Szeptemberi szemlénkben a Nemzetközi Családjogi Társaság 2008-ban Bécsben tartott világkonferenciájának előadásait tartalmazó Family Finances címmel megjelent kötet,[1] valamint a Társaság 2010-ben publikált kiadványa (The International Survey of Family Law 2010 Edition)[2] alapján közöltünk ismertetést. Ugyanezeknek a részletes nemzeti jogi áttekintéseket, elemzéseket tartalmazó kiadványoknak az alapulvételével ismertetjük - a téma nem múló aktualitására tekintettel - a leglényegesebb változásokat, amelyek a házasságon kívüli partnerkapcsolatok körében, így az élettársi viszonyt és bejegyzett élettársi viszonyt érintően néhány európai országban (Belgiumban, Svédországban és Görögországban) bekövetkeztek (s azt is, ha a házasságot nyitották meg az azonos nemű partnerek előtt). Noha a Föld túlsó oldalán fekszik, és jogalkotása aligha lehet hatással a magyar jogalkotó tevékenységére, röviden felvázoljuk az új-zélandi de facto élettársak fogalmát és jogi helyzetét, rávilágítva arra, hogy a mi magyar, illetve "európai" kérdéseink ugyanígy vetődnek fel más kontinenseken is.
A belga családjog az utóbbi évtizedben alapvetően megváltozott - mutat rá Jehanne Sosson, a Leuveni Katolikus Egyetem professzora tanulmányában, amely a házastársakat, különösen az azonos nemű házastársakat, továbbá az élettársakat, illetve a gyermekeket érintő néhány változásról számol be.[3] Az alábbiakban a házasságon kívüli párkapcsolatok belga rendszerének alakulását és változásait tekintjük át, azzal a megjegyzéssel, amelyet a szerző tesz: nehéz megítélni, hogy a jog alakulása minden esetben "jobb" megoldást eredményez-e, s az értékítélet erőteljesen függ a kommentátor álláspontjától; az ugyanakkor bizonyos, hogy bármilyen is a törvényszöveg, a jogászokat, s elsősorban a jogalkalmazókat, bírákat terheli a felelősség a jog megfelelő alkalmazásáért.
1. A házasság jó évtizede már nem kizárólagos párkapcsolati forma Belgiumban, ugyanakkor továbbra is az egyetlen, amely a személyállapot, a státusz megváltozását eredményezi, s a felek közötti kölcsönös támogatást teszi kötelezettséggé (bát ennek a törvény által megkívánt mértéke is csökkent). 1998 novemberében fogadták el azt a jogszabályt, amely 1999 januárjától lehetővé tette azt, hogy a partnerek jogilag szabályozott élettársi kapcsolatban éljenek. (A kapcsolat tényleges jogi "behatárolhatóságát" jól jelzik elnevezésének különböző nyelvi változatai: legal cohabitation, cohabitation légale, gesetzliches Zusammenwohnen.) A különnemű párok körében nem vált népszerű intézménnyé, de az azonos nemű partnerek számára egészen addig, amíg a házasságkötést nem tették lehetővé - így összességében öt esztendeig - módot nyújtott arra, hogy formalizálják partneri viszonyukat. Ezt a jogilag szabályozott élettársi kapcsolatot anyakönyvvezető előtt lehet létrehozni, ahogyan már utaltunk rá, akár azonos, akár különnemű párok "megköthetik", ám kizáró ok az, ha bármelyikük házasságban vagy másik jogilag szabályozott élettársi kapcsolatban él. Maga a kapcsolat megköveteli azt, hogy a felek mindketten hozzájáruljanak a közös élet költségeihez, ugyanakkor a partnerek - a jogszabályból következően legalábbis - nem tartoznak egymás iránt hűséggel és nem kötelesek egymást támogatni. A támogatási kötelezettség hiányából következik a tartási kötelezettség hiánya is: egyik partner sem köteles sem a kapcsolat fennállása alatt, sem annak megszűnését követően partnere tartására. Ami a vagyonjogi következményeket illeti, az "élettársak" a kapcsolat létrehozása után is megtartják különvagyonukat, de a közös lakás, a családi otthon és annak berendezési, felszerelési tárgyai védelmet élveznek (egyikük sem idegenítheti el a másik beleegyezése nélkül, még akkor sem, ha különvagyonának része); s közösen vállalnak felelősséget azokért a tartozásokért, amelyeket akár egyikük egyedül is a közös élet szükségleteinek biztosítása érdekében, illetve a közös gyermekkel kapcsolatban vállalt.
A későbbiekben sor került a jogilag szabályozott élettársi kapcsolatot érintő egyes jogi rendelkezések módosítására, s ezek újból erre az intézményre irányították a figyelmet. 2001-ben megváltoztatták a jövedelemadóra vonatkozó rendelkezéseket, s a jogilag szabályozott élettársi kapcsolatban élőkre kiterjesztették az addig csak házastársakra irányadó szabályozás hatályát. Később az öröklési illeték mértékét is akként módosították, hogy a túlélő "élettárs" által fizetendő illeték mértéke azonos legyen az özvegy illetékkötelezettségével (bár Belgiumban a szabályozás régiók szerint eltérő). Magának a törvényes öröklésnek a rendelkezéseit is módosították 2007-ben: addig a jogilag szabályozott élettársi kapcsolatban élő partnerek számára ez a viszony nem eredményezett törvényes örökösi státuszt; 2007-től azonban a túlélő "élettárs" a közös lakás és a berendezési tárgyak feletti haszonélvezetet örökösként megszerzi, helyzetére nézve az özvegyi haszonélvezetre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A jogilag szabályozott élettársi kapcsolatban a túlélő partner a lakásbérleti jogot "élettársa" halála után folytathatja.
Ez a sajátos "élettársi" viszony megszűnik bármelyik fél halálával, bármelyikük házasságkötésével, továbbá akkor is, ha akár együttesen, akár egyikük az anyakönyvvezető előtt nyilatkozik a kapcsolat megszüntetéséről. A közös gyermek irányában fennálló anyai és apai státusz megállapítása kérdésében a szabályozás nem közelített a házastársakra vonatkozó rendszerhez, azaz az "élettárs" apa elismerés vagy bírói ítélet útján töltheti be az apai státuszt, de vele szemben nem állhat fenn az a vélelem, amely a házasságban élő apa vonatkozásában a házasság fennállása alapján megállapítja az apaságot.
2. A jogilag szabályozott élettársi kapcsolattal szemben - természetesen - Belgiumban is létezik élettársi kapcsolat, ún. de facto, tényleges élettársi viszony, ezt, illetve következményeit azonban a jog nem rendezi. Személyes jellegű jogkövetkezményeket az élettársi kapcsolat egyáltalán nem von maga után, a partnerek nem tartoznak egymást támogatni, tartani, s a közös háztartás fenntartására nézve sem terhelik őket jogi kötelezettségek. Magát a kapcsolatot a partnerek együttélése teremti meg, sem létrehozásához, sem megszüntetéséhez nincs szükség formális eljárásra. Ami a vagyonjogi következményeket illeti, az általános polgári jogi rendelkezések irányadóak, azaz mindkét fél megtartja különvagyonát és a kapcsolat alatt szerzett vagyon is különvagyonuk lesz. Szerezhetnek ugyan közösen is vagyont, de ez csak polgári jogi értelemben vett közös tulajdont eredményez. Az élettársi viszony nem teremt törvényes öröklési jogi státuszt sem. A szerző utal arra, hogy az ítélkezési gyakorlatban egyes ügyek elbírálása során történtek lépések a de facto élettársak jogi helyzetének a házastársakéhoz való közelítésére, ám ezek az ítéletek komoly kritikát vontak maguk után, s ez a megengedőbb szemlélet továbbra sem jellemzi a gyakorlatot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
