Volein Anna: A csődtörvény 2014-ben hatályba lépő változásai I. (CH, 2014/2., 5-7. o.)

I.

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv. vagy csődtörvény) számos rendelkezését módosította az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatályba lépésével összefüggő módosításairól szóló 2013. évi CCLII. törvény, amelyet a jogalkalmazók előszeretettel neveznek egyszerűen csak "Saláta-törvénynek". Ez a becézés - levelei számát tekintve - valójában hízelgő a Lactuca sativára, hiszen a módosítás pontosan 183 "levélkével" bír, 183 jogszabályt érint. A 2013. évi CCLII. törvény Cstv.-t érintő rendelkezései (91. §) értelemszerűen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénnyel (továbbiakban: új Ptk.) egyidejűleg, 2014. március 15-én lépnek hatályba.

A csődtörvényt módosította még az egyes törvényeknek agrár- és környezetügyi tárgyban történő módosításról szóló 2013. évi CCL. törvény is, mely bizonyos kodifikációs hibák korrigálásaként[1] tartalmaz a 2-5. §-aiban a csőd- és felszámolási eljárásokat érintő rendelkezéseket. Ezek a csődtörvénynek a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. CXXII. törvény (továbbiakban: Földforgalmi törvény) új szabályaival összefüggő, 2014. május 1-jétől hatályos rendelkezései.

Mindkét módosítás érintette a Cstv. 3. §-ában pontokba szedett értelmező rendelkezéseit. A 2013. évi CCLII. törvény módosította a Cstv. 3. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott "gazdálkodó szervezet veze-

- 5/6 -

tője" fogalmi körét. E szerint a Cstv. alkalmazásában a gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül cég esetében a bejegyzett vezető tisztségviselő (képviselő), ügyvédi irodánál, szabadalmi irodánál az iroda vezetője, önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál az ügyvezető vagy az igazgatótanács tagja, magánnyugdíjpénztárnál a képviselő, alapítványnál és egyesületnél a bejegyzett vezető tisztségviselő, az Európai Unió más tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezet esetében a magyarországi nyilvántartásba bejegyzett, jognyilatkozat tételére jogosult személy, ilyen hiányában a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nevében a hatóságok előtt vagy a polgári jogi kapcsolatokban eljáró személy.

A "gazdálkodó szervezet vezetője" fogalmába tartozók felsorolása ismét némiképp hiányosra és pontatlanra sikerült, főleg ha a jogalkotó célja az új Ptk.-hoz történő igazodás volt, mert a Polgári törvénykönyv továbbra sem ismeri a "cég" kollektív főnevet, ezt a szót csak az "egyéni cég", illetve a "könyvelő cég" szószerkezetben használja. Ezzel szemben a Harmadik Könyvében a "jogi személyek", illetőleg ezen belül a "gazdasági társaságok" gyűjtőneveket alkalmazza. A cégnyilvánosságról, cégeljárásról és a végelszámolási eljárásról szóló 2006. évi V. törvény 2. § (1) bekezdése definiálja a cég fogalmát, mely szerint "ha törvény eltérően nem rendelkezik - cég az a jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel, üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jön létre."

A 2013. évi CCLII. törvény ugyanakkor nem módosította a gazdálkodó szervezeteknek a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontjában[2] rögzített felsorolását, ezért amennyiben e két törvényhelyet vetjük össze, az a következtetés vonható le, hogy a módosított szövegezésben (is) szerepeltetett "cég" megnevezés a gazdasági társaságok, az európai részvénytársaságok, a szövetkezetek, a lakásszövetkezetek, az európai szövetkezetek, a vízi közmű társulat kivételével a vízgazdálkodási társulatok, az erdőbirtokossági társulatok, az egyesülések, az egyéni cégek, az európai gazdasági egyesülések és az európai területi együttműködési csoportosulások vezető tisztségviselőire vonatkozik, mert a további - a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontban - felsorolt gazdálkodó szervezetnek a vezetőit a jogalkotó a d) pont alatti szöveg folytatásában külön megnevezi. Ha a Cstv. 3. § (1) bekezdés d) pontjának korábban hatályos rendelkezésével vetjük össze a módosított definíciót, és azt feltételezzük, hogy csupán az egyszerűsítés, a rövidítés volt a jogalkotó célja, akkor a korábbi törvényi rendelkezéshez képest a "cég" alatt a közkereseti és betéti társaságot, az egyesüléseket, a közös vállalatokat, a korlátolt felelősségű társaságokat, a részvénytársaságokat és az egyéni cégeket érthetjük.

Szintén jogalkotói pontatlanságnak tűnik, hogy a Cstv. a gazdálkodó szervezetek közé sorolja a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontja[3] alapján az ügyvédi irodákat, közjegyzői irodákat, a szabadalmi ügyvivő irodákat és a végrehajtói irodákat is, ezzel szemben a gazdálkodó szervezet vezetője definíciójában csak az ügyvédi iroda és a szabadalmi iroda vezetőjét jelöli meg. Véleményem szerint azonban amíg a csődtörvény alkalmazandó a közjegyzői iroda és a végrehajtói iroda elleni csőd- és felszámolási eljárásokra, addig ezeknek az irodáknak a vezetője is a "gazdálkodó szervezet vezetőjének" minősül.

A 2013. évi CCLII. törvény a 91. § (2) bekezdésével a Cstv. 3. §-ának (1) bekezdése értelmező rendelkezéseit a h) és i) pontokkal is kiegészítette:

- A Cstv. 3. § (1) bekezdés új h) pontja értelmében a csődtörvény alkalmazásában közeli hozzátartozó az új Ptk.-ban meghatározott közeli hozzátartozó és az élettárs. Az új Ptk. Nyolcadik Könyvének értelmező rendelkezései között található 8:1. § (1) bekezdés 1. pontja értelmében közeli hozzátartozó: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér. A 8:1. § (1) bekezdés 2. pontja értelmében hozzátartozó: a közeli hozzátartozó, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, és a testvér házastársa. Az új Ptk. tehát az értelmező rendelkezéseiben már csupán a hozzátartozók között sorolja fel az élettársat, a Cstv. rendelkezései szerint azonban az élettárs továbbra is közeli hozzátartozónak minősül.

- A Cstv. 3. § (1) bekezdés új i) pontja az új Ptk. 8:2. §-ára utalással mutat rá arra, hogy a csőd- és felszámolási eljárásban mit kell érteni többségi befolyás[4] alatt.

- 6/7 -

A közeli hozzátartozói illetőleg a többségi befolyással rendelkező tagi minősítés többnyire a Cstv. 5. § (7) bek. és a 27/A. § (4) bekezdésében rögzített kizárási, valamint a Cstv. 27/A. § (14) bek., 27/C. § (3) bek., a 36. § (1) bek., a 49. § (3) bek. és a 49/D. § (4) bek. és (5) bekezdéseiben megfogalmazott tiltó rendelkezések vizsgálatakor merül fel. Alkalmazásra kerül akkor is, amikor az egyes bírságok, illetőleg díjak megfizetésének elmulasztása esetén meg kell állapítani az adós gazdálkodó szervezet többségi befolyással rendelkező tagjának kezesi felelősségét [Cstv. 9. § (10) bek., 11. § (7) bek., 16. § (2) bek. és a 33. § (2) bek.]. Fontosak a fenti minősítések a Cstv. 12. § (2) bekezdésében rögzített követelés-besorolás, a Cstv. 18. § (5) bekezdése alapján történő szavazat-számítás, és a Cstv. 57. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend ellenőrzése során, valamint a megtámadási perekre vonatkozó, Cstv. 40. § (3) bekezdésében felállított törvényi vélelem alkalmazásakor.