Preambuluma szerint az Egyesült Nemzetek Szövetségének a nemzetközi adásvételi jogról szóló 1980. április 11-én létrejött szerződésének célja, hogy "hozzájáruljon a nemzetközi kereskedelem jogi akadályainak felszámolásához az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire alkalmazandó egységes szabályok elfogadásán" keresztül. Hasonló szakaszában az Európai Közösséget létrehozó Szerződés rendelkezik a "nemzetközi kereskedelem korlátozásának fokozatos eltörléséről" és "a szükséges mértékű tagállami szabályozás igazításáról a közös piac[2] működéséhez szükséges mértékben", így lényegében biztosítva a hasonló célokat, még ha csak regionális szinten is.[3]
Ez a párhuzamos szabályozás igen általános jelenség része, amelyet az elmúlt években láthattunk, nevezetesen a tagállamok területi szervezetei - elsősorban diplomáciai szempontból, amelyek manapság "regionális gazdasági integrációs szervezeteknek"[4] nevezünk - kezdték meg harmonizációs munkájukat vagy szerződési joguk egységesítését. Talán a legkiemelkedőbb példa az Európai Unió, de hasonló fejlődés van folyamatban az OHADA-ban Nyugat Afrikában[5], Mercosur[6]-nál Dél-Amerikában, és remélhetőleg a jövőben az észak-amerikai szabadkereskedelmi térségben is (NAFTA)[7]. Amióta a nemzetközi adásvételi jogot már világszerte egységesen a CISG szabályozza, ez a fejlődés a regionális és globális jogok együttéléséhez vezetett. Ez általános kérdésként veti fel, hogy mit jelent ez a jelenség a gyakorlatban és miért fontos?
Jelen tanulmány célja többek között, hogy segítségül szolgáljon átgondolni a világ adásvételi jogait, mint ételeket a világ éttermének menüéről, melyről a vendégek - a világ vevői és eladói - választhatnak. Vannak ételek, amelyek ízlenek a vevőknek és vásárlóknak, más ételek csak az egyikőjüknek, néhány étel pedig túl különös vagy meglepő[8] ízűnek találnak, míg mások még a világ ügyfelei szerint is ehetetlenek. Sok a felsorolt ételek közül egész egyszerűen nem lesz ismert az országok kereskedői[9] számára és lehet, hogy nem lesz pincér, aki megmagyarázná az ízeket és az összetevőket.
De van a menüben egy étel, amit mindenki ismer. Ez abból a városból érkezik, amellyel ma találkozunk, és amelyet bécsi szeletnek hívnak. Ez egy tradicionális étel, amelyet évszázadokon át gondosan fejlesztettek ki kiváló séfek. Íze kifinomult és a világ legtöbb részén kapható. Nevezhetjük "nemzetközi ételnek" is. Az adásvételi jog szempontjából ez a Bécsi Vételi Egyezmény vagy CISG.
Más ételek regionális jellegűek és nem egészen értek el hasonló elfogadást a világon. Az uniós jogot, amely Brüsszelben készült és lett elfogadva, összehasonlíthatjuk a kelbimbóval. Ha egy pillanatra elképzeli, ahogy felszolgálják a Bécsi szeletet a tetején a bimbóskellel, érezni fogja, hogy a CISG és az EU joga közötti kapcsolat nem feltétlenül problémamentes. Alkalmasint, a globális és a regionális jogok közötti fúzió igen sok érdekes aspektust vet fel. Ezek közül kettőre összpontosítok, nevezetesen a CISG és az európai magánjog kölcsönhatására a jogalkotás szintjén (jelen cikk 3. részében), valamint az Európai Bíróság szerepére a CISG értelmezésével kapcsolatban (jelen cikk 4. részében). Mielőtt rátérnék ezekre a témákra, röviden érintem az Egyezmény (CISG) történetét és status quóját az Európai Unión belül (jelen cikk 2. részében).
Az Európai Unió szerepe a nemzetközi adásvételi jog egységesítésével összefüggésben visszanyúlik a CISG elődjéhez, az 1964-es Hágai Egyezményekhez (ULIS[10] és ULF[11]).[12] Miközben a Hágai Egyezmények tárgyalása ebben az időszakban az akkori Európai Gazdasági Közösség (EGK) tagállamok útján folyt, az EGK a saját megfigyelőjét küldte az 1964-es diplomáciai konferenciára, Hágába. A konferenciát követően az akkori hat EGK tagállam egyetértve egymással magukra nézve elfogadták a Hágai Egyezményeket, annak érdekében, hogy kialakítsanak egy egységes adásvételi jogot az EGK-n belül.[13] Ez a közös megközelítés később kiterjesztették a következő három tagállamra, akik az EGK-ba 1973-ban csatlakoztak és ez többek között ahhoz vezetett, hogy az Egyesült Királyság elfogadta a Hágai Egyezményeket (amelyek, ahogy az nem sokan tudják, mai napig hatályban vannak az Egyesült Királyságban). Ahogy Professzor Ziegel kifejti, az Egyesült Királyság csatlakozását a közös piachoz való csatlakozás ihlette és nyilvánvalóan a brit kormány napjának tekintették,
- 1/2 -
mint egy jóakaratú gesztust az új gazdasági és politikai partnereik felé.[14]
Az összehangolt (nyugati) európai közeledése a Hágai Egyezmények felé valójában sikertelen volt, mivel nem óvták meg az EGK tagországokat egy koordinálatlan, a Hágai Egyezményeknek különböző fenntartásokkal való elfogadásától, amelyek nagymértékben csökkentették az Európán belüli egységességet ezen korai globális adásvételi jog elfogadásában. Ugyanebben az időben (és némileg paradox módon) a létező irányítás fokozhatta a nyomást a világ többi részében, a tekintetben, hogy a Hágai Egyezmények túl európaiak voltak.[15]
A CISG tervezete során az UNCITRAL-on belül és az 1980-as bécsi diplomáciai konferencián az EK-koordinációt ezért szándékosan kevésbé látható módon intézték.[16] Mindazonáltal már a Konferencia záróünnepségén láthatóvá vált, hogy az érdeklődés a globális adásvételi jog iránt az európai integráció szándéka tekintetében nem szűnt meg létezni. Ezt illusztrálja a német delegáció vezetőjének következő álláspontja: "A Német Szövetségi Köztársaság még nem írta alá a jelen Egyezményt, mert a Kormány át kívánja tanulmányozni más országokkal egyetemben, különösen azzal a céllal, hogy a Közös Piac összes országa aláírja. Kívánatosnak tarja a Kormány ezt a megközelítést."[17]
Amióta az Egyezmény leglényegesebb nemzetközi eszközzé vált, ami összehangolja a szerződési jog anyagi szabályait az EU-n[18] belül: az EU jelenlegi 27 tagállama között, nem kevesebben, mint 23 tagállam már ratifikálta a CISG-t. Ez azt jelenti, hogy az EU-ban a nemzeti bíróságok túlnyomó többsége alkalmazza az Egyezményt a legtöbb nemzetközi adásvételi jogi esetben, amelyeket tárgyalási jegyzékbe vesznek. Ami azt illeti, az EU-ban a jelenlegi legtöbb CISG szerződő állam - tizenhárom a huszonháromból[19] - még azelőtt csatlakozott a CISG-hez, hogy az EU-hoz csatlakoztak volna. Ezekben az államokban a globális egységes adásvételi jog emiatt nagyobb tradícióval bír, mint a regionális harmonizáció az EU-n belül.
A legtöbb tudományos értekezés a regionális és globális jog egymás melletti létezéséről elsősorban az annak a jogalkotásra gyakorolt hatására összpontosít. A CISG és a magánjog európai harmonizációja emiatt az első a két terület közül, amelyeket vizsgálni fogunk.
Kezdjük a módszerek megnevezésével, amelyekben a CISG inspirálta az európai jogalkotókat. Más szavakkal, mi volt az a globális "bécsi szelet", amely hatással volt a brüsszeli szakácsokra?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
