Napjainkban egyre gyakrabban jelent problémát, hogy vadon élő állatok jelennek meg a települések belterületén, és általában riadalmat keltenek a települési lakosok körében. Jelen tanulmány keretei között szeretnénk a belterületi vadmegjelenés kezelésének jogi hátterét rögzíteni és ha nem találunk egzakt jogi szabályozást, akkor megpróbáljuk ismertetni, hogy milyen lehetőségek állnak - analógia útján - a jogalkalmazók rendelkezésére. A tanulmány második részében de lege ferenda javaslattal kívánunk élni.
A településeken belül megjelenő vadon élő állatok észleléséről számos online sajtóanyag látott napvilágot az utóbbi években.[1] A cikkek ugyanazt a társadalmi problémát vizsgálják és igyekeznek támpontokat, valamint megnyugtatást adni a településük lakóinak. Jelen kutatás keretei között mi is ezt a témát kívánjuk körbejárni, azonban se támpontokat, se megnyugtatást nem kínálunk, hanem a színtiszta jogi környezetet, vagyis inkább annak hiányát. Két alapvető hazai jogszabály [Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) és az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.)] rendelkezései mentén kívánjuk bemutatni, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a belterületen megjelenő vadállatok által okozott károk, problémák megoldására, továbbá a - véleményünk szerint - hiányos szabályozás esetleges pótlására is teszünk javaslatot. Természetesen nem csupán az említett két törvény szabályait vizsgáljuk meg, hanem a felvetett problémához kapcsolódó egyéb - ágazati - jogszabályokat is boncolgatunk.
Talán nem túl nagy "baklövés" azzal az alapvetéssel nyitni ezt a fejezetet, hogy a vad természetes élőhelye nem egy-egy település közigazgatási belterületén található. Ezen elementáris állítást erősíti a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.), amely szerint "vadászterületnek minősül [...] az a földterület, valamint vízfelület, [...] ahol a vad a szükséges táplálékot megtalálja, természetes szaporodási feltételei, valamint természetes mozgásigénye, búvóhelye, nyugalma adott".[2] Ez alapján még talán nem is zárható ki a települések belterülete, azonban a Vtv. szűkíti a rendelkezését és rögzíti, hogy a település közigazgatási belterülete nem minősül vadászterületnek.[3]
A Vtv. előző bekezdésben rögzített rendelkezésének citálását szükségessé teszi a vizsgált téma, mivel a vadak települések közigazgatási területén belül történő felbukkanása - jelenleg még - nem hétköznapi jelenség. Azonban, ahogy már korábban említettük, sajnálatos módon a belterületi megjelenések száma - kifejezetten az utóbbi években - növekedő tendenciát mutat. Ennek okaira nem szeretnénk kitérni jelen tanulmány keretei között, mi csak magával az okozattal, a mellékutcán békésen sétáló vaddisznó problematikájával kívánunk foglalkozni. Lássuk tehát azt, ha egy ilyen élethelyzetbe kerül egy települési lakos, milyen lehetőségek állnak előtte, ki az, akihez, amihez fordulhat.
Már korábban utaltunk a gyakorlati probléma magjára, azonban ezt az élethelyzetet rögtön két úton lehet megközelíteni. Más a helyzet akkor, ha például az észlelt vaddisznó megrongálja a települési lakos kerítését, bejut a kertjébe és kitúrja a zöldségeket, vagy csak a kerékpárút mentén van számára egy csapás, amelyről riogatja az arra kerékpározókat vagy esetleg a vad támadásának a lehetősége is fennáll.
Az első eset egyszerűbb, a jogi szabályozás tisztább. A Vtv. fentebb említett passzusa alapján lakott terület nem része a vadászterületnek, így itt vadászat nem folytatható. Ezek alapján vadak belterületi elejtése eleve nem minősül vadászatnak. Mégis a probléma tüneti kezelésében a vadászok tudnak a leginkább segíteni, bár hozzá kell tenni, ez nem kötelezettségük. Nincs jogszabályi rendelkezés arról, hogy a vadászok vegyenek részt a lakosságot zavaró, veszélyeztető, nekik kárt okozó vad eltávolításában. Azonban hangsúlyozni szükséges, hogy a vadász az, aki a leghatékonyabban tud ilyenkor fellépni. A vadász ismeri a vad viselkedését, rendelkezik az elejtésére alkalmas lőfegyverrel és persze lőgyakorlattal. Ebben a helyzetben tehát a települési lakos fordulhat kérelemmel az illetékes rendőrkapitánysághoz (vagy például több lakossági bejelentés nyomán az önkormányzat jegyzője), amelyben kéri a lakott területen kárt okozó vad elejtését a köz- és magántulajdon súlyos károsodástól való megóvása érdekében.[4] Az engedély kiadása iránti kérelemnek tartalmaznia kell az elejtést irányító és a résztvevő termé-
- 10/11 -
szetes személyazonosító adatait, a fegyvertartási engedély adatait, az elejtés pontos helyét, idejét és a biztonsági intézkedéseket, a lakosság tájékoztatásának módját.[5] Ezen kötelező adatok miatt tanácsos inkább egy település jegyzőjének a rendőrséghez fordulnia, mivel egy átlagos települési lakos nem feltétlenül van tisztában a kért információkkal. A határozatról, azaz az engedély kiadásáról az illetékes helyi önkormányzatot és a területileg illetékes vadászatra jogosult szervezetet tájékoztatni kell. Tekintettel arra, hogy a vad megjelenése nem menetrendszerű, a rendőrség a határozatában sokszor egy adott időintervallumra (például három hónapra) ad ki engedélyt.[6]
A fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendeletben tehát kárt okozó vad - engedélyhez kötött - elejtésével találkozunk.[7] Ezzel a fél mondattal pedig el is tudjuk határolni a korábbi második példánktól, amikor is csak a támadás veszélye áll fenn, vagy az állat csak riogatja a települési lakost. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a jelenlegi jogszabályi környezet pontos választ erre az élethelyzetre nem ad. Mégis megpróbálunk pár jogszabályi támpontot keresni, amelyeket - analógia útján - talán lehetne használni.
Induljunk ki az Mötv. rendelkezéseiből. Véleményünk szerint a vad település közigazgatási területén történő megjelenése a település lakosságának teljes közösségét vagy jelentős részét érinti, tehát helyi közügynek minősíthető. A helyi közügyek nem taxatív felsorolását az Mötv. 13. § (1) bekezdése rögzíti. Ezek közül három helyi közügy esetében beszélhetünk a kutatási témánk érintettségéről. Egyrészt a 13. § (1) bekezdés 11. pontja (helyi környezet- és természetvédelem), másrészt a 12. pontja (katasztrófavédelem), végül pedig a 17. pontja (közreműködés a település közbiztonságának biztosításában).
A helyi környezet- és természetvédelem kapcsán a magyarázatot talán nem kell bőven kifejtenünk, mivel még ha nem is történik károkozás a vadak részéről, akkor sem természetes, hogy beszoknak a településekre és akár az eredeti élőhelyüket is elhagyják.
A katasztrófavédelem már inkább magyarázatra szorul. A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Katvéd. tv.) értelmező rendelkezései között több alapvetés is rögzítésre kerül. A jogszabályból a katasztrófa,[8] a katasztrófaveszély[9] és a katasztrófavédelem[10] definícióit kell kiemelnünk. Egy belterületi vadmegjelenés több, a jogszabályban foglalt fogalmi elemre ráilleszthető. A katasztrófa fogalma az emberek életét, egészségét veszélyeztető élethelyzetről ír, amely megfelel a gyakorlati példánkban rögzített vadmegjelenésnek. A meghatározás második része vonatkozásában azonban a konkrét élethelyzetünk kapcsán hiátussal találkozhatunk, mivel nem tudjuk - egzakt hatáskörrel megjelölve - rögzíteni, hogy a veszély elhárítására milyen szervet rendelnek a jogszabályok. A katasztrófaveszély egy olyan állapotról (belterületi vadmegjelenés) rendelkezik, amelynek bekövetkezésével (a vad már nemcsak messziről követi a települési lakost, hanem támadólag fel is lép vele szemben) az emberi életet és egészséget veszélyezteti. A katasztrófavédelem feladata pedig - többek között - olyan tájékoztatás, riasztás, amely a katasztrófa kialakulását, a veszély elhárítását szolgálja. A fenti meghatározások kapcsán a települési polgármester katasztrófavédelmi feladatait a hivatásos katasztrófavédelmi szerv közreműködésével látja el, ez pedig államigazgatási feladat- és hatáskörnek minősül.[11] Ezek alapján katasztrófavédelmi szempontból a helyi önkormányzat képviselő-testülete eljárni nem jogosult. Láthatjuk tehát, hogy teoretikus értelemben megáll a törvény rendelkezéseire rávetített kutatási problémánk, azonban ez csak az elmélet szintjén marad, mivel a Katvéd. tv. rendelkezései között nem találunk még csak hasonló "katasztrófát" sem. Továbbá azon katasztrófahelyzetekben, amelyek esetén a jogszabály a polgármestert hatalmazza fel eljárásra, azok köre még szűkebb.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
