A jogrend egységének elve a jogrendszer ellentmondásmentességének követelményét rejti magában. Az elv kihat a jogellenesség jogágakon átívelő tanára, amely magában rejti az egységes jogellenesség-fogalom léte vizsgálatának követelményét. A többségi tudományos álláspont szerint a magánjogi jogellenességet kizáró okok a büntetőjogi jogellenességet is kizárják. Kérdés azonban, vajon ezek az okok dogmatikailag valóban a jogellenesség síkján hatnak-e a büntetőjogi felelősségre. A kérdés megválaszolását, valamint az azzal kapcsolatos jog-ágakon átívelő dogmatikai problémák feltárását az üzleti titok megsértésének magánjogi, valamint büntetőjogi diszpozíciójának jogellenesség-központú elemzésével végzem el.
Claus Roxin német jogtudós általános részi tankönyvében felteszi a következő kérdést: A polgári jogi vagy közjogi jellegű beavatkozási jogosultságok, engedélyek a büntetőjogban minden körülmény között kizárják a tényállásszerű magatartás jogellenességét?[1]
Habár ma már valamely más jogterületen hatályosuló jogelleneséget kizáró okok büntetőjogba történő átvételének posztulátumát a többségi szakirodalom elfogadja,[2] a kérdés különösen német jogterületen ma is megosztó válaszokra talál, ezért annak vizsgálata kívánatos. A magánjogi jogellenességet kizáró okok büntetőjogban való alkalmazhatósága terjedelmének elemzését nagyban megnehezíti az a tény, hogy e kérdéskör vizsgálatához a magánjog síkján jelentősen kisebb érdek fűződik, mint a büntetőjog területén,[3] éppen ezért a rendelkezésre álló magánjogi szakirodalom a büntetőjoginál is csekélyebb.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) a 24. §-ban szabályozza a jogszabály engedélyét mint jogellenességet kizáró okot, amellyel a jogalkotó expressis verbis állást foglal amellett, hogy a más jogági megengedő normák, jogellenességet kizáró okok a tényállásszerű magatartás kifejtéséért fennálló büntetőjogi felelősséget a jogellenesség síkján kizárják. E jogellenességet kizáró ok elvi-dogmatikai alapját a jogrendszer egységének elve képezi. Tanulmányom első felében az említett elmélet felvázolására, valamint a jogágakon átívelő jogellenességet kizáró okok vonatkozásában történő értelmezésére vállalkozom. Az in abstracto elemzés célja annak a hipotézisemnek az alátámasztása, miszerint a magánjogi jogellenességet kizáró okok felelősségelimináló hatással bírnak a büntetőjogban is, ott azonban dogmatikailag nem feltétlenül jogellenességet kizáró okként hatályosulnak. A tanulmány második felében célom az üzleti titok magánjogi és büntetőjogi védelme körében érvényesülő magánjogi jogellenességet kizáró okok büntetőjogi fogalmi keretrendszerben való értelmezésével annak kimutatása, hogy a jogszabály engedélye mint jogellenességet kizáró ok mintegy hídként vezet át más jogágakban megfogalmazott jogellenességet kizáró okokhoz, és hívja át azokat a büntetőjog területére, ahol azok a büntetőjogi felelősséget fogalmilag nem a jogellenesség szintjén zárják ki, így ezeket büntetőjog-dogmatikailag kétséges jogellenességet kizáró okoknak nevezni.
- 265/266 -
Ahogyan Karl Engisch a jogrend egységéről szóló monográfiájában megfogalmazza, a jogrendszer egysége ontológiai jelenség, amelyre a normatív jognak adekvát módon reagálni kell.[4] Eszerint a jogrendszer akkor működik az elvnek és az ontológiai kívánalomnak megfelelően, ha a jog arra ellentmondásmentes szabályrendszerrel reagál. Az elmélet tehát egy regulatív eszme, a jogrendszer egységessége maga a dogmatika.[5] Tény és való azonban, hogy ezt az elvet voltaképpen a jogi munka konstruálja, teszi láthatóvá, ennyiben pedig az az "alkotó jogtudomány teremtménye".[6] Mindezek alapján a jogrend egysége egy kívánalom a jogalkotás és a jogtudomány felé, ellentmondásmentes, logikus és következetes jogrendszer megalkotására és fenntartására.[7]
Álláspontom szerint az elv több azonban ennél: a jogrendszer ellentmondásmentes működésének kívánalma mint értelmezési vezérelv is felfogható. Ez azt jelenti, hogy a jogrendben található normák vertikális kollíziója esetén a rendszertani értelmezési mód alkalmazása azáltal vezet adekvát eredményre, ha az egyes jogágak szabályrendszerének együttes értelmezése, egymáshoz való viszonyrendszerének megállapítása a jogrendszer ellenmondásmentességének elsődleges szem előtt tartásával történik.
A jogrendszer egységességének gondolata az egységes jogellenesség problematikáját is magában hordozza. A problematika legszűkebb értelemben abban a kérdésben ölt testet, hogy ha egy és ugyanazon emberi magatartás a jogrendszer valamely területén megengedett, akkor egy másik területen lehet-e tiltott. Azaz a jogellenességet jogterületenként eltérően kell tartalmilag értelmezni, vagy a jogrend egységének elvét szorosan követve általános érvénnyel ki kell mondani, hogy amely magatartás valamely jogterületen tilos, az valamennyi jogágban az lesz. A kérdést megfordítva éppígy állást kell foglalni abban a kérdésben is, hogy valamely jogterületen érvényes megengedő norma valamennyi más jogterületen is felelősségmentesítő hatással bír-e.[8] Claus Roxin szerint még napjainkban sem végérvényesen megválaszolt kérdés, vajon valamely cselekmény jogszerűsége, illetve jogellenessége az egész jogrendszer számára, tehát minden jogterület tekintetében egységesen kezelendő,[9] vagy az egyes jogi matériák közötti különbségek figyelembevételével a jogellenesség kérdése is eltérő megítélést érdemel.[10] Különös jelentőséggel bír a jogellenesség tanában a kérdés, vajon egy cselekmény jogellenességét az egész jogrendszerre, valamennyi jogterületre meg kell állapítani, vagy az egyes jogterületeken a jogellenesség speciális feltételek mentén történő megállapítása lehetséges, illetve szükséges.
A többségi tudományos álláspont szerint a jogellenesség fogalma az egész jogrendszerben egységesen kezelendő,[11] az nem a büntetőjog sajátja.[12] Az egyes jogterületek közötti különbség e tekintetben egyedül a jogellenes cselekményre adott válaszreakcióban áll, nem pedig a válaszreakció kiváltása szempontjából releváns jogellenességi feltétel mikénti felállításában, megfogalmazásában. Ezért a jogellenességet kizáró okokat is a jogrendszer egészéből kell levezetni. Alapvetően egységes a tudományos álláspont a tekintetben, hogy azok a magatartások, amelyeket a magánjog, valamint a közjog jogszerűnek ítél meg, büntetőjogilag is jogszerűek. Ezzel eltérő álláspont tarthatatlan értékellentmondáshoz vezetne ugyanis.[13] Ahogyan már Szladits is megfogalmazza: "a jogrend kivételesen megengedi, hogy valaki másnak a jogvédte érdekét sértse. Az ilyen sértés nem jogellenes, hanem jogszerű", éspedig ezt a jogszerűséget az egész jogrendszer szempontjából megengedő normaként kell értelmezni.[14] Fayer szerint "ha a közjog tiltja valakinek a megbüntetését [...] ez a büntetőjogra irányadó".[15] Kelemen idézi Edemannt, miszerint "elképzelhetetlen, hogy a jogrend az egyik oldalon valamely jogot korlátlanul megadjon, a másikon pedig ugyanakkor megengedhetetlennek jelentse ki annak gyakorlását".[16] Mindez azt jelenti, hogy egy magánjogi vagy közigazgatási jogi jogellenességet kizáró ok
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
