás társasági adómentesség formájában. A megállapodás feltétele, hogy a sík termékek tekintetében az éves össztermelés és értékesítés növekedése 2001 és 2002 viszonylatában ne haladja meg a 3%-ot, illetve az értékesítés volumene a csatlakozás után, a kibővített Unióban ne haladja meg a 2%-ot. A vállalat nem szélesítheti a 2002. október 24-én rendelkezésére állt késztermék-skáláját, illetve a privatizációs szerződésnek megfelelően fenn kell tartsa foglalkoztatotti létszámát. Amennyiben az igénybe vett támogatások mértéke eléri az 500 millió US dolláros felső határt, további támogatás már nem nyújtható és a jövedelmekre az általános adókulcs érvényesül. Amennyiben az adókedvezmény anélkül biztosítja a támogatás mértékének jelentős csökkenését, hogy annak megvalósíthatóságát veszélyeztetné, a Bizottság felülvizsgálhatja a feltételeket az EK-Szerződés 88. cikk (1) bekezdése alapján. Egy ilyen eljárás megindítása előtt a Bizottság teljes mértékben figyelembe kell vegye a tagállam véleményét arról, hogy a támogatás csökkentése valóban jelentős-e, és hogy a csökkentés megfelel-e a Bizottság ajánlásának, illetve a releváns információknak. Amennyiben a vállalat nem teljesíti a privatizációs szerződés foglalkoztatottakra vonatkozó feltételeit, a támogatás folyósítását le kell állítani és a privatizációs szerződésben meghatározott büntetéseket kell alkalmazni.
Románia és Bulgária
A szerkezetátalakítási terv részleteiről még folynak a csatlakozási tárgyalások.
Az adó és egyéb közcélú kötelezettségek halasztott megfizetése igen elterjedt gyakorlat volt és valószínűleg marad is a csatlakozó államokban (természetesen nem csak ezekben), annak ellenére, hogy a költségvetési bevételek növelése is igencsak kívánatos. Az egyik csatlakozó állam tekintetében a csatlakozási tárgyalások során is felmerült hogy ezeket a könnyítéseket hogyan kellene kezelni, annak ellenére, hogy ebben a tekintetben nem volt szükséges átmeneti mentesség, csupán a releváns acquis rendelkezései érvényesülnek. Ennek megfelelően az alábbi esetek képzelhetőek el:
- Az érintett vállalat nehéz pénzügyi helyzetben lévő vállalatnak minősül a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásról szóló releváns közösségi iránymutatás értelmében és adó és társadalombiztosítási hozzájárulását nem tudja teljes egészében és időben megfizetni. Az ilyen esetekben a maximum hat hónapig tartó fizetési halasztás szabály szerint átmeneti segítségnek tekinthető, amennyiben az ilyen típusú megmentési támogatás valamennyi feltétele teljesül. Ezek a feltételek: a támogatás időben korlátozott, piaci kamat fizetendő a halasztott összegre, a teljes összeget (és természetesen az időközben felmerülő összes adó és köztartozást) legkésőbb 12 hónapon belül ki kell fizetni vagy a közösségi iránymutatás valamennyi feltételének megfelelő szerkezetátalakítási tervet kell készíteni. Egy, a jövőbeli működést illetően reális feltételezéseken alapuló szerkezetátalakítási tervet, amely célja a vállalat életképességének indokolható időn belüli helyreállítása és annak hosszú távú biztosítása, különösen nehéz lehet mind a vállalati menedzsmentnek összeállítania, mind a korlátozott emberi erőforrásokkal rendelkező nemzeti Támogatásokat Vizsgáló Irodáknak értékelni. Ezt a problémát tulajdonképpen lehetne enyhíteni a kis- és középvállalkozásoknak szóló megmentési és szerkezetátalakítási támogatási programokkal, amelyek alapján a támogatást nyújtónak kellene a szerkezetátalakítási terveket értékelnie.
- Adók és egyéb közterhek megfizetésének elhalasztása és/vagy az azok elengedése, amennyiben azt a vállalatban történő felvásárlással kompenzálják, nem feltétlenül tekintendő állami támogatásnak amennyiben bizonyítható, hogy egy magánpiaci befektető hasonló körülmények között hasonlóan cselekedett volna.
- Hasonlóan, az adók és egyéb közterhek megfizetésének elhalasztása és/vagy azok elengedése nem feltétlenül tekintendő állami támogatásnak, amennyiben bizonyítható, hogy a hatóság a magánpiaci befektető elvének megfelelően jár el annak érdekében, hogy optimalizálja a köztartozások visszaszerzését, és a vállalkozás csupán ideiglenesen és jellemzően tőle független okok következtében van nehéz pénzügyi helyzetben.
Az utóbbi két lehetőség inkább kivételes a csatlakozó országokban uralkodó helyzethez képest és esetlegesen kérdéseket vethet fel a jelenlegi és jövőbeli versenytársak részéről is.
1. Létező támogatások
a) "Régi" létező támogatások
Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában "régi" létező támogatásnak minősülnek a 1994. december 10. előtti azon támogatások, amelyeket a csatlakozó állam még csatlakozás után is nyújtani szeretne. Észtország, Lettország, Litvánia és Szlovénia tekintetében, ahol az Európai Megállapodás és az ebből eredő, az acquis állami támogatási szabályaival való összeegyeztethetőségi feltétel csupán 1998-ban, illetve 1999-ben lépett hatályba, az egyenlő elbánás elvének megfelelően, ezek a későbbi időpontok az irányadóak, hiszen máskülönben az 1994. december 10. és az Európai Megállapodás hatályba lépése közötti időszakban bevezetett állami támogatási intézkedésekre visszaható hatállyal hatnának ezek a feltételek. Ilyen visszaható hatályú intézkedésre nincs szükség. Románia és Bulgária esetében, ahol az Európai Megállapodás dátuma szintén 1994, a megfelelő dátum a csatlakozási tárgyalások egy későbbi időpontjában kerül majd meghatározásra. Ezeknek a "régi" állami támogatásoknak mind a száma, mind a mértéke jelentéktelen. Csatlakozás után ezek is az EK-Szerződés 88. cikk (1) bekezdésében meghatározott eljárás hatálya alá tartoznak majd. Amennyiben jelentős módosításokat javasol majd a Bizottság, ezeket az intézkedéseket is a normál eljárás alapján kell majd a Bizottsághoz bejelenteni.
b) "Listán szereplő" támogatások
Csatlakozástól az EK-Szerződés 87. cikk (1) bekezdése értelmében azok a támogatási intézkedések lesznek létező támogatások, amelyeket a nemzeti Támogatásokat Vizsgáló Iroda csatlakozás előtt elbírált, a Bizottsághoz bejelentett és az nem emelt kifogást ellenük, és amelyeket tartalmaz a csatlakozó államok által, a Bizottság felé 2002 október végéig (1. lista), illetve közvetlenül a csatlakozás előtt bejelentett lista (2. lista). A csatlakozó államok nem kellett teljes körű bejelentést tegyenek az 1. listára javasolt állami támogatások tekintetében, elég volt csupán egy összefoglaló az egyes esetekről és a nemzeti hatóság döntésének indokairól. Egyértelmű tehát, hogy az 1. listán szereplő intézkedések összeegyeztethetőségéről a Bizottság nem végezhetett olyan mélységű vizsgálatot, mint ahogy az a tagállami bejelentéseknél általában szokás. A 2. lista, azaz az "interim eljárás" során kialakított lista tekintetében, amelyet a csatlakozó államok 2002 novembere és a csatlakozás időpontja között bírálnak el és jelentenek be a Bizottsághoz, nagyobb erőfeszítéseket kell tegyen a Bizottság. Amennyiben a Bizottság nem emel a közös piaccal való összeegyeztethetőség tekintetében, komoly kétségeken alapuló kifogást, a listán szereplő támogatási intézkedések létező támogatásnak minősülnek. Természeténél fogva egyik lista sem tárgya a csatlakozási tárgyalásoknak, bár az 1. listát a Tanács is kell fogadja, hiszen az a Csatlakozási Szerződés Melléklete lesz. Valószínűleg részben a részletes információ hiányának köszönhetően, semmiféle utalás nincs arra, hogy bármely tagállam kifogásolta volna a Bizottság által az 1. számú listára elfogadott, a csatlakozó államok által nyújtott támogatásokat. A 2002. októberi listától eltérően, az "interim eljárás" alapján készülő 2. számú lista a "régi" tagállamok bevonása nélkül készül, a Bizottság állami támogatási ügyeket érintő általános felelősségéből adódóan.
c) Egyéb
A 2. számú lista összeállításáról és annak következményeiről való megállapodással ellentétben, a csatlakozási tárgyalások folyamán nem esett szó részletesen az egyes támogatási intézkedések listáról való kizárásának jogi feltételeiről, és az ilyen, a csatlakozás előtt működő támogatási programok kezeléséről. Csatlakozás előtt, a támogatási programokat érintő, a csatlakozó államok hatóságainak döntése a releváns hazai jogszabályokon alapul; a Bizottság ezeket a jogszabályokat azonban nem alkalmazhatja. Sőt, csatlakozás előtt ezekre a támogatási intézkedésekre az uniós állami támogatási szabályok és standardok sem alkalmazhatók teljes mértékben. A csatlakozás napját kivéve, sem az Európai Megállapodások, sem a csatlakozási tárgyalások nem határoztak meg pontos dátumot az acquis teljes körű alkalmazására. Az EU, tekintettel a Lengyelországnak és Magyarországnak biztosított, az adóintézkedéseket érintő állami támogatásokra vonatkozó átmeneti mentességekre, arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben az igénybe vett támogatás, azaz az acquis-val vagy az átmeneti mentesség feltételeivel nem összeegyeztethető támogatás mértéke csatlakozás előtt meghaladja a megállapított maximális támogatási intenzitást, akkor sem kell a csatlakozás előtt igénybe vett részt visszafizettetni. Monti főbiztos véleménye, miszerint a nem harmonizált nemzeti jogszabály alapján nyújtott támogatást új támogatásnak kell tekinteni, azt támasztja alá, hogy az Unió a nemzeti szabályozáson alapuló, csatlakozás előtti támogatások tekintetében a létező támogatások bejelentésének legalább az egyik fő következményét elfogadja, azaz a maximális támogatási intenzitást meghaladó, vagy az acquis egyéb pontjaival ütköző kifizetéseket nem kell visszafizettetni. További érv következik abból a tényből, hogy ugyan a csatlakozási tárgyalások során az Unió azt kérte a csatlakozó államoktól, hogy az acquis-t már jóval csatlakozásuk előtt alkalmazzák, sohasem volt azon a véleményen, hogy a hazai, adott esetben (még) nem teljes mértékben harmonizált szabályozáson alapuló, a csatlakozás előtt kifizetett támogatásokat tiltott támogatásnak tekintse. Az átmeneti megállapodások értelmében, a csatlakozó állam, még nem teljes mértékben harmonizált szabályozásán alapuló támogatásokra nem vonatkozik a létező támogatásokra vonatkozó eljárás, ám éppen ennek megfelelően, új támogatásnak minősülnek. Továbbá, a 2. számú listán szereplő, a csatlakozó állam által nyújtott, a közös piaccal össze nem egyeztethető támogatásainak tekintetében az Unió fenntartja a Bizottság azon jogát, hogy az EK-Szerződés 88. cikk (3) bekezdése és a 659/1999/EK tanácsi rendelet alapján egy formális vizsgálati eljárást indítson, annak ellenére, hogy egy ilyen döntés csupán a csatlakozás pillanatától hatályosulhat. Mindezekből az következik, hogy a csatlakozás előtt nyújtott, a közös piaccal nem összeegyeztethető támogatásokat nem kell visszafizettetni, ám csatlakozás után, a Bizottság ellenőrzése előtt vagy nélkül természetesen nem lehet őket tovább működtetni.
d) Jogbiztonsági szempontok
Ami az egyedi támogatások kedvezményezettjeit illeti, érdekeik és a nekik járó kifizetések a csatlakozásig védve vannak. Csupán azon egyedi támogatások tekintetében, legalábbis bizonyos mértékig, amelyek egy több évre elhúzódó működési támogatási program részei, mint például a hosszú távú, adó jellegű támogatások esetében, lehetséges visszaható hatályú harmonizáció a nemzeti jogtól függően. Szintén a nemzeti jog lesz az irányadó annak eldöntésénél, hogy vajon a kedvezményezett igényelhet-e kártérítést abban az esetben, ha az egy, a nem kompatibilis nemzeti jogszabályon alapuló, őt kedvezményező egyedi támogatást beleegyezése nélkül átalakítanak vagy csökkentenek a Bizottsággal folytatott csatlakozási tárgyalások által felvetett összeegyeztethetőségi probléma megoldása vagy a létező támogatásokra vonatkozó eljárásról született megállapodás érdekében.
Mindkét lista a kedvezményezettek jogbiztonságát hivatott javítani. Jogi helyzetük további erősítése érdekében az egyedi támogatások kedvezményezettjei a nemzeti hatóságoknál vagy a támogatást nyújtóknál érdeklődhetnek, hogy egyedi támogatási szerződésük vagy az a támogatási program, amelyen az ő támogatásuk alapul, rajta van-e valamelyik listán.
A Bizottság által, a csatlakozó államok bejelentése alapján 2002 novemberében, a csatlakozási tárgyalások ideiglenes lezárása előtt összeállított 1. számú lista mintegy 250 támogatási intézkedést tartalmaz, amelyek közül több mint 150 a releváns cseh szabályozás szerinti beruházás-ösztönző támogatás. Ennek oka, hogy ez a jogszabály nem lett támogatási programként bejelentve sem a cseh ellenőrző hatósághoz, sem a hatóság által a Bizottsághoz. A csatlakozó államok jogbiztonságának kiterjesztése érdekében inkább a támogatási programokat, mint a csatlakozás után is nyújtandó egyes támogatásokat kell bejelenteni a Bizottsághoz.
A csatlakozás pillanatában a csatlakozó államokban, a létező támogatásokra vonatkozó eljárás szerint létező támogatásnak minősülő támogatások olyan nemzeti szabályozáson alapulnak majd, amely elméletileg a csatlakozás pillanatában érvényét veszti. A kérdés abban a tekintetben merül fel, hogy hogyan kezeljük azokat az eseteket, amikor a létező csatalakozó állami támogatási program önmagában nem tartalmaz minden olyan elemet, amely összeegyeztethetőségének megállapításához szükséges, hanem csupán az acquis azon összeegyeztethetőségi anyagi szabályaira utal, amelyek a nemzeti állami támogatási szabályokban szerepelnek. Habár minden csatlakozó állam megpróbálta az acquis átültetését hazai szabályozásába, a legtöbb esetben az Európai Megállapodás és különösen annak végrehajtási szabályai által meghatározott értékelési feltételek (a fordítási) és a jogszabály-alkotási kapacitás nyilvánvaló korlátozottsága miatt nem teljes részletezettséggel, hanem inkább összefoglaltan jelennek meg. A Bizottság ezt a csatlakozás előtti időszakra elegendőnek ismerte el. Másik példa lehetne a csatlakozó államok regionális támogatási térképei, amely csatlakozás után külön jelentőséget nyer, és amelyet 2006-tól a releváns bizottsági döntésnek megfelelő térkép vált fel. Nyilvánvaló, hogy az ilyen csatlakozó állambeli támogatási programok csatlakozás után nem tarthatóak fenn az acuqis-nak való megfelelés nélkül hosszú ideig. Mivel ezeket létező támogatásként kezelik majd, az EK-Szerződés 87. cikk (1) bekezdés szerinti eljárás alapján a Bizottság a lehető legrövidebb időn belül javaslatot fog tenni az új tagállam számára a megfelelő intézkedések megtételére. Az ilyen eljárás eredményeképpen a nemzeti állami támogatási szabályozás referencia-alapként érvényben marad, úgy, mint a 2. számú Jegyzőkönyv 4. cikk (5) bekezdése az ESZAK acél termékek tekintetében. ■
JEGYZETEK
1 Forrás: Állami Támogatás Scoreboard, 2002 ősz, Különkiadás a Csatlakozó Államokról, Doc. COM (2002) 638 final
2 A hazai szabályozás szerint az ún. off-shore cégek (külföldön tevékenységet végzők) csupán 3% társasági adót fizetnek a 18%-os általános adókulcs ellenében.
Visszaugrás
