1. A Szövetségi Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: BAG) a 2007. június 19-én hozott ítéletével szolidaritási sztrájk jogszerűségét bírálta el (AP 173. számú határozata a GG 9. cikkéhez Arbeitskampf). Az ügy tényállása szerint meghatározott napilap kiadóvállalata és az ott dolgozó munkavállalók szakszervezete között tárgyalások folytak a tarifa szerződés tárgyában, amelyek nem vezettek eredményre. Ezért a szakszervezet a kiadónál sztrájkot hirdetett. Ezzel összefüggésben a szakszervezet a szóban forgó napilapot előállító nyomdavállalat munkavállalóit szolidaritási sztrájkra hívta fel, minthogy e két vállalat egy konszernhez tartozott.
A BAG a szolidaritási sztrájkot jogszerűnek ítélte azzal az indokolással, hogy a törvény védi a sztrájkot, és a feleknek megengedi az eszköz megválasztását. Ide tartozhat a támogató sztrájk is. Ennek megengedettségét a viszonylagosság elve alapján kell elbírálni. Adott esetben a támogató sztrájk nem minősült aránytalan eszköznek, így a sztrájk megengedett volt.
A kollektív munkaügyi vitában a sztrájk megengedettsége fontos körülmény, hiszen munkaharchoz való jog nélkül a tarifa-autonómia csupán "kollektív könyörgés" lenne (BAG AP 64. számú határozata a GG 9. cikkéhez Arbeitskampf AI2a).
Az adott esetre nézve kialakított eltérő vélemény szerint a sztrájk ilyen megítélése kétséges arra tekintettel, hogy a támogató sztrájk általános megengedettségének előbbiek szerint alkalmazott elve nem veszélyezteti-e a tarifaszerződéses és a sztrájk rendszer működését? A helyes álláspont szerint a jogrendszer alakíthatja ugyan a sztrájk alapjogát, azonban a tarifaszerződéses autonómia funkcióképességét semmiképpen nem veszélyeztetheti (Wank, Rolf, Aktuelle Probleme des Arbeitskampfrechts. RdA 2009/1/1f.).
Ezért a megjelölt szerző álláspontja szerint az ügyben továbbra is azt a korábbi bírósági álláspontot kell irányadónak tekinteni, amely szerint a munkaharc csak akkor jogszerű, ha tarifaszerződésben szabályozható célra irányul. Ehhez képest a német gyakorlatban olyan követelés, amely tarifaszerződés útján nem teljesíthető: például egy felmondás visszavonása, munkaharc útján nem érvényesíthető, az ilyen ügyek bíróság elé tartoznak (BAG AP 58 a GG 9. cikkéhez Arbeitskampf, ErfK/GG 9. cikk 113.). Ebből pedig az is következik, hogy nem megengedett az a munkaharc, amely olyan munkáltató ellen irányul, aki a tervezett tarifaszerződésnek nem lehet alanya. Következésképpen nem tarifaszerződéses féllel, hanem harmadik személlyel szemben sztrájk elvileg nem jöhet szóba. Szimpátia-sztrájk sem igazolható ilyen nem saját célt szolgáló sztrájk esetében. Ilyenkor legfeljebb az aránytalanság tilalmára lehet hivatkozni (BAG AP 65. a GG 9. cikkéhez Arbeitskampf); ez azonban csupán szélső határ.
Elvileg tisztázott, hogy jogellenes szakszervezeti sztrájk esetén a szakszervezet felel a munkáltatót ért kárért, ez a felelősség a tarifaszerződés megszegésén vagy a BGB 823. §-án alapulhat. A német jogban ez a felelősség nem érvényesül, ha a károkozó a szabályt illetően elkerülhetetlen tévedésben volt. A BAG gyakorlata szerint azonban ez a mentesítő ok nem állapítható meg, ha a jogi tévedés elkerülhető volt, mert a munkaharc elfogadható céljait felsőbírósági joggyakorlat, illetve jogirodalmi uralkodó vélemény körülhatárolta (BAG AP 62. a GG 9. cikkéhez Arbeitskampf).
A német gyakorlat szerint a támogató munkaharc általában jogellenes, mert az ekként közvetlenül érintett vállalkozó a hátrányos következményeket elfogadással nem tudja elhárítani (BAG AP 85, 90 a GG 9. cikkéhez Arbeitskampf). Főleg konszernek esetében azonban sokféle függőség állhat fenn, ezek esetében meg kell engedni a szakszervezetek megfelelő reagálását: például, ha meghatározott szervezetek által alkalmazott tarifaszerződést kivülálló vállalat ugyancsak alkalmazza, a sztrájk erre a kivülálló vállalatra is kiterjeszthető (BAG AP 163. a GG 9. cikkéhez Arbeitskampf, ErfK/GG 9. cikk 116.).
Ezért sztrájk esetében egybe kell vetni, hogy a munkaharci cél szempontjából a munkaharci intézkedés alkalmas, szükséges és arányos-e (BAG AP 65, 84 a GG 9. cikkéhez Arbeitskampf, AP 63 a FeiertagslohnG 1. §-ához), e helyett a bíróság esetenként aránytalanság tilalma megjelölést alkalmaz (ErfK GG 9. cikk 123.).
A német jog szerint meg kell tartani az alaki követelményeket is, így a munkaharcra való felhívást megelőzően általában szavazást kell tartani, a munkaharc tárgyában határozatot kell hozni, és azt közzé kell tenni. Adott esetben a bíróság elégségesnek minősítette a médiumok útján kellő részletességgel történt közzétételt is (BAG AP 146. a GG 9. cikkéhez Arbeitskampf).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
