Az önálló bírósági végrehajtó 2011-ben vált tételes jogintézménnyé Szerbiában. Ekkor került elfogadásra A bírósági végrehajtásról és biztosítási intézkedésekről szóló törvény[1], amely szokásos nyolcnapos vacatiolegis után, 2011. május 17-én lépett hatályba és amelynek alkalmazása 2011. szeptember 17-én kezdődött meg.[2] Ez az eljárási törvény, amely a már egy évtizede tartó, a bírósági végrehajtási eljárás hatékonyságát szüntelenül fokozni kívánó törvényhozási törekvésnek sorrendben a harmadik végterméke[3], szabályozza először a szerb jogban az önálló bírósági végrehajtó jogintézményét.
Az önálló bírósági végrehajtó bevezetése a szerb polgári végrehajtási eljárás rendszerébe csak egy logikus lépcsőfoka az egy évtizeddel ezelőtt megkezdett folyamatnak, amelynek célja, hogy bizonyos követelések kényszer-végrehajtási eljárása kikerüljön a bírósági hatáskörből a bíróságok tehermentesítése céljából. Kimutatható, ugyanis, bizonyos típusú végrehajtási eljárások kiemelésének tendenciája a bírósági, és általában állami hatáskörből, és az érdekelt hitelező feljogosítása, hogy követelésének kényszervégrehajtását állami szervek közreműködése nélkül valósítsa meg. E folyamat 2003-ban kezdődött meg Az ingóságokon alapított bejegyzett zálogjogról szóló törvény (Ingójelzálog-törvény) elfogadásával.[4] Az Ingójelzálog-törvény tette először lehetővé, igaz csak a gazdálkodó szervezetnek minősülő záloghitelező számára, hogy a zálogtárgyat, annak birtokbavétele után, bírósági végrehajtáson kívüli nyilvános árverésen értékesítse; nyilvános árverés mellőzésével, közvetlenül értékesítse, ha ezt a lehetőséget a felek a zálogszerződésben kifejezetten rögzítették és ha zálogtárgynak piaci vagy tőzsdei ára van; illetve, hogy a felek a zálogszerződésben előírhassák, hogy a követelés értékében a záloghitelezőre átszáll a tulajdonjog a zálogtárgyon (Ijzt. 27. szak.). Jogalkotó tehát még a klasszikus lexcommissoria jogintézménye által biztosított oltalmat is megvonja a zálogkötelezettől, amennyiben az gazdálkodó szervezetnek minősül (Ijzt. 28. szak. argumentum a contrario). Az Ingójelzálog-törvényhez hasonlóan, a 2005-ben elfogadott Jelzálogtörvény[5] is lehetővé teszi a jelzáloggal biztosított követelés bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítését. Viszont, figyelembe véve az ingatlanok jelentőségét a jelzálog-kötelezettek szempontjából, a Jelzálogtörvény a bírósági végrehajtáson kívüli értékesítési eljárást részletesebben szabályozza és az Ingójelzálog-törvénnyel ellentétben, fenntartja a lexcommissoria tilalmát (Jzt. 13. szak.).
Ugyanazon jogpolitikai megfontolásokat követve, amelyek az Ingójelzálog-törvényben és a Jelzálogtörvényben a bírósági végrehajtáson kívüli értékesítési eljárások térhódításához vezettek, döntött úgy a jogalkotó, hogy 2011-ben az új bírósági végrehajtásról szóló törvényben bevezeti a szerbiai jogrendbe az önálló bírósági végrehajtó jogintézményét, aki nem csupán a végrehajtás foganatosításában rendelkezik jelentős jogosítványokkal, hanem a végrehajtás elrendelésében is. Figyelembe véve viszont az önálló bírósági végrehajtó jogintézményének alapvető hatását a bírósági végrehajtás mechanizmusára, a jogalkotó úgy ítélte meg, hogy bizonyos időre van szükség, egyfelől az önálló bírósági végrehajtók kinevezéséhez, másfelől pedig a gyakorlat számára, hogy megismerje és elfogadja ezt az új eljárásjogi intézményt. Ezért a Vht. előírta, hogy az önálló bírósági végrehajtók tevékenységük végzését a Vht. hatálybalépésétől számított egy év elteltével kezdik meg, azaz 2012. május 17-én.
- 58/59 -
A végrehajtó alapvetően bírósági segédszerv, amelynek feladata a bírósági határozatok végrehajtása és egyéb átruházott feladatok elvégzése. A 2011. évi Vht. a végrehajtó két típusát különbözteti meg: a "bírósági végrehajtót" és a "végrehajtót" (Vht. 11. szak.). A mindennapi szóhasználatban a szakma az utóbbi megjelölésére a "magánvégrehajtó" elnevezést használja, viszont ehhez a Vht. nem nyújt normatív alapot: a törvényben nem szerepel a "magán" jelző. A jogalkotó tehát a párhuzamos végrehajtóiszerv-modell mellett döntött, ami a leggyakrabban alkalmazott megoldás, de valójában csak átmeneti állapotot jelent a végrehajtási eljárás foganatosításának teljes mértékben a (magán)végrehajtók feladatkörébe való áthelyezése előtt.[6]
A bírósági végrehajtó fogalma nem igényel mélyrehatóbb elemzést. A bírósági végrehajtó a bíróságon van közalkalmazotti viszonyban és a bírósági végrehajtási végzés (végrehajtási lap) alapján végrehajtási cselekményeket valósít meg. Ez a bírósági segédszerv elválaszthatatlan elemét képezi a bírósági végrehajtás fogalmának, amelynek célja összhangba hozni a felek közötti tényleges állapotot a végrehajtást elrendelő végzésben szereplő tényekkel. A bírósági végrehajtónak a Vht. szinte semmilyen figyelmet nem szentel. Viszont részletesen szabályozza az önálló bírósági végrehajtó (azaz csak a végrehajtó, a szerb Vht. szóhasználata szerint) jogintézményét, ami az igazi érdemi újítás a szerbiai bírósági végrehajtási eljárásban.
A Vht. értelmében az önálló bírósági végrehajtó a bíróságon közalkalmazotti viszonyban nem lévő, de hivatalos személynek minősülő természetes személy, aki részt vesz a bírósági végrehajtási eljárás megvalósításában (Vht. 11. szak.). A közjegyzőhöz és ügyvédhez hasonlóan, az önálló bírósági végrehajtó közérdekű tevékenységet végez, egyéni vállalkozóként vagy közkereseti társaság tagjaként, akit az igazságügyi miniszter nevez ki (Vht. 312. szak.). A kinevezéshez a Vht. szigorú feltételeket támaszt. Önálló bírósági végrehajtóvá csak szerb állampolgár nevezhető ki, aki cselekvőképes és felsőfokú jogi végzettséggel rendelkezik; legalább kétéves munkatapasztalattal rendelkezik a bírósági végrehajtás terén vagy egyéb jogászi munkakörben szerzett legalább hároméves munkatapasztalattal; méltó a végrehajtó feladatainak ellátására; a végrehajtók számára előírt szakvizsgával rendelkezik; a végrehajtói közkereseti társaság ellen, melynek tagja, nem folyik csődeljárás, valamint nem folyik ellene nyomozás, illetve nem ítéltek el legalább hat hónapos letöltendő börtönbüntetésre vagy olyan büntetendő cselekményért, amely miatt a végrehajtó feladatainak ellátására többé nem lenne méltó (Vht. 313. szak.). Azt, hogy egy jelölt méltó-e a végrehajtói tevékenység ellátásához, az általánosan elfogadott erkölcsi normák szerint kell megítélni.[7] A végrehajtói szakvizsga programját, a szakvizsga lebonyolításának módját és a vizsgáztató bizottság összetételét és eljárási szabályait az igazságügyi miniszter írja elő, miniszteri rendelet formájában.[8] Az önálló bírósági végrehajtó tevékenységének végzése összeférhetetlen más igazságügyi munkakörrel, gazdálkodó szervezetben betöltött ügyvezetői vagy felügyeleti munkakörrel, illetve bármilyen más tevékenység végzésével, amely természeténél fogva összeférhetetlen a végrehajtó tevékenységével. Az önálló bírósági végrehajtók érdekvédelmi és szakmai szerveződése az Önálló Bírósági Végrehajtói Kamara. A végrehajtó köteles kinevezésekor, majd ezt követően évente egyszer, részletes vagyonnyilatkozatot tenni a Kamarának. A vagyonnyilatkozat tartalma hitelességének ellenőrzését a Kamara végzi (Vht. 314. szak.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
