A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperesek és az I. rendű alperes testvérek, a II. rendű alperes pedig az I. rendű alperes gyermeke.
A perbeli ingatlan az azon álló 60 nm alapterületű alápincézetlen, alap nélküli, három szoba, konyha, előtér helyiségekből álló, komfort nélküli sorházi lakással a felperesek és az I. rendű alperes szüleinek: néhai H. A. I. rendű és néhai id. D. I. II. rendű örökhagyóknak az 1/2-1/2 arányú közös tulajdonában állott. Az épületet 1942-ben feltűnően gyenge színvonalon és rossz minőségű építőanyagból létesítették, a sorház víz és csatornarendszerének kialakítására nem került sor, a lakásokhoz ürítő gödrös árnyékszék tartozott. Az épület karbantartási munkálatait annak felépítése óta nem végezték el, ezért az 1960-as évek végén a szanálását rendelték el, a szükséges állagmegóvó munkák elvégzésére, illetve a lebontására azonban nem került sor.
Az 1990-es évek elejére mindkét örökhagyó egészségi állapota súlyosan megromlott. Az 1913-ban született I. rendű örökhagyó a gerincbántalmai miatt évtizedek óta fűzőt volt kénytelen viselni, a hallóidegei rosszindulatú daganatos megbetegedés következtében műtétre szorultak, a fájdalmai azonban ezt követően sem szűntek, folyamatosan vérzett, a sebe elfekélyesedett, ezért rendszeres kötözésre szorult, és súlyos vérszegény lett, mindkét szemén szürkehályog alakult ki, a látása azonban a műtétet követően sem javult, élete utolsó éveiben pedig inkontinencia miatt is gyógykezelés alatt állott.
Az 1907-ben született II. rendű örökhagyó súlyos mozgásszervi megbetegedésekben szenvedett, előbb combnyaktörés, majd egyik csigolyájának az összeroppanása miatt az állapota folyamatosan rosszabbodott, tüdőtágulat, krónikus légcsőhurut, keringési rendellenesség, a lábának üszkösödése és inkontinencia miatt rendszeres orvosi kezelésre és ápolásra szorult, az I. rendű örökhagyó 1998 júniusában bekövetkezett halála után pedig pszichésen is megbetegedett, és az állapotának a további romlása életének utolsó éveiben egyéb betegségeket is kiváltott.
Az örökhagyók részére szükséges segítséget és gondoskodást az I. és II. rendű alperesek nyújtották úgy, hogy a Budapest XVIII. kerületi lakásukból előbb hetente látogatták őket, azt követően pedig, hogy az állapotromlásuk miatt már állandó gondoskodást igényeltek, az I. rendű alperes eladta a pestlőrinci lakását és a II. rendű alperessel együtt a perbeli ingatlanba költözött.
1993. augusztus 3-án az I. és II. rendű örökhagyók mint ajándékozók, illetőleg az I. és II. rendű alperesek mint megajándékozottak olyan tartalmú szerződést kötöttek egymással, amellyel az ajándékozók a perbeli ingatlant 1/2-1/2 arányban az I. és II. rendű alpereseknek ajándékozták és a II. rendű alperes tulajdoni hányadára vonatkozóan az I. rendű alperes javára haszonélvezeti jogot alapítottak. A megajándékozottak ugyanakkor kötelezettséget vállaltak arra, hogy az ajándékozókat halálukig a perbeli ingatlanban természetben gondozzák és ellátják, illetőleg a többi leszármazó közös költségviselésének figyelembevételével gondoskodnak az illő eltemettetésükről is. A szerződés 2. pontjában rögzítették a felek azt, hogy az ajándékozók saját kezű nyilatkozata - amelyben az ajándékozók kijelentették, hogy a felújításra szoruló házat a lányuknak és az unokájuknak ajándékozzák, a róluk való gondoskodás fejében - a szerződés elválaszthatatlan mellékletét képezi. A szerződés 5. pontjában az ingatlan értékét 800 000 forintban jelölték meg, a per egyéb adatai szerint azonban annak értéke beköltözhető állapotban 1 770 000 forint, lakottan pedig 885 000 forint volt.
Az ajándékozási szerződés alapján az alperesek tulajdonjoga, valamint az I. rendű alperes haszonélvezeti joga ajándékozás jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert, majd ezt követően, 1995. évben az I. rendű alperes a saját lakása eladási árának a felhasználásával a perbeli ingatlant - építési engedély nélkül - részlegesen lebontotta, és azt az alapterület bővítésével, valamint a tetőtér beépítésével szinte újjáépíttette és komfortosíttatta.
Az ajándékozási szerződés megkötését követően az I. és II. rendű alperesek az örökhagyók részére teljes gondoskodást biztosítottak. Az I. rendű örökhagyó halála után a II. rendű örökhagyó állapota olyan mértékben megromlott, hogy az I. rendű alperes a szükséges ápolásának és gondozásának az ellátása érdekében - noha egyéb jövedelemmel nem rendelkezett - átmenetileg kénytelen volt a munkaviszonyát is szüneteltetni, ezért az önkormányzat 1999 októberétől 2000 októberéig előbb havi havi nettó 20 700 forint, majd havi nettó 23 460 forint ápolási segélyt folyósított a részére. 2000 októberében a II. rendű örökhagyó állapota a végelgyengülés stádiumába került, ezért a háziorvosa kórházba utalta őt, majd rövid kezelés után a IV. rendű felperes magához vette őt, a II. rendű örökhagyó azonban 2001 januárjában elhunyt.
Mindkét örökhagyót az alperesek temettették el, a temetési költség összesen 301 803 forint volt.
Az örökhagyók végrendeletet nem hagytak maguk után, a haláluk folytán hagyatéki eljárás sem indult. Az örökhagyók törvényes örökösei a gyermekeik: a jelen per felperesei, és az I. rendű alperes, valamint a korábban elhunyt kilencedik testvér: D. A. helyén annak leszármazói.
Az I. és II. rendű alperesek által nyújtott ápolás-gondozás és részbeni tartás ellenértéke az I. rendű örökhagyó vonatkozásában 726 021 forint, a II. rendű örökhagyó vonatkozásában pedig 1 320 598 forint volt.
A felperesek a 2001. július 12-én előterjesztett, majd többször módosított keresetükben az I. és II. rendű alperesek arra való kötelezését kérték, hogy az ajándék jogcímén megszerzett perbeli ingatlan 2006. és 2007. évi 9 828 000 forintos forgalmi értékének alapulvételével fizessenek meg nekik egyetemlegesen személyeként 471 866 forintot köteles rész jogcímén. Az ingatlan köteles rész alapjául szolgáló értékét a telek árának az alapulvételével kérték meghatározni, mert nem vitatták, hogy az épület az eredeti állapotában már értéket nem képvisel, az alperesek által a II. rendű örökhagyónak nyújtott szolgáltatások értékébe beszámítani kérték az I. rendű alperes által az önkormányzattól felvett összesen 288 000 forint ápolási díjat, ezért azt csupán 1 032 598 forint erejéig ismerték el, teljes egészében elismerték az alperesek által viselt temetési költség összegét, vitatták azonban azt, hogy az I. rendű alperes a haláláig bármiféle gondoskodásra szorult volna.
Az I. és II. rendű alperesek az érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével kötelezte az I. és II. rendű alpereseket arra, hogy 15 napon belül fejenként fizessenek meg a felpereseknek személyenként 207 766 forintot, ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.
Az ítéletének indokolása szerint a felperesek, mint az örökhagyók leszármazói az öröklés megnyíltakor az örökhagyók törvényes örökösei voltak, ezért őket a Ptk. 661. §-a alapján köteles rész illeti meg, amelynek mértéke a Ptk. 666. §-ának (1) bekezdése szerint a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyók által élők között bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értéke. Alaptalanul védekeztek az alperesek azzal, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát az örökhagyóktól tartás jogcímén szerezték volna meg, mert az ajándékozási szerződésből és az ajándékozók kézzel írt nyilatkozatából az állapítható meg, hogy a felek szándéka - bár az ajándék fejében az ajándékozók részbeni ellenszolgáltatást is elvártak - eredendően is ajándékozásra irányult. A felek a szerződést ennek megfelelően ajándékozási szerződésnek nevezték és az alperesek tulajdonjoga is ajándékozás jogcímén került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, önmagában az a körülmény pedig, hogy az ajándékozás a tartás feltételével valósult meg, az ingatlan-átruházás eredeti jogcímét nem változtatja meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
