https://doi.org/10.59851/jk.79.09.1
A jelen tanulmány fő kérdésének (büntetőbírósági döntéshozatal algoritmikus támogatása) rendszerbe helyezése azon jogtudományi kutatások rendszerezésével történik, amelyek a digitalizációs kihívások színes horizontján folynak. Az igazságszolgáltatás általános digitalizációs kihívásain túl a fókusz a büntető igazságszolgáltatásra helyeződik, hogy meghatározzuk azt az elméleti keretrendszert, amelyben az algoritmikus döntéshozatal lehetőségeit feltáró tudományos kutatásnak helye lehet, azaz azokat az alapkérdéseket, amelyeket meg kell válaszolni ahhoz, hogy a büntetőbíró tevékenységét algoritmusok (mesterségesintelligencia-alapú megoldások) segítsék vagy helyettesítsék. A tanulmány a büntetőeljárás bírósági (tárgyalási) szakaszára koncentrál és azonosítja a bíró döntési mátrixának a csomópontjait, amelyeknél elvi szinten felmerülhet az algoritmikus támogatás lehetősége. A vizsgálat kiterjed az esetleges tanulóadatok körére és azokra az axiomatikus korlátokra, amelyek a tudományos vizsgálatot is fékezik, mivel megváltoztatásukhoz paradigmaváltásra lenne szükség. Az elméleti keretrendszer tudományos alapjául szolgál azon tudományos kutatások lefolytatására, amelyek a büntetőeljárásban hozott büntetőbírói döntések algoritmikus támogatásának kialakítását és lehetőségeit vizsgálják, így azt fel lehet használni egy tudományos kísérlet kialakításához (embercsempészés miatti büntetőügyek büntetéskiszabási gyakorlatát érintően).
Tárgyszavak: büntető igazságszolgáltatás, algoritmikus döntéshozatal, mesterséges intelligencia, tényállás-megállapítás, szubszumció, jogértelmezés
The main question of this study (algorithmic support for criminal court decision-making) is framed within the context of legal research that explores the diverse horizons of digitalization challenges. Beyond the general digitalization challenges of the judiciary, the focus is specifically on criminal justice in order to define the theoretical framework within which scientific research exploring the possibilities of algorithmic decision-making can be situated. This involves addressing the fundamental questions that need to be answered for algorithms (AI-based solutions) to assist or replace the activities of criminal judges. The study concentrates on the court (trial) phase of criminal proceedings and identifies the critical points in the judge's decision matrix where, in principle, algorithmic support could be introduced. The examination includes the potential scope of training data and the axiomatic constraints that limit scientific inquiry, as their alteration would require a paradigm shift. The theoretical framework serves as the scientific basis for conducting research that examines the development and possibilities of algorithmic support in criminal court decisions. Consequently, this theoretical framework can be utilized to design a scientific experiment related to sentencing practices in a chosen field, e.g. in the criminal cases involving human trafficking.
Keywords: criminal judicial decision-making, algorithmic support, artificial intelligence
Az utóbbi évtizedekben az ugrásszerű technológiai fejlődésből fakadó digitális forradalom következtében - ahogyan az élet minden területén - a jogtudományi kutatások fő sodrába is bekerült a digitalizációs kihívásokkal kapcsolatos problémák vizsgálata. A témakör szakirodalmát jellemző első hullámban olyan kutatásokkal találkozunk, amelyeket tipikusan valamely a technológiai eredményen és/vagy a digitalizáció újszerű felhasználásán alapuló módszer vagy eljárás piaci, illetve közigazgatási bevezetése és gyakorlata inspirált, és amelyek éppen az ezek által generált új problémákat járják körül.[1] A szak-
- 389/390 -
irodalmi érdeklődés megjelenése és az esetleges kritikák gyakorlása ezen megoldások alkalmazását a legritkább esetben korlátozta vagy akadályozta, miközben világos volt, hogy a "digitális vadnyugat", azaz a kifejezett és releváns szabályozási hiány alapvető problémákat okozhat az egyének és a közösségek életében is.
A digitalizációs kihívások általános társadalom- és jogtudományi kérdéseivel is elkezdett tehát foglalkozni az újabb szakirodalom, köszönhetően annak a ténynek is, hogy az algoritmusok felemelkedése, és általában véve a mesterséges intelligencia alkalmazása és térnyerése - a szűk technológiai szakmán kívül - a 2020-as évekre vált mindenki számára realitássá. Ez egyben azt is jelenti, hogy mialatt az alapkutatások körében megjelent ez a tematika, egyben a hazai,[2] a regionális[3] és a globális[4] jogalkotói (és jogszabály-előkészítői szakértői) szintek is mozgásba lendültek és a megfelelő szabályozási lehetőségeket is kutatják. Ezen folyamatok párhuzamos haladásának egyébként az is a különleges hozadéka, hogy a tudományos kutatások eredményei is integrálódhatnak a szabályozási modellekbe; ez kivételes lehetőség a témakörrel foglalkozó jogtudósok számára is.[5]
Jelen tanulmány a fentiekből indul ki, azaz abból, hogy jelentős átalakulási folyamat zajlik a jog mint társadalmi alrendszer működésében is a digitalizációs "átállás" miatt, és jelenleg ennek határait meg kell találni, és az elfogadott eszközökkel való együttélést, illetve azok alkalmazását a jogi alrendszerben is megfelelően kell szabályozni. Mindezekkel pedig a jövőbeli fejlődési irányokat is befolyásolni lehet. Ennek megfelelően a tanulmányban az igazságszolgáltatást érintő digitalizációs kihívásokat osztályozom általában véve, összefoglalva a hazai és nemzetközi szakirodalom legfontosabb eredményeit, ezt követően pedig - saját korábbi és más szerzők munkái alapján - a büntetőeljárásra fókuszáltan mutatom be azt, hogy melyek a legfőbb axiomatikus akadályai annak, hogy a digitalizációs fejlesztések az algoritmikus döntéshozatal teljes térnyeréséhez vezessenek. Ehhez további kutatási kérdéseket is megfogalmazok, a szakmai közösségnek a közös gondolkodást ajánlva. Ezen kérdések bázisán továbbhaladva kiválasztottam a büntetőbírói döntéseket (a tárgyalási szakban), amelyeket absztrakt szinten vizsgálva azt elemzem, hogy van-e egyáltalán olyan döntési pont, amelyhez az algoritmikus támogatás - a mai jogi keretrendszerben - létrejöhetne, figyelemmel a jogi és szakmai megfelelőségre, illetve a hasznosságra. Ezen elméleti keretrendszer kidolgozása lehetővé teszi azt, hogy egy elméleti büntetőeljárási kísérletet lefolytassunk, amelyben az így beazonosított döntési pontot érintően konkrét büntetőeljárásokban (embercsempészés) megvizsgáljuk az algoritmikus támogatás lehetőségét. Az embercsempészés bűncselekménye miatt folytatott büntetőeljárások - Dél-Alföldön - olyan sajátosságokkal rendelkeznek (lásd később), amelyek nem teszik eleve kizárttá az algoritmikus támogatás lehetőségének a vizsgálatát - az itt bemutatott axiómák ellenére sem. A kísérlet tudományos célokat követ, gyakorlati alkalmazásának (akár éles tesztelésének) jogi és szakmai feltételrendszerének vizsgálata elengedhetetlen, feltételezve azt, hogy az elméleti tudományos kísérlet elfogadható eredményre vezet. Ezzel kapcsolatosan az alkotmányjogi, európai jogi és emberi jogi megfelelőségi vizsgálat lefolytatása szükséges, ennek eredményeit, illetve a kísérlet teljes bemutatását külön közleményben közöljük.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
