Hagyományosan az egyenlő bánásmódot az egyes államok részéről antidiszkriminációs szabályozás, az egyes kormányok részéről pedig aktivista politika jellemzi, melyek célja összefoglalható az állampolgárokkal való tisztességes bánásmódban.
Az esélyteremtés szempontjából a hátrányos helyzetű gyermekek problémáinak megjelenése különösen két nagy területre osztható a kezelés helye alapján: a szociális és az oktatási társadalmi alrendszerre. Valójában ezek a területek számos tekintetben átfedést mutatnak, mely természetükből kifolyólag nem jelenti azt, hogy e problémák a családok, települések, járások, megyék, egyszóval az ország minden területén egyenlő mértékben jelentkeznének.[1]
Gyermekesélyek alakulásában azonban jelentős súllyal esik latba az adott államban élők gondolkodásmódja, a "nép szelleme",[2] az állam gondoskodási kötelezettsége és az ott élő emberek szubjektív értékítélete is.[3]
A gyermeki jogok védelme hazánkban egybeforrt a magyar állam alapításával, mert első lépcsőfokának az özvegyek és árvák Szent István király törvénykönyvének első dekrétumában elrendelt védelmét[4] tekinthetjük. A gyermeki jogok védelme második lépcsőfokának a IV. Ferdinánd által alkotott 1647. évi CV. törvénycikket tekinthetjük, mely rendelkezik arról, hogy a törvényes és közvetlen utódok vagy örökösök jogait az özveggyel szemben is meg kell védeni. A gyermekek védelme érdekében tanúsított egyenlő bánásmód harmadik lépcsőfokának az 1715. évi LXVIII. törvénycikket tekinthetjük, mely meghatározza az árvákról, s azok gyámjairól és gondnokairól való intézkedés módját. Az 1911. évi XXIII. törvénycikk és az 1912. évi II. törvénycikk a gyermekek védelmének elvét, az 1912. évi LII. törvénycikk a teljes korúak gyámságát emelte nemzetközi szintre. E törvénycikkeket tekinthetjük a gyermekek és fiatalkorúak védelme negyedik lépcsőfokának.
A gyermeki jogokat érintő nemzetközi dokumentumok sorában jelentős lépés az 1948-ban keletkezett Emberi Jogok Egyetemes Egyezménye, mely deklarálja az anyaság és a gyermekkorúak támogatásához való jogot, kibővítve ezzel az emberi jogok klasszikus katalógusát. Az 1966-ban keletkezett Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 23. cikke is rendelkezik arról, hogy a házasság felbontása esetén milyen intézkedéseket kell tenni a gyermekek védelme érdekében. A szintén 1966-ban keletkezett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 10. cikke keretjelleggel tartalmaz családjogi vonatkozású rendelkezéseket, melyek védelmet és segítséget ígérnek a családnak, különösen családalapítás tekintetében egészen addig, amíg a család felelős az eltartott gyermekek gondozásáért és neveléséért.[5] Az ENSZ 1989-ben keletkezett Gyermekjogi Egyezménye újabb lépés, mely a gyermekek jogait, védelmét és szociális biztonságát tartalmazza. A 2000-ben aláírt Európai Unió Alapjogi Chartája pedig tartalmazza, hogy a gyermekeket megilleti a jólétükhöz szükséges védelem és gondoskodás.
Ebbe a sorba illeszkedik itthon a hozzátartozók közötti erőszak[6] miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény és néhány más szervezeti szabály is.[7] Magyarország Alaptörvénye 2011-ben szintén deklarálja, hogy Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, továbbá hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.[8]
Természetesen e védelmet a családoknak természetük szerint, és az állam különböző alrendszereinek is a jogszabályban előírt módon kezelniük kell, hogy ne növekedjenek a társadalmi különbségek. A szociokulturális helyzetből adódó problémák[9] megoldás hiányában aggregálódnak, és a későbbiekben megterhelik a szociális, egészségügyi, végső soron az egyénnel kapcsolatba kerülő valamennyi társadalmi alrendszert.[10]
Az önkormányzatoknak tehát helyzetüknél fogva - a jelentős centralizáció ellenére is - jelentős hatása lehet a helyben élő családok életére az egyenlő bánásmód és az esélyteremtés elvének gyakorlatba történő átültetésével.
Előkérdésként tanácsos megvizsgálnunk, hogy mely jogi felhatalmazások játszanak szerepet az egyenlő bánásmód és az esélyteremtés érvényesítésében, hiszen "a jegyző a jog embere".
Első lépésként e vizsgálatban ezúttal az egyenlő bánásmód elvének különböző bíróságok általi alakítását vesszük alapul.
Egyes vélemények szerint az egyenlő bánásmód elvét, a diszkrimináció tilalmát és az állam esélyegyenlőségi kötelezettségeit a bíróságok munkálták ki ítélkezésük során.
Az egyenlő bánásmód követelménye a Nemzetközi Bíróság (a továbbiakban: ICJ) gyakorlatában jelentős szerepet játszik, bár az ICJ elsősorban államok közötti jogvitákkal foglalkozik, és nem közvetlenül az egyének jogait védi. Az ICJ ítéletei és tanácsadó véleményei azonban számos esetben közvetve érintik az egyenlő bánásmód elvét, különösen az államok közötti viszonyokban és a nemzetközi jogi kötelezettségek értelmezésében.
Az ICJ jelentős szerepet játszik az egyenlő bánásmód érvényesítésében az ENSZ tagállamaiban. Az ICJ az ENSZ "legfontosabb bírói szerve", melyet a legjelentősebbnek tartanak. Az ICJ-nek automatikusan részes fele az ENSZ valamennyi tagállama. Koh véleménye szerint,[11] joghatóságának négy különálló alapja létezik:
1. mindkét fél kifejezett beleegyezésével,
2. az ENSZ Alapokmányában vagy a Szerződésben meghatározottak szerint,
- 28/29 -
3. egy állam hivatalos beleegyezésével a kötelező joghatósághoz,
4. a joghatóság fennállása alatt tett nyilatkozatokkal.
Magyarország 1955. december 14-e óta része az ENSZ szervezetének, ezért bíróságának döntései mérvadóak.
Az alábbiakban bemutatok néhány fontos ítéletet és elvet az ICJ gyakorlatából, amelyek a diszkriminációt tiltják és az Ebktv.-ben is nevesített védett tulajdonságokat tartalmazzák.
Az Application of the International Convention on the Elimination of All Forms of Racial Discrimination (Gambia v. Myanmar) ügy[12] azzal foglalkozott, hogy Mianmar állítólagos genocídiumot követett el a rohingya muszlim kisebbséggel szemben. Gambia keresetet nyújtott be az ICJ-hez, azzal vádolva Myanmart, hogy megsértette a faji diszkrimináció elleni nemzetközi egyezményt. Az ICJ ideiglenes intézkedéseket rendelt el Mianmar ellen, hangsúlyozva az egyenlő bánásmód és a faji megkülönböztetés elleni nemzetközi kötelezettségek betartásának fontosságát.
A Barcelona Traction-ügyben (Belgium v. Spain)[13] Belgium azzal vádolta Spanyolországot, hogy megsértette egy belga tőkével működő cég jogait. Az ICJ kifejtette, hogy az államok nemzetközi kötelezettségekkel tartoznak az egyének jogainak védelmében, beleértve az egyenlő bánásmódot is. Az ICJ hangsúlyozta az egyetemes emberi jogi normák szerepét és az államok kötelezettségeit az egyenlő bánásmód biztosítása terén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
