Világunk az információs forradalmak korát éli. A technika rohamos fejlődésével próbálja tartani a lépést a jogi szabályozás. Sajnálatos módon inkább kevesebb sikerrel jár, mivel a jog a technikánál jóval statikusabb, kevésbé dinamikus tudomány, ezért a technikai fejlődés jogi hátterének minél gyorsabb fejlesztését szorgalmazza sok európai és nemzetközi szervezet.
E tanulmányban szeretnék rámutatni egy ilyen dinamikus területre, a közösségi portálok hiányosságaira, és arra, hogy az Internet adta szabadság mellett mindig figyeljünk arra, hogy saját személyes adataink megfelelő védelmet kapjanak. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ha felelőtlenül bánunk velük, akkor a későbbiekben visszaélhetnek vele - könnyen találhatja valaki "más színben" magát Internetes böngészései közepette.
Az ezredfordulóra az információs társadalom fogalmának használata rendkívül kiterjedtté vált,[2] és már nemcsak a társadalomtudomány szótárában mindennapos, hanem előszeretettel nyúlnak hozzá a politikai marketing vagy az üzleti világ szereplői, továbbá gyorsan elterjedt az írott és az elektronikus média nyelvében is. Annyira közkeletű kifejezéssé nőtte ki magát, hogy nem lehet megadni a pontos, szakszerű fogalmát, pedig ennek tisztázása az adatvédelem pontosabb vizsgálata előtt elengedhetetlen. Számos ideológia képviselője különböző nézőpontból értékeli a fogalmat, így ezek lényegi tartama sem egyezik. Ezek közül szeretnék párat kiemelni.
Az információs társadalmat Manuel Castells szerint az emberi együttélés olyan új módjaként határozhatjuk meg, ahol az információ hálózatba szervezett előállítása, tárolása játssza a legfontosabb szerepet: "Az információs társadalom egyik kulcsfontosságú jellegzetessége alapvető struktúrájának hálózati logikája, ami megmagyarázza a »hálózati társadalom« elvének használatát."[3]
Yoneji Masuda szerint "[ú]j típusú társadalom, amelynek átalakulása és fejlődése mögött az információs (és nem az anyagi) javak termelése a hajtóerő [... és amely ezzel] az emberi intellektuális kreativitást virágoztatja fel."[4] Azaz, az emberiség már nem csak az anyagi javak gyarapítására szenteli életét, hanem a technika és informatikai fejlődésével párhuzamosan az információtechnikai eszközök és adatok tárolására, rendszerezésre.
"A jelen társadalma leírható tudás alapú társadalomként annak az élet minden területére és intézményére kiterjedt tudományos és technológiai tudás által"[5] - állítja Nico Stehr, aki szerint a társadalmi rendszer összes mozzanata az informatikai tudás által irányított.
William Martin szerint az információs társadalom lényege, hogy "[a]z élet minősége éppúgy, mint a társadalmi változások és gazdasági fejlődés egyre nagyobb mértékben az információtól és annak felhasználásától függenek."[6] Azaz, a társadalmi problémák pozitív illetve negatív irányba való eltérése nagyban függ a megszerzett információ feldolgozásától és ennek hasznosításától.
Ezek a fogalmak azonban csak példák annak illusztrálására, hogy mi is az információs társadalom. Emellett is számos definíciót alkottak a szakértők, akik más-más nézőpontból értékelik az adott fogalmat. Saját témám szempontjából azonban ezek a meghatározások azok, amelyek legjobban kihangsúlyozzák az információs társadalom lényegét. Véleményem szerint a Stehr féle fogalom az, ami a legjobban leírja a jelenség esszenciáját, hogy az információ a középpontba kerül, és az informatikai tudás által ez lesz a mindennapi élet mozgatórugója. A gyors ütemű fejlődés következtében a társadalom összes tagja rákényszerül arra, hogy belekerüljön az információs körforgásba, mivel ha nem tenné, nem tudna részesülni a különböző szolgáltatásokból, és nem tudna egyenlő jogokkal rendelkező felhasználó lenni. Ezeknek a jogoknak az érvényesülése miatt szükséges majd az adatvédelem témakörébe is mélyebben beleásni magamat.
Az adatvédelem alkotmányos szinten való megfogalmazását hazánkban a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (továbbiakban: Alkotmány) vezette be. A személyes adatok védelméhez való jog (információs önrendelkezési jog az Alkotmánybíróság 15/1991. számú határozata alapján), mint legújabb generációs jog az Alkotmány 59. §-ként 1989. október 23-án lépett hatályba.
"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."[7] Ez a passzus az Alkotmány alkonyáig soha sem változott, holott "[t]éves az Alkotmány 59. §-ának megfogalmazása, mert az adatvédelemre irányuló jogot egy némileg ötletszerűen nevesített személyiségi jogi felsorolás végére biggyeszti. Ennél nagyobb hiba, hogy protektív jogként, az állam által a polgároknak nyújtott védelemként fogalmazza meg, nem pedig információs önrendelkezési jogként."[8]
90/91
A következő évben a jogalkotó a fent említett paragrafus mellé beiktatott egy újabb bekezdést, amely 1990. június 25-én lépett hatályba és az Alkotmány kivezetéséig nem is került változtatásra: "59. § (2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."[9]
A személyes adatok védelméhez való jog nevesítésre és az Alkotmányba való beépítésére azért volt szükség, mert beiktatásának idejére olyan szintre fejlődött, ami majdhogynem egyenértékű volt a tulajdonhoz való joggal. Azért hasonlítható ehhez, mivel ebben az alapjogban is az adott jog/dolog feletti teljes körű rendelkezési jogot gyakorolhat az érintett. Ugyanígy van ez a személyes adatokkal, amik csak az érintettre tartoznak, ő rendelkezhet felettük. "Az információ birtoklása olyan hatalmat és szabadságot ad, mint a korábbi rendszerekben az anyagi javak tulajdona."[10] Alkotmányunkban a közérdekű adatok megismerésének és terjesztésének a jogát a személyes adatoknál is említett törvény iktatta be.[11]
Az Alkotmány több mint 60 éves "életútja" azonban 2011 végével befejeződött. Az Országgyűlés hazánk Alaptörvényét 2011. április 25-én fogadta el, és 2012. január 1-jével lépett hatályba, felváltva az Alkotmányt. Ez a dokumentum is tartalmaz rendelkezést a személyes adatok védelméről a Szabadság és felelősség fejezet VI. cikkének (2)-(3) bekezdésében:
"(2) Mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.
(3) A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi."[12]
A korábbi szabályozáshoz képest az első említendő változás, hogy az Alaptörvény sarkalatos[13] törvényben kívánja szabályozni az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) hatóságra vonatkozó részeit. A másik jelentős módosítás, hogy Alkotmányunk semmilyen hatóságról nem szólt az adatvédelemmel kapcsolatban, azonban az Alaptörvény ezt kifejezetten említi. 2012. január 1-jétől megkezdte működését a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (továbbiakban: NAIH), ami autonóm államigazgatási szervként működik és feladata, hogy elősegítse és ellenőrizze a személyes adatok védelmét továbbá a közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismerését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
