A Magyar Közlöny 2014. évi 161. számában jelent meg az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény, amely - egyebek mellett - több a helyi adózást és az adózás rendjét is érintő változást tartalmaz. Az alábbiakban azokat a módosításokat igyekeztem csokorba gyűjteni, amik érintik az önkormányzat és az önkormányzati adóhatóság hatáskörét, tevékenységét. Az anyag összeállítása során a módosító törvényhez kapcsolódó T/1705. törvényjavaslat részletes indokolásában foglaltakat is felhasználtam.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) módosítása lehetővé teszi, hogy az önkormányzat képviselő-testülete illetékességi területén a helyi adókon kívül - melyek a Htv.-ben már korábban meghatározásra kerültek - úgynevezett települési adókat vezethessen be. A törvénymódosítás szerint az önkormányzat az illetékességi területén rendelettel olyan települési adót, települési adókat vezethet be, amelyet vagy amelyeket más törvény nem tilt. Az önkormányzat települési adót bármely adótárgyra megállapíthat, feltéve, hogy arra nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya. A települési adónak nem lehet alanya állam, önkormányzat, szervezet, továbbá - e minőségére tekintettel - vállalkozó (Htv. 52. § 26. pont). Fontos megjegyezni, hogy a települési adó bevezetésére is alkalmazni kell a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (továbbiakban: Stabilitási tv.) 32. §-ában foglalt rendelkezést, mely szerint: "Fizetési kötelezettséget megállapító, fizetésre kötelezettek körét bővítő, a fizetési kötelezettség terhét növelő, a kedvezményt, mentességet megszüntető vagy korlátozó jogszabály kihirdetése és hatálybalépése között legalább 30 napnak el kell telnie."
Abban az esetben tehát, ha az önkormányzat 2015. január 1-jétől kíván(t) megállapítani települési adót, akkor az erről szóló rendeletét legkésőbb 2014. december 1-jén ki kellett hirdetnie.
Fontos szabály, hogy települési adót csak olyan adótárgy vonatkozásában lehet bevezetni, amely tekintetében törvény nem tiltja az adóztatást, illetve az nem állhat törvény által szabályozott közteher hatálya alatt. Egyes önkormányzatok - élve a jogszabály adta lehetőséggel - a legkülönfélébb adótárgyakra vetettek ki települési adót, így van ahol a magas építményeket, van ahol pedig a magánszemélyek tulajdonában lévő termőföldeket kívánják megadóztatni 2015-től. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) felmérése szerint mintegy félszáz önkormányzat kívánja valamilyen formában a termőföldet megadóztatni, a NAK véleménye szerint a földadó több szempontból is aggályos. Álláspontjuk szerint az adót a földtulajdonosok előbb-utóbb továbbháríthatják a földhasználókra, így fennállhat az az eset, hogy a földhasználóknak közvetlenül az iparűzési, közvetve pedig a földadót is meg kell fizetniük. További problémát jelent, hogy a földadó forrást von ki a mezőgazdaságból.[1]
A jogszabály módosítja a telekadó adómentességi szabályait. A korábbi szabályozás szerint mentes volt az adó alól a belterületen fekvő, az ingatlan-nyilvántartásban művelés alól kivett területként nyilvántartott, egy hektárt meg nem haladó nagyságú földterület, feltéve, ha az adóévben annak teljes területe tényleges mezőgazdasági művelés alatt áll és e tényt a telek fekvése szerint illetékes mezőgazdasági igazgatási szerv az adóévben igazolja. A módosító rendelkezés szűkíti az adómentesség körét azzal, hogy nem minősül mezőgazdasági művelésnek, ha a földterületen kizárólag a gyomnövények megtelepedésének és terjedésének megakadályozására alkalmas munkát (pl. gyommentesítés, kaszálás) végeznek. A törvény indokolása szerint a spekulációs céllal megszerzett (sokszor építésre alkalmas) telkek esetén az adó kijátszható, ha a tulajdonos vagy bárki más a földterületen a gyommentesítést elvégzi, erre figyelemmel a javaslat egyértelművé teszi, hogy a gyommentesítés, kaszálás nem minősül mezőgazdasági művelésnek [Htv. 19. § b) pontja].
Az iparűzési adó vonatkozásában kiegészülnek az adó alapjának megállapítására vonatkozó rendelkezések. A korábbi szabályozás szerint a kapcsolt vállalkozások vonatkozásában az adó alapját jelentősen torzította az a tény, hogy a jogszabály nem vette figyelembe azt az esetet, ha a kap-
- 23/24 -
csolt vállalkozási viszony nem áll fenn az adóév egészében. A hatályos szabályozás szerint ugyanis az ELÁBÉ[2] sávos levonhatóságának megállapításakor az adóalannyal az adóév során kapcsolt vállalkozási viszonyban lévő vállalkozások nettó árbevétel- és ELÁBÉ-adatait is korlátozás nélkül figyelembe kell venni. Az új rendelkezés kimondja, hogy abban az esetben, ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozási viszony nem áll fenn az adóév egészében, úgy az adó alapjának kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó szabályok szerinti megállapítása során [Htv. 39. § (6) bek.] csak a kapcsolt vállalkozási viszony fennállásának időtartamára jutó - napi időarányosítással számított - nettó árbevételt és nettó árbevétel-csökkentő költségeket, ráfordításokat kell figyelembe venni.
Az iparűzési adóval kapcsolatos módosítások érintik a mezőgazdasági szektorban működő beszerző és értékesítő szövetkezeteket is. A törvény indokolása is egyértelművé teszi, hogy az e szövetkezetek sajátossága az, hogy tagjaik a termékeit saját nevükben nyereségszerzési cél nélkül értékesítik, illetve a tagok számára vásárolt termékeket részükre beszerzési áron adják tovább. Az előzőekre tekintettel ugyan magas nettó árbevételre tehetnek szert, azonban árrésük nincs. Rájuk is vonatkozik ugyanakkor az ELÁBÉ nettó árbevétel nagyságától függő nettó árbevétel-csökkentő korlátozása, azaz esetükben árrés híján is iparűzési adóalap keletkezik. Az esetükben fizetendő adó végső soron a szövetkezeti tag, mezőgazdasági termelők terhét jelenti. Az előzőek miatt a törvény mentesíti a beszerző és értékesítő szövetkezeteket az iparűzési adó alól, mivel azonban az egyes jogalanyok kiemelése az iparűzési adó hatálya alól az EU joga szerint állami támogatásnak minősül, a jogszabály egyértelműsíti, hogy a mentesítés az uniós jog szempontjából mezőgazdasági célú csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül, így az azt igénybe vevő jogalany köteles annak értékét más támogatásokkal összeszámítani.
A jogszabály szerint csak az a szövetkezet minősül beszerző és értékesítő szövetkezetnek, amelynek nettó árbevétele legalább 95%-ban tagjai részére történő értékesítésből vagy tagjai termékeinek értékesítéséből származik.
A Htv. 11. § (1) bekezdése alapján adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény). A módosító jogszabály - hiánypótló jelleggel - értelmező rendelkezésben rögzíti, hogy a Htv. alkalmazásában mit kell a nem lakás célú épület, épületrész fogalma alatt érteni, eszerint: nem lakáscélú épület az az épület, épületrész, amely nem minősül a Htv. 52. § 8. pont szerinti lakásnak, azaz azok az épületek, épületrészek tekintendők ilyennek, melyek nem minősülnek a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 91/A. §-a 1-6. pontjában foglaltakban meghatározott és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház, lakóépület, lakás, kastély, villa, udvarház megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlannak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
