"Ha nem kérdőjelezzük meg a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos számos mítoszt és nem vetjük el az állam ebben játszott szerepére vonatkozó hagyományos szemléletet, nem fogunk tudni felnőni a XXI. század szerkezeti változásaihoz, és nem leszünk képesek azokat a technológiai és szervezeti változásokat felmutatni, amelyek a fenntartható és hosszú távú gazdasági növekedéshez szükségesek."
A modern kapitalizmus közismert és népszerűtlen sajátossága, hogy amíg a magánszféra nagyban felelős a gazdasági válság kirobbanásáért - miközben óriási hasznot húzott - a kockázat vállalását ráhagyta az államra. Ez semmiképpen sem elfogadható.
Nem minden újítás vezet gazdasági növekedéshez. Átfogó gazdasági növekedést általában olyan új termék vagy eljárás hoz magával, mely számos gazdasági szektorra kihatással van (pl. elektromosság, számítógép, internet), ezt a közgazdászok GPT-nek nevezték el (General-purpose technology - a gazdaság egészét befolyásoló technológia).
Viták kereszttűzében áll az állam akkor, amikor a kockázatvállaló szerepét alábecslő hagyományos szemlélet nem túl sikeres vállalkozóként értékeli, ahol az állam csak egy tehetetlen géz vagy kötszer azon területek sebein, ahol a piac elégtelenül működik - vallja Mariana Mazzucato neves közgazdász. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy az államot bürokratikus szerkezetnek tekintő hagyományos megközelítés helyett egy új szemlélet kerüljön figyelmünk középpontjába, amely szerint a vállalkozó állam élen jár a kockázatvállalásban. Az állam mint vállalkozó felvállalja a legkockázatosabb és legbizonytalanabb beruházásokat és új piacokat hoz létre.
Ha nem kérdőjelezzük meg a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos számos "mítoszt" és nem vetjük el az állam ebben játszott szerepére vonatkozó hagyományos szemléletet, nem fogunk tudni felnőni a XXI. század szerkezeti változásaihoz, és nem leszünk képesek azokat a technológiai és szervezeti változásokat felmutatni, amelyek a fenntartható és hosszú távú gazdasági növekedéshez szükségesek.
Az állami szféra központi szerepe a kockázatvállalásban és a radikális technológiai változásokban alapvető fontosságú a növekedés és fejlődés szempontjából. Az államot egy egészen újfajta nézőpontból kell értelmeznünk, szemben az állam innovációk és termelés területén betöltött vezető szerepét tagadó gazdasági döntéshozókkal. Megkérdőjelezhető az iparágakban elterjedt hagyományos szemlélet, amely kitartóan alábecsüli az állam jelentőségét az új technológiák kifejlesztésében és elterjesztésében.
Az állam volt a fő eredője a haladásnak és az innovációnak a fejlett ipari ágazatokban, vezető szerepet játszott mindannak létrehozásában, amit ma tudásalapú gazdaságnak nevezünk - mely gazdaságot a technológiai fejlődés és tudás fejlesztése és felhasználása működteti. Akár a repüléstechnikát, akár a számítógépeket, akár az internetet, a biotechnológiát vagy a zöld forradalmat nézzük, az állam - és nem a magánszféra - volt és ma is az állam az, amely elindította és mozgásban tartotta a fejlődés motorját azáltal, hogy kockázatot vállalt ott, ahol a magánszféra megfutamodott. Olyan politikai környezetben, ahol az állam befolyását szándékosan vissza akarják szorítani, az állam gazdaságban játszott szerepének megértése fontosabb, mint valaha, anélkül ugyanis olyan lehetőséget hagyhatunk ki, mely lehetővé tenné, hogy a múlt sikeres állami befektetéseit túlszárnyaljuk.
Az azzal kapcsolatos vita, hogy egy kutatást a magánszektor vagy a közszféra égisze alatt érdemes-e lefolytatni, egyre inkább a kutatások két fontos tényezőjére koncentrál. Az egyik, hogy az alapkutatások időigényesek, a másik, hogy számos kutatási beruházás a közjó növeléséhez járul hozzá (megnehezítve ezzel a vállalkozások számára, hogy a saját hasznukra fordítsák). Mindez alapján szükséges közelebbről megvizsgálnunk a kutatások közszféra általi finanszírozásnak kérdését és a "piac elégtelen működése" teória meghaladását.
Sokszor figyelmen kívül hagyjuk, hogy a közszféra finanszírozása sokkal többről szól, mint a piac elégtelen működésének kiküszöbölése. Az állam a Knight-i[1] bizonytalanság világában készen áll elköteleződni és beruházni gyerekcipőben járó technológiákba, és képes ezáltal új termékeket és új - kapcsolódó - piacokat kreálni. Az állam ilyen jellegű szerepére jó példa az internet, illetve a nanotechnológia megálmodása akkor, amikor ezek a fogalmak még nem is léteztek. Új távlatok feltárásával, új küldetések felvállalásával az állam sokkal inkább zászlóvivője a fejlődési folyamatoknak, minthogy csak ösztönözze vagy stabilizálja azokat. Az állam szerepe sokkal inkább a kockázat bátor és jövőbe tekintő felvállalásáról szól - nem pedig arról, hogy átvállalja azt valakitől, aki később mindennek lefölözi a hasznát. Egyszerűen itt arról van szó, hogy az állam innovatív fejlesztésekbe ruház be egy nagyon is nehéz és rizikós terepen.
A technológiai fejlődést elősegítő kutatás-fejlesztési beruházásoknál nemcsak évekbe telik, amíg valamilyen eredmény létre jön, de sokszor az eredmény el is marad. (Például a gyógyszeripar esetében a teljes folyamatot tekintve a kezdetektől számos évbe telhet egy újítás megvalósítása. Gyógyszerenként ez körülbelül 403 millió dollárt emészt fel és a hibaszázalék kimagasló: minden 10 000-ből mindössze egy vegyület jut el a forgalomba hozatalig. Ráadásul mivel a véletlenszerűség a kutatásokban fontos szerepet játszik, a siker sokszor úgy jelentkezik, hogy egy meghatározott céllal folyó kutatás sokszor valami teljesen más dolog felfedezéséhez vezet. Ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy az innováció vakszerencse eredménye.) Az innovációk hosszú távú stratégián és célzott beruházásokon alapulnak, ám ezen beruházások eredménye nagyon is bizonytalan, ezért ezt a folyamatot nem lehet gyakorlatias gazdasági elméletek útján megérteni. Mindezen túl egyes vállalkozások nagyon különböznek abban a vonatkozásban, hogy mennyire tudnak elköteleződni a fejlesztés mellett, és ez is az egyik oka annak, hogy a vállalkozások annyira sokfélék, illetve hogy szinte lehetetlen "megfelelően" működő, "optimális méretű" céget találni, holott ez az elképzelés a klasszikus közgazdaságtan dédelgetett ideája.
- 25/26 -
Az innovációs folyamatok általánosan magas kockázati szintje és bizonytalan kimenetele egyike azon fő okoknak, ami a profitorientált cégeket arra sarkallja, hogy kevesebbet költsenek alapkutatásra (olyan kutatás, mely a már meglévő tudásanyag szélesítését szolgálja). Egy alkalmazott kutatásból ugyanis (ami egy probléma megoldására szolgál egy új felfedezés által) azonnali és jelentősebb eredményekhez juthatnak. Az alapkutatásba való beruházás "a piac elégtelen működésének" klasszikus példája: egy olyan terület, ahol a piac működése elégtelen, így állami beavatkozás szükséges. Ezzel magyarázható, hogy a politikai spektrumon mindenhol találunk néhány olyan embert, akik szerint az államnak nem feladata az alapkutatások finanszírozása.
Az USA gazdaságát példának hozva rávilágítunk arra, hogy a kutatás-fejlesztési szektorra költött erőforrások 26%-át a kormány, 67%-át a magánszektor biztosítja, ugyanakkor az állami részvétel sokkal magasabb az alapkutatások tekintetében - az állam e területen 57%-ban veszi ki a részét, míg a magánszektor mindössze 18%-ban. A legalapvetőbb különbség az USA és Európa között az állami finanszírozású kutatás-fejlesztési ráfordítások esetében abban mutatkozik meg, hogy mennyire szolgálják az általános fejlődést vagy egy bizonyos cél elérését. A piac elégtelen működésének teóriája általános fejlődést segítő kutatások esetében sokkal inkább alkalmazható, mint a célorientált kutatások esetében. A célorientált kutatás-fejlesztési ráfordítások állami programok és célkitűzések megvalósítását segítik, például a nemzetvédelem, az űrkutatás, a mezőgazdaság, az egészségügy vagy energiaszektor területén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
