A közjegyzőnek eljárásai lefolytatása során számtalan hivatali kötelezettséget kell betartania, amelyek megsértése a felelősségre vonását eredményezheti. Tekintettel a jogalkotás felgyorsulására, illetve a joggyakorlatban időről időre bekövetkező szemléletváltásokra, a jogalkalmazónak folyamatosan nyomon kell követnie saját kötelezettségeinek változásait. Ebben nyújt segítséget a német jogalkalmazók számára Karl H. Haug munkájának átdolgozása folytán Stefan Zimmermann és Christian Zimmermann Die Amtshaftung des Notars c. műve. A szerzőket saját bevallásuk szerint művük összeállításában mind a gyakorlatban, mind az elméletben jártas szakemberek segítették.
A 2018-ban immár negyedik kiadást is megélt mű nem titkolt célja, hogy kézikönyvként megbízható útmutatót nyújtson a közjegyzőknek, a legfrissebb szakirodalom, joganyag és ítélkezési gyakorlat feldolgozásával. E legújabb, bővített kiadást a jogalkotásban bekövetkezett változások, a gyakorlat új technológiához kapcsolódó - többek között az elektronikus okiratarchiválás, valamint egyes fogyasztóvédelmi rendelkezések- kihívások és az egyre inkább a közjegyzők kárára szigorodó, nem ritkán téves ítélkezési gyakorlat hívta életre. A széleskörű felhasználhatóság kedvéért online formában is elérhetővé tették a kézikönyvet.
A szerzők a német jog ismeretére építenek, így egyes, Németországban közismert jogeseteket nem írnak le, hanem csak hivatkoznak rájuk, ez magyar jogászként a magyar gyakorlat ismeretében nehezen értelmezhető.
A kézikönyv szerkezetileg négy nagyobb részre tagolható: az első a Christian Zimmermann által feldolgozott fejezet a felelősség általános alapvetéseit, a második a Stefan Zimmermann, Jörg Eggenstein és Ulf Brüning által szerkesztett, a közjegyző fő tevékenységi körét érintő kötelezettségeket és kockázatokat, a harmadik az Anja Mayer és szintén Christian Zimmermann által írt biztosítási és kármegelőzési rendszer jellemzését, az utolsó az ugyancsak Anja Mayer által készített felelősségre vonási (fegyelmi és kártérítési) eljárás vázlatát tartalmazza.
Az első és egyben legterjedelmesebb rész a közjegyzői felelősség lényegének megragadásához nyújt segítséget. Először a közjegyző jogállását körvonalazza a szerző, azon belül pedig a személyes felelősségét hangsúlyozza a más hatósági feladatokat ellátó személyek,
- 137/138 -
szervek felelősségéhez képest, akik eljárásáért - ellentétben a közjegyzővel - az állam vállal felelősséget. Az állam ugyanis a közjegyző tevékenységéért nem vállal felelősséget.
A felelősség általános alapvetéseit ismertető szerkezeti egység a további fejezeteiben a Bundesnotarordnung [Szövetségi Közjegyzői Rendtartás - BNotO] 19. §-át fejti ki részletesen. E szakasz a közjegyző hivatali kötelességének megsértése esetére rendezi, hogy a közjegyző kivel szemben, hogyan és milyen jogszabály alapján felel, akár ő, akár az alkalmazottai követik el a kötelességszegést, illetve az állam közjegyzői tevékenységért való felelősségvállalásának hiányáról és a közjegyző székhelye szerinti illetékesség alapján eljáró Landgericht kizárólagos illetékességéről is szót ejt. Elsőként a védett személyi kör három csoportját határozták meg a kötelezettség (pl. kioktatási kötelezettség) tartalma és módja szerint. Így a közvetlen személyi körbe tartoznak különösen a szerződő felek, a letevő, illetve egyes értelmezések szerint a közvetítő is, akinek a díja a szerződés létrejöttétől függ. A közvetett körbe tartoznak, akik a tevékenységgel kapcsolatban az érdeküket igazolni tudják, különösen egy tartozáselismerő nyilatkozat kapcsán a hitelező. Az utolsó kört azok a harmadik személyek alkották, akik csoportját különböző elméletek alapján igyekeztek kategorizálni, például a bizalomelmélet szerint a közjegyző mindenkivel szemben felelős, aki az általa előidézett, illetve a tevékenysége következtében kialakult helyzettel kapcsolatba hozható. A harmadik személyek kilétére gyakorlati példákkal is rávilágít a kézikönyv, így többek között ebbe a csoportba tartozik az a személy, aki nem lett örökös, mert a közjegyző vétkesen halasztotta a végrendelet készítését vagy annak visszavonását.
Szintén e rész taglalja a közjegyző vétkességének kérdését. A kiindulópont jelen esetben a tapasztalt (szükséges szaktudással, jogi tudással rendelkező), kötelességtudó és lelkiismeretes "átlagközjegyző". A szerzők példákkal illusztrálva ültették át a gyakorlatba az említett átlagközjegyző kategóriáját. További esetként hozták fel, hogy ha a közjegyző külföldi elem esetén is vállalja az okirat elkészítését, és felelősségét e tekintetben nem korlátozta, kötelezettsége a külföldi jog vizsgálatára is kiterjed. Ezen túlmenően, ha valamely szóban forgó jogkérdés nem tisztázott, a közjegyzőnek erről ki kell oktatnia a felet. Határként állítják fel azonban, hogy egy közjegyzőnek nem kell tudnia, mit mondott a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság egy bírája a közjegyzői kamarai egy továbbképzésen a szavatossági jogok várható joggyakorlatáról, még akkor sem, ha az előadás egy nemzetközi építési jogról szóló folyóiratban megjelent.
Ezt követően a szerzők a mögöttes felelősség törvényi feltételeit vették sorra. A kiindulópont, hogy ha a közjegyző gondatlanul szegte meg a kötelezettségét őrzési vagy okiratszerkesztési tevékenysége során, a károsult csak abban az esetben érvényesíthet igényt a közjegyzővel szemben, ha más módon nem tudott a kárának megtérülést találni. A gyakorlati tapasztalat alapján a károsulttól még egy szokatlanul hosszú igényérvényesítési procedúra is elvárható az elsődlegesen felelőssel szemben. Nem elvárható a károsulttól ezzel szemben, hogy eljárást indítson az elsődleges adóssal szemben, ha az nem tud időben teljesíteni, valamint az sem, hogy külföldön indítson végrehajtást az elsődleges adóssal szemben, ha ott fellelhető vagyona nincs.
A háttérszabályként funkcionáló Bürgerliches Gesetzbuch [Polgári Törvénykönyv - BGB] rendelkezései között találhatjuk meg különösen az elévülés, a károsulti közrehatás vo-
- 138/139 -
natkozó passzusait, melyek a szerzők jóvoltából a közjegyzői felelősség szempontjából is megismerhetünk.
Az első részben foglal helyet továbbá annak ismertetése, hogyan csökkenthető a közjegyző felelőssége különböző eljárásainak folytatása során. E fejezet említést tesz a törvényi korlátozásokról, mint amilyen a mögöttes felelősség is; a szerződésben történő felelősségkorlátozás meg nem engedhetőségéről, hiszen az több szempontból is összeegyeztethetetlen a közjegyző jogállásával. A korlátozások gyakorlatban megjelenő alternatív módjai sem maradtak ki e körből, ilyen formán szó esik a telefonon történő információszolgáltatás megtagadásáról, illetve arról is, hogy a közjegyzőtől nem várható el a külföldi jog ismerete.
Mint már említésre került a mű foglalkozik mind a közjegyzőnek, mind pedig az egyes pozíciókat betöltő alkalmazottainak, mind pedig az egyiküknek a másikkal szemben fennálló felelősségével. Olvashatunk a közjegyzőnek másik közjegyző felé fennálló kizárólagos felelősségéről, illetve az ez alóli kivételekről. Kivételként kerül megemlítésre, amikor a szerződő felek más-más közjegyzőnél foglaltatják közjegyzői okiratba ajánlatukat és az arra vonatkozó elfogadó nyilatkozatukat. Ebben az esetben, ha mindkét közjegyző akár egymástól függetlenül, akár egymásra tekintettel megsérti kötelezettségét, egyetemlegesen felelnek a károsultakkal szemben. A könyv foglalkozik többek között azzal az esetkörrel is (ami elsősorban a német jog szerint megengedhető), ha a közjegyző átenged egy őrzési tevékenységgel kapcsolatos ügyet a közjegyzőhelyettese részére önálló, a közjegyző felügyelete nélküli elintézésre, aki ennek során kötelezettségét megsérti, és ennek következtében egyetemlegesen felelnek a károsulttal szemben.
Míg az első rész a közjegyzői felelősség kereteit tárta az olvasó elé, addig a fő tevékenységi területekhez kapcsolódó kötelezettségekről és kockázatokról szóló második egység annak tartalmát tölti ki. A szerzők először a vizsgálati és kioktatási kötelezettséget elemzik, melynek tartalma nem okozhat különösebb meglepetést a magyar olvasó számára sem. E körben a közjegyző köteles különösen a felek akaratát kideríteni, nyilatkozataikat világosan és egyértelműen rögzíteni, a tényállást tisztázni, a jogkövetkezményeket feltárni, például egy ingatlannal kapcsolatos ügyben tájékoztatnia kell a feleket elővásárlási jog fennállásáról, azonban kérelem nélkül nem kell vizsgálnia, hogy a szerződéses elővásárlási jog érvényesen jött-e létre. Egyes esetekben a közjegyzőt kibővített kioktatási kötelezettség terheli a felekkel szemben, ilyen ha az egyik résztvevőt kár fenyegeti, amelyet az valamilyen okból nem ismer fel, és e körülmény a jogügylet jogi szabályozásából vagy e szabályozás megvalósításának módjából adódik. Erre példa, ha a feleknek téves feltevéseik vannak az ingatlan-nyilvántartás tartalmáról, ilyenkor a közjegyző a pártatlanság követelményének és a tanácsadás tilalmának határán belül azonnal köteles ellenőrizni a nyilvántartást.
A második rész a közjegyző fő tevékenységi területeivel foglalkozik, ezen eljárások jellemvonásait és a velük kapcsolatban felmerülő jogsértéseket tárja fel. A fő tevékenységek közé tartoznak az okiratszerkesztési eljárás, a kérelem-előterjesztési és végrehajtási tevékenység, a ténytanúsító okiratok készítése és a megőrzési tevékenység.
Okiratszerkesztési eljárás során mind anyagi, mind eljárásjogi, illetve pusztán eljárási hibák is felmerülhetnek. Előbbi, anyagi jogi hibák között tartható számon, ha a felek nyilatkozatainak jogivá alakítása során történik tévedés, ami általában a kioktatási kötele-
- 139/140 -
zettség megsértésével jár együtt. Többek között, ha egy cég ügyvezetője általános meghatalmazást szeretne adni valakinek, ezzel kiüresítve és átruházva saját szervezeti képviseleti jogát. Az alaki jogsértések csoportjába tartozik, ha az okiraton a közjegyző megjelölése hiányos volt, csak a szöveg hivatkozott arra, hogy közjegyző készítette és az aláírásnál nem szerepelt a jogállás. Szintén ide sorolható, amikor elektronikus záradék készítése során az eredeti, papír alapú okiratot nem megfelelően olvasták be, így több oldal is kimaradt - ez a cégbejegyzések során komoly problémákat okozhat.
Az egyes eljárások számbavételét követően pedig a közreműködés megtagadása és az ellene benyújtható panasz szabályai és gyakorlata következnek. Amennyiben a közjegyző a közreműködést - akár ha csak hallgatólagosan, nemtevéssel vagy ráutaló magatartással is -megtagadja, ellene panasz nyújtható be, amelyet a közjegyző székhelye szerint illetékes Landgericht bírál el. A bíróság döntése kötelező a közjegyzőre, és amennyiben a közjegyző a döntésnek megfelelően cselekszik, ez alapján többé nem kérhető számon hivatali kötelességszegés okán. Amennyiben a bíróság nem erősíti meg a közjegyző döntését, az eljárás elhúzódása miatt felmerülhet felelősségi igény.
A kézikönyv harmadik része a biztosítási és kármegelőzési rendszer felépítésével foglalkozik. Ezen belül a nem szándékos károkozásra épülő rendszer a Haftpflichtsystem, a szándékos károkozásra épülő rendszer a Vertrauensschadenbereich nevet viseli. A szerzők a felépítést a heterogén jelzővel illetik, ugyanis egyebek mellett regionális és kamarától függő különbségek is felmerülnek vele kapcsolatban. E rendszerek többek között a közjegyző önrészéből, egyedi felelősségbiztosítási szerződésekből, kamarai csoportos biztosításokból, egyedi kiegészítő biztosításokból tevődnek össze. Ezen kívül egyes területeken, köztük Bajorországban speciális biztosítási alapot [Notarkasse] hoztak létre, amely alap- és csoportos biztosítást is köthet. A szándékos károkozásra épülő rendszert színesíti továbbá az ún. Excedentenversicherung, mely egy már meglevő biztosításhoz kapcsolódó különbözeti biztosítás és növeli annak teljesítőképességét a biztosított esetek számának emelésével.
A negyedik és egyben utolsó rész a felelősségre vonási eljárás szabályait veszi sorra: ki ellen, hogyan, milyen esetekben indítható eljárás, illetve mik a feltételei. Ennek során betekintést nyerhet az olvasó az egyes eljárási intézmények működésébe, úgy mint a perbehívás, beavatkozás esetében, illetve bizonyítással, okiratok értelmezésével kapcsolatos egyes kérdések is megvitatásra kerülnek. Az okiratok értelmezésével kapcsolatban például mind a szakirodalom, mind a bírósági gyakorlat megerősítette, hogy az okiratok helyettesítik az okiratot készítő személy tanúként való meghallgatását, azonban ez alól kivétel lehet, amikor az okirat értelmezésre szorul.
Összességében elmondható, hogy a kézikönyv átfogó, rendszerezett módon ábrázolja a közjegyzői felelősség kereteit, annak tartalmát, az ennek vonzataként felépült színes biztosítási rendszert, valamint a kapcsolódó felelősség érvényesítési eljárásba is betekintést nyerhetünk. Jelentős érdeme, hogy a nagy mennyiségű szakirodalom mellett számos bírósági döntéssel, megállapítással segíti a jogalkalmazók tevékenységét. ■
JEGYZETEK
* Die Amtshaftung des Notars, Handbuch der Berufspflichten unter besonderer Berücksichtigung der Haftpflicht-Rechtsprechung des Bundesgerichtshofes szerk: Karl H. Haug nyomán Stefan Zimmermann és Christian Zimmermann; negyedik kiadás - megjelent: 2018.03.21.; Verlag C.H. Beck oHG; 2018 pp. 421; ISBN: 978-3-406-71335-4
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
