"Miért nincsenek beszédgyűjteményeink?" - tette föl a kérdést Kölcsey Ferenc már az első reformországgyűlés évében.
Kölcsey beszédgyűjtemények alatt nemcsak a közéletet tudatosan és egyenesen alakító mintaszónoklatok gyűjteményére vagy tankönyvére gondolt, hanem a "polgári vagy törvényszéki tárgyat érdeklő orátori művekre" is. Azt kívánta, "bár az ékesszólás ne csak a katedrán tétetnék stúdium tárgyává! [Hiszen] az orátornak természetes szükségei közé tartozik a popularitás; az a nemes popularitás, melynek célja nem annyira a sokasághoz leereszkedni, mint azt észrevétlenül magához felemelni; nem lelketlen mindennapiság által a sokaság előtt érthetővé lenni, sőt annak értelmét bizonyos mesteri könnyűség s a gondolatok tisztasága által felvilágosítani".
A szónoki beszéd tehát Kölcsey szerint a közönség gondolati és erkölcsi felemelésének eszköze, melynek "ki kell a hallgatót kapni a hidegség köréből, s egy más melegebb s egyszersmind nemesebb körbe általvinni; úgy mindazonáltal, hogy ezen kör (...) a mindennapi élet szükségei s részvételei közt maradjon".[1]
Baj, hogy az ilyen beszédgyűjteményeket majd' kétszáz évvel Kölcsey után is még keresni kell. Ezért is örömteli a Tóth Mihály egyetemi tanár szerkesztésében és a Dialóg Campus Kiadó gondozásában készült gyűjteményes kötet megjelenése, mely az elmúlt negyed évszázad tizenhárom jelentős perbeszédét (vád- és védőbeszédeket egyaránt) teszi közkinccsé.
Manapság a recenziók közhelyszerű megállapítása, hogy a mű hézagpótló. Nos, a Tóth Mihály szerkesztette könyv valóban érdemes is erre a jelzőre: hazánk jogi könyvkiadásában ugyanis félévszázaddal ezelőtt jelent meg utoljára perbeszédgyűjtemény.[2]
A "Híres magyar perbeszédek - A közelmúlt nevezetes vád- és védőbeszédei" című könyv a Magyar Jogászegylet Bács-Kiskun Megyei Szervezete által rendezett összejövetelen került bemutatásra a Kecskeméti Járási Ügyészség tanácstermében 2013. május 29-én.
Legyünk őszinték: manapság nem jellemző, hogy egy vidéken megtartott könyvbemutatóra tíz-tizenöt személynél többen legyenek kíváncsiak. A járási ügyészség terme mégis zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, a bírói, ügyészi és ügyvédi hivatásrendek képviselőivel. Ez három okra vezethető vissza: egyrészről a szervezők érdeme, akik a kötet bemutatója köré lényegében egy miniatűr tudományos konferenciát is szerveztek; másrészről a könyv megálmodójának és szerkesztőjének személye volt ilyen vonzó, hiszen Tóth Mihály a jelenkori magyar büntetőjog-tudomány egyik vezéregyénisége, nem mellesleg kitűnő szónok, akit hallgatni, tudásának és egyéniségének kisugárzását megtapasztalni minden büntetőjogász számára élmény; harmadrészt pedig - természetesen - maga a könyv, mely izgalmas és elmélyült intellektuális kalandra invitál a törvényszéki beszédek sokszínű világába.
A könyvbemutatón megjelent nagyszámú érdeklődőt Bodóczky László ny. megyei bírósági elnök, a jogász egylet megyei szervezetének elnöke köszöntötte, elismeréssel szólva az esemény és a kötet megjelenésének jelentőségéről. Ezt követően Nánási László PhD Bács-Kiskun megyei főügyész tartott tudományos alaposságú előadást a perbeszédkönyvek megjelenésének és ívének magyarországi történetéről. A perbeszédkiadványok e jogtörténeti dimenziójának feltárásával az előadó segített megérteni a törvényszéki beszédek hazai eredetét és - tények és összefüggések láncolatán keresztül - szemléletesen mutatta be azok fejlődését, értékes ismeretanyaggal gyarapítva ezzel a magyar igazságügyi retorika múltját értékelő hallgatók jogi kultúráját.
Tóth Mihály felszólalásában a mű keletkezésének háttéranyagát és a kiadása mellett szóló érveit ismertette a résztvevőkkel. Tóth professzor széles körben végezte el többéves gyűjtőmunkáját, még ha a válogatás szempontjait esetenként korlátozta is az "élet sötét oldalának krónikái", a perbeszédek szövegét rögzítő dokumentumok kor-
- 166/167 -
látozott beszerezhetősége. A gyűjteményben "kisebb mozaikdarabokat nagy ívű freskók követnek", melyeket a szerkesztő elsősorban a közelmúlt ismertté, hírhedtté vált bűnügyeiből válogatott. Így helyet kapott a kötetben - több más mellett - Z. János "pártfinanszírozási ügyében", illetve az Ybl Bank vezetőinek bűnügyében elhangzott vádbeszéd, T. Márta és társai "sikerdíjas ügyének" néhány perbeszéde, feleleveníti a mű a kecskeméti maffiapert, az "évszázad bűnügyét", a mára már fogalommá lett szépművészeti múzeumi festménylopást, illetve a tragikus, mégis kriminalisztika-történeti jelentőségű móri mészárlás körülményeit.
A kötetben helyet kapott ügyészi, illetve ügyvédi perbeszédek előtt elhelyezett magyarázatokkal a szerkesztő arra is gondosan ügyelt, hogy az olvasó ne csupán a vegytiszta szónoki beszédet, hanem annak hátterét, társadalmi-jogi közegét, illetve - a perbeszéd után az ügyben hozott ítélet rövid összefoglalásával - eredményét is megismerhesse.
Tóth Mihály szerint a kötetben publikált törvényszéki beszédek közös jellemzője, hogy egyaránt rendelkeznek a hagyományos szónoki beszéd és a szakszerű, korrekt végindítvány erényeivel, melyeket olvasva lehetőségünk nyílik elődeink és pályatársaink bölcsességét megismerni, egymás teljesítményét megérteni és becsülni. A kötetnek nem titkolt célja még a manapság a közvéleményben uralkodó, sajtó által gerjesztett egyoldalúság és előítéletesség ellenében igazabb képet festeni az igazságszolgáltatás lövészárkaiban nap, mint nap szolgálatot teljesítő ügyészek és védők tevékenységéről.
A kötet külön is kiemelést igénylő érdeme, hogy - első részében, bevezetésként - elméleti írásokat közöl az ügyvédi, ügyészi szakma elmúlt évtizedeinek meghatározó alakjai, Friedrich Lajos, Julis Mihály, Szitás Benedek, Szalóky László és Tóth Mihály tollából, melyek elsősorban a perbeszéd felépítéséről, kidolgozásáról és előadásáról értekeznek. A kötet tehát nemcsak megismertet az elmúlt időszak egyes nevezetes büntetőeljárásaiban elhangzott vád-és védőbeszédekkel, hanem - elmélet és gyakorlat egységéből közelítve - komplex ismereteket kínál a törvényszéki szónoklásban elmélyülni vágyó olvasónak. Azt talán külön hangsúlyoznom sem kell, milyen értékes segítséget nyújt ezzel e könyv és szerkesztője a gyakorló jogászi pályája elején álló ügyésznek és ügyvédnek egyaránt.
A könyvbemutató szervezői szem előtt tartották, hogy a büntetőbírósági eljárás kontradiktórius, így egy tapasztalt ügyészt kértek fel a kötetben helyet kapott vádbeszédek, míg egy gyakorlott ügyvédet a védőbeszédek rövid ismertetésére. A vádbeszédeket Gyugyi Csilla, a Pest Megyei Főügyészség mb. csoportvezető ügyésze méltatta, aki kiemelte, hogy a mindennapok sodrásában a joggyakorlat bizony könnyen sematikussá válhat, ezért is fontos és ösztönző az olyan vádbeszédek közreadása és a szakmai társadalommal való megismertetése, melyeket orátoraik (például Bócz Endre, Friedrich Lajos vagy Tóth Mihály) tudománnyal, szép magyar nyelvvel, és nem utolsósorban a szakma szeretetétől áthatva, lélekkel készítettek.
A könyvbemutató záróakkordjaként Móritz Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának óraadója, ügyvéd tartott rövid és tartalmas előadást a védőbeszédekről, melyben elsősorban arra a két kérdésre kereste a választ, hogy 1) milyen a jó védőbeszéd; 2) lehet-e még a védőbeszéddel befolyásolni a bírót. Nos, az előadó szerint a jó védőbeszéd mind a problémafelvetést, mind a tényállást illetően pontos, érvelése logikus és ésszerű, s nem utolsósorban spontán, nem kell egy adott forgatókönyvhöz ragaszkodnia, hiszen a vádbeszéd után hangzik el, azzal kell vitába szállnia. S hogy befolyással bírhat-e a jó védőbeszéd a bírói döntésre, az előadó megítélése szerint egyértelműen igen, ahogyan azt a kötetben szereplő több védőbeszéd is jól példázza (például Bánáti János védbeszéde T. M. sikerdíjas ügyében).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
