Az alábbiakban a kollégium mint szervezet helyét elemzem a bírósági szervezetben, továbbá azt a kérdést, hogy akármelyik kollégium önállóságát illetően ki jogosult - és milyen módon - határozni.
Az igazságszolgáltatási szervezetre is vonatkoznak a szervezetekre és a szervezésre vonatkozó általános szabályok. "Valamennyi szervezetet - legyen az ön- vagy belső, illetve racionális szerveződésű - meghatározott cél érdekében hoznak létre. Ebből a szempontból a szervezetet egy adott cél, a szervezet céljának elérésére létrehozott intézménynek tekinthetjük. A szervezeti cél eléréséhez szükséges a céloknak megfelelő szervezeti rendszer kialakítása, az alábbiak szerinti egymásutániságban:
- a cél elérését biztosító munkafolyamatok megállapítása,
- szervezési felkészültségű vezető kinevezése azzal, hogy a feladatok meghatározásáról gondoskodjék,
- a feladatok létesítéséhez szükséges beosztottak kívánt szakértelem szerinti számbavétele, a szervezeti hierarchia és a szervezeti struktúra megállapítása, valamint az ezek végrehajtásáról való gondoskodás,
- ezzel egyidejűleg biztosítani kell a munka végzéséhez szükséges tárgyi és gazdasági feltételeket." (Horváth Imre: Közigazgatási szervezés- és vezetéstan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 1999. 82. oldal)
A bíróságok szervezetére és szervezésére is vonatkoztathatók és alkalmazhatók F. W. Taylor, H. Ford, H. Fayol, Max Weber, Elton Mayo és a többi szervezéstannal foglalkozó szakember megállapításai, természetesen figyelembe véve az igazságügyi szervezet speciális rendeltetését és célját.
A szervezet célját a Bsz. 1. és 2. §-ának (1) bekezdése határozza meg, amely szerint a bíróságok feladata az igazságszolgáltatás gyakorlása, és ennek során a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - véglegesen döntenek.
A szervezéstudomány a szervezet, illetve belső egységei közötti kapcsolatban megkülönbözteti a struktúra három alaptípusát, a lineáris, a funkcionális és a törzskari struktúrát. A bíróság tipikusan lineáris struktúrában épül fel, amelynek lényege, hogy minden szervezeti egység egyetlen vezetőhöz tartozik. Minden azonos szintű szervezeti részleg (például városi bíróságok, illetve a kollégiumok) önálló egység, amelynek vezetője a maga területének felelős gazdája. Ennél a szervezeti formánál egyértelműen tisztázott a hierarchia, a vezetők rangsora, és általában követelmény a szolgálati út betartása.
Az is szervezéstudományi közhely, hogy egy szervezet működését alapvetően meghatározza szerkezetének felépítése, struktúrája. Tekintve, hogy jelen esetben a megyei bíróságok kollégiumi szervezete az írás tárgya, ezért a megyei bíróság szervezetére koncentrálva az állapítható meg, hogy a vezetés (elnök, elnökhelyettes) irányítása alatt található kollégiumok nemcsak a Bsz. 33. és 90. §-ában írt feladatokat gyakorolják. A kollégium egyfajta információs szerepet is betölt, amennyiben a kollégiumvezetőn keresztül tájékoztatja a csúcsvezetőket a szakmai munkában felmerült problémákról. Itt nemcsak kifejezett szakmai kérdések eldöntéséről van szó, hanem szervezési problémák megoldásáról - a szabadságok kiadásától kezdve a kiesett dolgozók pótlásáig. Nagyon jól mutatja a kollégiumok szervező és információs szerepét a cégek feltőkésítésével kapcsolatos feladat megoldása. Itt a cégcsoportok, illetve kollégiumok jelezték a vezetésnek, hogy olyan rendkívüli teljesítményre lesz szükség, amelynek megoldása az átlagot meghaladó szervezést igényel.
A fenti példa is azt mutatja, hogy a szervezetek kialakításánál arra kell törekedni, hogy a belső irányítási táv minél rövidebb legyen, hogy az információk minél könnyebben kicserélhetők legyenek, továbbá az utasítások a címzettekhez a legrövidebb úton érjenek el.
Azt a kérdést, hogy szükség van-e gazdasági kollégiumokra, csak a fent vázolt igények kielégítése szempontjából vizsgálhatjuk. Azoknak az embereknek a száma, akik a vezető közvetlen alárendeltjei, adja a vezetés szélességét, azt a sávot, amit egy vezető befog. A szakirodalomban eltérő nézetek vannak annak megítélését illetően, hogy egy-egy vezetőhöz tartozó kapcsolatok száma mikor optimális. H. Fayol például -igaz, hogy ipari mintát alapul véve - úgy látta, hogy a legalacsonyabb vezetési szinten az alárendeltek száma 10-30, tehát átlagosan 15 fő lehet, a vezetés magasabb szintjein azonban átlagosan 4 fő, ahhoz, hogy a vezető még át tudja fogni a vezetettek munkáját. Más szerzők szerint akkor optimális a létszám, ha egy vezetőnek 5-nél több vezető munkáját nem kell irányítani, és 1-1 alárendelt vezetőhöz 10-nél több azonos tevékenységet végrehajtó szakember nem tartozik. Ezeket a számokat fetisizálni nem lehet, azonban jelzik azokat a határokat, amelyen belül optimálisan működtethető egy szervezeti struktúra.
A megyei bírósági szervezetre lefordítva ez annyit jelent, hogy vizsgálni kell: egy-egy kollégiumhoz milyen létszám tartozik. A már hivatkozott OIT-vitaanyag mellékletéből megállapítható, hogy a kisebb megyékben a gazdasági kollégiumhoz általában 5-7 fő, a nagyobb megyékben 9-11 fő tartozik. (Figyelmen kívül hagyva a nagyobb létszámú Pest megyei és fővárosi kollégiumot.) Bár az említett dokumentum a polgári kollégiumok létszámáról nem ad tájékoztatást, a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy közel azonos létszámúak a polgári kollégiumok is. Ezekből a számadatokból következik, hogy a két kollégium összevonása esetén egy kollégiumvezetőhöz 15-20 kollégiumi tag tartozna, amely önmagában nem nagy szám, a probléma azonban ott jelentkezik, hogy ezek az emberek rendkívül heterogén munkát végeznek. Nem tartom valószínűnek, hogy a bírói szervezetben tömegesen élnek olyan kollégiumvezető-jelöltek, akik a csőd-jogtól kezdve a cégjogig, a gazdasági, a polgári, és a családjog minden területén jártasak, tehát képesek az ítélkezési tevékenység átfogására és a megfelelő információk továbbítására.
Ha ilyen vezetőket nem találunk, akkor szükségképpen felmerül annak indokoltsága - és ezt jelzi az OIT anyaga is - hogy kollégiumvezető-helyettesek irányítanák a jelenlegi gazdasági kollégiumok munkáját. Ez a szervezeti megoldás azonban egyértelműen megnövelné a vezetési szintek számát. Jelenleg egy információ a bírótól a kollégiumvezetőn át közvetlenül az elnökhöz vezet, a módosított szervezeti rendszerben közbeiktatódik a kollégiumvezető-helyettes is.
Egy tervezett átszervezés esetén az egységes kollégiumi ülésen a cégbírák szavaznának például arról is, hogy a lakástörvény vagy a Csjt. valamely rendelkezését hogyan kell értelmezni, illetve családjogi ügyeket tárgyaló bírák szavaznának a Gt. vagy a Ct., Cstv. szabályainak értelmezéséről. Ez persze nem lehetetlen, de talán nem is kívánatos.
"Az átszervezésnek az a jelentősége, hogy egyszeri beavatkozással viszonylag tartósan hozzáigazítható a korábbi szervezet az új körülményekhez. Sikere nagyrészt attól függ, hogy mennyire felelősen és szakszerűen hajtják végre. A vezetés strukturális rendjéhez nyúlni a szervezetet illetően ugyanis kockázatos, amit csak igen körültekintően, a lehetséges következmények szimulálása és lelkiismeretes elemzése után szabad. Fontos szem előtt tartani, hogy az átszervezés eszköz, nem lehet belőle cél, fétis, vagy divat. A meggondolatlan és rosszul végrehajtott átszervezés több kárt okoz, mint hasznot. Egy szervezéselméleti axióma szerint: "Ne zavard meg a szervezet folyamatos munkáját felesleges átszervezésekkel." - írja Horváth Imre az átszervezéssel kapcsolatban (I. m. 104. oldal).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
