1. Korinek László akadémikus 65 éves lett. Nehéz feladat olyan embert köszönteni, aki még ilyen alkalmakkor is maga ad az őt ünneplő közönségnek. Mint ahogy 2010-ben is olyan ajándékot kaptunk tőle, amelynek újabb és újabb értékeit naponta fedezzük fel. A Kriminológia I-II. csaknem másfél ezer oldalas művet kapta a szakma Korinek Lászlótól.
Habent sua fata libelli. Korinek László munkái sorsukként viselik magukon azt, hogy szerzőjük statisztikus is egyúttal, a németet anyanyelvi szinten beszéli, és művelt világpolgárként mindenütt tudását gyarapítja, illetve tanítja a nagyvilágban. A statisztikusi véna minden munkájából kitűnik, precizitására példaként szolgáljon a Kriminológia I-II. irodalom jegyzéke, név- és tárgymutatója, az általa hivatkozott törvények, AB határozatok sora. Anyanyelvi szintű német nyelvtudásának és mélygyökerű kulturális kapcsolatainak is köszönhető, hogy Németország pécsi konzuljának kérték fel. Az igazán nagy tudós pedig abban mutatkozik meg, hogy nem kizárólag saját szakterületével foglalkozik egyre kisebb szeletben, és egyre mélyebbre haladva, hanem mindvégig képes megőrizni rálátását az egészre, mindennek gyökerére. Nagy műveltsége mindig is hozzásegítette, hogy az általa vizsgált kutatási területet összehasonlító elemzéssel, mindig valamilyen összefüggés-rendszerben, viszonyulás-rendszerben tárja fel.
Munkásságának megkoronázása a Kriminológia I-II.
2. A Kriminológia I. a kriminológia fogalmát, feladatát, helyét mutatja be, az első nagy iskolák után a XX. századi elméleteket vázolja fel. Külön fejezet a magyar kriminológia története egészen napjainkig, sőt azontúl is, hiszen a magyar kriminológia jövőjével, várható hatásaival is foglalkozik a szerző. A látens bűnözésábrázolás és a félelem a bűnözéstől, a pönológia és a prevenció egyaránt helyet kapnak az első kötetben. Itt foglalkozik a szerző a büntető igazságszolgáltatás rendszerével is.
Korinek Lászlót kritikai megnyilvánulásairól ismerhetjük, jómagam többször idéztem tőle azt a bonmot-t, miszerint a Btk hovatovább nem más, mint "üzenőfüzet" a választópolgár számára. A Kriminológiában is olvashatjuk a jobbítás szándékát magában hordozó kritikai megjegyzéseit. A móri fiaskóval kapcsolatban írja például, hogy elvárható, hogy "a közhatalom azonnal intézkedjen a jogsértés orvoslására. Az említett magyarországi esetben ez nem volt tapasztalható."[1]
Művében igen sokat foglalkozik azzal, hol foglal helyet a kriminológia tudománya a diszciplínák között. E kérdés azért is nagy jelentőségű, mert egyúttal a kriminológia jövőjét is eldöntheti, azt hogy tudományként melyik úton halad tovább. Amennyiben a szűkítést választja, csak a formális értelemben vett bűnözésre redukálja le vizsgálati területét. Amennyiben a tudomány "dekriminalizálása" történik meg, nemcsak a törvényi értelemben vett bűnözésre szűkül le kutatási területe.
Mesteréhez, Szabó Andráshoz[2] hasonlatosan ő is építészeti, képzőművészeti alkotásokkal láttatja egy-egy nagy tudományos-, illetve szakmunka képét. Szabó András a Deák-féle Javaslatot a tündökletesen egyszerű chartres-i székesegyházhoz, a Csemegi kódexet pedig a túldíszített, pompázatos kölni dómhoz hasonlította.[3] Korinek a kriminológiai kutatást hasonlítja egy eklektikus képzőművészeti alkotáshoz.
Az eklektikus építmény további jellemzője, hogy egyes gondolatok többször felbukkannak a fejlődés menetében. Hasonlóképpen látja Király Tibor a büntetőjog történetét, kijelentve, hogy nem beszélhetünk lineáris fejlődésről. Régi és mai eszmék közt rokonság, azonosság fedezhető fel.[4]
Korinek is hangsúlyozza, hogy egyes gondolatok többször is megjelennek a fejlődés menetében, a kriminológiai gondolkodás során. "A gyorsan változó világban a tudomány munkásai koronként változó értékeket vélnek fontosnak, más-más bűnözői emberi magatartás, összefüggés válik relevánssá."[5]
Korinek nem hagy kétséget afelől, hogy a kriminológia tudományára, a kriminológiai tudásra ma nagyobb szükség van, mint bármikor. Nézete szerint a büntetőeljárás minden résztvevőjének: bírónak, ügyésznek, szakértőnek, védelemnek egyaránt szükséges ez a fajta tudás a bizonyítékértékelés és a büntetéskiszabás kérdéseinél. A kriminológia "büntetőjog alapjait kutató tudománnyá" kezd válni. Egyszerre interdiszciplináris és
- 583/584 -
autonóm tudomány a kriminológia. Interdiszciplináris, amikor más tudományágak ismereteit is magába olvasztja, módszertani értelemben multidiszciplináris. Autonómiája abban mutatkozik meg, ahogyan a bűnözésre vonatkozó ismereteket integrálja, homogenizálja.
3. A kriminológiai iskolákat kellő mélységgel, korrekten mutatja be. Azokat a plusz információkat emelem ki, amelyekkel nem találkozhatunk minden Kriminológia tankönyvben, azokat az ismereteket, amelyek speciálisan Korinek látásmódot tükröznek. Kiemeli Lombroso magyar elődjét, Benedikt Móritzot, aki 1875-ben már foglalkozott a bűnözők agyával, azok sajátosságaival. Lenhossék bűnügyi embertani kutatásaira is felhívja a figyelmet. A kriminálstatisztika hazai úttörői közül Földes Bélára hivatkozik többször, aki a bűnözés növekedését a fejlődéssel kapcsolta össze.
A XX. századi elméletek között felhívja a figyelmet Irk Albert egyik vizsgálódási területére: milyen kapcsolat lehet az emberi szervezet klór-, foszfor- és nitrogénháztartása és a bűnelkövetés között.
A pszichopátiáról szóló kórkép esetében a nagy magyar elmeorvost, Nyírőt idézi, ám a személyiségzavar bemutatásakor már segítségül hívja Hannibal Lecter alakját is "A bárányok hallgatnak" című filmből. Hallgatóim/ink minden bizonnyal értékelik a tudós tanár és tankönyvszerző sokoldalúságát, amint különböző módokon - tudományos munkából való idézet és izgalmas mozifilm - juttatja el a tudásanyagot az olvasó felé.
Csíkszentmihályit a recenzens is jó évtizede már sokszor és szívesen idézi akár a fiatalok kallódásáról, akár a tévénézés passzivitásáról, akár a szeretetnélküli, kötődésnélküli emberi kapcsolatokról legyen szó. Korinek Sutherland differenciális asszociáció című elméletének illusztrálására hoz többek között Csíkszentmihályi-példát.
Az intézményes anómia elméletéhez Polányi Károly a piacgazdaságra vonatkozó gondolatait idézi, azt, hogy az emberek értékrendjében központi helyre került a profit hajszolása.
Az intézményelméletek között foglalkozik a morális pánikkal. Jenkinset helyeslőleg idézi: "A morális pánik hatására a gyermekek szexuális zaklatóit súlyosabban ítélik meg, mint a rablókat vagy akár a gyilkosokat."[6] Jómagam nem nevezném hiedelemnek és kinyilatkoztatásnak a gyermekek szexuális zaklatóira vonatkozó közvéleményt. Lehet, hogy a "morális pánik" elmélete nélkül, a lakosság hiszterizálása nélkül is olyan mélyen gyökerezik mindez társadalmunkban, hogy sokan vannak olyanok, akik bizony az emberöléssel azonos súlyú cselekménynek ítélik meg a gyermekek elleni szexuális abúzust.
Igen tiszteletreméltó, ahogy fiatalon elhunyt kollégája, Ferencz Zoltán munkásságát felidézi, előremutató gondolatait megismerteti azzal az olvasóval is, aki személyesen nem ismerhette. Az 1984-ben elhunyt Ferencz Zoltán 32 évesen védte meg kandidátusi értekezését.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
