A tanulmány célja az európai uniós instrumentumok azon rendelkezéseinek bemutatása, amelyek az emberkereskedelem nemzeti büntetőjogokban szereplő tényállásának harmonizációjára vonatkoznak. Más nemzetközi szervezetek (így pl. az ENSZ és az Európa Tanács) keretében elfogadott, az emberkereskedelemre vonatkozó egyezmények hasonló rendelkezéseire csak akkor és annyiban térek ki, amennyiben azok az európai uniós instrumentumok megértése szempontjából elengedhetetlenek.[1] Tanulmányom egyáltalán nem foglalkozik azokkal az európai uniós instrumentumokkal, amelyek az emberkereskedelem elleni küzdelem komplex eszközrendszerében nem a büntetőjogi tényállások harmonizációját célozzák.[2] Az elemzés hatókörének ilyen leszűkítése természetesen nem jelenti azt, hogy részemről - minden mértékadó szervezet és szakértő véleményével[3] szemben - tagadnám multidiszciplináris megközelítés szükségességét egy emberkereskedelem elleni stratégia kialakításában. Éppen ellenkezőleg, megközelítésem azon előnyöket kívánja kiaknázni, amelyeket egy részterület alapos ("mélyfúrás jellegű") tudományos elemzése az egész eszközrendszer számára biztosíthat.
Már a XX. század első felének nemzetközi egyezményei között szerepeltek olyan instrumentumok, amelyeket még nem az emberkereskedelem, hanem csak annak fogalmával átfedésben lévő jelenségek elleni nemzeti büntetőjogi rendelkezések összehangolása céljából fogadtak el.
Ilyen történeti előzmény volt, pl. a leány- (nő-, gyermek-) kereskedés, amely elleni nemzetközi büntetőjogi fellépés kapcsán[4] a következő egyezmények érdemelnek említést:
- a leánykereskedés elnyomása végett Párizsban, 1910. május hó 4-én kelt nemzetközi egyezmény és a hozzá tartozó zárjegyzőkönyv,[5]
- a nőkkel és a gyermekekkel űzött kereskedés elnyomása végett Genfben, 1921. szeptember hó 30-án kelt nemzetközi egyezmény,[6] illetve
- a nagykorú nőkkel űzött kereskedés elnyomása tárgyában Genfben, 1933. október hó 11. napján kelt nemzetközi egyezmény.[7]
A másik történeti előzmény a rabszolga-kereskedés, amelynek "nemzetközi büntetőjogi viszonylatából" elsősorban a rabszolgaság tárgyában Genfben, 1926. szeptember hó 25-én kelt nemzetközi egyezményt,[8] illetve később a rabszolgasághoz hasonló intézmények és gyakorlatok eltörlése tárgyában Genfben, 1956. évi szeptember hó 7. napján kelt kiegészítő egyezményt[9] kell megemlíteni.
A rabszolga-kereskedéshez, illetve a leány- (nő-, gyermek-) kereskedéshez képest az emberkereskedelem elleni nemzetközi büntetőjogi fellépés viszonylag késői (a XX. század végére jellemző) jelenség.
Az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában, New Yorkban, 1950. évi március hó 21. napján kelt nemzetközi egyezmény[10] (a továbbiakban: emberkereskedés elleni egyezmény) még csak preventív,[11] illetve a sértettek védelmére vonatkozó intézkedések bevezetésére vonatkozó kötelezettséget tartalmaz[12] a prostitúciós célú (nemzetközi) emberkereskedéssel [(international) traffic in persons for the purpose of prostitution] kapcsolatban. Az egyezmény azonban nem kötelezi a részes államokat arra, hogy bűncselekménnyé nyilvánítsák a prostitúciós célú emberkereskedést, sőt még a jelenség fogalmát sem definiálja. Az emberkereskedés természetesen megvalósíthatja a nemzeti jogok azon büntető tényállásait (diszpozícióit), amelyek megfelelnek az egyezmény prostitúcióhoz kapcsolódó bűncselekményekre[13] (az azokban történő részesként való közreműködésre,[14] illetve az azokhoz kapcsolódó sui generis bűncselekményként szabályozott részességre[15]) vonatkozó rendelkezéseinek.
Globális szinten az emberkereskedelem elleni nemzeti büntetőjogi fellépést érintő első nemzetközi instrumentum az ENSZ keretében, Palermóban, 2000. december 14-én létrejött nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményhez kapcsolt az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló jegyzőkönyv[16] (a továbbiakban: az emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv). Az instrumentum ugyanis kötelezettségként rögzíti a részes államok számára az emberkereskedelem szándékos elkövetésének büntetni rendelését.[17]
Nem gyermekkorú (azaz felnőtt korú) sértett esetén az emberkereskedelem definíciója[18] három konjunktív pilléren nyugszik: az önmagában semleges elkövetési magatartások tanúsítását akkor kell büntetni rendelni, ha azokat meghatározott módon és célzattal valósítják meg.
A jegyzőkönyv alapján az emberkereskedelem taxatíve meghatározott öt (egymáshoz képest alternatív) elkövetési magatartása: a toborzás, a szállítás, az átadás, az elrejtés és az átvétel.[19]
A taxatíve nevesített elkövetési módok a fenyegetés, az erőszak vagy a kényszer más formája, a személyi szabadságtól való megfosztás, a megtévesztés, a hatalommal vagy a védekezésre képtelen állapottal való visszaélés, valamint anyagi ellenszolgáltatás vagy előny nyújtása (elfogadása) olyan személy beleegyezésének elnyerése érdekében, aki más személy felett hatalommal rendelkezik.[20] Ha az elkövetési módok bármelyike fennáll, az emberkereskedelem sértettjének a tervezett vagy megvalósított kizsákmányoláshoz adott beleegyezését nem lehet figyelembe venni.[21]
A célzat a kizsákmányolás, amely magában foglalja legalább mások prostitúciójának kizsákmányolását, vagy a szexuális kizsákmányolás más formáit, a kényszermunkát vagy kikényszerített szolgáltatásokat, a rabszolgaságot vagy a rabszolgasághoz hasonló gyakorlatot, a szolgaságot, illetve az emberi test szerveinek eltávolítását.[22]
Ha a sértett gyermekkorú (azaz 18. életévét be nem töltött)[23] személy, akkor az emberkereskedelem fogalma két elemű, azaz a fenti elkövetési magatartások a hivatkozott célzattal való megvalósítását jelenti, az ilyen cselekményt pedig büntetni kell rendelni akkor is, ha az elkövetési módok nem állnak fenn.[24]
A következőkben az emberkereskedelem elleni büntetőjogi fellépés európai uniós harmonizációját történetiségében mutatjuk be, azaz a hatályos szabályozás mellett annak előzményeit is ismertetjük.
Az Európai Unió Tanácsának 1997. február 24-i 97/154/IB számú, az emberkereskedelem és a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelmet szolgáló együttes fellépése (a továbbiakban: emberkereskedelem elleni együttes fellépés) volt az első olyan instrumentum, amely uniós szinten vonatkozó nemzeti büntetőjogi tényállások harmonizációját érintő rendelkezéseket tartalmazott.[25] Az együttes fellépés alapján a nemzeti szinten meghozandó intézkedéseknek nemcsak arra kell irányulniuk, hogy az emberkereskedelmet bűncselekménnyé nyilvánítsák,[26] hanem arra is, hogy azt hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankcióval rendeljék büntetni.[27]
Az együttes fellépés azonban - az instrumentumtípus jellegénél fogva[28] - nem közvetlenül az emberkereskedelem kriminalizációjára, hanem az arra vonatkozó javaslatok előterjesztésére kötelezi a tagállamokat. Az együttes fellépés alapján ugyanis a nemzeti szinten meghozandó intézkedés csak az, hogy a tagállam a fenti értelemben vett kriminalizáció elérése érdekében "felülvizsgálja a hatályos jogot és gyakorlatot",[29] illetve, hogy "megfelelő javaslatokat terjeszt elő […], hogy azok elfogadását a hatáskörrel rendelkező hatóságok mérlegeljék."[30]
Az együttes fellépés szerint az emberkereskedelem körébe tartozik minden olyan magatartás, amely elősegíti a tagállam területére való belépést, az átutazást, az ott-tartózkodást vagy a kilépést.[31] Az emberkereskedelem fogalma ezen felül, lényegesen eltér attól függően, hogy a sértett nem gyermekkorú (azaz felnőtt korú) vagy gyermekkorú személy.
Ha a sértett felnőtt korú személy, akkor a fenti értelemben vett magatartások akkor minősülnek emberkereskedelemként, ha azokat haszonszerzési céllal és szexuális kizsákmányolás érdekében tanúsítják.[32] A szexuális kizsákmányolás felnőtt korú személy esetén a sértett kizsákmányoló jellegű felhasználása prostitúció céljából.[33] Felnőtt korú sértett esetén azonban az emberkereskedelem fogalmi eleme az is, hogy a szexuális kizsákmányolás során a sértettel szemben kényszert (különösen erőszakot vagy fenyegetést) alkalmaznak, megtévesztéshez folyamodnak, hatalommal visszaélnek, vagy más olyan nyomást alkalmaznak, amelynek következtében a személy, tényleges és elfogadható választási lehetőség hiányában, aláveti magát a nyomásnak vagy a visszaélésnek.
Ha a sértett gyermekkorú személy, akkor az emberkereskedelem célja nemcsak szexuális kizsákmányolás, hanem szexuális visszaélés is lehet.[34] Míg az utóbbi fogalmat az együttes fellépés nem definiálja, addig az előbbi gyermek esetében - a felnőttekhez képest jóval tágabb és - átfogja a következő magatartásokat:
a) a gyermek rábírása vagy kényszerítése arra, hogy tiltott szexuális cselekményben vegyen részt;
b) a gyermek kizsákmányoló felhasználása prostitúció vagy egyéb tiltott szexuális cselekmény révén;
c) a gyermek kizsákmányoló felhasználása pornográf előadásokon és anyagokban, beleértve az ilyen anyagok előállítását, értékesítését és terjesztését vagy más forgalmazását, úgyszintén az ilyen anyagok birtoklását is.[35]
Ha tehát a sértett gyermekkorú személy, akkor az emberkereskedelemnek nem fogalmi eleme a haszonszerzési cél, illetve az sem, hogy a kizsákmányolás során kényszert (különösen erőszakot vagy fenyegetést) alkalmazzanak, megtévesztéshez folyamodjanak, hatalommal visszaéljenek, vagy más olyan nyomást alkalmazzanak, amelynek következtében a személy, tényleges és elfogadható választási lehetőség hiányában, aláveti magát a nyomásnak vagy a visszaélésnek.
A Tanács a 2002. július 19-i az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló 2002/629/IB számú (a továbbiakban az emberkereskedelem elleni) kerethatározata[36] kimondta, hogy az együttes fellépés emberkereskedelemre vonatkozó rendelkezései a továbbiakban: nem alkalmazhatók.[37] A preambulumában szereplő megállapítása alapján ugyanis az együttes fellépés nem bizonyult alkalmasnak arra, hogy elegendő mértékben csökkentse a tagállamok eltérő jogi megközelítéseit.[38]
A kerethatározat - lényegében átvéve az emberkereskedelem elleni nemzeti büntetőjogi tényállások harmonizációjának feladatát - már valódi kriminalizációs kötelezettséget tartalmaz. A tagállamoknak ugyanis - legkésőbb 2004. augusztus 1-jéig[39] - meg kellett hozni azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják az emberkereskedelem bűncselekményként való büntetendőségét,[40] illetve azt, hogy a cselekményt "hatékony, arányos és visszatartó erejű szankcióval" rendeljék büntetni.[41]
Ha a sértett felnőtt korú személy, akkor az emberkereskedelem fogalma a kerethatározat alapján is három konjunktív pilléren nyugszik:
Az elkövetési magatartások köre (toborzás, szállítás, átadás, elrejtés és átvétel)[42] a kerethatározatban kibővül arra történő utalással, hogy az átvétel a többi elkövetési magatartáshoz képest utólagos, illetve magában foglalja az ellenőrzés átadását.[43]
A fogalomban felnőtt korú sértett esetén szereplő elkövetési módok azonosak a jegyzőkönyvben szereplőkkel, de a hatalommal vagy kiszolgáltatott helyzettel visszaélés csak akkor minősül emberkereskedelemnek, ha annak következtében a sértettnek - az annak való alávetésen kívül - nincs más tényleges és elfogadható választási lehetősége.[44] A kerethatározat is kimondja, hogy - ha az elkövetési módok bármelyike fennáll - az emberkereskedelem sértettjének, a tervezett vagy megvalósított kizsákmányoláshoz adott beleegyezését nem lehet figyelembe venni.[45]
Az emberkereskedelem célja tekintetében a kerethatározat nem a kizsákmányolás általános fogalmát alkalmazza, hanem nevesíti annak két fajtáját, nevezetesen a munka (szolgáltatás) kizsákmányolását, illetve a szexuális kizsákmányolást. A kerethatározat csak ezeken belül utal arra, hogy az elsőnek magában kell foglalnia legalább a kényszermunkát vagy kikényszerített szolgáltatásokat, a rabszolgaságot, a rabszolgasághoz hasonló helyzeteket, illetve a szolgaságot; a másodiknak pedig mások prostitúciójának kizsákmányolását, beleértve a pornográfiát.[46]
A célzat e megfogalmazása arra vezethető vissza, hogy a kerethatározat javaslata[47] még külön rendelkezésekben tartalmazta a munka kizsákmányolására, illetve a szexuális kizsákmányolásra irányuló emberkereskedelmet.[48] Ezeket a változatokat a végleges szövegben összevonták, de nem váltották fel egy általános kizsákmányolás fogalommal. E szabályozástörténetből érthető meg az is, hogy a kerethatározatból miért maradt ki az emberi test szerveinek eltávolítására irányuló emberkereskedelem, az ugyanis nem felel meg sem a munka, sem a szexualitás kizsákmányolásának, önálló tényállásban való nevesítéshez pedig a kerethatározat javaslat megfogalmazása során feltehetően nem tartották eléggé fontosnak.
A kerethatározat - figyelemmel arra, hogy a "gyermekek kiszolgáltatottabbak"[49] - külön rendelkezik arról, hogy gyermek (azaz 18. életévét még be nem töltött)[50] sértett esetén az emberkereskedelem az elkövetési módok megvalósítása nélkül is megvalósul.[51]
A kerethatározat meghatároz bizonyos körülményeket, amelyek esetén a nemzeti jogban a szabadságvesztés büntetési tételének felső határa nem lehet kevesebb, mint nyolc év. Ilyen körülmény, ha
- a bűncselekmény szándékosan vagy súlyos gondatlanságból a sértett életét veszélyeztette,[52]
- a bűncselekményt különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő sértettel szemben követték el,[53]
- a bűncselekményt súlyos erőszak alkalmazásával követték el, vagy a sértettnek különösen súlyos sérelmet okozott,[54]
- a bűncselekményt a 98/733/IB együttes fellépésben meghatározott bűnszervezet keretében követték el (akkor is, ha az emberkereskedelem büntetési tétele, kisebb mint négy év).[55]
A sértett legalább akkor tekintendő különösen kiszolgáltatott helyzetben lévőnek, ha az elkövetéskor az irányadó nemzeti jog szerint még nem érte el legalább a nemi értelemben vett nagykorúságot, amennyiben a bűncselekményt szexuális kizsákmányolás céljából követték el (beleértve abba mások prostitúciójának kizsákmányolását és a pornográfiát is).[56]
A kriminalizálás körét tekintve - a más bűncselekményeknél megszokottal szemben - az emberkereskedelem tekintetében az európai uniós követelmények (ugyan nem túl jelentős körben, de) elmaradnak a globális szintű jogharmonizációtól. A kerethatározat alapján ugyanis - a jegyzőkönyvvel szemben - nem kell kriminalizálni az elkövetési magatartásokat, ha azok az emberi test szerveinek eltávolítására irányulnak. Ennek oka azonban feltehetően nem tudatos jogpolitikai döntés, hanem kodifikációs technika, nevezetesen az, hogy a kerethatározat nem a kizsákmányolás általános fogalmát alkalmazza, hanem csak annak két fajtáját nevesíti, amelyek egyikébe sem fér bele az emberi test szerveinek eltávolítása. Ez azonban nem változtat azon, hogy ebben a tekintetben nem érvényesül a kerethatározat azon - preambulumában is kifejezetten kiemelt - célja, hogy az instrumentum kiegészíti[57] emberkereskedelem elleni jegyzőkönyvnek az Európai Közösségek által is aláírt[58] és az Európai Unió által is elismert[59] rendelkezéseit.
A szankcionálás mértéke tekintetében viszont a kerethatározat a globális szinten érvényesülőknél több vonatkozásban is szigorúbb kötelezettséget ró az Európai Unió tagállamaira. Egyrészt jogszabályi megjelenítést nyer benne azon (az Európai Bíróság esetjogából származó) követelmény, hogy a nemzeti jog által előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. Másrészt, a kerethatározatok többségéhez hasonlóan az emberkereskedelem elleni is előírja, hogy bizonyos minősítő körülmények fennállása esetén a tagállamok nemzeti jogában legalább mekkora legyen a szankció maximuma.
Büntetőjogunk emberkereskedelem elnevezésű tényállása[60] a kriminalizációt tekintve kielégíti az emberkereskedelem elleni kerethatározat követelményeit, hiszen a hazai büntető rendelkezés hatóköre nemzetközi (így az uniós) kötelezettségeknél is (nagyságrendekkel) tágabb. A hazai tényállás hatályos szövegére egyébként nem a kerethatározat végleges szövege, hanem legfeljebb csak annak eredeti javaslata lehetett (volna) hatással. A tényállást beiktató (2001. évi CXXI.) törvény javaslatának beterjesztésekor[61] ugyanis a kerethatározat végleges szövegét még nem fogadták el,[62] hanem csak annak javaslatát tették közzé.[63] A módosító törvény (javaslatának) miniszteri indokolása egyébként furcsa mód egy szót sem szól a javaslatról, de arról sem, hogy a hazai szabályozás reformjával miért nem tartották indokoltnak bevárni annak elfogadását.
Az európai uniós követelményeknek megfelelő hazai alaptényállás ugyanakkor - ahogy korábbi tanulmányunkban részletesen kifejtettük[64] - gyökeres felülvizsgálatra szorul, mivel (jogállami szempontból aggályosan) a határozatlan büntető törvény tilalmát megsértve ír elő büntetőjogi felelősséget. A szabályozás reformja (vagy az új Btk. megalkotása) során egyébként az emberkereskedelemre vonatkozó hazai rendelkezés hatókörét az ENSZ jegyzőkönyvet (és ezzel lényegében az EU kerethatározatot) pontosan követve (nem pedig annál nagyságrendekkel tágabban) kellene meghatározni. A nemzetközi instrumentumok bűncselekmény definíciója ugyanis az emberkereskedelem esetén - a nemzetközi büntetőjogban szokatlan módon - nemcsak a nemzeti büntetőjogi fellépés minimumát jelöli ki, hanem egyben (jogállami keretek között vállalható) maximumát is tartalmazza.
A hazai tényállás (egyébként önmagában is kritizálható) minősített esetei viszont több vonatkozásban sem felelnek meg a kerethatározatból eredő követelményeknek, pedig az abból eredő jogalkotási kötelezettségnek már 2004. augusztus 1. napjáig eleget kellett volna tenni.
Így pl. a hazai tényállás nem teszi lehetővé nyolc évig terjedő szabadságvesztés kiszabását, ha az emberkereskedelem "szándékosan vagy súlyos gondatlanságból a sértett életét veszélyeztette".[65] A hiányt ugyanis nem pótolja az életveszélyt okozó testi sértés halmazatban való megállapítása sem, hiszen az élet veszélyeztetése testi sértés nélkül is bekövetkezhet. Ráadásul az ilyenkor irányadó halmazati büntetés felső határa csak testi sértési szándék esetén éri el a nyolc évig terjedő szabadságvesztést,[66] míg gondatlanságból (a bekövetkezett testi sértésre kiterjedő szándék nélkül) okozott életveszély esetén a halmazati büntetés maximuma - az öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményre[67] tekintettel - csak hét és fél év.[68]
Büntetőjogunk nem tartalmaz olyan minősítő körülményt sem, amely értékelné az emberkereskedelem különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő sértettel szemben való elkövetését. A hazai tényállás büntetési tétele ugyanis csak akkor két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt "az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére, követik el.[69] Márpedig a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő sértett fogalmának más esetköröket is magában kell foglalnia, nevezetesen - a kerethatározatban szereplő példa alapján (legalább bizonyos esetekre nézve) - a nemzeti jog szerint a nemi értelemben vett nagykorúságot el nem ért személyeket.[70] A tényállás ugyan öt évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendeli büntetni, ha a - kerethatározat emberkereskedelem fogalmának megfelelő (azaz munkavégzés, fajtalanság vagy közösülés céljából megvalósított) - cselekményt tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére követték el. Azonban a tizenkettedik életévét be nem töltött személyek mellett, a magyar jog szerint - amint az a Btk. 201. § (1) bekezdéséből kitűnik - a 14. életévüket be nem töltött személyek sem érték el a nemi értelemben vett nagykorúságot. ■
JEGYZETEK
* Készült az OTKA PD 73641 számú posztdoktori ösztöndíjpályázat keretében és támogatásával.
1 Így pl. a tanulmány egyáltalán nem tárgyalja az ET emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményét (Council of Europe Convention on Action against Trafficking in Human Beings. Warsaw, 16. 5. 2005. CETS No. 197), amelynek rendelkezései nem lehettek hatással a vizsgált európai uniós instrumentumokra.
2 Az első pillér keretében ld. pl. a Tanács 2004. április 29-i 2004/81/EK irányelvét a harmadik országok emberkereskedelem áldozatává vált vagy az illegális bevándorlás megkönnyítésére irányuló cselekményekkel érintett, a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal együttműködő állampolgárai részére kiállított tartózkodási engedélyről. Eredetileg HL 2004. augusztus 6.-i, L 261. szám (19. o.), megtalálható HL, 2004. évi különkiadás 19/7. kötet (69. o.). A harmadik pillérben ld. pl. az Európai Unióról szóló Szerződés K.3. cikkén alapuló, az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló, 1995. július 26-án kelt egyezményt (Europol Egyezmény). Kihirdette 2006. évi XIV. törvény. Lásd még a Tanács 1998. december 3-i (1999/C 26/05) határozatát az Europol-egyezmény mellékletében szereplő "emberkereskedelem" bűncselekményforma meghatározásának kiegészítéséről eredetileg HL 1999. január 30-i, C. 26. szám (21. o.), megtalálható HL, 2004. évi különkiadás 19/1. kötet (115. o.) 1. cikk.
3 Lásd pl. http://ec.europa.eu/justice_home/news/8mars_en.htm, illetve PL. IMPE, K. van: "People for Sale: The Need for a Multidisciplinary Approach towards Human Trafficking" International Migration, Vol. 38 (2000) Supp. 1, 113-191. o.
4 Még csak preventív intézkedéseket irányoz elő a leánykereskedés elnyomása végett Párizsban 1904. május hó 18-án kelt nemzetközi megállapodás. Kihirdette 1912. évi XLIX. törvénycikk.
5 Kihirdette 1912. évi LXII. törvénycikk.
6 Kihirdette 1925. évi XIX. törvénycikk.
7 Kihirdette 1935. évi XX. törvénycikk.
8 Kihirdette 1933. évi III. törvénycikk. Lásd még az annak módosítása tárgyában New Yorkban, 1953. évi december hó 7. napján kelt jegyzőkönyvet és mellékletét. Kihirdette 1958. évi 18. törvényerejű rendelet.
9 Kihirdette 1958. évi 18. törvényerejű rendelet
10 Kihirdette 1955. évi 34. törvényerejű rendelet.
11 Emberkereskedés elleni egyezmény 17. cikk.
12 Emberkereskedés elleni egyezmény 19. cikk.
13 Ld. pl. emberkereskedés elleni egyezmény 1. cikk. 1. bek. I. fordulat.
14 Emberkereskedés elleni egyezmény 4. cikk. 1. bek.
15 Emberkereskedés elleni egyezmény 4. cikk. 2. bek.
16 Kihirdette 2006. évi CII. törvény. A hivatalos fordítás terminológiájától tudatosan tértünk el, mivel az olykor akadálya annak, hogy megtaláljuk a jegyzőkönyv rendelkezéseinek valódi értelmét. A fordítás kritikáját lásd Hollán M.: Az emberkereskedelem büntetni rendelése a nemzetközi instrumentumok tükrében. Állam- és Jogtudomány, 2007/2. 283-284. o.
17 Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 5. cikk. 1. bek.
18 Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk. (a) pont.
19 Korábbi álláspontunkkal szemben a "transfer" kifejezést már nem tartjuk a "transportation" szinonimájának, így magyarra fordítását nem mellőzzük, hanem átadásként fordítjuk. Korábbi álláspont alapján készült fordítás: Hollán M.: "Emberkereskedelem" In: Az Európai Büntetőjog kézikönyve (szerk.: Kondorosi Ferenc - Ligeti Katalin). Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008. 580. o.
20 Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk. a) pont.
21 Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk. b) pont.
22 Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk a) pont.
23 Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk d) pont.
24 Emberkereskedelem elleni jegyzőkönyv 3. cikk c) pont.
25 HL 1997. május 4-i, L 63 szám (2. o.), megtalálható HL, 2004. évi különkiadás 19/1. kötet (60. o.).
26 Emberkereskedelem elleni együttes fellépés II. cím A/a) pont..
27 Emberkereskedelem elleni együttes fellépés II. cím A/b) pont.
28 Az együttes fellépés vitatott kötőerejéről ld. Ligeti K.: Büntetőjog és bűnügyi együttműködés az Európai Unióban. KJK, Budapest, 2004. 34. o.
29 Emberkereskedelem elleni együttes fellépés II. cím A) pont felvezető szöveg.
30 Emberkereskedelem elleni együttes fellépés IV. Cím A) pont.
31 Emberkereskedelem elleni együttes fellépés I. cím A/i) pont.
32 Emberkereskedelem elleni együttes fellépés I. cím A/i), illetve B/b) pontja alapján.
33 Emberkereskedelem elleni együttes fellépés I. cím A/iii) pont.
34 Emberkereskedelem elleni együttes fellépés I. cím A/i), illetve B/d) pontja alapján.
35 Emberkereskedelem elleni együttes fellépés I. cím A/ii) pont.
36 HL 2002. augusztus 1-jei, L 203 (1. o.), megtalálható HL, 2004. évi különkiadás 19/6. kötet (52. o.).
37 Emberkereskedelem elleni kerethatározat. 9. cikk.
38 Emberkereskedelem elleni kerethatározat. Preambulum (2) bek.
39 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 10. cikk (1) bek.
40 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 1. cikk (1) bek.
41 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 3. cikk (1) bek.
42 Korábbi álláspontunkkal szemben a "transfer" kifejezést itt sem tartjuk a "transportation" szinonimájának, így fordítását nem mellőzzük, hanem átadásként fordítjuk. Korábbi álláspont alapján készült fordítás: Hollán M. "Emberkereskedelem" In: Az Európai Büntetőjog kézikönyve (szerk.: Kondorosi Ferenc - Ligeti Katalin). Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008. 582. o.
43 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 1. cikk (1) bek.
44 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 1. cikk (1) bek.
45 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 1. cikk (2) bek.
46 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 1. cikk (1) bek.
47 Proposal for a Council Framework Decision on combating traf-ficking in human beings (2001/C 62 E/24) COM(2000) 854 final/2 _ 2001/0024(CNS) (Submitted by the Commission on 22 January 2001). OJ C 62 (E), 27.2.2001. pp. 324-326.
48 Emberkereskedelem elleni kerethatározat javaslata 1. és 2. cikk.
49 Emberkereskedelem elleni kerethatározat Preambulum (5) bek.
50 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 1. cikk (4) bek.
51 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 1. cikk (3) bek.
52 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 3. cikk (2) bek. a) pont.
53 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 3. cikk (2) bek. b) pont első mondat.
54 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 3. cikk (2) bek. c) pont.
55 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 3. cikk (2) bek. d) pont.
56 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 3. cikk (2) bek. b) pont második mondat.
57 Emberkereskedelem elleni kerethatározat Preambulum (6) bek.
58 A Tanács 2000. december 8-i 2001/87/EK Határozat az Egyesült Nemzetek nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményének és annak az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem, valamint a migránsok szárazföldön, légi úton és tengeren való csempészete elleni küzdelemről szóló jegyzőkönyveinek az Európai Közösség nevében történő aláírásáról. HL 2000. február 1-jei, L 30. szám (44. o), megtalálható HL, 2004. évi különkiadás 11/36. kötet (125. o.).
59 Emberkereskedelem elleni kerethatározat Preambulum (4) bek.
60 1978. évi IV. törvény (Btk.) 175/B. § (1) bek.
61 Benyújtva 2001. szeptember 12. napján.
62 Elfogadva 2002. július 19. napján.
63 OJ C 62 (E), 27.2.2001. pp. 324-326. (a Hivatalos Lapban való publikálás napja tehát 2001. február 27.).
64 Hollán M.: Az emberkereskedelem büntetni rendelése a nemzetközi instrumentumok tükrében. Állam- és Jogtudomány, 2007/2. 286-287.
65 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 3. cikk (2) bek. a) pont.
66 Btk. 170. § (5) bek. első fordulat, a büntetési tétel ugyanis önmagában is kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.
67 Btk. 170. § (6) bek. III. tétel.
68 Btk. 85. §
69 Btk. 175/B. § (3) bek. a) pont.
70 Emberkereskedelem elleni kerethatározat 3. cikk (2) bek. b) pont második mondat.
Lábjegyzetek:
[1] Hollán Miklós, tudományos munkatárs (MTA Jogtudományi Intézete), adjunktus (KGRE-ÁJK Bűnügyi Tudományok Intézete); E-mail: hollanmiklos@gmail.com
Visszaugrás
