Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk időpontjától a hazai jogalkalmazóknak a közösségi jog, illetve esetenként az uniós jog figyelembevételével kell eljárniuk. A gyakorlatban ez a közösségi és uniós jog hazai jogviszonyok tekintetében történő alkalmazását jelenti. Ennek a jogalkalmazói feladatnak az egyik legfontosabb aspektusa, hogy a hazai igazságszolgáltatási szervek az előttük indított, közösségi jogi elemet tartalmazó jogviták elbírálásakor a közösségi jogot közvetlenül alkalmazzák. A közösségi jog egységes értelmezését és alkalmazását egy sajátos mechanizmus, az ún. előzetes döntéshozatali eljárás biztosítja. Ennek az eljárásnak a keretében a tagállami bíróságok - és az előzetes döntés szempontjából azokkal egy tekintet alá eső bírói testületek - jogértelmezési kérdéseikkel az Európai Bírósághoz fordulhatnak, és a kapott értelmezés fényében az előttük folyó ügyet eldöntik. Az előzetes döntés - azon funkcióján túl, hogy a közösségi jog egységes alkalmazását biztosítja - a közösségi jog magánszemélyek által történő érvényesítésének leggyakrabban igénybevett eszköze lett. Az Európai Bíróság elé érkező és ott tárgyalt ügyek döntő része előzetes döntésre irányuló kérelem.
Az előzetes döntés mechanizmusának hazai meghonosítása rendkívül fontos. Az uniós tagsággal egyidőben uniós/közösségi jogot alkalmazó fórumokká váló magyar bíróságok kiemelkedő szereppel rendelkeznek a tekintetben, hogy az előttük indított eljárások során közösségi jogi elemet felismerjék, a közösségi jogot megfelelően alkalmazzák, és amennyiben értelmezési kérdésük merül fel, tisztában legyenek azzal, hogy milyen szabályok mentén és milyen keretek között kaphatnak arra választ.
Hangsúlyozandó, hogy az előzetes döntési mechanizmust az alapító szerződések, részleteiben pedig az Európai Bíróság joggyakorlata alakította ki. Ezek a szabályok és az azokhoz kapcsolódó bírói gyakorlat a hazai jogalkalmazókra nézve közvetlenül kötelezőek. Az előzetes döntési eljárás alkalmazásához csak kiegészítő jellegű hazai szabályozás szükséges. Erre azonban szükség van, mert az előzetes döntés jogintézményét a belső eljárásjogi szabályok rendszerébe szervesen be kell illeszteni. Ez azért is hasznos, mert míg az Európai Unió tagállamai bíróságainak igen hosszú idő állt rendelkezésükre az előzetes döntési mechanizmus elsajátítására, az újonnan csatlakozó államok bíróságainak a csatlakozás pillanatától ismerniük és alkalmazniuk kell ezt a jogintézményt. Ebben a belső jogi megjelenítés nagymértékben segítséget nyújthat.
Az előzetes döntéshozatal kezdeményezésének jogalapját az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 68. és 234. cikke tartalmazza, ezért a Pp.-ben csak utaló jellegű rendelkezés elhelyezése lehetséges. Egy ilyen utaló rendelkezés megjelenítése viszont célszerű, hogy a jogintézmény szervesebben kapcsolódjon az eljárásjogi szabályokhoz. A szabályozás az Európai Bíróság gyakorlatával összhangban az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését az eljáró bíróság belátására hagyja. Az Európai Unió tagállamai bíróságainak gyakorlatából kiindulva azzal lehet számolni, hogy az előzetes döntéshozatali eljárások java részét az alsóbb fokú bíróságok fogják kezdeményezni.
Az előzetes döntés a perbeli jogkérdést tisztázza, a per elbírálásában alkalmazandó jog értelmezését végzi el az Európai Bíróság, vagyis nem ténykérdésre irányuló bizonyítási cselekményről van szó. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése a közösségi jog alapján kizárólag az eljáró bíróság joga illetve kötelessége. A felek - a polgári per természetéből adódóan - természetesen erre nézve indítványt tehetnek, a bíróság azonban a felek indítványához nincs kötve; másfelől a bíróság indítvány hiányában is, azaz hivatalból kezdeményezi az előzetes döntést, ha az szükséges.
A Pp. 212. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben végzéssel határoz. Így az előzetes döntéshozatali eljárást is végzéssel kezdeményezi a bíróság. A törvénymódosítás kimondja, hogy a végzés indokolásában össze kell foglalni a tényállást, valamint ismertetni kell a magyar jognak a feltett értelmezési kérdés megválaszolásához szükséges rendelkezéseit.
A közösségi jog nem írja elő, hogy a per tárgyalásának mely szakaszában kell az előzetes döntéshozatalt a bíróságnak kezdeményeznie. Ezt nem is célszerű rögzíteni, mivel esetenként változhat, hogy mikor a legcélszerűbb az Európai Bírósághoz fordulás - bizonyos esetben indokolt lehet a tényállás tisztázása és a teljes bizonyítási eljárás lefolytatása után megtenni ezt a lépést, más esetben, ha a jogkérdés tisztázása eleve szükségtelenné teszi a ténybizonyítást, indokolt rögtön előzetes döntésért folyamodni.
A törvénymódosítás szerint a bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésével egyidőben a per tárgyalását felfüggeszti. A Pp. 155. §-a értelmében a tárgyalás felfüggesztésével minden határidő megszakad; a felfüggesztés megszűnésétől a határidő újra kezdődik. A felfüggesztés tartama alatt tett minden bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a felfüggesztéssel, illetőleg az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket. Elvileg lehetséges lenne az is, hogy a kezdeményezés miatt ne kelljen a tárgyalást felfüggeszteni, hanem folytatódhassék a per. Az új jogszabály azért nem ezt a megoldást választja, mert az Európai Bírósághoz a pernek abban a szakaszában kell fordulni, amikor a helyzet erre megérett, vagyis a közösségi jog értelmezésének szükségessége "fordulópontját" jelenti az ügynek, azaz fel sem merül, hogy a bíróság párhuzamosan folytathatná a pert.
A törvénymódosítás alapján a bíróság a kérdésfeltevésről és a felfüggesztésről egy végzésben határoz, ezért - ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik - az e végzés elleni fellebbezésre a felfüggesztésre vonatkozó szabályok lennének irányadóak. A Pp. 155. §-ának (3) bekezdése alapján a felfüggesztést elrendelő bírósági határozat ellen külön fellebbezésnek van helye; a bíróság az ilyen határozatot maga is megváltoztathatja. A bírói gyakorlat (BH 1990. 303. sz. alatt közzétett eset) szerint a tárgyalás felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasító végzés pervezető határozat, ezért ellene külön fellebbezésnek nincs helye.
Célszerű azonban külön megfontolás tárgyává tenni azt, hogy legyen-e helye külön fellebbezésnek a kérdésfeltevést elrendelő (s egyúttal a tárgyalást felfüggesztő) végzés ellen, illetve megengedje-e a törvény a felek ilyen indítványát elutasító döntés ellen az önálló fellebbezést. A közösségi jog e kérdésről nem rendelkezik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
