Az adatok alátámasztják azt a szakmai megállapítást, hogy a több mint tízéves, számos alkalommal módosított csődtörvény nem képes ellátni hitelezővédelmi funkcióját. (Erre a megállapításra jutott a Világgazdaság c. lap már említett, 2003. május 30-i írása is.)
Az üres vállalkozások sokszor a tulajdonosok, cégvezetők aktív közreműködésével vesztik el a vagyonukat, lehetetlenné téve a hitelezők kifizetését. A Creditreform Magyarországi Hitelezővédelmi Szövetség adatai szerint 2002 első háromnegyed évében csaknem 4500, egy évvel korábban pedig 4107 felszámolás kezdődött el. Mindez jól jelzi, hogy a bajba került vállalkozások meg sem próbálják helyrehozni a gazdálkodásukat - a felszámolások száma évről évre növekszik. Az adatok szerint tavaly több, mint 15 ezer felszámolás volt folyamatban a Napi Gazdaság 2003. január 2-i számában megjelent közlés szerint.
A hitelezők egy-egy felszámolás során általában jóval a felszámoló előtt értesülnek az adós cég nehéz helyzetéről. Végigkísérik a társaság leépülését, már jóval a felszámolás előtt érzékelik a vagyonkimentést és a sokszori hitegetést megunva végül is veszni hagyják követelésük egy részét. Másrészt az adós vezetői, tulajdonosai sokszor kiegyeznek azon hitelezőkkel, akikkel a jövőben is együttműködni kívánnak még mielőtt a felszámoló megkezdené tevékenységét. Nagyrészt ezen okoknak tudható be az a tapasztalati tény, hogy a felszámolások során - a vagyonosabb társaságoktól eltekintve - a hitelezők nem, vagy csak igen csekély létszámban jelentkeznek be a felszámolónál.
Az eljárások döntő részében főként a szállítók, az APEH, a TB és a VPOP jelentkeztek be hitelezőként, így az 1997. évi módosítás után az állam és a szállítói hitelezők finanszírozták a felszámolási eljárásokat. Az állam ezen a helyzeten úgy változtatott, hogy elsőként a TB követelések behajtását is átadta az adóhatóság részére (ezáltal egy hitelezőnek minősülve csak egy esetben kellett maximum 100 eFt-ot fizetniük).
Majd ezt követően az 1999. évi XCLX. számú törvénnyel az adóhatóság által érvényesített, az államháztartás valamely alrendszerét megillető követelések után sem kellett regisztrációs díjat befizetni ahhoz, hogy a hitelezői igényüket nyilvántartásba vegye a felszámoló. Az Alkotmánybíróság 33/2003. (VI. 19.) számú határozatával ez utóbbit 2003. 06. 19-i hatállyal eltörölte.
A Hajdú-Bihar megyében megvizsgált felszámolások közül 31%-ban csupán egy, 51%-ban pedig 2-3 hitelezőt vett a felszámoló nyilvántartásba. Ezen túlmenően 12%-ban fordult elő, hogy 4-5 hitelező jelentkezett be az eljárás során, míg 4%-ban 5-10; 2%-ban pedig 10 fölötti volt a számuk.
Heves megyében 100 esetből 40%-ban fordult elő, hogy csupán egy hitelezőt vett a felszámoló nyilvántartásba, míg 48%-ban 2 vagy 3 hitelező jelentkezett be az eljárás során. Ezen túlmenően 8%-ban fordult elő, hogy a hitelezők száma 4-5 volt, és mindössze 4%-ban az, hogy ez a szám 5-10 közé esett.
A fővárosban megvizsgált 100 felszámolásból 28%-ban volt csak egy hitelező az eljárás során. Heves megyéhez hasonlóan itt is 48%-ban volt 2-3 a hitelezők száma. A másik két megyénél többször, 16%-ban fordult elő, hogy 4-5 hitelezőt vett a felszámoló nyilvántartásba, míg 5-10 hitelező 7%-ban, 10-nél nagyobb számú hitelező pedig csupán egy alkalommal lett nyilvántartásba véve.
Összességében elmondható, hogy a megvizsgált felszámolások alapján a leggyakoribb, kb. 50%-os arányban a felszámolók 2-3 hitelezőt vettek nyilvántartásba és ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy az egyedüli hitelező arány is magas, akkor elmondható, hogy átlagban 100 felszámolásnál mintegy 82%-ban a nyilvántartásba vett hitelezők száma a 3-at nem haladja meg. ■
Visszaugrás
