A sajtó-helyreigazítási eljárás a személyiségvédelem objektív eszköze, a sajtó útján közlésre kerülő, jóhírnevet, becsületet sértő kijelentésekkel szembeni védelmet hivatott szolgálni, amelynek fundamentális háttere az Alkotmányban rögzített alapjogok rendszere. Olyan jogintézmény, amelyben az anyagi jogi és eljárásjogi szabályok szerves egysége biztosítja a hatékony jogvédelmet a valósággal összhangban nem álló, a széles sajtónyilvánossághoz eljutó kijelentésekkel szemben. A sajtó-helyreigazítás azonban csak egy szűk körű védelmet nyújt, ugyanis a személyiségi sérelem meghatározott körére van korlátozva, és alkalmazásának külön feltételei vannak, melyek hiánya e sajátos jogintézmény alkalmazását zárja ki,1 de más jogi eszközök igénybevételének nem képezi akadályát. Nehéz-Posony István a sajtó útján elszenvedett jogsérelmek egyik lehetséges jogkövetkezményeként jelöli meg a sajtó-helyreigazítást a személyiségi jogi per és a büntetőeljárás mellett.2
2010. év végéig a sajtó működésével kapcsolatos alapvető szabályokat a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény (a továbbiakban: Sajtótörvény), míg a részletszabályokat az ennek végrehajtásáról szóló 12/1986. (IV.22.) MT rendelet tartalmazta. A sajtó-helyreigazításra vonatkozó jogszabályi rendelkezések az anyagi jogszabályok vonatkozásában a Polgári Törvénykönyv3 (a továbbiakban: Ptk.) 79. §-ában, míg az eljárási szabályok tekintetében a Polgári perrendtartás4 (a továbbiakban: Pp.) XXI. fejezetében kerültek rögzítésre. A Ptk. 1977-es novelláris módosítása (illetve már az 1972-es III. Pp. novella, mely anyagi és eljárásjogi rendelkezéseket egyaránt tartalmazott5) óta a lényegében változatlan anyagi jogi szabályozás gyakorlatba történő átültetését segítette a Legfelsőbb Bíróság jogfejlesztő tevékenysége,6 amely a változatlan törvényi szabályozás mellett a technikai fejlődés által teremtett kihívásoknak is megfelelően volt képes a gyakorlatot - az utóbbi években elsődlegesen eseti döntések útján - oly módon alakítani, hogy az eredetileg csak a nyomtatott sajtóra vonatkozóan megalkotott szabályok az online környezetben is értelmezhetővé és alkalmazhatóvá váltak, s mindennapos gyakorlattá vált az internetes sajtótermékek írásai miatti ilyen típusú igényérvényesítés.
Sporadikus jelleggel fogalmazódott csak meg az elmélet és a gyakorlat szintjén is a szabályozás módosítása iránti igény. A Ptk. kodifikációja kapcsán megjelent tudományos írások közül Petrik Ferenc írása7 a Ptk. Személyek című könyvének "A személyiségi jogok" című részére vonatkozó szövegjavaslatában a hatályos szabályozáson csak apróbb módosításokat javasolt, ezek a javasolt változtatások azonban nem voltak figyelemmel az internetes sajtó specialitásaira. Egyedül dr. Havasi Péter elemző írása8 vetette fel a változtatás lehetséges irányait, kiemelve, hogy a jogalkotásnak reagálnia kell az internet adta kihívásokra is, azonban ő sem jelöl meg konkrétumokat, internet-specifikus sajtó-helyreigazítási szabályokra nem tesz javaslatot. Egy-egy részkérdés merül csak fel Sarkady Ildikó sajtójogi írásaiban is,9 de a sajtó-helyreigazítás szabályainak átfogó átalakítását ő sem tartotta időszerű kérdésnek.10 Az önszabályozás területéről meg kell említeni a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete Tartalomszolgáltatási Kódexét és Etikai Kódexét, amely tartalmaz utalást a sajtó-helyreigazításra, elismerve azt, hogy a sajtó-helyreigazítási szabályokat az internetes környezetben is megfelelően alkalmazni kell. A monográfia jellegű szakirodalom sem vetette fel elvi éllel az újraszabályozás kérdését.11
1999 végén kormányzati szinten kísérletet tettek az internettel összefüggésben a Polgári Törvénykönyv módosítására, ez azonban még törvényjavaslat formájában elhalt kezdeményezés volt. Az időközben elfogadott, de hatályba nem lépett új polgári Törvénykönyv12 a személyekről szóló II. Könyvben rögzítette a sajtó-helyreigazítás anyagi jogi rendelkezéseit,13 fenntartva lényegében a korábbi, a Ptk. 79. §-ában megfogalmazott szabályokat annyi módosítással, hogy (i) a filmhíradóra utaló, idejét múlt kitétel kimaradt a törvény szövegéből, (ii) a gyakorlatból átvételre került az a szabály, hogy a rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a jogsértés az internet útján közzétett közleményben történt, és (iii) bevezette, de nem definiálta a rádiós és televíziós médiaszolgáltatás fogalmát, továbbá (iv) folyóiratokban megjelent közlemények vonatkozásában rögzítette, hogy a helyreigazítást az igény kézhezvételétől számított nyolc napot követően a legközelebbi számban kell közölni. A bírói gyakorlat által kimunkált szabályok kodifikálására került sor azon szabályokkal, amelyek lényegében kimondták, hogy nincs helye sajtó-helyreigazításnak, ha (i) a sajtó a nyilvános rendezvényeken elhangzottakról, a nyilatkozó személyének pontos megjelölésével, az elhangzottaknak megfelelően szöveghűen tudósít, vagy (ii) a sajtó számára adott nyilatkozatot teszi közzé, illetve ha (iii) a tudósítás tárgya hivatalos eljárások, döntések vagy határozatok ismertetése.14
2010 második felében azonban teljesen új felfogás szerint, átfogó jelleggel került sor a sajtó-jog újszabályozására, érintve az alkotmányos alapokat is. A sajtóra vonatkozó joganyag hatályos jogunkban 2011. január 1-jétől az alábbi jogszabályokban jelenik meg: (i) az Alkotmány,15 (ii) a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény,16 (iii) a köznyelvben csak Médiaalkotmánynak nevezett, a sajtszabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény (a továbbiakban: "Smtv." vagy "Médiaalkotmány"),17 valamint (iv) a Ptk. és (v) a Polgári perrendtartás.18
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi
-651/652-
XX. törvény 2010. július 7. napjától hatályos 61. §-a (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságához, továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez, valamint terjesztéséhez. Az Alkotmány 61. §-a (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét. Az Alkotmány 61. §-a (3) bekezdése szerint a demokratikus közvélemény kialakítása érdekében mindenkinek joga van a megfelelő tájékoztatáshoz a közügyek tekintetében.
Itt kell megjegyezni, hogy a 2011. április 25-én kihirdetett, 2012. január 1-jén hatályba lépő Alaptörvény a Szabadság és felelősség cím alatt a IX. cikkben lényegében a fentiekkel azonos szabályozást tartalmaz, kimondva, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, s hogy Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
A Médiaalkotmány szerint a Magyar Köztársaság jogrendje elismeri és védi a sajtó szabadságát, valamint biztosítja sokszínűségét,19 továbbá alapelvi deklarációként fogalmazódik meg az is, hogy mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről.20
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
