Az utóbbi évtizedben a magyar jogalkotás jelentősen megújította a jogrendünkben alapvetőnek minősülő jogszabályokat. Az Alaptörvény elfogadása, az új Polgári Törvénykönyv, az új perrendtartás sok-sok egyéb alapvető jogterület mellett ebbe a körbe tartozik. A gazdasági életet érintő törvények közül az egyik legrégebben hatályban lévő jogszabály az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.), amelynek leváltása egy korszerűbb, egységes törvényre régóta várat magára. Már 2006-ban tanúi voltunk egy sikertelen kísérletnek, amikor a kormányzat új Gt., új Ctv. és egy új Cstv. megalkotását tűzte ki célul. Az új Gt. és Ctv. elfogadásra került, viszont új csődtörvény helyett egy novellisztikus módosításra került sor.
2018-ban megkezdődött a csődtörvényt érintő kodifikációs munka, amely azt a célt tűzte ki, hogy 2019 őszére a parlament elé kerül a törvény tervezete, erre azonban nem került sort. A helyzetet magyarázhatja Bogdán Tibornak, a kodifikációs bizottság vezetőjének az előadása, melynek során elmondta: "a koncepció lényegében meg fogja járni a gazdasági kabinetet, meg fogja járni a Versenyképességi Tanácsot és reményeink szerint a jövő év tavaszán már a normaszöveg a Parlament elé kerülhet és a mostani tervek szerint 2021 nyarán a törvény hatályba léphet." (NEGYVENHARMADIK JOGÁSZ VÁNDORGYŰLÉS A FIZETÉSKÉPTELENSÉG JOGI SZABÁLYOZÁSA Előadó: dr. Bogdán Tibor kormánybiztos, Igazságügyi Minisztérium)
Időközben a koronavírus-járvány felülírta a hétköznapi munkát, így a csődtörvény kapcsán kérdés az, hogy lehet-e új törvényt alkotni a korábbi előfeltételek figyelembevételével vagy új szempontok szerint kell a kodifikációt folytatni.
A továbbiakban a jelen helyzetben felmerülő kérdéseket járom körbe, közben óhatatlanul meg kell említeni a 2018-ban indult kodifikáció koncepciójának megoldásait, de jelen dolgozat célja nem ennek a koncepciónak az ismertetése, esetleg kritikája.
Ma még senki nem tudja megmondani, hogy a járvány kezelésének milyen hosszan tartó gazdasági kihatásai lesznek, ez miként csapódik le a gazdálkodó szervezetek fizetőképességében. Jellemző a helyzetre, hogy április 28-án este a Standard and Poor's pénzügyi szolgáltató, hitelminősítő társaság pozitívról stabilra rontotta Magyarország kilátásait, miközben megtartották a BBB/A-2 besorolást, azaz "az ország a minősítő szerint megfelelő mértékben képes rá, hogy teljesítse vállalásait, a gazdasági körülmények azonban gyengíthetik
- 10/11 -
ezt. Az S&P szerint: Magyarország gazdasága 4 százalékot fog zsugorodni a koronavírus-járvány hatásai miatt 2020-ban. Az erős makrogazdasági alapoknak és a gazdasági intézkedéseknek köszönhetően az ország 2021-re kilábal a csökkenésből. Viszont nagy még a bizonytalanság akörül, mennyire húzódik el a járvány, és mekkora lesz a fiskális hatása."
Nem kell jósnak lenni ahhoz a megállapításhoz, hogy a likviditási helyzet romlása miatt meg fog emelkedni a csődeljárások és a felszámolási eljárások száma, várható, hogy sok cég csődvédelmet fog kérni. Ezeket az eljárásokat kezelni kell rövid távon, ugyanakkor a kodifikációban is lényeges tényező lehet egy esetleges veszélyhelyzet kezelése. Napjainkban rövid távon a válsághelyzetre tekintettel a csődeljárások erősítése és preferálása, az eljárási határidők meghosszabbítása, a felszámolási egyezség szabályainak a csődeljáráséhoz hasonló (hitelezők hozzájárulásának arányait tekintve) kialakítása lehet a feladat. Jelen tanulmány azonban nem a rövid távú feladatokra kíván fókuszálni.
Az egyik kérdés, ami felmerül, hogy a készülő törvénynek bármilyen szinten foglalkoznia kell-e az esetleges veszélyhelyzetben követendő eljárással. Úgy gondolom, hogy nem, hacsak nincs olyan prognózis, amely szerint számítani kell a közeljövőben is hasonló helyzet bekövetkezésével. Szerencsés esetben egy ilyen rendelkezés soha nem kerül alkalmazásra, a rendkívüli helyzetekben készülő jogszabályok jobban tudják az aktuális problémákat kezelni. Ugyanakkor azt is számításba kell venni, hogy a közeljövőben elkészülő szigorú előírásokat tartalmazó törvény, amely a likvidációs gondok megjelenésekor már intézkedési kötelezettséget ír elő a gazdálkodó szervezeteknek, nagy kárt tud okozni a gazdaságban. Ilyen előírások megfogalmazásához konszolidált körülmények kellenek.
Ebből következik a másik kérdés: az elkészülő törvénynek mikor kell hatályba lépnie? Itt úgy vélem az a megfontolt megközelítés, ha az új csődtörvény az elfogadása után két-három év múlva lép hatályba. Ennek indoka az, hogy a jelenlegi helyzetet még a régi, esetleg a veszélyhelyzet miatt kiegészített törvényszöveggel bíró csődtörvénnyel kell kezelni, ezeknek az ügyeknek a kifutása több évig el fog tartani.
Egyébként is fontos lenne - a veszélyhelyzettől függetlenül - hogy kellő idő álljon rendelkezésre az új törvény alkalmazására való felkészülésre. Példaként említem a német fizetésképtelenségi törvényt, Németországban 1978-ban döntöttek arról, hogy a módosítások helyett új csődtörvényt kell alkotni. Hétévi munka elvégzése után született meg az első tervezet, melyet vitára bocsátottak, majd 1994-ben fogadták el az 1999. január 1-én hatályba lépett törvényt (InsO), az új törvény felváltotta az 1877-ben keletkezett Konkursordnungot.
Ennyi idő ma már nem szükséges egy új törvény hatálybaléptetéséhez, de a speciális helyzet miatt mindenképpen hosszabb átmeneti időszakban kell gondolkodni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
