Petrétei József új tankönyve 2013 november 11-én jelent meg a Kodifikátor Alapítvány gondozásában. A kötet célja, hogy átfogóan bemutassa a Magyarország Alaptörvényében is megtalálható Alapvetés c. fejezetben foglaltakat, és az egyes alkotmányos intézményeket. Szerző korábbi tankönyvírói munkásságából a témához kapcsolódóan megemlítendőek a hasonló témakört feldolgozó már nem hatályos tartalmú kiadványok valamint a joghallgatók kötelező tananyagaként szereplő "Az alkotmányos demokrácia alapintézményei", és a "Magyarország alkotmányjoga II. - Államszervezet" c. tankönyvek. Az utóbbi 2013 tavaszán jelent meg. A gyakori alkotmánymódosítások és az Alaptörvény megalkotása következtében szükségszerűvé vált az új kötet megírása.
A kilenc fejezetre tagolt tankönyv I. fejezete az "alkotmányjog" kifejezés három megközelítését részletezi. Szerző elhatárolja egymástól az alkotmányjogot, mint jogágazatot, mint tudományt és mint tantárgyat. Már az első részben meghatározza az alapfogalmakat, elválasztja a közjog-magánjog rendszerét, kifejti annak jelentőségét. Megnevezi az alkotmányjog tudomány fogalmát és feladatait, valamint bemutatja az alkotmányjog kettős szemléletmódját (de constitutione lege lata, de constitutione lege ferenda), kapcsolatát más tudományágakkal és az alkotmányjog-tudomány történetét napjainkig. A fejezet harmadik részében jelenik meg az alkotmányjog mint tantárgy jellemzése.
A II. fejezet a magyar alkotmánnyal foglalkozva meghatározza az alkotmány fogalmát mint "adott politikai közösség alaptörvényét", emellett kifejti az alkotmány fontosságát, szerepét. Hangsúlyozza, hogy az alkotmány a legmagasabb szinten elhelyezkedő jogi norma, elsődlegesen, átfogóan, alapjaiban szabályoz és konstituálja az államhatalmat. Bemutatja az Alaptörvény létrejöttét és kialakulásának folyamatát, valamint szerkezeti felépítését és tartalmát. Petrétei József utal arra, hogy az Alaptörvény létrejötte, tartalma számos vitát indukált. Példaként említendő, hogy az alkotmányozás folyamata szinte teljesen mellőzte a jogászok részvételét, gyorsan zajlott le és - többek között - ez is okot adott az Alaptörvénynek a kézirat lezárásáig ötször bekövetkezett módosítására. Szerző rögzíti, hogy az új alkotmány ugyanakkor megfelel mindennemű nemzeti és nemzetközi standardnak. Bemutatja az alkotmányosság és az alaptörvény védelmét, tájékoztat a garanciarendszerről és annak megnyilvánulási formáiról.
A III. fejezetben az Alaptörvényben szereplő alkotmányos alapelvekről ismerhetünk meg bővebb információkat. Eszerint "az alkotmányi alapelveket megfogalmazó rendelkezések egyetemes értékeket juttatnak kifejezésre, fő irányokat és igényeket fogalmaznak meg". Professzor úr kiemeli a szuverenitás problémáját ("hatalom eredetével, jellegével kapcsolatos kérdések"), ezen belül pedig elkülöníti egymástól a népszuverenitás, a jogszuverenitás és az állami szuverenitás jelentését. Utóbbin belül megemlítendő többek között az állam oszthatatlan főhatalma, az államterület, a népesség és hontalanság, illetve a szuverenitást kifejező szimbólumok meghatározása. A szuverenitás elve mellett kiemelkedő jelentősége van a hazánk államformáját is jellemző demokrácia elvének. Szerző röviden összefoglalja azokat a jellemzőket, amelyek konstituálják Magyarország alkotmányos berendezkedését, ilyenek például a népszuverenitás elve, a demokratikus hatalomgyakorlás és nem utolsó sorban a többségi elv érvényesülése. Meghatározó jelentőségű elv a jogállamiság illetve a gazdasági rend elve is.
A IV. fejezet a jogforrásokról szól. Ez a tankönyv legterjedelmesebb fejezete. Szerző a fejezet elején meghatározza az alapfogalmakat. Például a jogforrás "az a hatalmi tényező, vagy viszony, amelyből a tárgyi (objektív) jog - a jogi normák összessége - ered". Bemutatja az alkotmányjogi szabályozás jelentőségét, a fennálló hierarchiát és csoportosításukat. Foglalkozik a külső jogforrások érvényességével és hatályosságával. Elhatárolja egymástól az érvényesség-hatályosság és az érvényesség-semmiség jelentését. Szerző ezt követően ismerteti Magyarország jogforrási rendszerét. Ennek bemutatását érthető módon az Alaptörvénnyel kezdi, majd ezt követően tér rá a jogszabályokra. Különbséget tesz közöttük, majd vázolja azok előkészítését, a jelölésükre vonatkozó szabályokat illetve hatásvizsgálatukat. A jogszabályokat követő nagy csoport a közjogi szervezetszabályozó eszközök (normatív utasítás és normatív határozat). A tankönyv a jogforrási rendszert teljes egészében áttekinti. Az utolsó részben a jogforrások megismerhetőségéről tájékozódhatunk.
Az V. fejezettől kezdve kerülnek bemutatásra az alkotmányos intézmények. E fejezetek mindegyike
- 276/277 -
történeti áttekintéssel és az alkotmányjogi szabályozás felidézésével kezdődik. Az első téma a magyar állampolgárság. Szerző meghatározza az állampolgársági jog fogalmát, illetve törvényben szereplő jelentését. Megismerhetjük a magyar állampolgársági jogra irányadó elveket mint pl. a gyermekek jogai, egyenlőség, a család állampolgársági egysége és a hontalanság eseteinek csökkentése. Bemutatja a magyar állampolgárság létrejöttének és megszűnésének eseteit; fontos témaként tárgyalja az adatvédelemre, adatszolgáltatásra, illetve a névmódosításra vonatkozó szabályokat.
A tankönyv VI. fejezetének témája az országgyűlési képviselők választása, amely két nagy részre tagolódik: az országgyűlési képviselők választási rendszerére és az országgyűlési képviselők választásának főbb szabályaira. Az első rész a választójogot mint alapvető jogot taglalja. Kifejtésre kerülnek a választási alapelvek, a választási rendszer, valamint a jelölés szabályai (egyéni választókerületben, országos listán), a választási eredmény megállapítása. Választ kapunk arra a kérdésre is, hogy milyen módon történik a megüresedett mandátum betöltése. A második részben olvashatunk a választási eljárás alapelveiről, a választójogosultság nyilvántartásáról (különböző névjegyzék-típusok); arról hogyan történik a szavazókörök kialakítása és nyilvántartása, milyen választási szervek léteznek, mi módon zajlik a választási kampány, mettől meddig tarthat, milyen eszközöket lehet igénybe venni. Végül a szavazás szabályait ismerhetjük meg, továbbá azt, hogy miként történik a szavazatok összesítése és az eredmény megállapítása, majd a jogorvoslatok általános és speciális szabályaiba nyerünk betekintést.
A VII. fejezet a helyi önkormányzati választásokat mutatja be. Kiderül, hogy kik választhatnak, kiket választhatnak, milyen feltételek és korlátok fordulhatnak elő, megismerhetjük a választási rendszert, az önkormányzat felépítését és az önkormányzati testületek létszámának meghatározását. Szerző ismerteti a jelölés szabályait, illetve az eredmény megállapításának rendjét a különböző választási rendszerekben (mi a Saint-Lague formula, d'Hondt formula). Megtudhatjuk, mikor kerül sor időközi választásra, ki töltheti be a kiesett képviselő mandátumát, mi a kedvezményes nemzetiségi mandátum, valamint azt, hogy melyek a választási eljárás sajátos szabályai.
A VIII. fejezet az országos népszavazás és népi kezdeményezés intézményét ismerteti: " [a] közhatalom forrása a nép", és "[a] nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja." A népszavazás alapvető jog, majdnem mindenkinek joga van hozzá.
A fejezeten belül részletes tájékoztatást kapunk arról, hogy mi az országos népszavazás tárgya, valamint melyek a tiltott tárgykörök; a népszavazásnak milyen változatai lehetnek, mikor érvényes és eredményes, valamint milyen jogkövetkezménye lehet. Olvashatunk az országos népi kezdeményezésről, eme eljárás elindításáról, a hitelesítési eljárás céljáról, az aláírásgyűjtő ív formai és tartalmi kellékeiről, az aláírás gyűjtésének szabályairól, ellenőrzéséről, továbbá a Nemzeti Választási Bizottság feladatairól.
A politikai pártok a IX., vagyis az utolsó fejezetben kerülnek bemutatásra. Választ kapunk arra, hogy mit is jelent a párt, mi tartozik alapításának és tevékenységének szabadságába. Megismerhetjük a pártok alkotmányjogi helyzetét, alkotmányos feladatait, a pártok szervezetére, működésére, valamint megszűnésére vonatkozó szabályokat. Végül a párt vagyona és gazdálkodása témakörével zárul a könyv.
Feltehetően e rövid ismertetésből is kirajzolódik a tankönyv jelentősége és hasznossága. A mű teljes mértékben teljesíti célját és szerepét. Hallgatói szemmel nézve elmondható, hogy könnyen tanulható, világos fogalmazása és logikus tagoltsága folytán. Szerző törekszik a lényeg és a legfontosabb elemek hangsúlyozására. Szakkifejezéseket, idegen szavakat úgy alkalmaz, hogy megvilágítja azok jelentését. Bizonyos témáknál táblázat szemlélteti a legfontosabb tartalmi elemeket. A fejezetek végén szereplő részletes irodalomjegyzékért köszönettel tartozunk Professzor úrnak, mivel az segítségére lehet bármely kutatni vágyó vagy csak érdeklődő hallgató, illetve bárki számára, aki még többet szeretne megtudni a tárgyalt témákról. ■
JEGYZETEK
* Kodifikátor Alapítvány, Pécs 2013. 343 o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző demonstrátor, PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék.
[2] A szerző demonstrátor, PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék.
Visszaugrás
