1998 őszén bekövetkezett pénzügyi folyamatok miatt a befektetők a tőzsdéken és a tőkepiac egyéb területein súlyos veszteségeket szenvedtek el, amely esemény figyelmeztetőként hatott a tőkepiac szabályozóira. A tőzsdei összeomlás miatt vizsgálat alá kerültek mindazok a jogszabályok, amelyek az elmúlt 10 évben a tőkepiacot átfogóan szabályozták, így többek között a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 7996. évi CXI. törvény, az árutőzsdéről és az árutőzsdei ügyletekről szóló 1994. évi XXXIX. törvény, a befektetési alapokról szóló 1991 évi LXIII. törvény stb. A Pénzügyminisztérium képviselőinek arra a kérdésre kellett választ adniuk, hogy egyrészt az EU-hoz való csatlakozás közelsége, illetve a bekövetkezett események miatt okulva a múltbeli problémákból a meglévő jogszabályokat módosítsák, vagy pedig az egész tőkepiaci területen egységesen és átfogóan új töményeket hozzanak létre.
A pénzügyminiszter 1999. július 06-án jóváhagyta azt a tőkepiaci szabályozásfejlesztési koncepciót, amelynek lényege az, hogy hat új területen átfogó szabályozást kell végrehajtani, amely területek az alábbiak:
1. Értékpapír anyagi-jogi szabályok
2. Értékpapírok forgalomba hozatala és vállalatfelvásárlási szabályok
3. Befektetési szolgáltatási tevékenység
4. Tőzsdei és elszámolóházi tevékenység
5. Vagyonkezelés, kollektív befektetési formák, befektetési alapok
6. Számviteli és nyilvántartási kérdések szabályozása
Mielőtt az egyes területek szabályozásának néhány, a teljesség igénye nélküli változtatásáról szólnánk, szeretnénk hangot adni egyes konkrét felvetésekről is.
A koncepció elfogadását követően egyesekben felmerült annak kérdése, hogy ezt a koncepciót most kell-e végrehajtani, akkor amikor mind Európában, mind a tengerentúlon a piacok szabályozása hangsebességű gyorsasággal zajlik. Az ellenvéleményt megfogalmazók arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a világ tőkepiacát még minimálisan sem befolyásoló magyar tőkepiac várja meg, hogy a világ vagy az európai trendek kialakuljanak, kísérje figyelemmel a tőkepiaci - és tőzsdei - globalizációt, és ezek eredményeképpen az EU-normák és direktívák ismeretében 2001-ben vagy 2002-ben alakítsa ki a hazai szabályozását.
Mint ismeretes, Európában a hazainál sokkalta nagyobb tőzsdék egymással folyamatos tárgyalásban vannak, és küszöbön állnak, vagy már létrejöttek olyan egyesülések, amelyek Európa legnagyobb tőzsdéit egyesítenék - lásd: Frankfurt-London, Párizs-Brüsszel-Amszterdam stb. Ha a két hazai tőzsde szeretné megőrizni a versenyképességét, akkor részükre olyan jogi szabályozási hátteret kell biztosítani, amely lehetővé teszi számukra, hogy egyesüljenek vagy csatlakozzanak náluk nagyobb tőzsdékhez vagy nyíljon meg számukra az együttműködés lehetősége. Mivel még számunkra nem ismert ezen európai egyesülési lehetőségek szabályrendszere, ezért a mai szabályozás azzal a veszéllyel járhat, hogy mire a tervezetek az Országgyűlés elé kerülnek, esetleg már azok módosítására is szükség lehet.
A tőzsdék trendje szerint egyértelműen az elektronikus kereskedésé a jövő. Az elektronikus kereskedés mellett ma már minden nap, minden szakember valamilyen típusú - döntő részt Internet alapú - távkereskedésről is beszél, amely a kereskedés teljes nemzetköziségét jelentheti, így ehhez Magyarországon is jogszabályi hátteret kell teremteni. A mai tőkepiaci szabályozás csak akkor tekinthető modemnek és jövőbe látónak, ha azok alkalmazásából lehetőség bocsátkozik tőzsdének, elszámolóháznak, brókercégeknek arra, hogy ügyfeleik megbízását nemzetközi távkereskedésben végrehajtva, nemzetközi standardok alapján elszámolva hajtsák végre. Ezek a lehetőségek azonban tágabb jogszabályi változásokat igényelnek, beleértve a devizáról szóló törvény és kormányrendelet módosítását is.
Felmerül a kérdés, hogy szabad-e a jogszabály-előkészítőnek maximalistának lennie, és ma olyan jogszabályi környezetet teremteni, amely már valóban XXI. századi, vagy kis hazai tőkepiaci lehetőségeink keretein belül, kicsit lemaradva, de lépésről lépésre a hazai szabályokat modernizálva továbblépni, és már megismert keretek között a múlt hibáiból tanulva módosítani és kiegészíteni a meglévő jogszabályainkat.
A többségi vélemény alapján az a döntés született, hogy 1999. december 31-éig, majd ezen időpontot meghosszabbítva 2000. június 30-áig készüljön el a fenti hat kérdéskörben egy olyan szakmai vitaanyag, amely alapja lehet a hivatkozott területek jogi szabályozásának. Természetesen be kell építeni ezen jogszabályokba mindazokat az EU-normákat, amelyek e területen már az EU-ban hatályosak.
A változás lehetősége mindkét hazai tőzsde számára meg kell hogy teremtse a lehetőséget arra, hogy tagsági, tulajdonosi igény esetén a tőzsdék egyesülhessenek. Ennek elsődleges feltétele az, hogy a tőzsdék a jelenleg még sui generis formából gazdasági társasági formává, az elképzelések szerint részvénytársasági formává alakuljanak át. E kérdéskörről bővebben a tőzsdével foglalkozó szabályozásnál foglalkozunk.
Ez a lehetőség a tőzsdék számára a nemzetközi vérkeringésbe való becsatlakozás lehetőségét nyitja meg. A szabályozásnak olyannak kell lennie, hogy az átalakult vagy egyesült hazai tőzsdék a jövőben egyesülni, beolvadni tudjanak nemzetközi vagy esetleg egy nagy világtőzsdébe, vagy olyan együttkereskedési jogot tudjanak elérni, amely határok nélküli kereskedést és elszámolást biztosít. Ahhoz, hogy a jogi háttér alkalmas legyen arra, hogy egy magyar részvénytársaság (az átalakult tőzsde) egyesülhessen vagy beolvadhasson egy külföldi tőzsdei részvénytársaságba, ahhoz a létrejövő törvények konkrét szabályokat kell hogy tartalmazzanak.
A gazdasági társaságokról szóló 1997. CXLIV. törvény 1. §-a rögzíti, hogy ezen törvény a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaságokra vonatkozik. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi megjelenésének, illetve létesítésének, működésének és megszűnésének szabályait a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelephelyeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény tartalmazza. A jelenlegi jogszabályaink tehát nem szabályozzák azokat az eseteket, amikor egy külföldi és egy magyar gazdasági társaság akar egyesülni vagy beolvadni. Ezért abban az esetben, ha egy külföldi részvénytársaság magyarországi székhelyű részvénytársasággal kíván egyesülni vagy beolvadni, úgy törvényben kell biztosítani a lehetőséget erre, utalva a Gt. szabályaira, és külön szabályozni az egyéb feltételeket. Abban az esetben, hogy ha magyar társaság kíván külföldi székhelyű társasággal külföldön egyesülni, úgy az adott ország jogát kell erre alkalmazni, de törvényben kell megengedni ennek lehetőségét is a magyar társaság számára, a speciális szabályok rendezése mellett. Itt példaként utalnék arra, hogy Magyarországon társasági formakényszer van, míg külföldön ismert például a betéti részvénytársaság formája is, tehát ha egy magyar részvénytársaság egy betéti részvénytársasággal kívánna egyesülni, úgy ehhez speciális szabályok meghozatala is szükséges.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
