Hamvas Béla az "Értekezés a közigazgatásról" című esszéjében[1] a következőt írja: "… vajon miképpen lehetséges, hogy a civilizáció a törvénykönyvet megalkotta, és minden olyan személyt, aki bármiféle életrontást követ el, felelősségre vonhat, holott most a hatalmasokkal szemben tehetetlen? Amit az emberiség számára a múltban a farkas és a horda jelentett, azt most a hivatal jelenti. Ez azonban a való helyzet megfogalmazásának csak a fele. A hivatal a bűncselekményt nem életrontásnak, hanem jognak és igazságnak és törvénynek tűnteti fel, és felülről legális apparátussal követi el. S ez az, ami a dolgot hallatlanul szövevényessé teszi. Alig van kínosabb, mint a pozícióelőnyben lévő tehetségtelen ember hatalma alatt állni." Később pedig egy, a bizánci korban keletkezett költeményt idéz fel, amelyben az egykori kancelláriai írnok által rögzített életképet a következőképp interpretálja: "A hivatal hatalma. Születés, betegség, házasság, szegénység, adó, halál, a hivatal mindenütt ott van. Papír nélkül nincs élet. Az emberek idejönnek a papírért, és várnak. Itt csak várni lehet. Minden egyéb megszűnik. Bent a hivatalnokok ülnek és pletykáznak és firkálnak az észvesztő unalomban. Jó lenne kimenni a napra. Még csak nem is foglalkozhatnak más valamivel, mert itt a spicli, nem faraghatnak valamit, nem szundikálhatnak. Legfeljebb esznek, sokáig, sokáig, rágnak, kenyérhajat, igen lassan, pletykáznak, néha kimennek, félóráig vannak a klozetben vagy a másik hivatalban, és a főnököt szidják. Az emberek az előszobában várnak szótlanul, és a piszkos falakra merednek."
Hamvas értekezésében megjelenő narratíva tipikus, évszázadok alatt rögzült életérzést ragad meg és nagyít fel: a kiszolgáltatottságét. Ahhoz, hogy a hivatali ügyintézésről, közigazgatási eljárásról kialakult kollektív emlékezet változzék, hosszú utat kellett bejárni.
Ügyfél és hatóság kapcsolatának kulcskérdése a formalizált keretet jelentő eljárás, és az annak során végzett ügyintézés színvonala, minősége. Az eljárás színvonala túlnyomó részben a jogi szabályozáson, míg az ügyintézésé az eljáró személy kvalitásain, emberi képességein múlik. Mik lehetnek az egyénnek (ügyfélnek) a hatóssággal (közszolgáltatóval) és a nevében eljáró személlyel szemben támasztott minimális elvárásai? Természetesen a jogállamiság, az emberi méltóság és az egyenlőségi jogok követelményeiből erre számos következtetés adódik, de - alapjogvédelmi szempontból - még előnyösebb, ha a gondos, elfogulatlan, hatékony ügyintézés és tisztességes közigazgatási eljárás biztosítékaként önálló, nevesített alapjog is rendelkezésre áll. Erre a 21. századig kellett várni.
Először az Európai Unió 2000-ben elfogadott, 2009-től jogi kötőerővel rendelkező Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: Charta) jelent meg a "jó közigazgatás" garanciájaként a megfelelő ügyintézéshez való alapvető jog. Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) "Szabadság és felelősség" c. részében - amelyre a Charta bizonyos fokban hatást gyakorolt[2] - már szintén tartalmazza azt. A megfelelő ügyintézéshez való jog megjelenése az alapjogi katalógusokban önmagán túlmutató, szimbolikus jelentőségű, mert mentalitásváltást jelez: az ügyfél már nem kiszolgáltatott, érvényesítheti alapjogi igényét a tisztességes közigazgatási eljárásra. Az alapjogi megfogalmazás azonban nem puszta szimbólum, az ügyintézés alapjogi jogviszonnyá transzformálható, és konkrét részjogosítványok érvényesíthetőségét eredményezi.
Valódi nóvumról annyiban mégsem beszélhetünk, hogy a bírói (alkotmánybírósági, ombudsmani) gyakorlat már az említett alapjogi katalógusok elfogadása előtt kialakította a megfelelő ügyintézés, tisztességes hatósági eljárás bizonyos részjogosítványait, amelyek előbb a Chartában, majd annak hatására az Alaptörvényben "igazolódtak vissza". Az alábbiakban ezt az alapjog-fejlődést vázolom, bemutatva előbb a megfelelő ügyintézéshez való uniós jogot, azután a magyar alkotmányjogban kialakult tisztességes közigazgatási eljáráshoz való jogot.[3]
A Charta a 41. cikkében rögzíti a megfelelő ügyintézéshez való jogot. Az (1) bekezdés szerint: "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei,
- 137/138 -
szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék." A (2) bekezdés a részjogosítványokat nevesíti: "Ez a jog magában foglalja: a) mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák, b) mindenkinek a jogát arra, hogy a személyére vonatkozó iratokba a bizalmas adatkezeléshez, illetőleg a szakmai és üzleti titokhoz fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett betekintsen, c) az igazgatási szervek azon kötelezettségét, hogy döntéseiket indokolják." A (3) bekezdés kimondja: "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az Unió a tagállamok jogában foglalt közös általános elvek alapján megtérítse számára az intézményei és alkalmazottai által feladatuk teljesítése során neki okozott károkat." Végül a (4) bekezdés alapján "Mindenkinek lehetősége van arra, hogy a Szerződések nyelveinek valamelyikén írásban forduljon az Unió intézményeihez, és ugyanazon a nyelven kapjon választ."
A Charta hivatalos magyarázata[5] szerint a41. cikk az Európai Unió jogállami létén alapszik, és jellemzői olyan ítélkezési gyakorlatból fejlődtek ki, amely a megfelelő ügyintézést általános jogi alapelvként vezette be.[6] Ennek a jognak az első két bekezdésben foglalt megfogalmazása a bírósági ítélkezési gyakorlatból ered;[7] az indokolás kötelezettségére vonatkozó szövegrész az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSz.) 296. cikkéből származik.[8] A (3) bekezdés az EUMSz. 340. cikkében biztosított, míg a (4) bekezdés az EUMSz. 20. cikk (2) bekezdésének d) pontjában és 24. cikk (4) bekezdésében biztosított jogot veszi át. A hatékony jogorvoslathoz való jogot, amely e kérdés egyik fontos vetületét jelenti, a Charta 47. cikke biztosítja.[9]
A Charta hivatalos magyarázatának viszonylagos részletessége arra vezethető vissza, hogy a 41. cikk címében megjelenő "megfelelő ügyintézéshez való jog" első megközelítésben új alapjognak tűnik, különösen akkor, ha a magyar nyelvű változat helyett a német (Recht auf eine gute Verwaltung) vagy az angol (Right to good administration) nyelvű szövegből indulunk ki. A "jó közigazgatáshoz / igazgatáshoz való jog"-ként is fordítható megnevezés merőben újszerű lenne, mert ilyen néven nem szerepel alapjog vagy alapelv más nemzetközi egyezményekben és a tagállami alkotmányokban sem. A magyar "ügyintézés" kifejezés azonban adekvátan közelíti meg és foglalja össze a 41. cikkben szereplő jogosultságokat.
A megfelelő ügyintézéshez való jog, a dokumentumokhoz való hozzáférés jogával (42. cikk), az európai ombudsmanhoz fordulás jogával (43. cikk) és a hatékony jogorvoslathoz való joggal (47. cikk) összekapcsolódva az egyén védelmét garantálják - jogosultságok biztosításával - a közigazgatással szemben. A megfelelő ügyintézéshez való jog szoros összefüggésben áll továbbá az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSz.) 2. cikkében kinyilvánított jogállamiság elvével is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
