1. Régi jogunk szerint fogalmilag nem volt kizárva, hogy a képviselő a képviselt nevében önmagával kössön szerződést (a képviselő mint "önszerződő fél"). A képviseleti hatalom azonban az önszerződésre csak akkor terjedt ki, ha az az alapul fekvő viszonyból világosan kiderült, vagy a körülmények szerint megengedettnek volt minősíthető (Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata. 5. kiadás. Budapest: Grill, 1937. I/165-166. old.).
Az Mtj. szerint a képviseleti jog nem terjed ki arra, hogy a képviselő képviseltje nevében önmagával a saját személyében vagy önmagával, mint egyúttal egy harmadik személy képviselőjével kössön szerződést, kivéve amennyiben ezt a törvény megengedi vagy erre őt a képviselt személy feljogosítja, vagy amennyiben kötelezettség teljesítéséről van szó (1026. §).
A bírói gyakorlat ennél továbbment s olyan eseti döntést hozott, hogy az anyagi jogunk elismeri a meghatalmazottnak a meghatalmazó nevében önmagával kötött szerződését olyan esetekben, amikor a meghatalmazó érdeksérelme kizárt. A meg nem engedett önszerződés meghatalmazás nélkül kötött ügyletszámba megy, ehhez képest az ilyen ügylet nem semmis, hanem a képviselt részéről utólag jóváhagyható, ami a meghatalmazás eredeti hiányát orvosolja (Kúria P. IV. 3660/1934 - Gr. XXVIII. 569.) és ezzel közel került a német jognak a következőkben összefoglalt álláspontjához.
A hatályos jogunk szabálya szerint a képviselő nem járhat el, ha szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel. Ha a képviselő jogi személy, a képviselt kifejezett engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhat [Ptk. 231. § (3) bek.]. Ez a rendelkezés a korábbinál szűkebb körben teszi lehetővé az "önszerződést", mert azt csupán a képviselő jogi személyisége esetére engedélyezi, így az indokolás szerint például olyan esetben, ha a képviselő ügyvédi iroda. Ezzel a törvény gyökeresen eltért a korábbi jogtól.
2. A korábbi német közönséges jog értelmében az önszerződéses nyilatkozatok megengedettsége egymagában aggályos volt, s ezt részben fogalmi, részben jogpolitikai indokokkal magyarázták. A bírósági gyakorlat ezt az álláspontot nem tette magáévá (RGZ 6, 11).
Majd a BGB alapján a bírósági joggyakorlat a törvény szövegét tekintette irányadónak, amely szerint a képviselő, hacsak ettől történő eltérésre nem jogosult, a képviselt nevében önmagával a saját nevében vagy harmadik személy képviselőjeként jogügyletet nem köthet, kivéve, ha a jogügylet kizárólag valamely kötelezettség teljesítésében áll (BGB 181. §). Így például a RG 108, 407. szám alatt közölt határozata szerint nem az egymással ellentétes érdekek fennállása akadályozza a BGB 181. §-a alapján a szerződés teljes érvényességét, hanem csupán az a körülmény, hogy a szerződő feleknek különböző, egymással szembenálló érdekeit egy és ugyanazon személy képviseli.
Vagyis a törvény alapján kialakult gyakorlat szerint az önszerződés, illetve önmagával létesített jogügylet érdekösszeütközés lehetőségét foglalja magában, ezért a törvény az ilyen szerződéskötést, ideértve a jogügylet létesítést is, a szerződéskötés lényeges absztrakt körülményei alapján általában kizárja. Ez alól kivételt képez, ha az ilyen szerződéskötést a törvény, a jogi személy szervezeti szabályai, vagy a meghatalmazás megengedi, vagy ha a szerződéskötés kizárólag valamely kötelezettség teljesítésére irányul.
A kezdettől fogva követett gyakorlat szerint a meg nem engedett önszerződés nem jár semmisséggel. Önszerződésnél - a képviseleti jog nélkül megkötött szerződéshez hasonlóan - függő helyzet alakul ki, amelynél fogva a szerződést a képviselt még jóváhagyhatja (RG 56, 104; Lehmann, Heinrich, Allgemeiner Teil des Bürgerlichen Gesetzbuches. 13. Auflage. Berlin: de Gruyter, 1962. 298-300. old.).
3. A BGH által irányított bírósági gyakorlat a korábbiaknak megfelel, és attól főleg annyiban tér el, hogy meghatározott esetcsoportokban az érdekellentét nemcsak eseti, hanem általános kizártságánál a 181. § rendelkezését megszorítóan értelmezi és alkalmazza. Egyes irodalmi álláspontok ezen túlmennek és a korlátozó rendelkezés alkalmazhatóságához a konkrét esetben fennálló érdekellentét megállapíthatóságát kívánják meg (MünchKomm/Schramm § 181 6-7). A főszabály változatlanul az, hogy a 181. § alaki rendet megkívánó szabály, amelynél a képviselő által képviselt személyek közötti érdekellentét törvényalkotói indokot képez ugyan, de a jogkövetkezmény alkalmazásához nem szükséges, és nem elégséges (BGHZ 50, 8; Palandt, Otto, BGB. 54. kiadás. München: Beck, 1995. § 181.).
A BGB 181. §-át tehát alkalmazni kell
- képviselet esetében, feltéve, hogy
- a képviselő önmagával, vagy az általa képviselt harmadik személlyel kíván szerződést/jogügyletet létesíteni.
Az önszerződéses rendelkezést mind a törvényes, mind pedig a jogügyleti képviseletre (BGHZ 50, 8) alkalmazni kell, ideértve a csődtömeggondnokot (BGHZ 113, 270), a végrendeleti végrehajtót (BGHZ 51, 209), valamint a magánjogi jogi személyek (BGHZ 33, 189; 56, 101) és a közjogi jogi személyek szervezeti képviselőit is. A 181. § alkalmazhatóságához elégséges, ha az egyik oldalon kollektív képviseletre jogosult képviselők egyike esik kizárás alá (BGH NJW 92, 618).
A rendelkezés azon alapul, hogy ugyanannak a személynek a jogügylet mindkét oldalán történő közreműködése érdekellentét veszélyével és ezzel valamelyik fél károsodásával jár, illetve járhat (BGHZ 51, 209; 56, 97). Ez azonban csupán indokul szolgál, és a rendelkezés alkalmazására az ilyen, kettős közreműködéssel járó jogügylet ad alapot, az érdekösszeütközés konkrét megállapíthatósága közömbös (BGHZ 21, 229; 91, 334). A rendelkezés alkalmazásánál azonban a jogbiztonság követelménye mellett a védelmi célra is tekintettel kell lenni, ez ugyanis olyan meghatározott esetcsoportokban, amelyekben a képviselt sérelme tipikusan kizárható, a rendelkezés szűkebb körű alkalmazásához vezet (BGHZ 56, 97; 77, 9).
A rendelkezés az egész magánjogban alkalmazást nyer, a társasági jogban is, különös rendelkezés esetén azonban nem, illetve módosítással alkalmazható (például a német Kt. 125. § II, rt.-törvény 136. §, kft.-törvény 35. § IV., 47. § IV szerint).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
