Első fázis: kezdetben volt az Éther, mindennek szülőanyja. Második fázis: Az Étherből megszületik a Kháosz és az Űr. Harmadik fázis: A Kháosz és az Űr nászából megszületik Gaia, a Földanya. Valamint megszületnek az égitestek, az őselvek (más felfogásban az őselemek), megszületik Erosz, az ellentéteket egymás felé hajtó erő (Szerelem), megszületik Nüx, az éjszaka sötétje, és végül Erebosz, az alvilág sötétje. Az Alvilágnak aztán több szintje is lesz, a legalsó szint a Tartarosz, efölött a Hádész, amelyet a róla elnevezett isten, Zeusz testvére igazgat majd, és ahová a halott emberek lelke száll alá, miután ivott a Léthe (Felejtés) folyó vizéből. Nüx, az Éjszaka szüli Thanatoszt, a Halált. Végül Kháosz, befejezve elrendeltetését, visszatér az Étherbe.
Negyedik fázis: Gaia megszüli Uranoszt, az eget, majd rögtön egyesül vele. Frigyükből születnek a Titánok (hat férfi Titán és hat női Titanisz), megszületik a három százkarú, ötvenfejű Hekatonheir, a három egyszemű Küklópsz, valamint még a nimfák és egyéb lények. (Összesen 45 gyermekük volt.) A Titánok örökéletűek és szaporodnak, a Hekathon-heirek és a Küklópszok szintén halhatatlanok, de nem szaporodnak.
Gaia világra hoz még szűznemzéssel egyéb lényeket is, mint például a tűzokádó, százfejű Tüp-hónt, a kígyótestű Ekhidnát (más források szerint ő a Tartarosz leánya), valamint Titüoszt, egy óriást, aki halandó, és majd Apollón és Artemisz nyilazzák le anyjuk, Létó védelmében. Majd Ekhidna és Tüphón sarja lesz Khimaira, az oroszlán-, kecske-és kígyótestű szörny. Gaia gyermeke még a százszemű Argosz, aki viszont halandó, és majd Hermész öli meg, miután lantjátékával elaltatja.
A hat férfi Titán: 1. Ókeánosz (a legidősebb, a Földet körülfolyó Óceán), 2. Japetosz, 3. Kronosz (a legfiatalabb, ő az Idő), 4. Atlasz, aki a Földet tartja a vállán, 5. Hüpeiron, 6. Kriosz.
A hat női Titanisz: 1. Téthüsz, tengeristennő, 2. Themisz, az Igazság jövőbe látó istennője, 3. Rheia (Kronosz felesége, Zeusz anyja), 4. Mnémoszüné, az Emlékezet, 5. Theia, 6. Phoibé.
A Titánok és Titaniszok frigye és gyermekeik:
1. Ókeánosz + Téthüsz = Méthisz, az Óvatosság istennője.
2. Kronosz + Rheia = Zeusz, Hádész, Poszeidón, Héra, Hesztia, Démétér.
3. Kriosz + Phoibé = Aszteria és Létó.
4. Japetosz + Themisz = Prométheusz és Epimét-heusz.
5. Hüperión + Theia = Éósz (Hajnal), Héliosz (Nap), Szeléné (Hold).
6. Atlasz + Mnémoszüné = Maia (nimfa, Hermész anyja).
Uranosz hatalomféltésből saját gyermekeit, a Titánokat a Tartarosz (Alvilág legmélyebb szintje) sötétjébe veti és a százkarú Hekathonheireket rendeli oda őrzésükre.
Ötödik fázis: A legfiatalabb Titán, Kronosz (az Idő) az anyjától, Gaiatól kapott sarlóval levágja apjának, Uranosznak a hímtagját és a heréit. A kiömlő vérből megszületnek a bosszúállás istennői, az Erinnüszek, a kiömlő ondóból a tenger habjaiban megszületik Aphrodité, a szépség és szerelem istennője, és Ciprusnál kiemelkedik a habokból. Valamint az ondóból és a vérből megszületnek a kígyólábú Gigászok. Egy csepp ondó, vagy vér egy alvó lóra hull, őbelőle lesz az első emberfejű, lótestű Kentaur.
A megcsonkított Uranoszt Kronosz napnyugatra száműzi, Atlantiszra, ahol megteremti a halandó, ám boldog, a szenvedést nem ismerő atlantidákat, vagyis az első embereket. Az atlantidák nem öregszenek, nem ismerik a betegségeket, boldogan halnak meg. (Gondoljuk meg, mi mindent megtesz a modern orvostudomány, hogy mi is hasonlók lehessünk az atlantidákhoz!)
Hatodik fázis: Kronosz, a legfiatalabb Titán feleségül veszi Rheát, az egyik Titaniszt, frigyükből születik Zeusz nemzedéke:
Három férfiisten: Zeusz (későbbi főisten), Hádész (alvilág istene), Poszeidón (tengeristen).
Három nőisten: Héra (házastársi hűség istennője, ezért roppant féltékeny!), Hesztia (családi tűzhely istennője, ő sohasem megy férjhez), és Démétér (a termőföld és a termés istennője).
Hetedik fázis: Kronosz hasonlóan féltékeny fiaira, mint az apja, Uranosz volt, ezért lenyeli őket. Rheia Zeusz születésekor egy követ bugyolál pólyába, azt nyeli le Kronosz. Zeuszt Krétán, a Dikté - hegy barlangjában az Althameia kecske tejével és mézzel táplálják, miközben a Kurészek vigyázzák őt, lándzsájukkal verik a pajzsukat, hogy Kronosz ne hallja Zeusz sírását. Amikor az Althameia kecske meghal, akkor Pallasz Athéné a bőréből készíti el Zeusz pajzsát az Aigiszt, valamint a szarvából a Bőségszarut.
Zeusz, amikor fölnő, harcban győzi le Kronoszt, és az őt segítő Titánokat, ez a Titanomakhia, a Titánok harca, a görög szobrászművészet kedvenc témája. Zeusz számára a villámokat, valamint Poszeidón
- 203/204 -
számára a háromágú szigonyt, és végül Hádész számára a láthatatlanná tevő sisakot és a szárnyas sarut, amelyek segítik őket a Titánok elleni harcban, az egyszemű Küklópszok készítik el. (Egy másik változat szerint a villámokat Héphaisztosz, a sánta kovács isten készíti.) Zeusznak a Titánok mellett a kígyólábú Gigászokat is le kellett győznie. A Titánok afféle "főnökei" voltak a Gigászoknak a mitológia hierarchiájában.
Zeusz tízévi háborúban győz, a Titánok a Tarta-roszba kerülnek, de Kronoszt apjához, Uranoszhoz küldi, Atlantiszra. A Titánok közül csak Ókeánosz és Téthüsz marad semleges, őket Zeusz nem veti a Tartaroszba. Az ő frigyükből születik Méthisz, az Óvatosság istennője.
Nyolcadik fázis: Zeusz elkezdi nemzeni a következő istennemzedéket, akikkel majd benépesíti az Olimposzt. Hérát veszi feleségül. Zeusz és Héra legfontosabb gyermekei: Árész, a hadisten, Hébé, az ifjúság istennője, Eileithüia a születés (a bábák) istennője.
Pallasz Athéné úgy születik, hogy Zeusz nem veszi igénybe hozzá Héra "közreműködését", hanem a fejéből pattan ki az istennő, teljes fegyverzetben. Héra a Pallasz Athéné Zeusz általi "egyoldalú" nemzése (szűznemzés) miatti mérgében, szintén egyedül, világra hozza Héphaisztoszt, a sánta kovácsistent, aki egy vulkán mélyén lakik. Zeusz sokkal több gyermeket nemz földi halandóktól, valamint saját különböző felmenőitől és utódaitól, többek közt nagynénjeitől, mint feleségétől, Hérától. Így például Themisz nagynénjétől (az egyik titanisz, az igazság jövőbe látó istennője) származó utódai:
1. a három Heszperisz, akik az aranyalmákat őrzik a világunktól napnyugatra fekvő Heszperidák földjén (egyes változatok szerint Atlantiszon): Aiglé, Erüthia és Arethusza,
2. a három hóra (az évszakok, amelyekből a görögök csak hármat ismertek, ott, a Mediterráneumban): Eunómia (Rügyfakadás és Jó Törvény,
Diké (Növekedés és Igazság),
Eiréné (Gyümölcs és Béke),
3. a három Moira (a római Párkák): Klóthó (kihúzza az élet fonalát),
Atróposz (guzsalyozza),
Lakhészisz (elvágja).
Zeusznak Mnémoszüné (Emlékezet, szintén egy titanisz) nagynénjétől származik a kilenc múzsa: 1. Kalliópé: a hősi ének (eposz), 2. Kleió: a történetírás, 3. Polühümnai: himnuszok, 4. Euterpé: zene, 5. Ter-pikszhoré: tánc, 6. Erató: líra és elégia, 7. Thaleia: színjátszás, 8 Urania: tudományok.
Zeusz és Maia nimfa egy barlangban fogant gyermeke Hermész, az istenek hírnöke. Zeusz és Démétér gyermeke (Démétér Zeusz húga!) Perszephóné, akit majd Hádész, az alvilág istene ragad magához. Zeusz és Létó gyermeke Artemisz (vadászat istennője) és Apollón. Létó apja Kriosz titán, anyja Phoibé titanisz, testvére pedig Aszteria (Fürj), aki Zeusz szerelme elől menekülve fürjjé változott. Létót viszont elérte Zeusz, és Héra bosszúja is persze, ezért kellett az úszó Délosz-szigeten elrejtenie két gyermekét. Zeusznak Szemelétől, a halandó földi asszonytól származó isteni gyermeke Dionüszosz. Héra azt sugallja Szemelének, hogy a légyottért kérje Zeusztól annak megjelenését, csakhogy Zeusz mindig gömbvillám képében jelent meg, és minden elhamvad körülötte. Zeusz kénytelen teljesíteni Szemelé kívánságát, de mielőtt megjelenne, kioperálja Szemelé méhéből magzatát, Dionüszoszt, és a saját combjába varrva hordja ki. Szemelé természetesen elhamvad a tűzben, amikor Zeusz megjelenik neki.
Érdemes itt leírni Dionüszosz családfáját:
1. Zeusz + Héra = Árész (hadisten).
2. Árész + Aphrodité = Harmónia.
3. Kadmosz (Agénór föníciai király halandó fia, Thébai alapítója, Európé bátyja) + Harmónia = Szemelé.
4. Zeusz + Szemelé = Dionüszosz.
Láthatjuk, hogy Zeusz a saját dédunokájával nemzi Dionüszoszt!
Az istenek nemzettek össze-vissza, a legkülönbözőbb rokoni relációkban. Például Thétisz (nem azonos Téthüsszel, sem Thémisszel, akik Titaniszok!) egy néreida (vagyis Néreusz, az egyik kisebb tengeristen lánya) Péleusz földi halandóhoz megy feleségül, aki nemzi neki a halandó Akhilleuszt. Ugyan szeretné, ha Akhilleusz halhatatlan lenne, ezért megmártja őt az alvilág folyójának, a Stüxnek a vizébe, de, mint minden iskolás gyerek tudja, a sarkánál, ahol fogja, nem éri a víz. (Lásd: Achilles-ín!) Mellesleg Zeusz azért "ejti" a neki nagyon is tetsző Thétiszt, mert Méthisz (Óvatosság) megsúgja neki, hogy Thétisz gyermeke felül fogja múlni a saját apját. Ezért adja hozzá gyorsan a halandó Péleuszhoz. Péleusz és Thétisz esküvőjén történik a malőr az aranyalmával, melyre a "legszebbnek" feliratot véste Erisz, a Viszály istennője, bosszúból, amiért nem hívták meg, és Párisz trójai királyfit kérik föl az istenek, hogy döntsön: melyik istennőt illeti az aranyalma, vagyis ki a legszebb. Tudjuk, hogy ebből lesz majd a trójai háború. Aphrodité a legszebb földi halandó nőt ajánlja föl titokban Párisznak az almáért cserébe, vagyis Szép Helénát, Meneláosz spártai király feleségét.
Amit végül érdemes ebből a bonyolult istenvilágból megjegyezni, az éppen a bonyolultsága. Ám a részletek mögött mindig felsejlik a Kozmosz rendje (és persze Káosza), a Világtörvény, amely elrejtőzik a Véletlen "szövedéke" mögött. (Ez persze itt József Attila parafrázis: "...a törvény szövedéke fölfeslik
- 204/205 -
valahol".) Például Héraklész 12 feladata megfelel a csillagászati Állatöv 12 jegyének. (Nemeai oroszlán, Khürénéi szarvas, Lernéi hidra, stb.)
Zeusz a toronyba zárt Lédát hattyú képében ejti teherbe, két fiúgyermekük így tojásból kel ki: a két fiú, Castor és Pollux, vagyis a két Dioszkurosz. Ellenben Lédának Thündareusztól, egy földi halandótól származó két lánya: Heléna és Klütaimnésztra. (Egy más változat szerint mind a négyen Zeusz gyermekei, Thündareusz csak nevelőapja volt a két hölgynek.) Ha valakinek ismerősen csengenek a lányok nevei: bizony ama "szép" Helénáról, Menelaosz spártai király feleségéről, a trójai háború okozójáról van szó, illetve Klütaimnésztra volt Agamemnón mükénéi király (a trójai háborúban a görög sereg fővezére) felesége, Oresztész és Élektra anyja, férje gyilkosa.
A görög mitológia tartalmazza az egész modern pszichológia tankönyv alapeseteit, ebből következik, hogy a modern tudomány zsargonjában is lépten-nyomon mitológiai utalásra bukkanunk: nárcizmus, Ödipusz-komplexus, hermafrodita (Hermész és Aphrodité gyermeke), stb. Különösen a szexuálpszichológia és a szexuálpszichopatológia támaszkodik ezekre a "szakirodalmi" archetípusokra.
Görög regék és mondák. Gondolat Kiadó, Budapest 1976
Ritoók Zs., Sarkady J., Szilágyi J. Gy.: A görög kultúra aranykora. 2. kiadás, Gondolat Kiadó, Budapest 1984
Lukács József: Istenek útjai. Kossuth Kiadó, Budapest 1979
Hahn István: Istenek és népek. 2. kiadás. Minerva Kiadó, Budapest 1980
Crescence, De Luciano: A görög mitológia rendhagyó története. Tericum Kiadó, Budapest 1995
Cox György: A mitológia kézikönyve. Reprint kiadás (Ford. Simonyi Zsigmond) Anno Kiadó, 1877
Pais István: A görög filozófia. Szerzői (4.) Kiadás, Budapest 1994 ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, PTE Közgazdaságtudományi Kar.
Visszaugrás
