2022. március 24-én a Wolters Kluwer Hungary és a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara konferenciát szervezett "A tisztességes eljáráshoz való jog elméleti és gyakorlati kérdései" címmel. A konferencia megtartásának hátteréül "A tisztességes eljáráshoz való jog" című könyv megjelenése szolgált, amely különböző aspektusokból mutatja be a tisztességes eljáráshoz való jogot, így tételes eljárásjogi és alkotmányjogi szempontból, bírósági, alkotmánybírósági és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata áttekintésével kaphatunk teljes képet a tisztességes eljáráshoz való jogról.
A konferencia plenáris részében Dr. Jankó-Badó Andrea olvasta fel Prof. Dr. Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorának köszöntőjét, majd a könyv szerkesztőjének (Prof. Dr. Tóth J. Zoltán) és a kiadó főszerkesztőjének (Dr. Gábor Zsolt) köszöntője után az első előadást Prof. Dr. Varga Zs. András, a Kúria elnöke tartotta "Tisztességes eljáráshoz való jog bírósági aspektusból" címmel. A Kúria elnökének előadása a következő négy szempontrendszert mutatta be: a tisztességes eljáráshoz való alapjog oszthatatlansága; az alkotmánykonform jogértelmezés, mint a tisztességes eljáráshoz való jog része; a jogegység követelményének összefüggése a tisztességes eljáráshoz való joggal; valamint a törvényes bíróhoz való jog kiemelkedése a tisztességes eljáráshoz való jogból.[1] Ezt követte Dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének előadása, melynek címe "A tisztességes eljárás és az ahhoz való jog az ügyvédek szempontjából" volt, majd Dr. habil. Köbel Szilvia bemutatta "A tisztességes eljáráshoz való jog" című könyvet.
A plenáris részt követő első szekció első előadója Prof. Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró, egyetemi tanár volt, aki "Az alkotmányjogi panasz és a tisztességes eljárás egyes kérdései" címmel tartott előadásában az Alkotmánybíróság szemszögéből vizsgálta a tisztességes eljáráshoz való jog kérdéskörét és jogeseteken keresztül szemléltette ezen alapjog érvényre jutását. Kiemelte, hogy a statisztikák alapján Magyarország Alaptörvényéből a tisztességes eljáráshoz való jog követelményeit tartalmazó XXVIII. cikk a legtöbbet idézett.
Az előadás központi állítása szerint a tisztességes eljáráshoz való jog lényege az, hogy "az ítéletet eljárásnak kell megelőznie". Mint jog, már az Aranybullában is szerepelt, s kifejezte azt a követelményt, hogy csak a törvényes eljárást követően nyilváníthassanak bárkit bűnössé. Kérdésként merül fel azonban, hogy a mindennapokban hogyan érvényesül ez az alapjog? Ugyanis a tisztességes eljáráshoz való jog nem pusztán jogi fogalomként jelenik meg, hanem magában foglal, feltételez egyfajta kifogástalan magatartást is.
A 19/2021. (V. 27.) AB határozat[2] alapján a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben léteznek abszolút és relatív eljárási jogsértések, melyek a hatályos eljárási kódexben megtalálhatók. Professzor asszony kitért a tisztességes eljárás mögött meghúzódó legfontosabb elvekre is, amelyek a következők:
A tárgyalás nyilvánossága - Ítélet kihirdetése a polgári perben
A 3171/2017. (VII. 14.) AB határozatában[3] úgy foglalt állást az Alkotmánybíróság, hogy a nyilvánosság minden ügyben olyan követelmény, amely növeli a jogkereső állampolgárok bizodalmát a bíróságban. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) rendelkezései ugyanis nem rendezik szükségképpen, hogy az ítéletet kötelező nyilvánosan kihirdetni, valamint a nyilvános tárgyaláshoz való jog sem abszolút jogosultság, hiszen annak eldöntésekor, hogy kell-e tárgyalást tartani, a felek érdekeire kell figyelemmel lenni.
A törvényes bíróhoz való jog
Ez a jogosultság lényegében azt jelenti, hogy az ügyelosztási rendnek nyilvánosnak kell lennie. Németország érdekes példaként szolgál ezzel kapcsolatban, mert itt települések szerint sorsolják ki az illetékes bíróságot. Ha a kiválasztás megtörtént, az adott ügyben a kisorsolt bírónak kell eljárnia. Az előadásban elhangzott álláspont szerint az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatékony eszközzel arra, hogy az ebben a körben kialakult esetleges alaptörvény-ellenességet orvosolni tudja. Amennyiben az eljárást észszerű időn belül nem zárta le a bíróság, az új törvény kártalanítási igény érvényesítésére ad lehetőséget a felek számára.
A jogorvoslathoz való jog
A leggyakrabban hivatkozott alkotmányos alapjog a jogorvoslathoz való jog, amelynek alapján a jogvédelem lényege, hogy az állampolgárok hatékonyan élhessenek a vitatott határozatokkal szemben jogorvoslattal. Jól illusztrálja ezt a kérdést a 18/2017. (VII. 18.) AB határozat,[4] amelynek alapügyében két irat azonos
- 797/798 -
ügyszámot kapott, így azt a tértivevényen is rosszul tüntették fel, ezért elkésettnek tekintették a fél beadványát. Az adminisztratív hiba miatt benyújtott kérelmet mind az Ítélőtábla, mind a Kúria elutasította, végül az ügyfél alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sérült a fél jogorvoslathoz való joga, mert nem vizsgálta a bíróság, hogy ugyanaz volt-e az ügyszám. Professzor asszony előadásának konklúziója, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog egy olyan jogi kultúra részeként értelmezhető, amelyben a jogkereső állampolgárok érzékelik, hogy az ügyüket szakavatottak bírálják el, akik az egyes ügyekben a jogszabályokat és az ügyrendet betartva járnak el.
Dr. Király Lilla habilitált egyetemi docens "A tisztességes eljárás elvének érvényesülése a bíróság előtti polgári eljárásokban Magyarországon" című előadásában a hazai polgári eljárások tekintetében világított rá a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésére.
"A tisztességes eljáráshoz való jog" című, Tóth J. Zoltán által szerkesztett kötet 77 oldalát teszi ki az arra irányuló elemzés, amely történeti előzményeket is tárgyalva feltérképezi, hogy a COVID-19 koronavírus megjelenésére hogyan reagált a jogalkalmazó. A vizsgálati szempontrendszerek leginkább a bírák és a felek viszonyára, a bírósághoz fordulás lehetőségére/jogára, az egyenlőtlen pozíciók kiküszöbölésére, az átlátható és kiszámítható működésre, valamint a fair eljárásra koncentráltak.
Az előadó kifejtette, hogy a bírónak a rászignált ügyet anyagi és az eljárási tisztesség szabályai alapján kell elbírálnia, melynek eredménye, hogy az állami önkény korlátok közé szorul. Az eljárásjogi igazságosság ugyanis társadalmi elvárás, ahol a jogkereső állampolgárok szempontrendszerét szükséges előtérbe helyezni. Ezen túl az ügyek bírák általi pártatlan elbírálása és a felek önrendelkezési jogának érvényesíthetősége, valamint a felek közötti fegyveregyenlőség biztosítása is fontos szempont.
Az előadás egyik alapvető állítása, hogy a per célja az anyagi igazság kiderítése és az alaki igazság biztosítása, amiből következik, hogy az igazságszolgáltatás az igazság nélkül semmit sem ér.
Docens asszony rávilágított Heinrich Henkel szavaira, miszerint a bíróknak négy irányban kell függetlennek lenniük pártatlanságuk biztosításához. Elsősorban lefelé, a közvéleménytől kell függetlennek lenniük, befelé, a saját érzelmeiktől, oldalirányból a bírótársaiktól és felfelé a mindenkori hatalomtól. Az első két eset közvetlenül, míg az utolsó két eset közvetetten érinti a jogkereső állampolgárokat.
Az előadás a bírósági eljárásra nézve javaslatot is megfogalmazott, amelynek hátterében az angolszász rendszerrel történő összehasonlító elemzés is meghúzódik. Az angolszász perekben ugyanis a felek együttműködnek, ennek következtében a kontinentális rendszerekhez képest gyakrabban kiderülhet az igazság. A magyar, illetve a kontinentális jogrendszerekben az eljárások inkább bíró- s kevésbé félcentrikusak. Az előadó álláspontja szerint az eljárás ezen tulajdonságain szükséges lenne változásokat elérni.
Az igazság mint a per céljának legfontosabb elemei a "res iudicata, pro veritate accipitur" elve, a fair és gyors eljárás elve, az egyenlő bánásmód és az igazmondási kötelezettség elve. Ahogy azonban a statisztikából is látható, a bíróságokba vetett bizalmi index az évek során folyamatosan csökkent. 1990-ben az állampolgárok 80-90%-a volt elégedett a bírói függetlenséggel, 2008-ban 67%-uk, 2013-ban 60%-uk, 2015-ben 50%-uk, míg 2021-ben már csak 42%-uk. Albániában ez az arány 2021 -ben 25% volt.
Az Alaptörvény XXlV. cikk (2) bekezdése alapján: "Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére." A jogalkotó tehát áthelyezi az Alaptörvény szintjére a kártérítés fogalmát, azonban az eljárások során ennek automatikus működése nem figyelhető meg. A fenti sorok tehát leginkább arra világítanak rá, hogy az ügyfelek szempontjából hogyan értelmezhető a tisztességes eljárás, és hogyan alakulnak a statisztikák.
Dr. Rainer Lilla, bíró "Az észszerű időn belüli eljárás a polgári perekben" című előadásban kifejtette, hogy a pertartam az Emberi Jogok Európai Bíróságának iránymutatása alapján a keresetlevél beérkezésétől a végleges jogerős ítéletig tart. A Büsz.[5] 39. §-a tartalmazza az érdemi és ügyviteli befejezést. Az Emberi Jogok Európai Bírósága négy vizsgálati szempontot állít fel, köztük az ügy kompatitását, a fél és a szerv magatartását, az ügy tétjét és a fél szempontjából annak a jelentőségét.
Az előadás megvilágította, hogy 2021 -ben Magyarország a 7. helyen állt a perek észszerű időn belül történő befejezése szempontjából az Európai Unióban. A statisztikák alapján azon polgári perek esetében, amelyek a Büsz. szabályai alapján befejezettnek tekinthetők, az ügyek 85%-a befejeződik egy éven belül.
Az előadó szerint az elhúzódás megakadályozásának eszköze lehet a bírák kiválasztása, képzésük előmozdítása, a bírák motivációja, az arányos munkateher, a megfelelő bírói létszám, jogi segítők alkalmazása, valamint jelentős szerepet játszik a bírák hivatástudata és elkötelezettsége is.
A konferencia második szekciójában Dr. Nagy Attila Mihály, a Nemzeti Választási Iroda elnöke és Dr. Péter-Delbó Márta, a Nemzeti Választási Iroda munkatársa "A közhatalmat gyakorló szervek és személyek tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának érvényesülése és érvényesíthetősége" címmel a közhatalmat gyakorló szervek és személyek körében vizsgálták a tisztességes eljáráshoz való jogot.
Álláspontjuk szerint általánosságban csak a természetes személyeket illeti meg az alapjogok védelme, ha az emberi méltóság szempontjából vizsgáljuk ezt a kérdéskört. Előadásuk lényegi elemét képezte a kérdésnek egy jogeset elemzésével történő vizsgálata, amelyben az a jogkérdés fogalmazódott meg, hogy a görög monostorok igényt tarthatnak-e alapjogvédelemre.
Az előadók kitértek arra, hogy a "közhatalmat gyakorló szervek és személyek" fogalmat több jogszabály használja, azonban azt egyik sem definiálja, számuk és
- 798/799 -
körük folyamatosan változik. A probléma egyik alapvető kérdése, hogy ezek a szervek és személyek "mit gyakorolnak"? Közhatalmat gyakorolnak, amely tulajdonképpen a szerv hatáskörében gyakorolt állami hatalmat jelent. Ez valójában "a magatartási szabályok általános megfogalmazását, az egyes jogalanyokkal szembeni kikényszerítését és a magatartási szabályok betartásával kapcsolatos viták eldöntésének tényleges lehetőséget jelenti".[6]
Az előadás következtetése szerint a közhatalmat gyakorló szervek és személyek elől nincs elzárva a rendes bíróságok előtti jogorvoslat, de legnagyobb számban helyi önkormányzatok érintettségével találunk kapcsolódó jogeseteket, ahol az Alkotmánybíróság előtti jogvédelem a kérdés. Az 56/1996. (XII. 12.) AB határozat[7] alapján azonban az önkormányzatokat nem illetik meg ugyanazon jogok, amelyek a természetes személyekre vonatkoznak, csupán magánjogi jogviszonyokkal kapcsolatban érvényesíthetik jogaikat. A 3158/2018. (V. 16.) AB határozat[8] szerint viszont az önkormányzatokat, amennyiben bírósági eljárásban félként vesznek részt, a jogviszony és a jogvita jellegétől függetlenül megilleti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jog.
Prof. Dr. Miskolczi Bodnár Péter egyetemi tanár "A tisztességes eljárás követelménye a versenyfelügyeleti eljárásban" című előadásában betekintést nyújtott a versenyjog világába és versenyjogi szemüvegen keresztül láthattuk a tisztességes eljáráshoz való jogot. E területen a hazai jogszabályok (Versenytv.[9], Ákr.[10]), valamint a Gazdasági Versenyhivatal belső szabályai és a gyakorlat határozzák meg a tisztességes eljárás és az észszerű idő követelményeit. A törvényben meghatározott eljárási idő 30 és 60 nap, illetve 3 és 6 hónap, amelyeket szigorúan ellenőriznek és általában a hatóságok meg is tartanak. A jogorvoslathoz való jogot a Tpvt.[11] is deklarálja és részletesen szabályozza. Az észszerű idő követelményét az Ákr. rögzíti, a Tpvt. pedig részletszabályokkal igyekszik annak megvalósítását elősegíteni. A Tpvt. megköveteli a nyilvánosságot az eljárás egészének tekintetében.[12]
Az előadás kitért arra is, hogy a fegyverek egyenlőségének elvéhez fűződik az iratbetekintés joga. A Gazdasági Versenyhivatal előtt a felek számára már e-iratbetekintésre is lehetőség nyílik. Ezen túl a meghallgatáshoz való jog keretében észrevételt is tehetnek a felek.
Az előadás arról is számot adott, hogy az ügyfelek érdemi védekezése az eljárás 1/6-od részét teszi ki, ami nem csak a versenyfelügyeleti eljárás problémájaként jelenik meg. Az előadó javaslata szerint az eljárásnak ezt a részét hatékonyabbá kell tenni, hogy az ügyfelek minél szélesebb körben érvényesíthessék jogaikat.
Prof. Dr. Osztovits András egyetemi tanár, kúrai bíró "A tisztességes eljáráshoz való jog a digitális korban" korban című előadásában felhívta a figyelmet a technika fejlődésére és a társadalom szakadatlan változására. Ezek a változások folyamatosak, és nem lehetséges megjósolni az eredményüket. Azonban a jog világában is erőteljes hatást gyakorolnak, ennek következtében az igazságszolgáltatás rendszerét ezekre fel kell készíteni. Ma az igazságszolgáltatás kőépületben zajlik, szigorú standardek között. Minél több garancia övezi az eljárás egyes lépéseit, annál időigényesebbé válik az eljárás.
Az előadás rámutatott, hogy a legátfogóbb digitalizáció a bíróságok körében az USA, Nyugat-Európa és Kína területein indult meg, itt azonban nem robotizációra kell gondolnunk. Három városban már ugyanis kialakították az úgynevezett okos bíróságokat, ahol az eljárás minden lépése online zajlik. Ez azt is jelenti, hogy e bíróságok honlapjain például a mesterséges intelligencia létrehoz a felek számára egy egyezségi ajánlatot az ügy tényeinek rögzítését követően.
A technikai fejlődés egy érdekes eredménye, hogy az USA-ban egy magáncég olyan programot fejlesztett ki, amelybe, ha betápláljuk az összes bűnelkövetési statisztikát, az a bíró számára elkészíti a százalékban kifejezhető eredményt arról, hogy mennyi eséllyel állítható a szóban forgó vádlottról, hogy visszaeső bűnelkövető lesz a jövőben.
Ez a fajta digitális bíróság hazánkban még fejlesztésre szorul. Bár a járvány idején már találkozhattunk online-tárgyalással, ennek a technikai megoldása azonban még gyerekcipőben jár, továbbá a jogi szabályozása sem teljes körű. Az egyik legfontosabb elvi kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy a büntetőügy tárgyalása alkalmával a terhelt védője melyik helyiségben vegyen részt az online-tárgyaláson, a büntetés-végrehajtási intézetben-e vagy a bíróságon? E kérdés eldöntése ugyanis megköveteli, hogy mérlegeljünk a tárgyaláson való "személyes jelenlét" jelentősége és a védő közvetlenül a fogvatartott mellett nyújtott segítségének fontossága között.
A konferencia eredményeként is kitűnik, hogy a tisztességes eljáráshoz való jognak számos aspektusa van, amely minden jogalany szempontjából vizsgálható és több elemmel rendelkezik. Olyan kérdéskör, amely a mindennapi joggyakorlatban is kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen talán ez a legfontosabb eljárási alapelv nemcsak a hatóságok, hanem a jogkereső állampolgárok számára is. ■
JEGYZETEK
[1] Az előadás szerkesztett változata megjelent: Kúriai Döntések - Bírósági Határozatok 2022/4, 610-617.
[2] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 590. § (5) bekezdés a) pontja elleni bírói kezdeményezés (felülbírálat terjedelme).
[3] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 5. § (3) bekezdése elleni bírói kezdeményezés (gondnokság felülvizsgálata, nyilvános határozathirdetés).
[4] A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.767/2015/2. számú végzése és a Kúria Pkf.IV.24.863/2015/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (téves kézbesítés; fellebbezés).
[5] 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet a bírósági ügyvitel szabályairól.
[6] Varga Zs. András: A közigazgatás és közigazgatási jog alkotmányos alapjai, Dialóg Campus, Budapest, 2017, 11.
[7] Határozat kelte: 1996. december 9.
[8] A Kaposvári Törvényszék 9.Pk.20.235/2018/5. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (helyi népszavazás iránti kezdeményezés) [22].
[9] 1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról.
[10] 2016. évi CL. törvény az általános közigazgatási rendtartásról.
[11] 1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról
[12] Miskolczi-Bodnár Péter: A tisztességes eljárás követelménye a versenyfelügyeleti eljárásban, In: A tisztességes eljáráshoz való jog (szerk.: Tóth J. Zoltán), Wolters Kluwer Hungary Kft., Budapest, 2021, 205.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző jogi ügyintéző, Kúria, Elnöki Kabinet. Az írás a szerző álláspontját tartalmazza és nem értelmezhető az őt foglalkoztató intézmény állásfoglalásaként.
Visszaugrás
