A Transzatlanti Szabadkereskedelmi Egyezmény (TAFTA - Transatlantic Free Trade Area vagy más néven TTIP - Transatlantic Trade and Investment Partnership) a fejlett világ nemzetei és közösségei előtt álló egyik legnagyobb kihívás. Egyebek mellett arról is dönteni kell, hogy milyen Európát tervezünk. A közösségek Európáját kívánjuk-e megvalósítani, vagy a nagyvállalatok "Amerópáját?"[1]. Ez a cikk a magyar sajtóban megjelent különböző véleményeket szemlézi.
Napjainkban divat az EU és az USA világgazdasági pozíciójáról, gazdasági viszonyairól és jövőjéről vitatkozni. Ezek a fejtegetések kikerültek már a gazdaságdiplomácia műhelyeiből és a szélesebb tömegek érdeklődését is felkeltették. Külön lendületet kölcsönzött ennek a vitának, hogy a két hatalom szabadkereskedelmi megállapodást kíván kötni egymással.[2]
Az Európai Unió a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtt, 2009 májusában Kanadával, 2013 júliusában pedig az Egyesült Államokkal kezdett tárgyalásokat kétoldalú kereskedelmi és beruházásvédelmi egyezmények megkötése érdekében. [3] Az EU és Kanada 2014. szeptember 26-án aláírta a Szabadkereskedelmi Megállapodást (CETA Comprehensive Economic and Trade Agreement).[4]Az Amerikai Egyesült Államok még 1992-ben kötött szabadkereskedelmi egyezményt Kanadával és Mexikóval amely az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény, (NAFTA - North American Free Trade Agreement)[5]
A külföldiek tulajdonait is védelmező első nemzetközi szerződéses rendelkezések a 18. században jelentek meg. Ekkor azonban még nem öltöttek önálló szerződéses formát, hanem jórészt a nemzetközi kereskedelmi szerződések részét alkották. A külföldi tulajdont védelmező e szerződéses rendelkezések egyfelől a kisajátítások esetén biztosítottak kártalanítást, másfelől pedig az üzleti és vállalati működések szabályai tekintetében bevezették a nemzeti elbánás, illetve a legnagyobb kedvezményes ország elveit is. Emellett bizonyos szerződéses rendelkezések védelme ekkor még fogyatékos volt.[6] A huszadik század hajnalán a nemzetközi kapcsolatok élénkülésével, illetve a nemzetközi kereskedelem és beruházások volumenének növekedésével a diplomáciai karakterű beruházásvédelmi rendszer korlátai szembetűnővé, majd a második világháborút követően a nyugati nemzetgazdaságok egyre szorosabb összefonódásával, integrálódásával pedig egyre tarthatatlanabbá váltak. [7] Az új kihívásokra igyekezett kezdeti választ nyújtani a nemzetközi kereskedelem és pénzügyi intézményrendszer teljes megújítása, így többek között a Nemzetközi Valutaalap, illetve a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a későbbi Világbank létrehozása[8], valamint a kereskedelem fokozatos liberalizációjának kívánalmát megfogalmazó Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) megkötése.[9] Ugyanakkor kifejezetten a beruházások liberalizációját célzó úgynevezett Havannai Karta[10] soha nem lépett hatályba, így a beruházók, valamint beruházásaik védelemének szabályai a nemzetközi kereskedelemi szabálytól eltérően, külön utakon fejlődtek tovább.[11]
A globális termelés és a kereskedelem összehangolása az egész civilizáció érdeke. A Föld kifogyóban lévő erőforrásai, a klímaváltozás, a népességrobbanás, a vízkészletek kiapadása vagy a talajok kimerülése a mai tudásunk szerint kikényszeríti az összefogást.[12] Az EU és az USA hosszú évek tárgyalásai után fel kívánja gyorsítani az Észak-atlanti Kereskedelmi és Beruházásvédelmi Partnerségük (TTP) létrehozását.[13] Ebben az EU magállamainak kormányai partnerek. Az Unió déli államainak vezetői és a kelet-közép-európai országok inkább kivárnak. Az európai közvélemény egyenesen ellenzi a megállapodást. Milliós tömegeket megmozgatva, aláírásgyűjtés folyik egy elutasító referendum érdekében.[14]
Az amerikai törvényhozás úgynevezett kereskedelem ösztönzési felhatalmazással (TPA) igyekszik felgyorsítania TPP és a TTIP tárgyalások megkötését.[15] Az USA nemcsak az Európai Unióval, hanem 12 országgal tervezi megkötni a Csendes-óceáni Partnerségi Szabadkereskedelmi Megállapodást TPP - Trans Pacific Partnership, amely számára előnyt élvez a TTIP-vel szemben.[16]
A megállapodás megkötésével kapcsolatban a magyar társadalom megosztott. Az Egyezmény megkötését ellenzők elsősorban a várható egészségügyi kockázatok hatásaitól, valamint a környezetszennyezéstől tartanak, míg mások az Egyezmény megkötése mellett érvelnek, mert ettől új munkahelyek létrejöttét és jelentős profitot várnak.[17] Hazánkban szintén folyik az aláírásgyűjtés, a tüntetés a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése ellen. A szakmai szervezetek konferenciákon igyekeznek átadni ismereteiket a TTIP-ről,
- 23/24 -
Magyarországon pár hónappal ezelőtt az elsők között alakulhatott meg a GMO-mentes egyesület, melynek jelenleg 11 tagja van. Hazánk ratifikálta először a GMO-mentességről szóló egyezményt, majd saját hatáskörben kitiltotta a génmódosított anyagokat a köztermesztésből. A cél az, hogy először a hús, a tej, a tojás, a hal és a méz váljon GMO-mentessé, majd a lehető legtöbb élelmiszer. A GMO-mentes Magyarországért Egyesületet olyan szervezetek, gazdák, illetve természetes személyek alapították, akik a mezőgazdaságból, a mezőgazdaságért élnek. Kutatócsoportok vizsgálják, hogy okoznak-e betegségeket a génmódosított élelmiszerek. A fogyasztóknak alapvető joguk, hogy nyomon kövessék az asztalukra kerülő élelmiszerek útját, ellenőrizhessék azok génmódosítás-mentességét. Egyes vélemények szerint akár az allergiás, vagy a rákos megbetegedések egy része is a "szennyezett" anyagokat tartalmazó élelmiszerekre vezethető vissza.[18]
A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács (NFFT) közgazdasági és jogi háttértanulmányokat készíttet a TTIP-hez. A testület a szakértői anyagok alapján várhatóan ősszel álláspontot alakít ki. A közgazdasági tanulmány célja, hogy megbecsülje az egyezmény Magyarország számára nyújtott előnyeit és hátrányait. A közvetlen és közvetett hatások mellett megvizsgálják a magyar termékek részesedését az amerikai piacon, illetve azt is, hogy mely termékcsoportokat érint a vámok lebontása. Külön vizsgálják a nem kereskedelmi akadályok lebontásának hatásait. Súlyponti kérdés lesz a magyar élelmiszeripar lehetőségeinek vizsgálata is.
Az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese úgy véli, hogy a TTIP nem az árucsere elősegítéséről szól, mivel a szabadkereskedelem már csaknem megvalósult a két kontinens között, sokkal inkább a jogharmonizáció megteremtése a nagybefektetők számára. A fenntartható fejlődés gondolatával ellentétes az áruforgalom fokozása, mivel a helyi termelés biztosítaná a túlélést a földön.[19]
A TTIP megkötésének legfőbb akadálya, hogy az USA-ban és az EU-ban is más a szabványrendszer. Az egyezményt támogatók szerint az egyik deklarált cél, hogy ösztönözzék a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést az EU-ban és az USA-ban. Ehhez pedig a vámok és a nem vámjellegű akadályok lebontásán és a bilaterális gazdasági kapcsolatokra vonatkozó releváns jogszabályoknak az egyenértékűség elve alapján történő kölcsönös elismerésén át vezet az út.[20] Több mint két esztendővel ezelőtt kezdődtek a tárgyalások, a vámok lebontásában az Európai Bizottság 2013 tavaszán 90 százalék feletti, addig az Egyesült Államok 60 százalék körüli ajánlatot tett. [21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
