Megrendelés
Családi Jog

Fizessen elő a Családi Jogra!

Előfizetés

(Könyvismertetés) Dr. Ranschburg Jenő: Rögök az úton. Egyén és Család. Pszichológiai Írások1 (Dr. Tálas Zsuzsanna - CSJ, 2010/1., 37-39. o.)

"Családi kör" volt annak a ’70-es, ’80-as években műsoron lévő televíziós sorozatnak a címe, amely gyermekkorom egyik kedvelt, érlelődő pszichológiai érdeklődésemet nagyon megragadó műsora volt, és amelyet Ranschburg Jenő neve fémjelzett. A kor számomra akkoriban egyértelműnek tűnő erkölcse azt jelezte, hogy rögök nincsenek az úton, ha az egyén a központi, államilag diktált elvárásoknak, mintáknak eleget tesz. Ranschburg Jenő műsora azért volt bizsergetően izgalmas, mert valahol gyerekként is gyanítottam, hogy az élet sokkal összetettebb, rögösebb, mint ahogy tanították nekünk, és a műsorban felvillantott családi konfliktusok és azok nem megszokott megközelítése egészen új szempontokat vetített elém.

Azóta több mint harminc év eltelt és a rögöket elsősorban a saját családi konfliktusaim jelentik. Természetesen recenzióm tárgya, mint tanácsadó kézikönyv is jól funkcionál, de érdeklődésemet nem ez keltette fel. Munkám során azt tapasztalom, hogy az egyes ügyeket a jog segítségével viszonylag egyszerűen meg lehet oldani: házasságot fel lehet bontani, vagyonjogi szerződést alá lehet írni, perre lehet menni, de ezek a praktikus megoldások korántsem jelentik a konfliktusok feloldását. Nyilván, jogászként ez nem is feladatom, mégis segítségemre lenne, ha a korunkra jellemző problémák mögötti pszichológiai, szociológiai folyamatokat én magam is ismerném és érteném. Nos, ebből a szempontból is válasz kapható a könyvből, nem átfogóan, hanem az élet egy-egy szegmensére vonatkozóan.

Az egyén és család alcímből azt feltételeztem, hogy a könyv azt a központi kérdést járja körül, amit én jogászként a mai konfliktusok egyik leglényegesebb okának tartok, miszerint az emberek elé vetített, az egyén "kiteljesedésének" "önmegvalósításának" divatja, (elvárása, kényszere?), az egyén szabadságának, lehetőségeinek túlzott felnagyítása nap mint nap összeütközésbe kerül a hagyományos családi szerepekkel. A könyv hat egymással össze nem függő, más-más témában írt pszichológiai írást tartalmaz. A "Jellem és jellemtelenség" nem az egyén családon belüli szerepével foglalkozik, hanem a jellem és erkölcs összefüggéseit vizsgálja; az "Egymást keresik" című írás összefoglalja azokat a biológiai-genetikai tényezőket, amely alapján fiúként vagy lányként születünk, továbbá vizsgálja azokat a társadalmi elvárásokat, amelyeket a környezet "nőiesnek" vagy "férfiasnak minősít"; a "Szülők lettünk", a "Gepárd-kölykök" és az "Áldás vagy átok?" című fejezetek a kisgyermekkor és a serdülőkor gyermeknevelési problémaival foglalkoznak; és a "Meghitt erőszak" című írás az, amely leginkább szól a házassági konfliktusok okairól, és meglepő szociológiai és pszichológiai vizsgálatokat tár föl a családon belüli erőszak természetéről. Recenziómban ez utóbbi írást ismertetem részletesebben.

A szerző elöljáróban felvázolja a családon belüli erőszak három megnyilvánulási típusát az abban résztvevő szereplők alapján: a házastársak közötti, a gyermek elleni és a családban lévő idős személy elleni erőszakról beszél.

Az erőszak formáját is tipizálja (fizikai erőszak, pszichológiai erőszak és szexuális erőszak), és hangsúlyozza, hogy írásának tárgya a férjként és feleségként egymás ellen elkövetett erőszak elemzése. Alapfeltevése a tanulmánynak, hogy fizikai erőszak a "kényszer, a fizikai bántalmazás, valamint a szándékosan előidézett, rendszeresen ismétlődő, illetve tartós lelki gyötrelem." Meglepő volt számomra, hogy bizonyos konzervatív kutatók szerint erőszakról csak akkor beszélhetünk, ha az áldozat kórházba kerül vagy belehal sérüléseibe. Az összes többi lelki és fizikai fájdalomokozást csupán zsörtölődésnek és magánügynek tekintik.

A szerző megkülönbözteti a vertikálisan rendeződő és a horizontálisan rendeződő családot, amelyekben az erőszak másképp nyilvánul meg. A vertikális család az alá- és fölérendeltségi viszonyok körül szerveződik, az erőszak formái pedig a kényszer, a büntetés és a lázadás. A vertikális családban az erőszak pszichológiája viszonylag egyszerű: a magasabb pozícióban lévő személy utasítást ad és büntet, alárendeltje pedig engedelmeskedik vagy lázad és szenved. Jellemző, hogy az erőszakos személy valóban indulatos, de az indulatait "kívülről" hozza és mesterségesen, különböző ürügyekkel fordítja a családtagok ellen. A szerző ezt a mechanizmust homokzsák-effektusnak nevezi.

A horizontális család demokratikusan rendeződik, minden kérdésben közösen döntenek és ún. megosztott hatalom érvényesül, azaz közös életük bizonyos területein a férfi, más területein az asszony vállalja a döntések súlyát és felelősségét. Ezekben a családokban is van erőszak, de az egészen másképp jelentkezik. Lehetnek bizonyos konfliktusok, amelyek miatt nő a felek közötti feszültség, tehát valódi az egymással szembeni ellenérzés, de ezek a felszín alatt működnek. A házaspár elfojtja indulatainak valódi okát és "az okuktól megfosztott, szabadon lebegő indulatokhoz valamilyen kézzelfogható magyarázatot keresnek". Ezeknek a felszíni problémáknak az át- és átbeszélése pedig nem vezet enyhüléshez, és a pár egyre inkább játszmákba kezd, melynek célja egymás gyötrése.

A fejezet következő témája a pszichológiai erőszak megnyilvánulási formáinak jellemzése. Olvashatunk a sértegetés és elutasítás "módszeréről", a folyamatos fenyegetés és vádaskodás hatásáról, a lekezelésről és mellőzésről, valamint a birtokló és büntető viselkedésről. Ezek a magatartások az ember önértékelését zúzzák szét, előzményei és következményei is lehetnek a fizikai erőszaknak. Részletesen ismertet a szerző további két pszichológiai erőszak-fajtát, az érzelmi zsarolást és a közvetett erőszakot. Az érzelmi zsarolás esetén az elkövető a partnerének bizonytalanságát, félelmeit, nyílt vagy rejtett bűntudatát használja fel arra, hogy hatalomra tegyen szert áldozata felett. Nőies erőszaknak minősíti a szerző a közvetett erőszakot, amikor az "elkövető" kerülő úton éri el áldozatát, kitér a nyílt összecsapás elől és másokat használ fel céljai eléréséhez. Tipikus megnyilvánulása a kibeszélés, a megbélyegzés, az összeugrasztás és minden hasonló manipuláció. Nagyon érdekesek azok a magyarázatok, amelyek kísérletet tesznek arra, hogy megmagyarázzák ennek a viselkedésnek a nőkre jellemző mivoltát.

Eszerint a nők férfiakhoz viszonyított fizikai hátrányai kényszerítik, hogy emocionális, manipulatív fölényüket kihasználva közvetetten érjenek el hatást; vagy a nőt agresszivitásának kézzelfogható haszna és nem annyira a rangsorban elfoglalt helye, míg a férfit a dominancia-rangsorban elfoglalt helye érdekli, ezért fontos, hogy szemtől szembe győzzön (Anne Campbell); illetve a nő evolúciós fejlődése során arra kényszerült, hogy magzatát jobban védje és ezért kerüli a fizikai erőszakot, jobban fél tőle. Agresszióját tehát minél kisebb kockázattal kell megvalósítania.

Az írás viszonylag hosszabban taglalja, elemzi a "férfias" erőszak dinamikáját, és kísérletet tesz az erőszakos - a szerző szavaival élve "vitézkedő" - férfiak jellemrajzának leírására. De többéves, anyaotthoni tapasztalatából leszűrve megállapítja, hogy vannak a vitézkedők asszonyainak is olyan jellembeli tulajdonságai, amelyek tipikusnak mondhatók. A férfias erőszak dinamikáját vulkánkitöréshez hasonlítja, ahol a bántalmazás egymást hol ritkábban, hol sűrűbben követő ciklusokban történik. Ezek a ciklusok három egymást követő szakaszra bonthatók: amikor még nyugalom van, de apró jelekből a családtagok érzik, hogy a vulkán hamarosan ki fog törni, majd a kitörés viszonylag rövid ideig tar, de a rombolás óriási, végül a dühöngés után szorongás következik, és félelem, melyet hízelgéssel kompenzál a férfi. Pszichológiailag általában az alábbiak jellemzik az erőszakos férfit: paranoid karakter, amely önértékelési zavarból ered és állandó gyanakváshoz, féltékenységhez vezet; birtokként kezeli a feleségét, aki felett tulajdonosi hatalmat gyakorol; önkontrollja gyenge; előítéletes és hajlamos a bűnbakképzésre; dependens; gyermekkorában hasonló viselkedést tapasztalt; életében jelentős szerepe van az alkoholnak.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére