Szmodis Jenő jogelméleti munkásságának legújabb eredményeit a Multidiszciplináris jogi tanulmányok Jogról az evolúciótól a kultúráig című kötete[1] tartalmazza, amely összefoglalása a Szerző eddigi olyan hosszabb-rövidebb publikációinak, amelyek a jog kapcsolatát vizsgálják más tudományágakkal, tudományterületekkel.[2] Már a cím felkelti az olvasó figyelmét, s nem csak a jogászét, hanem mindenki másét, aki a jogról a megszokottól teljesen más megvilágításban kíván ismereteket szerezni. A munka a Szerző igényessége, könnyen érthető stílusa, megállapításainak számos példával való alátámasztottsága a szakmai közönségen túl a laikus érdeklődő számára is érdekfeszítő olvasmány, ugyanakkor a kötetben foglalt ismeretanyag joghallgatók számára a jog-és állambölcseleti tanulmányaik színesítésére, gazdagítására, kiegészítésére is kiválóan alkalmas.
A könyv három nagy szerkezeti egységre tagolódik. Elsőként a Szerző a multidiszciplináris jogi tanulmányok elvi kérdéseivel foglalkozik, majd ezek eddigi gyakorlati megvalósulásával, végül pedig a multidiszciplináris megközelítésben rejlő további lehetőségekről, a kutatási téma perspektíváiról értekezik.
1. Az első nagy egység első fejezetében (15-31) Szmodis körülhatárolja témáját, meghatározza a multidiszciplináris jogi tanulmányok tárgyát, célját, módszereit és szól a jog különböző elméleti megközelítéseinek egymáshoz való viszonyáról is. Elemzésének tárgyaként a jog sajátos bemutatását jelöli meg különböző tudományterületek szemszögéből, itt jó néhányat ezek közül már meg is említ, amelyeket a későbbiekben részletesen ki is fejt. A teljesség igénye nélkül ilyenek például a jog és az etika, a pszichológia, a történelemfilozófia, a humánetológia, vagy éppen a vallásfilozófia kapcsolatának vizsgálata. A multidiszciplináris kutatás célját a jog összetett emberi és társadalmi jelenségként való bemutatásában határozza meg a Szerző, valamint fontosnak tarja a jogászi szemléletmód tágítását, más jogi kultúrák megismerését, és a saját jogi kultúrához fűződő elfogult látásmód feloldását.[3] Szmodis úttörő módon ír a jog különböző elméleti megközelítéseinek egymáshoz való viszonyáról. Itt kiemelendő a jog funkcionalista és fogalomelemző megközelítésének szembeállítása, hiszen amíg a jognak mindig van egy társadalmi funkciója, nevezetesen a társadalmi rend fenntartása, addig a jogfejlődés nem minden szintjén beszélhetünk kialakult, egzakt jogi fogalmakról. Ebből a megállapításból kiindulva egy logikus gondolatmenetben olvashatunk arról, hogyan is kapcsolódnak egymáshoz a jog különböző szempontú (így a funkcionalista, illetve a fogalmi-analitikus) vizsgálatai. A jog funkciója a már fent említett társadalmi rend megteremtése és fenntartása, azonban ezt a rendet elsődlegesen az erkölcs, a szokások, kialakult viselkedésminták szabályozzák, s jogra csak ott van szükség, ahol az adott társadalom tagjai eltérő értékekkel, szokásokkal rendelkeznek és szükség van egy közös pontra, a jogra a rend eléréséhez. Abból következően, hogy a jog egy általánosan elfogadott tételezettség-rendszer, a jog vizsgálható vallással való hasonlósága és vallás által való meghatározottsága szempontjából. Mivel a jog az erkölcsi, vallási szokásokat követően alakult csak ki, érdemes e körülménynek a történeti szempontú kutatása is. Egy következő érdekes aspektust jelent a jog kultúra alapú vizsgálata, nevezetesen, hogy egyes jelenségek bizonyos kultúrákban miért válnak jogintézménnyé, míg máshol miért maradnak meg csupán szokásként. Ezekre, és más hasonló felvetésekre igyekszik a továbbiakban Szmodis válaszokkal szolgálni, és ezen a ponton belátható, hogy nem az a lényeg, hogy a jogot konceptualista, vagy funkcionalista megközelítésben vizsgáljuk, hanem az, hogy ez a jog természetének megfeleljen.
A második fejezetben (32-34.) a társadalom egységes valóságként való kezelése és a társadalomtudományok pluralitásának szembeállítása lép a Szerző vizsgálódásainak fókuszában. Problémaként határozza meg azt a jelenséget, hogy különböző tudományterületek saját megállapításaikat totális érvényűnek tekintik, és vitákat eredményez az egymás területén való
- 165/166 -
kutatás. A jog egy viszonylag elkülönült társadalmi jelenség, mégis, a Szerző szerint a jogi jelenségek esetén is kívánatos más tudományok szemszögéből vizsgálódni a mélyebb megértés érdekében. A harmadik fejezetben (35-40) Szmodis a jogot mint multidiszciplináris tudományt a helyes jogtan, valamint a leíró jog tana szemszögéből mutatja be. Amíg Nyugaton a jog szakma, addig Keleten nem válik el élesen a filozófiától, a vallástól, az erkölcsi gondolkodás része. A kelet-nyugat szembeállítás a későbbiekben is fontos lesz a jog multidiszciplináris vizsgálatánál, az azonban leszögezhető, hogy a jogalkotásban és a jogalkalmazásban itt is, és ott is szerepet kap a helyes jog kérdése, a jogalkotók, jogalkalmazók munkájuk során mérlegelnek morális, etikai aspektusokat, így a jog a praxis szintjén szükségképpen több tudományt érint. A leíró jogtan oldaláról is szükségszerű a multidiszciplinaritás, itt a Szerző szintén kiemel különböző irányzatokat, mint például a jog pozitivista, történeti, szociológiai, pszichológiai, kulturális antropológiai vizsgálatát.
A negyedik fejezet (41-71.) a jogot mint emberi, társadalmi és kulturális jelenséget, valamint mint tudományt járja körül. A társadalomtudományok szaktudományainak XVIII. századtól kezdődően megfigyelhető dinamikus fejlődése szükségképpen hozta magával e tudományterületek (történetírásjogtörténet, lélektan-pszichológia, irodalomtudomány, antropológia) jogtudományba való behatolását. Ebből következően az újabb tudományszakok (pl. szociálpszichológia, etológia) ugyancsak igényt formálhatnak arra, hogy eredményeikre a jogelméleti vizsgálódások tekintettel legyenek. A jog mint kulturális jelenség vizsgálatánál Szmodis arra a megállapításra jut, hogy különböző kultúrák más és más tudományokban jeleskednek, kiszakítani egy-egy elemet ezek közül és ilyen módon vizsgálni nem szerencsés. Itt is megjelenik a kelet-nyugat ellentét, nyugaton a jog szövegközpontú szemlélete alakult ki, a keleti kultúrákban a jog teokratikus jellege figyelhető meg. Míg ezen vallási jogok helyességeszméjét a moralitás, a valláserkölcs adja, addig Nyugaton ez maga a jog eszméje. A szóban forgó jelenségeket a Szerző szemléletes példákkal illusztrálja.
A jogot mint tudományt vizsgálva Szmodis a popperi tudományfogalmat vázolja és adja annak kritikáját. Itt többek között a természettudományok helyzetét ismerteti a társadalomtudományokkal szemben, ahol is az előbbinél jóval kevesebb problémával járt az egyes szaktudományok határainak összeérése, mint utóbbiak esetében, pedig a multidiszciplináris megközelítés a társadalomtudományok területén is kívánatos. Szmodis szerint mivel nincs éles határvonal a tudomány és a nem tudomány között, a jog bízvást tudománynak tekinthető. Különösen pedig azért, mert olyan objektív, racionális mozzanatokkal rendelkezik, amelyek az ún. tudományos gondolkodásra inkább jellemzőek, noha az igazságosság alapú jogrendszereknél az irracionális, érzelmi, indulati elemek is szerepet kapnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
