Az új Ptk. Családjogi Könyvének Javaslatából - amelyet a Kodifikációs Szerkesztőbizottság elfogadott - folyóiratunk ezúttal a gyermektartásra és a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásra vonatkozó fejezeteket közli. E fejezetek a rokontartás közös szabályait tartalmazó - előző számunkban közzétett - fejezet után következnek. A hatályos joghoz képest lényeges szemléletbeli változást tükröz, hogy a továbbtanuló nagykorú gyermek tartására vonatkozó rendelkezések a kiskorú gyermek tartásának szabályait követik, amelyek a nagykorú gyermek tartásának mögöttes joganyagát képezik. Lapunk hasábjain továbbra is várjuk olvasóink kritikai észrevételeit és jobbító gondolatait a Javaslattal kapcsolatban.
A kiskorú gyermek tartását - gyakoriságának és jelentőségének megfelelően - a Javaslat külön fejezetben, speciális és az általánoshoz képest több kérdésben részletesebb szabályokkal rendezi. A szabályozás abból indul ki, hogy a kiskorú gyermeknek a tartáshoz való joga az Alkotmány 67. § (1) bekezdéséből levezethető alapjog, a gyermek tartása, "mint a…testi fejlődéséről való gondoskodás a szülők alapvető alkotmányos kötelezettsége és annak biztosítása a jogosult gyermek érdekeit szolgálja." Emiatt a gyermek érdekében a szülők jogainak bizonyos korlátozása sem alkotmányellenes, mert az a szülők alkotmányos kötelezettségeinek megvalósulását biztosítja1. Ilyen korlátozást tartalmaz a Javaslat 3:216. § (1) bekezdése, a 3:217. § (2) bekezdése és a 3:218. § (3) bekezdése.
3:214. § [A rokontartás szabályainak alkalmazása]
A szülőknek a kiskorú gyermekükkel szemben fennálló tartási kötelezettségére a rokontartás közös szabályait az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A gyermek tartásáról a hatályos Csjt. is külön pontban rendelkezik (Csjt. VII. fejezet 2. pont). Nem szól ugyanakkor arról, hogy annak szabályai hogyan viszonyulnak a rokontartásnak az 1. pontban foglalt közös szabályaihoz. Bár ez a kérdés a gyakorlatban nem okozott problémát, mert a törvény rendszeréből következik, a Javaslat a 3:210. §-ában kifejezetten kimondja, hogy a szülőknek a kiskorú gyermekükkel szemben fennálló tartási kötelezettségére mögöttesen a rokontartás közös szabályai is irányadók. Ez annál is inkább szükséges, mert több, a hatályos jogban a gyermektartás körében elhelyezett rendelkezés - általános jellegénél fogva - átkerült a rokontartás közös szabályai közé.2
3:215. § [A rászorultság vélelme]
A kiskorú gyermek tartásra való rászorultságát vélelmezni kell. Ez a vélelem a gyermek nagykorúságának betöltése után is - legfeljebb azonban a 20. életévének betöltéséig - érvényesül, ha középfokú iskolai tanulmányokat folytat.
A kiskorú gyermek tartásra való jogosultságának feltételei lényegesen különböznek az általános szabályokban foglaltaktól. A kiskorú gyermek életkorából rendszerint következik, hogy önmagát nem képes ellátni és általában a létfenntartáshoz szükséges anyagiakkal sem rendelkezik. Ezért az esetek túlnyomó többségében rászorul arra, hogy eltartásáról szülei gondoskodjanak. Ez alól azonban lehetnek kivételek: a 16. életévét betöltött gyermek munkaviszonyt létesíthet [Munka Törvénykönyve 72. § (1) bekezdés] és a korlátozottan cselekvőképes kiskorú maga rendelkezik munkával szerzett keresményével (Személyek Könyv 14. §), amit tartására fordíthat, továbbá kivételesen lehet olyan vagyona, amelynek jövedelméből tartása kitelik. A Koncepció vitája során is felmerült, hogy a munkaképes, tanulmányokat nem folytató és munkát vállaló kiskorú tartására szüleit nem feltétel nélkül kellene kötelezni3. Mindezek alapján a Javaslat vélelmet állít fel a kiskorú gyermeknek a tartásra való rászorultsága mellett. Ez a vélelem azonban megdönthető azzal, hogy a gyermek - személyes életkörülményei, jövedelmi viszonyai folytán - képes a saját eltartásáról egészben vagy részben gondoskodni.
A vélelem alkalmazásának lehetősége túlnyúlik a nagykorúság korhatárán. A középiskolai tanulmányokat folytató gyermekek egy jelentős része - részben a hétéves korban történő iskolakezdésre, részben az esetleges betegségre vagy az évismétlés lehetőségére tekintettel - ma nagykorúságának elérése időpontjában még nem fejezi be a középiskolát. Ezért indokolt, hogy őket a kiskorú gyermek tartására irányadó szabályok szerint illesse meg a tartás. Ezt a Javaslat úgy oldja meg, hogy kimondja: a rászorultság vélelme a gyermek nagykorúságának elérése után is - legfeljebb azonban a gyermek 20. életévének betöltéséig - érvényesül, ha középfokú iskolai tanulmányokat folytat. A 20. életév a közoktatásról szóló 1993. LXXIX. törvény (Ktv.) 6. § (3) bekezdése értelmében a tankötelezettség felső időhatára. A "középfokú iskolai tanulmányok" kifejezés pedig a Ktv. 20. § (1) bekezdésének terminológiájához igazodva nemcsak a középiskolában [a d) pont szerint a gimnázium és a szakközépiskola], hanem a középfokú képzésnek is minősülő szakiskolában és alapfokú művészetoktatási intézményben [c) és e) pontok] folytatott tanulmányokat is magában foglalja4. A rászorultság vélelme mellett a kiskorú gyermek tartásának speciális szabálya, hogy a kiskorúval szemben az érdemtelenség nem érvényesül. A 3:196. § (2) bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a tartásra érdemtelen csak nagykorú jogosult lehet. Ebből az is következik, hogy a 18. életévét betöltött, de 20. életéve alatt lévő, középfokú iskolai tanulmányokat folytató gyermek érdemtelenségének megállapítására már sor kerülhet; a belátási képességgel rendelkező nagykorútól ugyanis elvárható, hogy ne tanúsítson olyan, súlyosan felróható magatartást, amely miatt a kötelezettől a tartása nem várható el. A rászorultság vélelmének a 20. életévig való kiterjesztése tehát nem jelent "mentességet" a nagykorú számára az ilyen jellegű magatartások jogkövetkezményei alól.
3:216. § [A szülő tartási kötelezettsége]
(1) A kiskorú gyermek tartására a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek indokolt szükségleteit munkával szerzett keresménye, illetőleg vagyonának jövedelme fedezi, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenes ági rokona van.
(2) Ha a gyermek tartása az (1) bekezdés alapján nem biztosítható, a gyámhatóság engedélyezheti, hogy a szülők az eltartás költségeinek fedezésére a gyermek vagyonának állagát - meghatározott részletekben - igénybe vegyék.
1. Speciális szabály érvényesül a kiskorú gyermek tartása körében a szülők teljesítőképessége tekintetében. A szülő ugyanis nem mentesülhet a gyermektartási kötelezettsége alól amiatt, hogy azzal saját szükséges tartását veszélyeztetné. A hatályos törvény szerint "a szülő a saját szükséges tartásának a rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével mindazt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll" [Csjt. 69/A. § (1) bekezdés]. A Javaslat ennek a szabálynak a lényegén nem változtat, de annak megfogalmazását két vonatkozásban finomítja. 1. Az ítélkezési gyakorlat a "rovására" szót úgy értelmezi, hogy az nem vezethet olyan eredményre, hogy a szülő megélhetése teljesen ellehetetlenüljön (BH 1996/11. sz. 591.). Ezt a helyes gyakorlatot viszont jobban kifejezi a saját szükséges tartásának "korlátozásával" kifejezés. 2. A szülőnek a gyermekkel szembeni fokozott felelőssége érvényesül akkor is, ha saját háztartásában természetben nyújtja a tartást és akkor is, ha pénzbeni tartás fizetésére köteles. A "közös eltartásukra rendelkezésre áll" kitétel azonban azt a látszatot kelti, mintha a szabály csak az első esetre vonatkozna. Ezért a Javaslat ezt a szófordulatot elhagyja.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
