1. A román (dunai) fejedelemségek - melyek a XIV. században nyerték el államiságukat - jogának forrását a világi és orthodox egyházi jogot egyaránt magukban foglaló nomokánonok mellett a részben írásba is foglalt szokásjog (ius valachicorum, illetve ius valachi-cum) képezte, amely elsősorban a családi jog, a tulajdonjog (dologi jog) és az öröklési jog területén a római jog hatását tükrözte.
Úgy Havasalföldön (Havaselve) mint Moldvában ismertek voltak a bizánci jog, pontosabban görög-római jog (ius Graeco-Romanum) forrásai, így az Eklogé ton nomon, a Basilika, a Procheiron, az Epanagogé, a Nomos Georgikos is. Ismert továbbá Matthaios Blas-tarés Syntagma kata stoicheionja (1335), valamint Konstantinos Harmenopulos Hexabiblosa (1345) és a Hexabiblos kiegészítéseként közzétett, ugyancsak hat könyvből álló nomokánon-gyűjteménye. A bizánci jog hatással volt a szláv nyelvű joggyűjteményekre is. Matthaios Blastarés Syntagma kata stoicheionjának hatása egyértelműen kimutatható az 1452-ben VI. Roman havasalföldi fejedelem uralkodása idején, Tirgovisté-ben, a vajda utasítására közzétett Pravilában. A bizánci jog elemei fedezhetők fel a Stefan cel mare (Nagy István) moldvai vajda számára összeállított Pravda vel-ben (Nagy Pravila) is. Az 1474-ben kibocsátott Pravila vel szerzője a bizánci jogot jól ismerő Ger-vasie, aki Blastaréshez hasonlóan szerzetes. Az eredetileg szláv (ószláv) nyelven szerkesztett praviláka XVI. és a XVII. század fordulójáig mindkét fejedelemségben a magánjog területén is a jog talán legjelentősebb forrásának számítottak, melyekben a görög-római jog kiemelkedő szerephez jut, igaz, sokszor nem közvetlenül, hanem bolgár, szerb, vagy éppen orosz közvetítéssel. A vajdák a pravilák kibocsátásával a jogegységesítést, a jog "konszolidálását" is célozták. A XVII. században román nyelven szerkesztett pravilák szerkesztői Havasalföldön és Moldvában egyaránt a vajdák "kancellárjai" (logofatok), bár az első, 1560 és 1580 között román nyelven szerkesztett és Brassóban nyomtatásban is megjelent pravila (Jeudi pravila) szerzője szerzetes.
Manuel Malaxos újgörög nyelven szerkesztett, majd évtizedekkel később - 1619-et követően - románra is lefordított Nomokánonja (1561-1563), amely mindkét fejedelemségben az orthodox egyházi és a világi jognak egyaránt nagy tekintélyű forrása, több rendelkezésében is a Nomos Georgikosra épít. Malaxos Nomoká-nonja Matthaios Blastarés Syntagma kata stoicheionjá-nak bővített és továbbfejlesztett változata, amely már nem egyszerűen a görög ábécé alfabetikus rendszerében 24 fejezetben, hanem tematikusan, bizonyos értelemben rendszerben tárgyalja az egyes jogintézményeket. Egyes nomokánonok a helyi szokásjog elemeit is magukban foglalták, azokat mintegy "hivatalos" jogforrásként elismerve.1 Ez vonatkozik például az 1645-ből származó, széles körben ismert és az orthodox egyház számára fontos iránymutatásul szolgáló, főleg Moldvában alkalmazott, még Andronache Donici (1760?-1829) 1814-ben publikált kézikönyvében (Manual juridic) is hivatkozott Bakteria ton Archie-reonra. A Bakteria ton Archiereont lefordították Jasi-ban, Jakab metropolita kezdeményezésére román nyelvre, igaz, több mint egy évszázaddal később.
2. A havasalföldi fejedelemség (Tara Romaneasca, Muntenia) magánjogának fejlődése szempontjából is kiemelkedő jelentőségű Matei Bazarab (1632-1654) havasalföldi vajda terjedelmes, 1652-ben közzétett, 417 fejezetből (glava) álló nagy "törvénykönyve" (Pravila cea mare, vagy más néven Indreptarea legii). Az Indreptarea legii a büntető- és agrárjogon kívül már a magánjogot is szabályozza. Az Indreptarea legii egyik forrása Malaxos Nomokánonjának időközben román nyelvre is lefordított változata. Matei Bazarab e kódexnek (a kódex szót azonban nem e kifejezés modern értelmében használjuk) is tekinthető, a vajdaság fővárosában, Tirgovistében kinyomtatott nomokánon-ját. Olténia osztrák megszállása idején (1718-1739) latin nyelvre is lefordították Regula legis voluntate divi-nae accomodata (1722) címmel. A fordítást az indokolta, hogy ez a nomokánon a görög-katolikus románok életviszonyait is szabályozta. A Pravila előzményének tekinthető az 1632-ben kibocsátott Pravila aleasca. Másik, ugyancsak Bazarab fejedelem által közzétett, kisebb terjedelmű "kódex", a Pravila cea mica kizárólag az orthodox egyházi jog intézményeit szabályozza.
Az 1714 és 1821 közötti időszakban a Havasalföld politikai életét irányító fejedelmek - ez az úgynevezett fanarióta periódus - a jog vonatkozásában is a görög hagyományokat követték.
A XVIII. században a Basilika, a Hexabiblos és a Syntagma kata stoicheion mellett közvetlenül a iustinianusi "Institutiones" és a Codex Iustinianus szövegéből is merít a görög nyelven szerkesztett Nomikon procheiron című átfogó jogkönyv, illetve kódex-tervezet, melynek összeállítója a Kiosz szigetén született tudós görög Michael Photeinopulos, a "havasalföldi Bartolus". Pho-teinopulos azonban még nem volt tekintettel a korabeli európai jogtudomány és kodifikáció alakulására. Photeinopulos (Fotino) jogi tankönyve (latinul Manuale legum vagy Promptuarium legum), amely "Nomikon proche-iron" címmel három változatban is megszerkesztésre került.2 Mindhárom, Photeinopulos szerkesztette változat (1765, 1766 és 1777) a havasalföldi fejedelemség jogának fejlődéséről is áttekintést ad.3 A csupán kézirat formájában használatos Nomikon procheiron vonatkozik ez a munka 1765-ös és 1766-os változataira, Havasalföldön évtizedeken keresztül nagy hatással volt a jogalkalmazásra.4
Az Alexandru Ion Ipsilanti fejedelem (1774-1782) megbízása alapján összeállított, 1780-ban publikált törvénygyűjtemény (románul Mic Manual de Leggi vagy Pravila lui Alexandra Ipsilanti, illetve Pravilniceasca Condica, görögül Syntagmation Nomikon) célja volt a Havasalföldön alkalmazott jog szabályainak konszolidálása. Bár ez a törvénygyűjtemény hivatalosan törvényerőre nem emelkedett, ezt a gyűjteményt Havasalföldön a román polgári törvénykönyv hatályba lépéséig a bíróságok alkalmazták.
Ion Gheorge Caragea fejedelem 1818-as törvénykönyve (görögül Nomothesia, románul Legiurea, illetve Cod Caragea) valójában a Basilikának a Hexabiblos rendszerét követő, rövidített változata. Ezt a görög nyelven szerkesztett kódexet egészen a román polgári törvénykönyv hatályba lépéséig többször is módosították.
3. A bizánci római jog hatásáról tanúskodik a XVII. században a görög származású Vazile Lupu (16341653) moldvai fejedelem 1646-ban közzétett, elsősorban büntetőjogi és - kisebb hányadban - magánjogi szabályokat tartalmazó törvénykönyvének (Carte ro-máneasca de ínvatatura de la pravilele ímparatesti) első része, amely a Syntagma kata stoicheiont és a Nomos geórgikost foglalja magában. E román nyelvű kompilá-ció - melynek szerzője, szerkesztője Eustratius kancellár (logothet) - forrásai között találjuk a neves jogász. Prospero Farinacci (1544-1618) híres, hét kiadást megért büntetőjogi enciklopédiáját, az 1581 és 1614 között írt Praxis et theoria criminalist is.5
A Moldvát irányító fejedelmek az 1711 és 1821 közötti időszakban - ez a fanarióta periódus - a jog vonatkozásában is a görög hagyományokat követték. Az első fanarióta fejedelem Nikolas Mavrokordat, akit a szultán 1711. szeptember 25-én nevezett ki és ugyancsak ő lesz 1715. december 15-én Havasalföld fejedelme is.
Alexandru Mavrokordat fejedelem 1785-ben a fejedelmi tanáccsal (szinódussal) egyetértésben kibocsátott krüszobullája (rendelete), a Sobornicescul Hrisov jelentős hányadban a magánjog körébe tartozó szabályokat tartalmazott. A joggyakorlatban ez a krüszobulla Moldvában egészen a román polgári törvénykönyv hatályba lépéséig alkalmazásra került.
Alexandru C. Moruzi fejedelem a XIX. század elején Moldva számára polgári jogi és büntetőjogi kódexet kívánt kihirdetni. A Digestának (is) nevezett polgári jogi törvénykönyv újgörög nyelven történő elkészítésére Toma Carra kapott megbízást. Carra 1806-ban bekövetkezett halála előtt csak a kódex személyek jogát szabályozó részét tudta elkészíteni. Carra számára modellként a Basilika szolgált, amelyre törvénykönyv-tervezetének címében kifejezetten utal.6
A XIX. század elején viszont Moldvában a Basilika mellett már az osztrák ABGB befolyását mutatja Scar-lat Kallimachos fejedelem 1817-ben kihirdetett polgári törvénykönyve, a Kódixpolitikos. E terjedelmes, 2032 cikkelyből álló kódex - amely eltérően a Havasalföldön hatályba léptetett Caragea-kódextől kizárólag polgári jogi (magánjogi) rendelkezéseket tartalmaz - szerkesztői között találjuk a fentebb már említett Andronache Donicit, az erdélyi szász származású, jogi tanulmányait Bécsben folytató Christian Flechten-machert (1785-1843) és Ananias Cuzanost. Aháromta-gú bizottságot Kallimachos fejedelem 1813-ban bízta meg a kódex anyagának megszerkesztésével.
Az eredetileg görög nyelven kiadott kódex román nyelven csak 1831-ben került publikálásra. A kódex első része a személyek (polgárok, görögül politai) jogállására vonatkozó rendelkezéseket, a modern értelemben vett személyi jogot tartalmazza. A második rész a vagyonjogi rendelkezéseket és a tulajdon megszerzésére vonatkozó szabályokat, az öröklési jogot, a kötelmeket és a szerződéseket foglalja magában. A harmadik rész a kötelmek megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket, a kötelmek biztosítékait és az elévülést szabályozza. Ez a struktúra nagy mértékben az ABGB hatását tükrözi.
Flechtenmacher szerkesztői munkásságára vezethető vissza az ABGB modellként történő felhasználása a Codex Callimachos szerkesztésénél, amely az ABGB-nél jóval terjedelmesebb. Ez a Nyugat-Európában is ismert törvénykönyv (Zachariae von Lingenthal például nagy elismeréssel ír e kódexről) Moldvában egészen a román polgári törvénykönyv hatálybalépéséig hatályban maradt. E kódex mellett a Basilika a jog szub-szidiárius forrásaként nyert továbbra is alkalmazást.
Említést érdemel Andronache Donici, aki a fejedelem jogban járatos kancellárja (logofat) 1814-ben Iasi-ban, a fejedelemség fővárosában román nyelven publikált, a római jog hatását tükröző, a magánjogi vonatkozású császári rendeletek szövegét rövidített formában tartalmazó munkája, amely hivatalos jogforrásként nyert elismerést.
4. A román fejedelemségekben, elsősorban Havasalföldön, a polgári törvénykönyv reformjára irányuló munkálatokban a francia Code civil játszott szerepet. A Drinápolyi Szerződést (1829) követően mindkét fejedelemségben kihirdetett Szervezeti Szabályzat (Regulament organic) az állami közigazgatás gyökeres átszervezése mellett a két fejedelemség egyesítése perspektívájának felvetésével előrevetíti a jogegységesítés szükségességét, mely a francia Code de commerce "recipiálásával" a kereskedelmi jog területén meg is valósul. A Szervezeti Szabályzat hatálybalépésére Havasalföldön 1831 júliusában, Moldvában pedig 1832 januárjában, mindkét fejedelemségben ténylegesen azonban csak 1834 tavaszán, az orosz csapatok kivonulását követően került sor. A Moldva számára kibocsátott Szervezeti Szabályzat 318. cikkelye a Basilika további hatályban maradásáról rendelkezik. A Basilika azonban e cikkely szerint csak abban az esetben hatályosul továbbra is, ha összhangban áll a szokással, pontosabban a gyakorlatban alkalmazott joggal. Problémát jelent a nem a bizánci jogi hagyományokra épülő Codex Calli-machos és a Basilika egymás mellett történő alkalmazása. Ezért felvetődik a két jogforrás (törvénykönyv) szövege egymással való egyeztetésének szükségessége.
Az 1841-es havasalföldi polgári törvénykönyv-tervezet a francia Code civilre épül. A Kodex Callimachos és a Caragea-kódexet az 1840-es és az 1850-es években többször is módosították. A két kódex cikkelyeinek túlnyomó többsége azonban változatlan maradt, nem került módosításra.
A román polgári törvénykönyv megalkotása szervesen kapcsolódott a nemzeti egység megteremtéséhez és az ország modernizációjához, Alexandru Ion Cuza (1859-1866), akit 1859-ben mind Havasalföld, mind Moldva fejedelméül választott, még 1862 júliusában létrehozott egy bizottságot, melynek feladata a mindkét fejedelemség területén hatályosuló polgári törvénykönyv megalkotása volt. Ez a bizottság azonban nem tudott feladatának eleget tenni és csak egy kéziratban maradt, közzé nem tett, mintegy 700 szakaszból álló résztervezetet készített el. 1864-ben egy újabb, felsőbírósági bírákból és más tekintélyes jogászokból álló bizottságot nevezett ki a fejedelem, melynek elnöke G. Bosianu (1815-1882) a bukaresti egyetem római jog tanára lett. Ez a bizottság a román Ptk. javaslatát 1864 májusában terjesztette a törvényhozó gyűlés (Adune-reae Legislativa) elé. A javaslat végleges szövegének kidolgozása és elfogadása az Államtanács feladata volt. Az Államtanács még ugyanannak az évnek a novemberében Cuza fejedelem elé terjesztette a törvénykönyv végleges javaslatát. A javaslat közzétételére a hivatalos lapban 1865 januárjában került sor.7 A kódex 1865. december 1-jén lépett hatályba.8 A jelentős hányadában ma is hatályos román magánjogi kódex az institúciórendszert követi. E törvénykönyvre a francia Code civil,9 az olasz Codice civile Giuseppe Pisanellitől (1812-1879) származó tervezete10, valamint a 1851-es belga, biztosítékokról és jelzálogjogról szóló törvény volt hatással. Ez a polgári törvénykönyv merít továbbá a Codex Callimachosból és a Cod Carageából is. Itt utalunk arra, hogy a román Ptk. hatálybalépésével egyidejűleg vált hatályossá a francia Code de procédure civile-re és az 1818-ban elfogadott genfi polgári eljárásjogi törvényre épülő román polgári perjogi kódex.
A román Ptk. 1914 szakaszból áll. Szerkezete a következő: Bevezető fejezet (1-5. art.), amelyet három könyv követ. Az egyes könyvek a francia Code civil rendszerét követik: Személyi jog és Családi jog (6-460. art.). Dologi jog (461-643. art.) és a Tulajdon megszerzése (644-1912. art.). A kódex 1912-1914. cikkelyei a törvénykönyv hatályáról és hatálybalépéséről rendelkeznek. Az öröklési jog és a kötelmi jog szabályozására a francia modellnek megfelelően a harmadik könyvben kerül sor.
A román Ptk.-nak mintegy 70 szakasza származik közvetlenül a Pisanelli-féle tervezetből. Az átvett szakaszok viszonylag nagy számát az indokolta, hogy az 1865-ös olasz Codice civile, bár a francia Code civilre épült, egyes jogintézmények szabályozása tekintetében korszerűbb normákat tartalmazott. Az olasz polgári jogi kódex romániai "recepciójábban" szerepet játszott P. Bors, aki jogi tanulmányait Torinóban folytatta A kódex 480., a tulajdont definiáló cikkelye szó szerinti fordítása a francia Code civil 544. cikkelyének. Ugyanez vonatkozik - további példákat említve - az actio Pau-lianát szabályozó 975. szakaszra, amely a Code civil 1167. artikulusának fordítása.
Számos jogintézmény szabályozásánál a kódex szerkesztői vagy közvetlenül a római jogot, vagy pedig annak iustinianusi-bizánci formáját tekintették forrásnak. Ebben közrejátszott az, hogy a kódex szerkesztésében közreműködő jogászok közül többen a bizánci, görögrómai jog (ius Graeco-Romanum) intézményei kodifikálásának voltak hívei. A román Ptk. 1415. szakasza például az örökhaszonbérletre (emphyteusis11) - románul besman vagy embatic12 - vonatkozó szabályokat tartalmazza, azzal, hogy a kódex hatálybalépését követően már nincs mód e dologi jogi intézmény létesítésére. Az örökhaszonbérlet a francia Code civilben mint "feudális intézmény" nem szerepel, bár ez a jogintézmény a XX. század elején önálló törvényben ismét bevezetésre került Franciaországban bail emphythéotique néven. A római jog hatásáról tanúskodnak a polgári törvénykönyv házasságkötési akadályokat szabályozó szakaszai. Az 572. szakasz a római joggal összhangban szabályozza a lakáshasználatot.13 A 644-645. szakaszok a tulajdon-traditiót és a foglalást, mint a tulajdonszerzés módjait szabályozzák. Itt utalunk arra, hogy a francia Code civil 711-712. szakaszai ezekről nem rendelkeznek. A római jog hatását bizonyítják a házasságon kívül született gyermekek öröklésére vonatkozó szabályok (677-678. szakaszok). A 684. szakasz a vagyontalan túlélő özvegy (vidua inops indotata) öröklési jogát szabályozza.14 A megbízás nélküli ügyvitel (negotiorum gestio) szabályozása is római jogi hatásról tanúskodik (987. szakasz). A román Ptk. - szemben a francia Code civillel -nem fogadta el a házastársak vagyonközösségét.
A fejedelemségek kodifikált jogából számos rendelkezést vett át a román Ptk., így a családi jog, a válás, a gyámság, a dologi jog és az öröklési jog körében (például: 851., 383., 684., 1281., és 1415. szakaszok). A polgári törvénykönyv 1912. szakasza sajátosan szabályozza a törvény és a korábbi kódexek egymáshoz való viszonyát. E cikkely értelmében ugyanis a Codex Callimachos (Moldva) és a Cod Caragea (Havasalföld) rendelkezései csak abban az esetben nem hatá-lyosulnak, amennyiben ellentétesek a román Ptk. szabályaival. Mivel, mint például az örökhaszonbérlet esetében, a két kódex egymástól eltérő szabályozása maradt továbbra is hatályos, nem valósult meg a törvényhozónak a jogegységesítésre vonatkozó szándéka.
5. A dunai fejedelemségekben az egyetemi szintű jogi oktatás - szemben Nyugat- és Közép-Európával - a 19. század második felében intézményesült. A iasi egyetem alapítására 1859-ben, míg a bukaresti egyetem alapítására 1860-ban került sor.
A természetjogi felfogás - amely az osztrák Általános Polgári Törvénykönyvet (ABGB) alapul vevő 1817-es moldvai kódexben erősen kimutatható - a doktrinában a XIX. század egészében élénken hatott. S. Barnatiu (1808-1864), aki a iasi egyetemen a jogfilozófia tanára, a magánjog sajátos, a természetjogra épülő rendszerét alakította ki az 1868-ban megjelent Drep-tul natural privat című munkájában. T. Maiorescu (1840-1917), aki bár elsősorban filozófus volt, de több, a jogot és a politikum szféráját érintő tanulmányában szintén döntően - bár a kantiánus gondolkodás erősen hatott rá - a természetjog követőjének számított. Maiorescu iskolateremtő egyéniség volt, akinek tanítványai (P. P. Negulescu, I. Petrovici és S. Zeletin) a 20. század első felében is komoly befolyással voltak a román jogelmélet és jogi gondolkodás alakulására. A természetjog hatása kimutatható P. Missir (18561929) munkásságában is. Figyelmet érdemel, hogy Missirnél a korabeli Európa döntő jogelméleti irányzata, a jogpozitivizmus is komoly szerephez jut.15
Az 1864-es román Ptk. értelmezésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy hasonlóan a francia bírói joggyakorlathoz és doktrínához, az első évtizedek pozitivista hozzáállását követően az a társadalmi-technikai fejlődés okozta változásokhoz (például a veszélyes üzemi felelősség) a bírói gyakorlat a törvény szövegétől függetlenebb értelmezések kialakításával alkalmaz-kodott.16 Ebben az újabb értelmezésben szerepet játszott - különösen a 20. század első harmadától kezdődően -a jog szociológiai vizsgálatának irányzata, melynek kialakulásában a francia és az orosz (például a római jog specialistájának is számító N. M. Korkunov) jogtudósok komoly szerepet játszottak. Ezen irányzat legjelesebb képviselői Mircea Djuvara (1886-1944), a bukaresti egyetem professzora, továbbá E. Sperantia. A. Vallimarescu, R. Gorruneau, V. Veniamin, O. Ionescu és P. Georgescu.17
A román magánjogtudományban a római jog művelői mellett a civilisták is tudományos igénnyel művelték a római jogot, és annak intézményeit a polgári jog kodifikációja során figyelembe vették. Kiemelkedő művelője volt a román jogi romanisztikának Stefan Longinescu (1865-1931), előbb a iasi, majd a bukaresti egyetem professzora, aki a berlini egyetemen doktorált. 1921 és 1929 között kilenc kötetes, a római jogot és a román jogrendszert bemutató munkája ma is alapvető jelentőségű. Kiemelkedő Gaiusról írt monográfiája is. Matei G. Cantacuzino (1854-1925), a iasi egyetem polgári jogász professzora elsősorban a családi jog művelője volt. Cantacuzino a német történeti jogi iskola követőjének számított. A román polgári jogot bemutató tankönyve (Elementele dreptului civil, 1921) ma is jól ismert és hivatkozott munka,18 melyben a pandek-tista fogalomrendszer dominál. A római jog jelentős művelője volt az 1944-ben elhunyt Constantin Stoices-cu professzor is. Említést érdemelnek még a korán elhunyt George Popovici (1863-1905) és Andrei Radu-lescu19 (1880-1959) jogtudósok, akik foglalkoztak a román magánjogi kodifikáció előzményeivel és történetével. Aromán polgári jog kiemelkedő művelője volt a két világháború közötti időszakban G. Plastara20 (1881-1950), aki a polgári jogi felelősség nemzetközileg is elismert művelője volt a bukaresti egyetemen. A. Angelescu a magánjogi kodifikáció törvényhozási kérdésével foglakozott.21 A római jog és a román jogtörténet nemzetközi hírű művelője volt a XX. században Val. Al. Georgescu (1908-1992). A doktrína a jogügyleti tanra hangsúlyt fektet, amely a tankönyvirodalomban is tükröződik.
6. Nem sokkal a polgári törvénykönyv hatálybalépését követően felvetődött a kódex revíziójának szükségessége. A revízió elsősorban a házasságon kívül született gyermek jogállásának szabályozását és a túlélő házastárs öröklésének rendezését érintette. A módosítás azonban a XX. század elejéig csupán néhány kisebb jelentőségű változást eredményezett. Ez az igény különösen fontossá vált az 1910-es évektől kezdve, a jelentős területgyarapodás következtében.22 Az 1930-as évek elején felvetődött a korábban csak csekély mértékben módosított román Ptk. átfogó reformjának kérdése. Gr. N. Iunian igazságügyi miniszter 1930 júniusában felvetette az 1927-es Francia-Olasz Kötelmi Jogi Törvénytervezet modellként történő felhasználását a kódex kötelmi jogi részének reformjánál.23 A román Ptk. kötelmi jogi részének reformjánál a szerkesztők a svájci kötelmi jogi törvény 1911-es változatát és az 1933-ban elfogadott és 1934-ben hatályba lépett lengyel kötelmi jogi törvényt is figyelembe vették. A reform Ptk. szövegének közzétételére azonban nem került sor. Helyette 1940-ben egy új polgári törvénykönyv - "II. Károly Polgári törvénykönyve" - tervezetét tették közzé, amelynek hatályba léptetésére 1941. január 1-jén került volna sor. Egy 1941. január 1-jén kibocsátott rendelet - a bizonytalan politikai helyzetre tekintettel - e kódex hatályba lépését bizonytalan időre (sine die) elhalasztotta. Ez a tervezet azonban szerkezetét és fogalomrendszerét tekintve egyaránt a német pandektisztika és a német BGB hatását tükrözi. Itt utalunk arra, hogy a román jogi doktrína elfogadja a német pandektisztikában gyökerező jogügyleti tant.24 A második világháború idején csupán a polgári törvénykönyv csekély mértékű, kizárólag a házassági jogot érintő módosítására került sor. 1943-ban a házasságon kívüli gyermekek helyzetét módosító jogszabály lépett hatályba.
A román polgári törvénykönyv érvényesülési területe az első világháború utáni időben az óromán királyság (Vechiul Regat) területére korlátozódott. Erdélyben és Bukovinában továbbra is az ABGB volt hatályos.
A román polgári törvénykönyvet Erdély déli részében 1943-ban - egy június 22-én kihirdetett, igen rövid szövegű jogszabály alapján - vezették be, két esztendővel a második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) után. Erdély északi részén, amely a párizsi békeszerződés (1947. február 10.) értelmében ismét Romániához került, a román polgári törvénykönyv a második világháború után került csak bevezetésre. Említést érdemel, hogy az ABGB csak a történeti értelemben vett Erdélyben érvényesült. A trianoni békeszerződés (1920. június 4.) alapján a Romániához csatolt magyar területeken hosszú ideig a - jórészt kodifikálatlan - magyar magánjog volt hatályos. Bukovinában 1938. október 15-én vezették be a "régi királyság" (Vechiul Regat) törvényhozásának egyes más elemeivel együtt a román polgári törvénykönyvet.
7. 1945 után is hatályban maradt az 1864-es román polgári törvénykönyv. Ez a hatályban maradás azonban sok tekintetben erősen formálisnak bizonyult, tekintettel a gazdasági és politikai változásokra.25 A polgári törvénykönyv első könyvét egy szakasz kivételével teljes egészében hatályon kívül helyezték.26 Az e könyvben foglalt rendelkezéseket az 1953 decemberében elfogadott, 1954. február 1-jén hatályba lépő, szocialista típusú családjogi törvény és a természetes és jogi személyekről szóló rendelet helyezte hatályon kívül. A családjogi törvény módosítására 1974. augusztus 1-jén került sor.
Az 1960-as években megindult a román polgári jog újrakodifikálásának a folyamata. Az Igazságügyi Minisztérium az állampárt által kibocsátott irányelveket figyelembe véve kezdeményezte egy új polgári törvénykönyv elkészítését. Az első tervezet szövegét hivatalos formában nem tettek közzé, így az csak a jogászok szűk köre számára volt elérhető. A tervezetet csak a Statescu - akkori - igazságügyi miniszter vezetésével működő bizottság vitatta meg. A tervezettel ezen felül néhány jogi szakfolyóiratban közzétett cikk foglalkozott az 1970-es években.
1990-et követően a román polgári törvénykönyv korábban hatályon kívül helyezett szakaszainak ismét hatályba helyezésére került sor a kódex csekély mértékű novelláris úton történő módosítása mellett. 1991-ben a földtulajdonjog önálló törvényben történő szabályozására került sor.
8. A kereskedelmi jog szabályozására önálló törvényben, kódexben került sor 1887-ben. Ez az 1887. szeptember 1-jén hatályba lépett törvény jórészt az 1882-es olasz Codice di Commerción alapul, bár a törvény szerkesztői az 1807-es francia Code de com-merce-t is figyelembe vették.27 A kódex szerkesztési munkáit egy 1883-ban felállított bizottság végezte el. Az egységes kódex tervezete két évvel később, 1885-ben készült el. A képviselőház és a szenátus ad hoc bizottságot állított föl, mely a tervezetet készítő bizottsággal együtt két ülésen vitatta meg a tervezetet. Ezt követően került sor a parlament mindkét háza részéről a tervezet elfogadására. A kihirdetésről az 1887. április 16-án kelt dekrétum rendelkezett.
Az egyes román fejedelemségek önálló kereskedelmi törvénykönyvei, az 1840-es havasalföldi kódex és az 1863. december 10-én kihirdetett moldvai kódex a francia Code de commmerce alapján kerültek megalkotásra. A Moldvai Fejedelemség számára kihirdetett Szervezeti Szabályzat elrendelte a francia Code de commerce valamennyi rendelkezésének kötelező alkalmazását. Ilyen módon a Code de commerce, bár formailag nem, ténylegesen azonban kötelezően alkalmazandó törvénnyé vált ebben a fejedelemségben.
Az 1840-es havasalföldi kódex és az 1863-as moldvai kódex, néhány kisebb jelentőségű módosítástól eltekintve, a francia Code de commerce fordítása volt. A havasalföldi kódex szerkesztői figyelembe vették a Code de commerce módosításait, így különösen az 1838-as változtatásokat. Vonatkozik ez a moldvai kereskedelmi kódex szerkesztőire is, akik szintén nem csupán az 1807-ben elfogadott francia kereskedelmi kódex eredeti szövegére voltak tekintettel. Itt utalunk arra, hogy a havasalföldi kereskedelmi törvénykönyv szerkesztésében döntő szerepet vállalt Moroiu, aki a pisai egyetemen doktorált 1825-ben.
A négy könyvből álló román kereskedelmi jogi kódex szorosan kapcsolódik a román polgári törvénykönyvhöz. A kódex első szakasza kimondja, hogy a polgári törvénykönyv szabályai alkalmazandók abban az esetben, ha valamely tényállásról a kereskedelmi jogi törvény nem rendelkezik. A kereskedelmi jogi kódex ugyanakkor több esetben a polgári jog közvetlen forrása. A fuvarozási szerződést és a bizományi szerződést például a kereskedelmi törvénykönyv szabályozza. Ennek oka az, hogy a kereskedelmi törvénykönyv fenti szerződéstípusokra vonatkozó szabályozása részletesebb és korszerűbb a Ptk.-ban találhatóénál.
1938-ban egy új kereskedelmi törvénykönyv tervezete készült el, melynek szövegét 1939. november 10-én tették közzé. E kódex hatályba léptetését azonban többször elhalasztották, a kódex végül sohasem lett hatályos. E kereskedelmi törvénykönyvnek voltaképpen az 1940-es polgári törvénykönyvvel együtt kellett volna hatályba lépnie.28 Az 1938-as kereskedelmi törvénykönyvnek valójában jogegységesítő funkciója volt, mivel Bukovinában az 1861-es - amely az osztrák örökös tartományokban 1862-ben lépett hatályba - Általános Német Kereskedelmi Törvénykönyv (ADHGB), míg Erdélyben a magyar kereskedelmi jog (az 1875. évi XXXVII. törvény) került alkalmazásra. Az új kereskedelmi törvénykönyv tervezetének szerkesztői mindenekelőtt az 1897-ben megalkotott német kereskedelmi törvénykönyvre (HGB), az 1934-ben elfogadott lengyel kereskedelmi jogi törvényre, és az 1936-ban revideált svájci Kötelmi Jogi Törvényre (Obligationenrecht) voltak figyelemmel. Mivel a hatályos kereskedelmi jogi törvénykönyv az 1882-es olasz Codice di Commerciót vette döntően alapul, a szerkesztők az olasz kereskedelmi jogi kódex 1922-es és 1925-ös tervezeteire is tekintettel voltak.
Az 1887-ben elfogadott kereskedelmi törvénykönyvet 1948-at követően sem helyezték hatályon kívül. E törvény hatályosulási területe azonban a megváltozott gazdasági és politikai viszonyoknak megfelelően rendkívüli mértékben leszűkült.
1990 után a kódex - igaz, jelentős módosításokkal -ismét visszanyerte korábbi hatályát. A gazdasági társaságokra vonatkozó rendelkezéseket az 1990-ben elfogadott 31. törvény tartalmazza.29 Ezt a törvényt, amely a kereskedelmi jogi kódex 173 szakaszát helyezte hatályon kívül, 1997-ben egy sürgősségi rendelet átfogóan módosította. Ebben a jogszabályban kimutatható - többek között - az 1965-ös német részvénytársasági törvény (Aktiengesetz) hatása. A csődeljárást az 1995. évi 64. törvény - amely a kereskedelmi jogi kódex 69 szakaszát helyezte hatályon kívül - szabályozza. Romániában a törvényalkotó és a doktrína a dualista felfogás talaján áll, azaz elveti a monista koncepciót (code unique). ■
ÁLTALÁNOS IRODALOM
N. Blaramberg: Essai comparé sur les institutions, les lois et les moeurs de la Roumanie. Bucarest, 1886.; L. Pic: Les lois roumaines et leur connexité avec le droit Byzantin et Slave Bucarest, 1887.; D. Alexan-dresco: Droit ancien et moderne de la Roumanie. Étude de législation comparée. Paris-Bucarest, 1889.; A. D. Xenopol: Histoire dcs Roumains. Paris, 1896.; J. Bohl: Droit Commercial Reumain. Paris, 1897.; C. G. Dises-cu: Les origines du droit roumain, traduit par J. Last. Paris. 1899.; N. Iorga Geschichte des rumänischen Volkes. I-II. k. Gotha. 1905.; D. Alexandresco: Expli-catiunea teoretica si practica a dreptului civil roman in comparatiune cu legile vechi si cu principalele legis-latiuni straine.2 - tom I. Bucuresti, 1906.; St. Longines-cu: Istoria dreptului rominesc Bucuresti, 1908.; S. G. Longinescu: La codification de Vasili Lupu. Bucarest, 1909.; G. Draganescu: Quellen des rumänischen Rechts, Zeitschrift für vergleichende Rechtswissenschaft 24 (1910) 100-177.; G. Dimitrescu: De la condition juridique des enfants illégitimes en Roumanie. Thése. Paris. 1922.; G. Fotino: Contribution él'étude des origines de l'ancien Droit coutumier Roumain Paris. 1925.; A. Radulescu Die Quellen des Codex Callimachos. Acad. Româna. Memor sectiei istorica, 3me serie, t. VIII, mém. 2 (1927) 1-33.; M. G. Nicolau: Les dispositions d'origine romano-byzantine dans le code civil roumain. In: Mélanges P. Fournier. Paris, 1929. 587-598.; A. Radulescu: Tendenze romene verso il diritto italiano. In: Studi filosofico-giuridici dedicati a Giorgio Del Vecchio vol. II. Modena, 1931. 291-298.; G. D. Triantaphyllopoulos: Sur les sources du Code Callimaque: Revista istorica Romana. 1931. 32-49.; E. Schmidt: Die verfassungsrechtliche und politische Struktur des rumänischen Staates in ihrer historischen Entwicklung. München. 1932.; T. Ionascu: La famille et la propriété. In: La Vie juridique des peuples. Paris, 1933.; S. Gr. Berechet: Der Einfluß des byzantinischen Rechts auf das alte rumänische Recht: Mnemosyna Pappoulia. Athen. 1934. 29-44.; G Fotino: Droit romain et droit oriental: phénoméne d interprétation. La représentation cu matiére de succession féminine dans l'ancien droit. In: In memoria lui V Pâr-van. Bucarest. 1934. 145-156.; R. W. Seton-Watson: A History of the Romanians from Roman Times to the Completion of Unity. Cambridge, 1934.; N. Iorga: Byzance aprés Byzance. Bucuresti. 1931.; C. G. Va-siliu: Le probléme de l'unification du droit dans les Balkans. Archeion Idiotikou Dikaiou 1935. 585-591.; N. Iorga: Histoire des Roumains et de la Romanité orientale, 1-10. k. Bucuresti. 1937-1945.; C. A. Spulber: Indreptarea Legei. Le code valaque de 1652. Ie partie. Histoire. Bucarest. 1938.: St. G. Berechet: I riflessi del diritto canonico bizantino dopo la caduta di Costanti-napoli sul diritto canonico rumeno. Studi Bizantini e Neoullenici V. Roma, 1939. 586-598.; T. Jonasco: De la possession et de la prescription acquisitive en France et en Roumanie. In: Etudes de droit civil é la mémoire de H. Capitant. Paris, 1939. 336 skk.: P. Porutiu: Mandat et représentation dans le droit commercial roumain. Les dispositions concernant les auxiliaires dépendants des anciens codes (roumain, transylvain et bucovi-nien), comparées é celles du nouveau code. Analele Facultati de drept din Cluj 1 (1939) 651-658.; L. Geor-gescu: Das neue rumänische Handelsgesetzbuch in der europäischen Rechtsentwicklung. Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht 13 (1940) 351-370.; C. A. Spulber: Le code d'Alexandre le Bon et les Basiliques dans les principautés roumaines. Académie Roumaine. Bulletin Section Historique 24 (1944) 65skk.; C. A. Spulber: Basiliques et coutumes roumaines. Académie Roumaine. Bulletin Section Historique 26 (1945) 54-138.; V. Veniamin: Roumanie. In: L'influence du Code civil dans monde. Travaux de la Semaine Internationale de droit. Paris. 1950. Paris. 1954. 476-499.; L. Constantinescu: Roumanie. In. L'influence du Code civil dans monde. Travaux de la Semaine Internationale de droit. Paris, 1950. Paris, 1954. 664-688.; L. J. Constantinescu: L'évolution du droit dans les différents pays, La Roumanie. Annuaire de législation française et étrangére. 14 (1965) 449-505.; P. G. Vallindas: Ein Beitrag zur Geschichte des internationalen Privatrechts: Das Zivilgesetzbuch der Moldau von 1817. In: Gegenwartsprobleme des internationalen Privatrechts und der Rechtsphilosophie. Festschrift für R. Laun. Hamburg. 1953. 681692.; Pan J. Zepos: L'influence du droit byzantin sur la législation roumaine de la période des princes phanari-otes. In: Studi in memoria di P. Koschaker. I. Milano. 1954. 427-438.; Legiuirea Caragea. Editie critica. Bucuresti, 1955.; Pravilniceasca condica 1780.; Editie critica. Bucuresti, 1957.; Introducere la Codul Cali-mach (ed: A. Radulescu). Bucuresti, 1958.; G. Geilke: Rechtsvereinheitlichung in Rumänien. WGO Monatshefte für osteuropäisches Recht I (1959) 92-98.; V. Al. Georgescu: La reception du droit romano-byzantin dans les Principautés roumaines (Moldavie et Va-lachie), in: Mélanges H. Lévy-Bruhl. Paris, 1959. 373-392.; G. Geilke: Rechtsprobleme Nordsiebenbürgens im Lichte des rumänischen Gesetzes Nr. 260 vom 4. April 1945. Jahrbuch für Internationales Recht 1961. 67-75.; V. Al. Georgescu: Le rôle de la théorie romano-byzantine de la coutume dans le développement du droit féodal roumain. In: Mélanges Ph. Meylan. II., Lausanne, 1963. 61-87.; G. Cront: Byzantine juridical influence in the Rumanian Society, Revue des études sud-est-européennes 1964, 350-383.; V. Al. Georges-cu: La préemption dans l'histoire du droit roumain. Le droit de protimesis en Valachie et en Moldavie. Résumé. Bibliothéque Historique XII. Bucuresti, 1965, 1-14.; V. Grecu: Byzantinische Quellen zu den rumänischen Gesetzbüchern aus den Jahren 1646 und 1652. Revue des études sud-est-européennes 1965. 283-289.; G. A. Mantzoufas: Die Gründe für die absichtliche Verschweigung der österreichischen Vorlagen des moldauischen Codex civilis vom Jahre 1817. Zeitschrift der Savigny-Stiftung (Germ. Abt.) 82 (1965). 326333.; G. Cront: Le droit byzantin en Roumanie, Nouvelles éditions des anciennes sources juridiques. Balkan Studies. 1966. 188-193.; T. Ionasco-V. Al. Georgesco: La réception du droit romain de Justinien. In: Atti del Convegno Internazionale. Studi Accursiani III. Milano. 1968.; Val. Al. Georgescu - O. Sachelarie: Contacts entre le droit moldave et le droit autrichien au début du XIXe siécle. In: Festschrift für J. Hellbling. Salzburg. 1970. 159 skk.; VI. Hanga: Le droit romano-byzantin a-t-il été reçu dans les Principautés roumaines? Revue Roumaine d'Histoire, Tome X. 1971. 237-256.; V. Al. Georgesco: L'idée impériale romano-byzantine et la structuration du pouvoir princier en Valachie de 1765 é 1816. Festschrift für P. J. Zepos. I. Athénes, 1973.; G. Cront: Le droit romano-byzantin dans les pays roumains é l'époque Phanariote. In: Symposium l'époque Phanariote. 145 - Institute for Balkan Studies, Thessaloniki, 1974. 315-325.; Roumanie. Rapports des juristes roumains aux IXe Congrés International de droit comparé Teheran, 1974, Revue roumaine des Sciences Sociales, Série des Sciences juridiques. Bucuresti. 1974.; V. Al. Georgesco: Le Chrysobulle valaque du 15 juillet 1631 et sa place parmi les Types de «cartae libertatumu. In: Album E. Malyusz Bruxelles. 1976.; K. Zach: Orthodoxe Kirche und rumänisches Volksbewusstsein im 15. bis 18. Jahrhundert. Wiesbaden, 1977.; Y. Eminescu - T. Po-pescu: Les codes civils des pays socialistes. Bucuresti, 1980.; Y. Eminescu: Gemeinsamkeiten und Unterschiede im Zivilrecht der europäischen sozialistischen Staaten. Jahrbuch für Ostrecht 21 (1980) 47-63.; M. Cismarescu: Einführung in das rumänische Recht. Allgemeine Grundzüge und Tendenzen Darmstadt, 1981.; D. Nastase: Roumains Romains et Grecs Romains. In: La nozione di "romano" tra cittadinanza e universalité. Da Roma alla Terza Roma. Documenti e studi II. Napoli. 1984. 391-404.; V. Spinei: Moldavia in the 11th-14th Centuries. Bucuresti, 1986.; H. Izdebski: Les sources du droit dans les pays socialistes européens. Revue Internationale de Droit Comparé 38 (1986) 7-56.; V. Al. Georgesco: Développement du droit dans le Sud-Est. In: Handbuch der Quellen und Literatur der neueren europäischen Privatrechtsgeschichte. Hrsg. von H. Coing III. 5. München. 1988.; V. Gionea: Le Code Calimache. In: Velké kodifikace I. Praha. 1989. 229-245.; H. B. Oprisan: Les princes Phanariotes et l'européanisation des Roumains. Balkan Studies 31 (1990) 107-130.; G. Vlad: The Romanians. A History. Columbus (Ohio). 1991.; V. D. Zlatescu - I. Moroianu Zlatescu: Le droit roumain dans le grand systéme romano-germanique. Revue Internationale de Droit Comparé 43 (1991) 835 skk.; C. R. Zach: Staat und Staatsträger in der Walachei und Moldau im 17. Jahrhundert. München, 1992.; R. Sanilevici: The Romanian Civil Code and Its Fate Under the Communist Regime. In: European Legal Traditions and Israel. Jerusalem 1995.; Die Rumänen und Europa. Vom Mittelalter bis zur Gegenwart. (hrsg.: H. Heppner). Wien. 1997.; G. Stalfort: Rumänien: Das neue Gesellschaftsrecht. Teil 1: Gründung einer Handelsgesellschaft. Recht in Ost und West 7/1997.; Uő.: Rumänien: Das neue Gesellschaftsrecht. Teil 2: Die Handelsgesellschaft nach der Gründung. Recht in Ost und West 8/1997.; Hamza G.: Az európai magánjog fejlődése. A modern magájogi rendszerek kialakulása a római jogi hagyományok alapján. Budapest. 2002. 87. és 206 skk.; G. Hamza: Die Entwicklung des Privatrechts auf römischrechtlicher Grundlage unter besonderer Berücksichtigung der Rechtsentwicklung in Deutschland, Osterreich der Schweiz und Ungarn. Budapest. 2002. 216-223.; Sipos I: A kereskedelmi jog Románia jogrendszerében. Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae 38-39 (2001-2003) 171-177.; Boóc Á.: Megjegyzések a román részvénytársasági szabályozáshoz. Cég és Jog 2003/12. 27-30.; Földi A.-Hamza G.: A római jog története és institúciói. 8. átdolg. és bőv. kiadás. Budapest. 2003. 123.
JEGYZETEK
1 Demetrios Cantemir moldvai fejedelem (17091711) 1718-ban kiadott Descriptio Moldaviae című művében "duplex inter Moldavos ius"-ról ír. A "megkettőződött" jogrendszer egyrészt az íratlan szokásjogból (ius non scriptum, consuetudo, románul obyczai), másrészt a görög-római (bizánci) írott jogból (ius scriptum) tevődik össze. 2A Nomikon procheiron 1777-es változata csak kéziratban maradt fenn, nem került kinyomtatásra. Ezt a változatot a görög-római jogász és jogtörténész. Pan. I. Zepos adta ki Athénben 1959-ben. Zepos bevezető tanulmányában részletesen foglalkozik a mű keletkezésének történetével, forrásaival és hatásával a jogalkalmazásban.
3 Photeinopoulos jogi munkásságára nézve ld. Val. Al. Georgescu tanulmányát. In: Nomicon Procheiron élaboré par Michel Photeinopoulos á Bucarest (1765-1777). Par Pan J. Zepos - Val. Al. Georgescu - A. Sifoniou, Athen. 1982. LIX-CIII. o. és uő.: Réalités roumaines et initatives juridiques pnana-riotes. Apropos de l'échec de l'oeuvre codificatrice de Michel Fotino. In: Symposium l'époque pha-nariote. 145 - Institute for Balkan Studies. Thessaloniki. 1974. 301-314. o.
4 Ipsilanti törvényművének szerkesztője Photeinopu-los Nomikon procheironjából több szöveget szó szerint is átvett.
5 Farinacci munkájának az európai jogtudományban játszott szerepére nézve a legújabb irodalomból ld.: I. Birocchi: Alla ricerca dell'ordine. Torino. 2002. 175. o.
6 Carra már korábban, 1804-ben lefordította román nyelvre a Harmenopulos Kézikönyvének nevezett Hexabiblost.
7 Mivel a hivatalos lapban (Monitorul Oficial) 1864. december 4-én megjelent szöveg számos hibát tartalmaz - például a valójában 1914 cikkely helyett több, 1936 szakasz van feltüntetve -, ezért még ugyanazon év áprilisában egy második, javított hivatalos szöveg közzétételére került sor. Ez a második változat lépett 1865. december 1-jén hatályba.
8 A Ptk. 1913. cikkelye a kódex hatálybalépésének napjául 1865. július 1-jét szabja meg. Cuza fejedelem 1865. június 30-án kibocsátott rendelete halasztja el a hatálybalépést és jelöli meg december 1-jét a hatálybalépés napjául. A hatálybalépés ideje vitatott volt és jogvitára is alkalmat adott. A román Legfelső Bíróság (Curtea de casatie - Semmitő-szék) 1891-ben Cuza fejedelem rendeletét tekintette irányadónak a kódex hatálybalépése napját illetően.
9 A román Ptk. szerkesztői a francia Code civil mellett tekintettel voltak Marcadé Code civilt értelmező és nem egyszer a kódex egyes szakaszainak revíziójára is javaslatot tartalmazó Explication théorique etpratique du Code civil című művére.
10 Ld.: P. Aquarone: L'unificazione legislativa e i cod-ici del 1865. Milano, 1965. 129-239. o. Az olasz Codice civile szövegének hivatalos lapban történő közzétételére már az új igazságügyi miniszter (Guardasigilli). Giuseppe Vacca (1810-1876) hivatali ideje alatt, 1865. június 25-én került sor. Ez a kódex 1866. január 1-jén, az egységes Itália kereskedelmi jogi törvénykönyvével (Codice di com-mercio) egyidejűleg lépett hatályba. Vacca a szerzője a Della codificazione legislativa (Napoli, 1867) című munkának, amelyben az olaszországi jogegységesítés kérdéseivel foglalkozik. Az olasz jog kodifikálására nézve az újabb irodalomból ld.: C. Ghisalberti: La codificazione del diritto in Itatia 1865-1942. 2. kiad. Bari, 1994.
11 Az örökhaszonbérletre vonatkozóan lásd Földi A.-Hamza G.: A római jog története és institúciói. 8. átdolg. és bőv. kiadás. Budapest. 2003. 365 sk. és 375. o. Vö. még: P. Cencetti: II contratto di emfi-teusi. Bologna. 1933.
12 Ld.: D. Alexandresco: Droit ancien et moderne de la Roumanie. Étude de législation comparée. Paris-Bucurest., 1889. 225-241. o. és G. C. Tocile-sco: Étude historique eljuridique sur l'emphytéose en droit romain, en droit français, et en droit roumain. Thèse. Paris. 1883.
13 A román Ptk. 572. szakaszának 2. bekezdése értelmében - eltérően a francia Code civil 632. szakaszától - meghatározott feltételek fennforgásra esetén, kivételesen mód van a lakáshasználat (habitatio), a ház (lakás) egy részének bérbeadására. Ez a szabályozás a iustinianusi római jogot (Codes Iustinianus III. 33. 13. 1.) követi, amely biztosítja a "locationis licentia"-t a legatarius lakáshasználónak.
14 A román Ptk. 684. szakaszának közvetlen forrása a moldvai Codex Callimachos 959. és 960. artikulu-sai, amelyek Iustinianus 117. novellájában található szabályozást híven követik. A román Ptk. 684. szakaszának értelmezésénél célszerű (volt) a Codex Callimachos szabályozását alapul venni, mivel az egyértelműbb és részletesebb. Ez konkrét formában is mutatja annak szükségességét és célszerűségét, hogy a román Ptk. alkalmazásánál figyelemmel legyen a bíró az 1865. december 1-je előtt hatályos (polgári) törvénykönyvekre. Ez indította Cuza fejedelmet arra, hogy a Codex Callimachosnak és a Cod Carageának csupán azokat a rendelkezéseit helyezze hatályon kívül, amely az új, mindkét (korábbi) fejedelemségben hatályos kódexszel ellentétben állnak. A túlélő házastárs öröklési jogára nézve a régebbi irodalomból ld.: G. Boissonade: Histoire des droits de l'époux survivant. Paris. 1874. és J.Graefe: Intestaterbrech der armen Witwe. Bonn, 1899. Iustinianus e kérdést szabályozó novellájára nézve ld.: Földi A.-Hamza G.: Id. mű 622. o.
15 Missir fő műve az 1904-ben olasz nyelven publikált La filosofia del diritto e il diritto naturale. E mű értékelésére nézve lásd: G. Del Vecchio: Le-zioni di filosofia del diritto. 8. riveduta e accresciu-ta edizione. Milano, 1952. 175.
16 A román jogalkalmazó a román Ptk. értelmezésénél Marcadé fentebb említett kommentárját is figyelembe vette.
17 Djuvara idegen nyelven publikált munkái közül kiemelkednek Le fondement du phénoméne juridique (1913). Considerazioni sul metodo induttivo nella-scienza giuridica (1931), Sources et normes du droit positif (1934) és Relativité e diritto (1935). O. Ionescu francia nyelven publikált, a magánjog területével foglalkozó munkájának címe La notion de droit subjectif dans le droit privé (1931). A többi szerző munkáit román nyelven adta közzé, melyből adódóan ezek a román nyelvterületen kívül visszhangra nem találtak.
18 Cantacuzino halála ulám 1929-ben, francia nyelven publikált műve (La vie, le droit et la liberté) külföldön is pozitív összhangra talált. Cantacuzino tudományos munkásságának értékelését ld.: T. Ionasco - A. Ionasco: Mathieu Cantacuziuo. Revue Roumaine des Sciences Sociales 1 (1967) 25-37. o.
19 Radulescu foglalkozott a jogegységesítés kérdésével, melyről 1927-ben önálló könyvet (Unificarea legislativa) is közzétett. Jelentős a jogtudományai, mint a jog forrásával foglalkozó 1933-ban közzétett munkája (La giurisprudenza fonte di diritto) is.
20 Itt említjük meg, hogy Plastara professzor a polgári jogi felelősség kérdésében Marton Gézával szoros szakmai kapcsolatban állt. Plastara és Marton Géza levelezésére nézve lásd: De la correspondance de Géza Marton. Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinen-sis de Rolando Eötvös nominatae 33 (1991-1992) 197-207. o.
21 Angelescu 1930-ban publikálta La technique législative en matière de codification civile című - nézetünk szerint ma is felhasználható - munkáját.
22 Románia 1913-1920 körött jelentős Bulgáriához, Ausztriához, Magyarországhoz és Oroszországhoz tartozó területeket szerzett. 1913-ban a bukaresti béke Romániának ítélte Dél-Dobrudzsát, az 1919-es saint-germaini békeszerződéssel került Romániához Bukovina, az 1920-as trianoni békeszerződéssel szerezték meg Magyarországtól Erdélyt a Partiumot, a Kelet-Alföldet és a Bánát keleti részét. Az orosz forradalmat követően került Romániához Besszarábia területe. Dél-Dobrudzsában a részben kodifikált bolgár magánjogot alkalmazták a bíróságok. Bukovinában - mint osztrák tartományban -Bánátban és a történelmi Erdélyben az ABGB-t, a partiumi és kelet-alföldi területeken a részben kodifikált magyar magánjogot alkalmazták az annexiót követően is. Besszarábiában hatályos csak 1928-ban helyezték hatályon kívül. A Besszarábiában hatályos jogrendszerre nézve ld.: Hamza G.: Az európai magánjog fejlődése. A modern magánjogi rendszerek kialakulása a római jogi hagyományok alapján, Budapest, 2002. 242sk. és G. Hamza: Die Entwicklung des Privatrechts auf römischrechtlicher Gundlage unter besonderer Berücksichtigung der Rechtsentwicklung in Deutschland, Österreich, der Schweiz und Ungarn, Budapest, 2002. 223sk.
23 Lásd: G. P. Docan: Introduction. In: Code Comparé des obligations. Le projet franco-italien des obligations et contrats comparé avec les codes civils français, roumain, suisse et polonais des obligations. Bucurest. 1937. VII. o. Az 1927-es Francia-Olasz Kötelmi Jogi Kódex-tervezetre nézve lásd M. Rotondi: The Proposed Franco-Italian Code of Obligations. The American Journal of Comparative Law 3 (1954) 345-359. o.
24 D. Cosma: Teoria generala a actului juridie civil. Bucuresti. 1969.
25 A kódexnek a II. világháborút követően jelentősen módosított utolsó hivatalos változatát a rendszerváltozás előtt 1956-ban tették közzé nyomtatásban.
26 Egyedül a 134. szakasz nem került hatályon kívül helyezésre. E szakasz értelmében a külföldivel kötött házasság csak az Államtanács engedélyével lehetséges.
27 Az 1865-ben elfogadott, az egységes Olaszország számára készült 1865-ös Codice di Commerciót hatályon kívül helyező kereskedelmi törvénykönyv keletkezésére nézve ld.: A. Padoa Schioppa: La genesi del Codice di Commercio del 1882. In: 1882-1982 Cento anni dal Codice di Conmmercio. Atti del Convegno Internazionale di Studi, Taormi-na, 4-6 novembre 1982. Milano. 1984, 116-117. o. Ld. még C. Ghisalberti: Id. mű 164 skk. o.
28 A kódex-tervezetnek csupán néhány, a részvénytársaság közgyűlésére vonatkozó cikkelyét léptették hatályba.
29 Lásd: Rumänien: Gesetz Nr. 31 über die Handelsgesellschaften vom 5. November 1990. Jahrbuch für Ostrecht 32 (1991) 201 skk. o. és Capatina - P. Leonhardt: Das Recht der Handelsgesellschaften von 1990. Jahrbuch für Ostrecht 32 (1991) 193 skk. o.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Hamza Gábor, tszv. egyetemi tanár, ELTE ÁJK, Budapest
Visszaugrás
