A bírósági tolmácsolás a nemzetközi szakirodalomban igen sokat kutatott téma, a magyar tolmácsolástudományi kutatások azonban csak néhány éve indultak meg ezen a területen (Csörgő 2013; Farkasné Puklus 2016; Horváth 2013, 2014; Kállai-Mozsolits 2017). Ezzel párhuzamosan indult el a magyarországi bírósági tolmácsképzés. Mindez illeszkedik a közösségi tolmácsolás térnyerésének nemzetközi tendenciájába. Az alábbiakban a tolmácsoláshoz való jog kialakulásának kérdését mutatom be. Ezt követően e tolmácsolási terület sajátosságait és a bírósági tolmácsolást mint szakmát írom le. Végezetül kitérek a bírósági tolmácsolás magyarországi helyzetére.[1]
A tolmácsoláshoz, illetve a fordításhoz való jog a II. világháborút követően nyert egyre nagyobb jelentőséget. E fejlődés során az első mérföldkövet a II. világháborút lezáró, a náci háborús bűnösök nürnbergi pere jelentette. A pert 1945. október 18. és 1946. október 1. között bonyolították le. A nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék Alapokmánya 16 (c) és 25. cikkei kimondják a vádlottaknak a tolmácsoláshoz való jogát. A tokiói per, azaz a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék által folytatott eljárásnak a tárgya a második világháború során a távol-keleti hadszíntereken elkövetett háborús bűnök elkövetőinek az elítélése volt. A tokiói perre nem sokkal a nürnbergi után, 1946. május 5-től 1948. április 6-ig került sor. A Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék Alapokmánya 9 (a) és (b) cikkei mondják ki a vádlottaknak a tolmácsoláshoz való jogát.
A tolmácsoláshoz való jog történetének egyik sarokköve az Európa Tanács Emberi Jogok Európai Egyezménye (1950), melynek 6. cikke a tisztességes tárgyaláshoz való jog részeként kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy
(a) a legrövidebb időn belül és a legrészletesebb módon tájékoztassák az ellene felhozott vád természetéről és indokairól olyan nyelven, amelyet megért,
valamint ahhoz, hogy
(e) ingyenes tolmács álljon rendelkezésére, ha nem érti, vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet.
Ugyanezeket a jogokat fogalmazza meg az ENSZ Közgyűlése által 1966-ban elfogadott A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya is. Az Egyezségokmány 14. cikk 3. pontja a jog előtti egyenlőség szellemében kimondja:
Az ellene emelt vád elbírálásakor mindenkinek teljes és egyenlő joga van legalább a következő biztosítékokra:
(a) a legrövidebb határidőn belül egy általa értett nyelven részletesen tájékoztassák az ellene emelt vád természetéről és okáról; [...]
(f) díjmentesen vehessen igénybe tolmácsot, amennyiben nem érti vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet; [...].
A tolmácsoláshoz való jogot Európán kívül a világon több helyen garantálják. Az Egyesült Államokban például az 1978-as bírósági tolmácsolásról szóló törvény (Court Interpreters' Act) garantálja a vádlott jogát a tolmácsolásoz (Edwards 1995, Mikkelson 2000). Hasonló rendelkezések vannak érvényben Kanadában is. Amerikánál maradva meg kell említeni az Emberi Jogok Amerikai Nyilatkozatát (1969), melyet az Amerikai Államok Szervezete szerződésként fogadott el 1978-ban, és melynek 8. cikk 2. bekezdés (a) pontja mondja ki a vádlottaknak a tolmácsoláshoz és fordításhoz való ingyenes jogát.
Ázsiában több állam aláírta ugyan A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, a gyakorlatban azonban nem mindig jut érvényre a tolmácsoláshoz való jog. Ausztráliában a bírósági tolmácsolás nem rendelkezik alkotmányos vagy törvényi garanciával, azonban korábbi ítéletek megemlítik a tolmácsolás szükségességét olyan peres felek esetén, akik nem beszélnek angolul. Afrikának az emberi jogi alapdokumentuma az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartája (1986), melynek alapjául A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya szolgál. Az Afrikai Chartának az európai és amerikai emberi jogi alapegyezményekhez hasonló a
- 8/9 -
szövegezése, mégsem tartalmaz utalást a tolmácsoláshoz való jogra (Mikkelson 2000).
Az Európai Unió több nyelvpolitikai vonatkozású jogi aktust alkotott. A Római Szerződés 217. cikkében foglaltak alapján az Európai Unió intézményeinek nyelvi szabályozása a Miniszterek Tanácsának döntése alapján történik. Az Unió hivatalos és munkanyelve mindenkor a tagállamok államnyelveinek valamelyike lehet. Ennek a helyzetnek a jogi alapját a Tanács 1958. április 15-ei rendelete adta. Ez volt a Tanács 1. számú rendelete, amelyet az új tagállamok csatlakozásával megfelelően módosítanak. A rendelet egyben az Európai Unió Nyelvi Chartája is. A hivatalos dokumentumok, a különböző előírások, a jogi szövegek, illetve a bírósági ítéletek is minden közösségi nyelven megjelennek, a szerződések pedig minden hivatalos nyelven hitelesek.
Az ír nyelv példája mutatja, hogy a bírósági eljárásoknak az EU-ban is különös szerepe volt nyelvpolitikai szempontból. Ugyanis Írország, amikor 1973-ban csatlakozott az Európai Unióhoz, lemondott az ír nyelv munkanyelv-státuszáról, azonban a szerződéseket mindig lefordították írre is, valamint az Európai Bírósághoz is lehetett ír nyelven fordulni. 2005-től az ír is hivatalos munkanyelve az Európai Uniónak, az ír nyelvnek az európai intézményekben való gyakorlati használatára 2021-ig, többször öt évre meghosszabbított derogáció vonatkozik [a Tanács 920/2005/EK rendelete, a Tanács 1257/2010/EU rendelete, a Tanács (EU, Euratom) 2015/2264 rendelete]. Ennek gyakorlati okai vannak, mert kevés fordító, nyelvész és tolmács áll rendelkezésre.
Az Európai Unió Bíróságának nyelvhasználatát annak eljárási szabályzata határozza meg. E szerint "egy ügyhöz egy eljárásnyelv van rendelve. A közvetlen keresetekben a felperes választhatja ki ezt a nyelvet az Unió huszonhárom hivatalos nyelve közül" (37. cikk 1. pont). A tolmácsolást a Tolmácsolási Igazgatóság szervezi.
A tagállamok szintjén a tolmácsoláshoz való jog legújabb eredménye az Európai Unióban, hogy az Európai Parlament elfogadta az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU irányelvét (2010. október 20.) a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió minden polgárának joga van az anyanyelvi tolmácsoláshoz és fordításhoz az ellene indított büntetőeljárás során. A tolmácsolás-fordítás a gyanúsítás tényének közlésétől az eljárás végéig jár, és kiterjed a kihallgatásra, az ügyvéddel folytatott beszélgetésre és a bírósági tárgyalásra is. Ezt az irányelvet a tagállamoknak 2013. október 27-ig kellett átültetniük saját jogrendszerükbe.
Magyarországon a polgári perekben a tolmácsoláshoz való jogot A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény említi meg először.[2] Ez a törvény a jelnyelvet beszélőkre és a jelnyelvi tolmácsolásra való jogra külön kitér.
E törvény 6. § (1) bekezdése szerint a polgári peres eljárásoknak a nyelve magyar, és a "magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet". Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése továbbá kimondja, hogy
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
