Az európai fizetési meghagyásos eljárás története a XX. század második harmadától ível napjainkig. A kezdeteket a különböző polgári eljárásjog egységesítése körében megjelenő javaslatokban, közösségi szabályozásokban elhelyezett utalások jelentették, melyek fokozatosan nőtték ki magukat napjainkra az intézmény önálló megjelenéséig, jelentőségéig.2
A közelmúlt történései az Amszterdami Szerződés hatályba lépésétől kezdődtek, ezen szerződés hatására élénkült fel a polgári eljárások egységesítésének folyamata az Európai Unióban, ugyanis a polgári jogi ügyekben történő igazságügyi együttműködés az Amszterdami Szerződéssel átkerült a harmadik pillérből az első (közösségi) pillérbe. Az új közösségi kompetencia felélénkítette az eljárásjogok közelítéséről folyó tárgyalásokat. A közösségi jog uralma alá helyezte az addig kormányközi együttműködés hatálya alá tartozó polgári jogi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködést.3
Az Amszterdami Szerződésben az EU célul tűzte ki a szabadság, biztonság és igazságosság térségének kialakítását (area of freedom, security and justice), és különösen nagy hangsúlyt fektetett a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködésre (judicial cooperation in civil matters).4 Ennek eredményeként megindult egy igen dinamikus legiszlatórius tevékenység a polgári eljárásjog területét illetően is, amelynek számos "kézzelfogható" eredménye született.5
1999-ben az Európai Tanács finn elnöksége idején Tamperében születtek meg a polgári jogi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területére vonatkozó következtetések, melyek a jogfejlődés fontos iránymutatásának tekinthetők. Az Európai Tanács megkereste a Tanácsot és a Bizottságot azzal a kezdeményezéssel, hogy a határokon átnyúló ügyekben új eljárásjogi előírásokat készítsenek elő, dolgozzák ki a zökkenőmentes igazságügyi együttműködés és a hatékony jogszolgáltatás feltételeit.6
A Bizottság ennek megfelelően két célt tűzött ki, melyek megvalósítását ugyancsak két lépcsőben képzelte el. Az egyik célkitűzése, a nem vitatott követelések terén a végrehajtási eljárás megszüntetése, és az európai végrehajtási jogcím bevezetése volt, második célként az európai fizetési meghagyásos eljárásról szólt.
A Bizottság 2002. december 20-án az európai fizetési meghagyásos eljárásról, és a kis pertárgyértékű ügyekben az eljárások gyorsításáról szóló előkészítő tanulmányt bocsátott ki.7 Ezen tanulmányt tekinthetjük a legátfogóbb és legrészletesebb Zöld Könyvnek. Áttekintést nyújt az egyes tagállamokban jelenleg működő fizetési meghagyásos eljárás-típusokról, és a tagállami megoldások összehasonlító elemzéséből kiindulva számos kérdést fogalmaz meg, melyek az európai intézmény kívánatos területét és jellemzőit érintik.
A Bizottság a tagállamoktól, valamint a gazdasági élet szereplőitől, a fogyasztói szervezetektől és gyakorló jogászoktól közel hatvan véleményt szerzett be a Zöld Könyvet illetően.
Ezen reakciók - melyek 2003. június 26-án a Bizottság által szervezett nyilvános meghallgatáson is megjelentek - rámutattak arra, hogy az európai fizetési meghagyásos eljárás bevezetését kivétel nélkül minden véleményező a szabadság, biztonság és igazságosság térsége felé tett következő fontos lépésnek tekinti.
Az Európai Parlament állásfoglalásában üdvözölte a Bizottság javaslatát. A támogatottság hátterében áll az is, hogy a Zöld Könyv által vázolt javaslatok össze-egyeztethetőek az Európai Tanács Tamperében lefektetett politikai célkitűzéseivel is, melyek szerint közös szabályokat kell kialakítani a nemvitatott követelések gyorsabb és hatékonyabb elintézése érdekében.
Egy gyors, hatékony és fair fizetési meghagyásos eljárás bevezetése a joghoz jutás alapelvének kulcseleme. Így született meg a Tanács és a Parlament Rendelet-javaslata az európai fizetési meghagyásos eljárás bevezetéséről 2004. március 19-én, mely 19 cikkelyben foglalkozik a fenti intézménnyel.8
Már a Zöld Könyv megállapította, és a Rendelet-javaslat általános rendelkezései között is szerepel azon tapasztalat, mely szerint a tagállami bírósági eljárások egy része elsősorban nem arra szolgál, hogy vitás tényállásról vagy jogkérdésről pártatlan és végleges döntés szülessen. Sokkal gyakoribb, hogy a hitelező konkrét jogvita nélkül azért veszi igénybe a bíróságot, hogy végrehajtási jogcímhez jusson azon követelését illetően, melyet az adós nem tud vagy nem akar teljesíteni.9
2000-ben a Bizottság vizsgálatot végzett a bagatell-követelések speciális tagállami eljárásával kapcsolatban. A közreadott kérdőív tartalmazott néhány kérdést a nem vitatott követelések vonatkozásában is, melyreadott tagállami válaszok megmutatták, hogy azon tagállamokban, ahol statisztikai adatok állnak rendelkezésre, az összes elsőfokú polgári bírósági ügy 50-80%-át a nem vitatott követelések teszik ki.
Miért fontos egy hatékony eljárás ezen követelések esetén?
A gazdasági szereplők fizetésképtelenségének egyik leggyakoribb oka a teljesítési késedelem, mely veszélyezteti a vállalkozókat (kis- és középvállalkozásokat), és számos munkahelyet érint. Az Európai Unió gazdasági szereplői, és a belső piac zökkenőmentes működése szempontjából alapvető jelentősége van a hátralékos követelések gyors elintézésének. Ennek hátterében az áll, hogy egy olyan jogi környezet, mely a hitelező számára a nemvitatott követelések gyors elintézésének lehetőségét nem biztosítja, a nem fizető adósnak lehetőséget ad egy bizonyos fokú büntetlenségre, és arra sarkallhatja, hogy a fizetést szándékosan, saját előnyére visszatartsa. Ezért a nemvitatott követelések esetén a hosszadalmas és költséges bírósági peres eljárás igénybevétele káros gazdasági következményekkel járhat.
Ez a szituáció a tagállami jogalkotásokat számos követelmény elé állította. Minden tagállam megpróbálta a fenti problémát jogi tradíciói és a polgári eljárásjogának keretei között kezelni.10 Az egyik alkalmazott eszköz a fizetési meghagyásos eljárás volt, mely a legtöbb tagállamban ismert és szabályozott intézmény.11 Különösen gyors, hatékony és költségkímélő megoldásnak tekintették, és tekintik ma is.
A tagállami fizetési meghagyásos eljárások természetesen különböznek egymástól, mégis találhatóak olyan közös fogalmi elemek, melyek alapján megalkotható a fizetési meghagyásos eljárás európai uniós definíciója.12
A fent említett Rendelet-javaslatban a Bizottság - a Zöld Könyv által megteremtett alapokon továbbhaladva - kidolgozta az európai fizetési meghagyásos eljárás szabályait.
A következőkben tekintsük át a Rendelet-javaslat rendelkezéseit.
A Rendelet-javaslat szabályai az alkalmazási területet illetően a következő elemekből épülnek fel: Az európai fizetési meghagyásos eljárás polgári és kereskedelmi ügyekben alkalmazható, felső összeghatár nélkül, fakultatív jelleggel vehető igénybe, és kizárólag pénzbeli követelések érvényesítésére alkalmas.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
