A "magyar Savigny"-ként is emlegetett Grosschmid Béni munkásságának számottevő szakirodalma van, de az életművét feldolgozó monográfia a mai napig sem született. Jelen tanulmány állítása szerint ez a szakirodalmi lakúna mind a Grosschmidról, mind pedig az antik jogokról alkotott képünk kiegészítése céljából feltétlenül kitöltésre szorul. Grosschmid kivételes mértékben érdeklődött az antik jogok iránt - a római joggal és az ókori görög joggal is behatóan foglalkozott.
There is a considerable literature on Béni Grosschmid's work, but no monograph on his oeuvre has been written to date. The present study argues that this gap in the literature needs to be filled in order to complete our understanding of both Grosschmid and the ancient law. Grosschmid was exceptionally interested in ancient law - he was deeply involved in both Roman law and ancient Greek law.
Tárgyszavak: solóni törvények, Hagnias-hagyaték, pandektisztika, Hármaskönyv, Jhering
Minden idők egyik legnagyobb magyar jogtudósa, Grosschmid Béni munkásságának számottevő szakirodalma van,[1] de az életművét feldolgozó monográfia a mai napig sem született, a római joghoz való viszonyulásával pedig tudtommal csak egyetlen tanulmány, Biró János dolgozata foglalkozott, még 1968-ban.[2] A jelen tanulmányban igyekszem bebizonyítani, hogy ez a szakirodalmi lakúna mind a Grosschmidról, mind pedig az antik jogokról alkotott képünk kiegészítése céljából feltétlenül kitöltésre szorul.
Grosschmidot olykor a "magyar Savigny"-nek nevezve állítják szembe pályatársával és jóbarátjával,[3] a "magyar Jhering"-ként emlegetett Szászy-Schwarz Gusztávval.[4] Az vitán felül áll, hogy Szászy-Schwarz volt a "magyar Jhering", már életében is teljes joggal ekként emlegették.[5] De vajon nevezhető-e Grosschmid Béni a "magyar Savigny"-nek?
Grosschmid mélységesen nemzeti érzelmű, konzervatív jogtudós volt, aki párját ritkítóan széles körű, egyszersmind alapos jogtörténeti és összehasonlító jogi műveltségének dacára a legjobban Werbőczy Istvánért és az ő Hármaskönyvéért rajongott. A családjog és főleg az öröklési jog területén oroszlánként védte a - korának igényeivel összeegyeztethető - nemzeti jogi hagyományokat. Savigny viszont csak kevéssé érdeklődött a germanisták által olyannyira magasztalt középkori német jogi hagyományok iránt, amelyekhez képest a maga részéről a római jogban látta a német jog továbbfejlesztésének legfőbb alapját. Ebből a szempontból tehát Grosschmid nem annyira Savignyhez, hanem sokkal inkább a történeti jogi iskola germanistáihoz hasonlítható.
A "magyar Jhering"-et, Szászy-Schwarz Gusztávot is őszinte nemzeti érzelmek fűtötték, és ennek számos hiteles jelét adta egész életében.[6] Göttingeni tanára, Jhering hatására azonban a magyar magánjog fejlesztésének optimális alapját a klasszikus római jogban látta. Mindazonáltal, ahogy erre Szladits Károly rámutatott, a "magyar Jhering" magánjogunk kidolgozásában méltó szövetségese és harcostársa lehetett Grosschmid Béninek, amiatt is, mert kiváló romanistaként és szuverén gondolkodó-
- 1/2 -
ként ő sem volt hajlandó szolgaian követni a korabeli német jogot és jogtudományt.[7]
Tanulmányomban a fenti premisszákból kiindulva szeretném bemutatni, hogy jóllehet magánjogtudományunk két "dioskurosa"[8] jelentősen eltérő egyéniséggel bírt, Szászy-Schwarzhoz hasonlóan Grosschmid Béni is kivételes mértékben érdeklődött az antik jogok iránt. A romanistákat nem számítva, alkalmasint minden magyar jogtudósnál többször, és teljes mértékben szakavatottan hivatkozott a római jogra, ráadásul még az ókori görög joggal is behatóan foglalkozott.
Grosschmid 1851. november 6-án Máramarosszigeten született.[9] Gimnáziumi tanulmányait 1860 és 1868 között végezte.[10] Ott alapozta meg kiváló klasszikus műveltségét. Az első négy osztályt föltehetően a máramarosszigeti református gimnáziumban járta ki.[11] A felsőbb osztályokat a nagyváradi premontrei gimnáziumban abszolválta,[12] de nem ott érettségizett.[13]
Alighogy megkezdte gimnáziumi tanulmányait, a Schmerling-provizórium a korabeli válságmenedzselés keretében drasztikusan visszanyeste ugyan a gimnáziumi ógörög nyelvoktatást,[14] de Grosschmid még így is legalább 4 éven át heti 2 órában tanult ógörögül.[15] Természetesen 8 éven át részesült az akkori legendás hírű, átlagosan heti 6 órás latintanítás áldásaiból.
Jogi tanulmányait Grosschmid Béni a nagyváradi királyi katolikus jogakadémián kezdte meg 1868-ban, ahol az akkoriban a hazai jogakadémiákon szokásos három tanévet végezte el.[16] Ezt követően egy szemeszter erejéig a pesti egyetemen hallgatott jogot, majd tanulmányait 1872-ben a bécsi egyetem jogi karán fejezte be, ahol jogi doktorátust szerzett.[17] Római jogot ekként elsősorban a nagyváradi jogakadémián tanulhatott, mégpedig az akkor még fiatal Bozóky Alajostól (1842-1919),[18] akinek római jogi tankönyve azt követően jelent meg első kiadásban (1870-ben), hogy Grosschmid már abszolválta a római jogot.[19] Grosschmid Bozóky műveire a jelek szerint ugyan nem nagyon hivatkozott, de a kiváló romanista Bozóky hatását a fiatal Grosschmid formálódására, a római jog iránti fokozott érdeklődésének kialakulására jelentősnek vélelmezhetjük.
Bécsi jurátusként az 1871/72. tanévben még éppen hallgathatta az 1872 nyarán Bécsből Göttingenbe távozott Jhering rendkívül népszerű előadásait. Ha esetleg hallgatta is Jheringet, semmiképpen sem vált Jhering rajongójává, sőt Jheringhez való viszonyulása meglehetősen problematikus, amire alább még vissza fogok térni. Mindenesetre, ahogyan erre Szladits Károly rámutatott, a bécsi egyetemen folytatott tanulmányai "sajátosképpen nem az utánzás hajlamát, hanem a régi magyar joghoz való szenvedélyes ragaszkodást váltotta ki az ifjú lelkéből".[20]
Grosschmid, szemben sok korabeli bölcsész szaktekintély véleményével,[21] a görög- és latinoktatást nem érezte a tanulóifjúság kínzásának. Éppen ellenkezőleg
- 2/3 -
vélekedett: "[b]orzadállyal veszem tudomásul, hogy még Németországban is a görögöt az angollal kívánják helyettesíteni, sőt a jogi tanulmányok előfeltételei közül a latint is ki akarják küszöbölni".[22] Leszögezte azt is, hogy a latin nagyon fontos a jogász számára, nehézsége pedig csak annál értékesebbé teszi a latin nyelv tanulását a tiszta gondolkodás és a szilárd erkölcsi érzék kialakítása szempontjából.[23]
Grosschmid Béni műveiben számos hivatkozást találunk az ókori görög auktorokra, a homéroszi eposzoktól kezdve "Aristotelésen át Plótinosig és halikarnassosi Dionysiosig",[24] de Grosschmid kivételes mértékben érdeklődött az antik görög jog iránt is. Kevéssé ismert, hogy az I. világháború utolsó két évében, rácáfolva az Inter arma silent Musae közmondásra, Grosschmid négy tanulmányt szentelt az antik görög jog, jelesül az athéni intesztát öröklési jog tárgykörének. Ezt a témát először akadémiai székfoglalójában exponálta 1917. június 11-én "Az intestát örökösödési rend Solon törvényeiben" címmel.[25]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
