Christoph Ohler műve[1] egyedülálló olvasmány lehet a magyar olvasó számára, tekintettel arra, hogy a magyar szakirodalomból hiányoznak a nemzetközi közjogi kollízióval foglalkozó, és különösen a nemzetközi kollíziós jogterület elméleti alapjait összegző, átfogó tanulmányok. Ennek egyik legkézenfekvőbb oka, hogy ahogy Németországban, úgy hazánkban sem létezik írott közjogi kollíziós jog, amely kiindulópontként szolgálna a témát feldolgozó művek megjelenéséhez. Kérdés azonban, hogy valóban nincs szükség a terület megismerésére, valóban nem hiányzik a magyar jogirodalomból ennek a területnek a vizsgálata? A könyv elolvasása után úgy gondolom, hogy a válasz egyértelművé válik.
1. Ohler könyve Németországban is egyedülálló azzal, hogy az általános közigazgatási kollíziós jogterület elméleti, egységes megalapozására törekszik, vagyis egy olyan szerteágazó jogterületet próbál közös nevezőre hozni, amely a gyakorlatban számos, rendkívül különböző módon nyilvánul meg. Az elméleti megközelítést a mű szerkezete is jelzi, a hat fejezet egy-egy elméleti kérdés vizsgálata köré csoportosul. A fejezeteket pedig számos kisebb címre, illetve alcímre bontotta a szerző, ezzel megkönnyítve és átláthatóvá téve a jogterület megismerését. A bevezetést követő második fejezet a közjogi kollíziós jog alapjait határozza meg, majd a harmadik fejezetben fejti csak ki részletesen annak rendszerét, sajátosságait. A negyedik és ötödik fejezetben a közjogi kollízió két központi kérdéskörét érinti a hatósági intézkedések beszámítását, illetve a törvényhez kötöttség elvének a közjogi kollíziós jogban betöltött szerepét. A hatodik és a hetedik fejezet, pedig a szabályozási és végrehajtási nemzetközi illetékesség alapjait tisztázza. Írásomban követem Ohler rendszerezését és a kollíziós jogrendszer általa is kiemelt alapvető sajátosságai alapján a teljesség igénye nélkül igyekszem vázolni a jogterület sokrétűségét egy-egy olyan problémakört kiemelve, amely a közjogi kollízió feloldása érdekében válaszra vár.
2. A szerző elméleti kiindulópontja, hogy az államok közjogi kapcsolatai, a nemzetközi közjog területén is jelenlévő (politikai, gazdasági, stb.) egymásrautaltságukból fakadóan, olyan területeken is összekapcsolódnak, amelyek tipikusan az állam belső rendjét, állami érdekeket, illetve az állam és állampolgárai közötti kapcsolatot szabályozzák. Ohler a szuverén államok olyan közösségéből indul ki, ahol az államok közötti sűrű és szövevényes közjogi kapcsolatrendszerek, együttműködések megkövetelik az államok jogrendszerének a nyitottságát, amely elsősorban az alkotmányok nyitottságát jelenti. Az államok jogrendszereinek különbözőségei, az államok szuverenitását mélyen érintő, államok közötti normaalkotási nehézségek akadályozhatják ugyan az államok közjogi együttműködésének folyamatát, azt meggátolni azonban nem tudják. Az államok közjogi együttműködése elkerülhetetlenül közjogi kollízióhoz, a jogrendszerek és közjogi szabályok közötti "összeütközéshez" vezethetnek, amely kollíziós helyzet feloldása során az állam szuverenitása, joghatósága mindenképpen érintett lesz. A jogrendszerek ilyen fajta összekapcsolódásának tipikus esetei az egyes közigazgatási (például diploma vagy jogosítvány), vagy bírósági aktusoknak a másik állam általi elismerése, vagy például a NATO haderők állomásoztatása, a határon átnyúló rendőri bevetések, vagy bank és biztosítás felügyeleti szabályozás.
A közjogi együttműködés keretét, egyik oldalról a nemzetközi közjog szabályai, másik oldalról az állami szuverenitást behatároló, általános alkotmányjogi elvek, és az adott állam közjogi berendezkedése határozzák meg. Az államok együttműködésük során a nemzetközi közjog szabályaihoz, így nemzetközi szerződésekhez, szokásjoghoz, a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaihoz kötve vannak, vagyis a nemzetközi közjog szabályozó elvei természetesen a (közjogi) kollíziós jog kialakulásában, gyakorlatában is szerepet játszanak. A nemzetközi szokásjog által megfogalmazott elv például a hatalmi aktusok idegen területen történő alkotásának és a másik állam belügyeibe való beavatkozás tilalma. De szükséges kiemelni az államok egyéni céljainak elérése érdekében is fontos célokat és elveket,
- 204/205 -
mint a nemzetközi munkamegosztás érvényesülését, és a kettős kötelezés elkerülését. Ezek az elvek segítenek az államok közötti közjogi kapcsolatok tisztázásában, és egyben megalapozzák a nemzetközi közjogi kollíziós jog kialakulásának kereteit. Az általános nemzetközi szabályok, elvek érvényesülésének biztosítása mellett léteznek olyan általános alkotmányjogi követelmények, amelyek a korlátját jelenthetik az államok közjogi nyitottságnak, együttműködésnek. A területi szuverenitás erőssége, a demokratikus legitimáció elve, a főhatalomból adódó jogok kizárólagossága, a törvényi kötöttség elve megkötik a jogalkotó kezét és megnehezítik az államok közötti szabályozások összehangolását.
A csaknem 400 oldalas német nyelvű könyv célja, ahogy már említettem egy, a nemzetközi közjogi és az alkotmányjogi elvek által behatárolt jogterület egységes bemutatása úgy, hogy magának a nemzetközi közjogi kollíziós jognak, mint önálló jogterületnek a létezése is vitatott. Nem csoda, ha az érdeklődőben elsőként a közjogi kollíziós jog mibenlétével kapcsolatban merül fel kérdés. A szerző előrelátóan már a mű elején megcáfolja jogterület létezését vitató felvetéseket.
3. A kollíziós közjog megismeréséhez Ohler szerint a kollíziós közjog és magánjog alapvető különbségeinek az átgondolása nyújt segítséget, mivel ezek az eltérések alapjaiban befolyásolják a kollíziós jogterület jellemzőit. A szerző a nemzetközi közjogi és magánjogi kollízió kapcsolatát az egész művön keresztül, folyamatosan vizsgálva alapozza meg a közjogi kollíziós jogterület önállóságát. A szerző a kollíziós magánjogtól elhatárolja, és meghatározza a közjogi kollízió fogalmát, funkcióját, a közjogi kollíziós jog tárgyát, valamint szabályozási módszerét, magát a közjogi kollíziós normát, a norma szerkezetét. A nemzetközi közjogi kollíziós jog szabályozási tárgya az a közjogi kollíziós tényállás, amely jogrendszerek kollízióját okozó külföldi elemet tartalmazó közjogi jogviszonyon alapul. A kollíziós jelleg a közjogi területen is egy külföldi elemnek a jogviszonyba való bekerülésével alakul ki, azonban amíg a magánjogi kollíziós jogviszonyok alakítója maga az állampolgár, addig a közjogi kollíziós helyzetet a jogalkotó teremti, amikor egy külföldi elemet visz a közjogi jogviszonyba, majd alkotmányos felhatalmazást ad arra, hogy a külföldi elem a belföldi közjogi viszonyokat befolyásolja. A kollíziós közjog szabályozási módszere a magánjoghoz hasonlóan a kollíziós norma. A kollíziós norma három szerkezeti elemének a tartalma (tényállás, rendelkezés, jogkövetkezmény) részben szintén eltér a kollíziós magánjogi normától. A közjogi norma tényállási eleme a fentiek alapján a jogalkotó által megalkotott (közjogi) anyagi jogi intézményeket jelenti, a rendelkező rész maga az utaló szabály, amelyben egy a kollíziós magánjogban is alkalmazott kapcsoló elv alapján az utaló szabály kapcsolatot teremt a tényállás és az alkalmazandó jog között, a jogkövetkezmény pedig az utaló szabály alapján az alkalmazandó jog alkalmazása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
